Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-17 / 20. szám
2 2000. május 17. Vélemény Kedves gyerekek! Mai rendhagyó esti mesénket a parlament folyosójáról közvetítjük. A mesét tizennyolc éven aluliaknak és tizennyolc éven felülieknek sem ajánljuk. Rajz: MS-Rencín Felülnézet Magyar világok szövetsége Szűcs Béla A meciarista ellenzék költőien „családi ezüstnek” nevezte a privatizálásra váró állami vállalatokat, megbocsáthatatlan bűnnek tartva eladásukat. Arról persze mélyen hallgat, hogy a „családi ezüst” jelentős részét kormányzásuk idején már elkótyavetyélték a „nemzeti vállalkozóréteg” megteremtése ürügyén hűséges barátaiknak; ezeknek egy része, miután többszörös áron túladott a szerzeményen, ügyesen lelépett, és fényűző külföldi szállodákban szórja millióit, melyekből a rossz nyelvek szerint jócskán csöppent a volt politikusoknak is. Sajnos, nincsenek olyan törvényeink, amelyek lehetővé tennék a szigorú számonkérést. Ügyes jogászaik pedig fügét mutatnak hivatalos szerveinknek. A „családi ezüst” védelmezői persze a mostani kormányt gyanúsítják, hogy el akarja lopni a nép vagyonát, a privatizációból akar meggazdagodni, noha tudják: csupán a tőlük örökölt vagyonalapi kötvényekre kell Panziók, szállodák, filmstúdiók Marián Lesko ________ A pozsonyi Koliba filmstúdiói évekig úgy néztek ki, akár a Nafta Gbely. Mindenki tudta, hogy privatizálták őket, de senki sem tudta, hogy kik. A múlt héten kiderült, hogy „új tulajdonosuk” Magda Me- ciarová kisasszony. A kérdés, hogyan jutott a privatizáláshoz szükséges milliárdokhoz egy húszéves lány, akkor is helyénvaló, ha a papája háromszor volt miniszterelnök. Mivel közjogi méltóság gyermekéről van szó, a nyilvánosságnak nemcsak joga, kötelessége is rákérdezni, miből vette meg Meciarová kisasz- szony a filmstúdiókat. És arra is, hogyan szerezte Vladimír Meciar az MMM céget, amely három gyermekének a tulajdona. A HZDS elnöke miniszterelnöksége idején azt állította, hogy 10 000 koronát ad havonta a családjának, a fizesürgősen 32 milliárd korona, 5,5 milliárd hiányzik a rég esedékes nyug-díjemelésre, hogy az általuk felvett milliárdos kölcsönök törlesztését ne is említsük. Szinte hihetetlen, hogy a HZDS olyan szövetségeseket talált, mint Migas és az egyre hazafiasabb húrokat pengető Róbert Fico. Felvetődik a kérdés: miért? A válasz látszólag egyszerű. A kormányellenes erők arra számítanak, hogy a következő választásokon átrendeződik a szlovákiai politikai színtér, és egy esetleges Fico-Meciar- Migas koalíciónak ölébe poty- tyan a családi ékszer, ők oszthatják el híveiknek - és hazai hagyományok szerint nekik is jut valami- Aki figyelemmel követi a vitát, láthatja, hogy a nagy szavak mögött a „családi ékszer” lapul, amelyet mindenki meg akar szerezni. Reméljük, a nyugati befektetőket nem riasztják el az ellenzéki handabandázások, és a koalíciónak lesz olyan parlamenti támogatottsága, hogy sikerre viszi a privatizációt, és valamennyire stabilizálódik a kormány helyzete. tése többi részét szétosztogatja. Aztán kiderült, hogy egy harminc férőhelyes panzió tulajdonosa. Szóvivője cáfolta, hogy 20 millióba került, majd elismerte, hogy 5 milliót ér. Meciar állítólag kölcsönt vett fel, amelyet 2007- ig törleszt. Jó vásárt csinált, mert csak a telek piaci ára 7 milliót ér, a rekonstrukcióra 15 milliót költött. Ha 2007-ig vissza akarja adni a kölcsönt, havonta 170 ezer koronát kellene törlesztenie. Az újságírók kiszámolták, hogy Meciar hatévi miniszterelnöksége alatt körülbelül három és fél millió koronát keresett. A vagyon, melyet megszerzett, többszörösét éri a hivatalos miniszterelnöki fizetésnek. A HZDS főnöke a Dzurindával folytatott tévévitában kijelentette: „Semmi olyat nem teszek, amit ne tudnék bizonyítani, kimutatni.” Kimutathatná, vajon hogyan javult ugrásszerűen a családja anyagi helyzete azóta, hogy megszűnt miniszterelnök lenni. A szerző a Sme jegyzetírója: Soóky László ______________ Milo van Danoljic szerb költő a hatvanas-hetvenes években írt néhány gyönyörű lírai esszét a világról, az életről és egyéb furcsaságokról. Többek között a hazugságról is, külön fejezetet szentelve az el- és agyonhallgatott dolgoknak mint a hazugság csíráinak. 1998 tavaszán, amikor pártunk és mozgalmaink érdekszövetséget kötöttek a szlovákiai magyarság vágya és akarata alapján, amely mint szabályt erősítő kivétel éppen abban a pillanatban megegyezett az akkori szlovák politikai „ellenzék” szándékaival is, becsukódott egy ajtó, amelyen Duray Miklós, az akkori első számú szlovákiai magyar ember már nem mehetett be soha többé. Voltunk néhányan, akik vártunk, hogy valaki - esetleg az új első ember - majd megmondja, hogy miért, de az igazi ok és a megokolás máig is várat magára. Gyanítom, gyanítjuk csak, hogy a megcsillantott lehetőség kapcsán hatalomra áhítozó új Ad: Újkori humanisták (Vasárnap, 15-16. szám) „Ezeket a sorokat nem közlésre szánt cikként írom, mert nem merészkedem az irodalmi magyar nyelvet használni, ráadásul nem hiszem, hogy az általam írottak megfelelnek az önök kurzusának” - írta levelében egy párkányi olvasónk. Ennek ellenére levelének leglényegesebb részeit közzétesszük. A hetilapjuk 15-16. számában közölt Újkori humanisták című cikkében Soóky László az 1918 utáni földkérdést illetően több hibát, féligazságot írt, és elsősorban emocionális indíttatású egyoldalúságot. Hogy tudatlanságból vagy szándékosan, egyre megy. Az írás nem járul hozzá Szlovákia déli részén az együttéléshez, ami, gondolom, az önök szerkesztőségi kollektívájának is célja. magyar párt vezetői számára Duray már kényelmetlen kölönc volt. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a szlovákok súgtak: igen, fiúk, de Duray nélkül. Kitaláltatott hát egy kirakatfunkció, a tiszteletbeli elnökség, amit oly sok helyen megkapott már egy-egy kényelmetlenné vált közéleti és politikai személyiség. A Duray után keletkezett politikai űrben már minden ment a maga útján: kormányba kerültünk, hatalomhoz jutottunk, magunk kezébe vettük a saját sorsunk irányítását, s még néhány jól sikerült közhely. A felvetődő kérdés csupán az, hogy jófelé kormá- nyoznak-e a kormányosaink. Az utóbbi néhány hónapban Duray Miklós egy-egy kemény megjegyzéssel újra észrevétette magát, amivel belső köreinkben kisebb riadalmat keltett. Vezetőink némelyike felkapta a fejét, némelyik talán meg is csóválta, 1) Az I. világháború, ill. Trianon után magyar embernek semmilyen földje nem került szláv kolonista tulajdonába. Ha szántóföldekre gondol, amiket többnyire szláv (cseh, morva, szlovák) eredetű telepesek kaptak, azok nemesek és nagy- birtokosok latifundiumai voltak, melyeket nem lehetett „gukkerrel” belátni. 2) Minden kolonista csakis vásárlással, szerződéssel juthatott földhöz (köztük magyar parasztok is, a földosztás több mint 5%-a), annak minősége és fajtája szerint 2000-8000 Ke között megállapított áron. Aki nem volt hajlandó vagy képes teljesíteni a szerződésben foglaltakat, főleg a kamatfeltételeket, elveszítette szerzeményét. Érdekességként említem, hogy a telepeseknek a 60-70- es években is fizetniük kellett a kamatokat, ha 1945 után nem tértek vissza. Annak ellenére, hogy a földdel már nem renugyanakkor megértette, és másoknak is tudomására hozta, hogy ha Duray megerősödik, akár véget is érhet valami, amit egy. kívülálló akár nemzeti önfeladásnak is sejthet. A hatalomban való megmaradás egyetlen esélyét az biztosítja, ha Duray Miklóst sikerül felfelé buktatni. A Magyarok Világszövetsége idén megüresedő elnöki székének megszerzése egy csapásra megoldaná a szlovákiai magyar politikai vezetés Duray-szindró- máját. Sokadrangú kérdéssé lett, hogy Duray esetleg valakinek majd hiányzik a szlovákiai magyar közéletből. A színjáték dramaturgiája Aczél elvtárs műhelyéből származik, ugyanaz a szerepe most Duraynak, mint annak idején Csoóri Sándornak volt: megszabadították egy kellemetlen embertől a magyar közéletet, a magyar politikát és sajnos, a madelkeztek, az az efsz-ek tulajdonában volt. 3) Az 1945-1948 utáni időszakot, amikor a vesztes hatalmak nemzetközileg elismert kollektív bűnössége értelmében a magyaroktól földeket vettek el, mai szempontból kegyetlenségnek és igazságtalanságnak nevezhetjük. Ez azonban semmivel sem volt kegyetlenebb és igazságtalanabb, mint maga az agresszív készülődés és a háború. E tények mellett nem lehet elhallgatni azt sem, hogy az állampolgárság elismerése után a földtulajdon általános visszaadása történt 50 ha-ig (...) 4) Ami Szlovákia egyötöd részét illeti: Szlovákia mező- és erdőgazdasági területe 1918- ban 3 963 000 ha volt, aminek az egyötöde 793 000 ha, ám a kitelepített magyaroktól - beleértve a 2 905 háborús bűnöst - konfiskált terület 62 000 ha volt, ami kevesebb, mint 2%.(...) gyár irodalmat is. Csoóriból hivatalnok lett, reprezentatív, kikezdhető 'és rossz hivatalnok. Duray Miklósra ugyanez a sors vár. Hogy mi vár a szlovákiai magyarságra nélküle? Kiegyezések sora, amelyekben nem a szlovákiai magyar vezetők tárgyalnak majd az erő pozíciójából. Duray Miklós már néhány éve kimutathatóan nem maga dönt a saját sorsáról. Megteszik helyette ezt a kormányon levő magyar és szlovák politikusok, akik meg- és kiegyeznek, zömében a szlovákiai magyarság rovására. Soha nem voltam közelebbi kapcsolatban Duray Miklóssal, s ez most már bizonyára így is marad. Mégis, mivel másként nincs módomban, ezen a jegyzeten keresztül üzenem neki: az esetleges MVSZ-elnöki pozíció egyfajta megfutamodás és egyfajta felelősségelhárítás is lenne. Annyi vágyakozó magyar önjelölt van a világban, hagyni kell nekik a teret. Úgy, ahogy azt Tőkés László tette, s anno egy bizonyos Kis herceg. 5) A szerzőt zavarja, hogy Havel úgy nyilatkozott Benesről mint nagy államférfiről, de nem volt bátorsága bocsánatot kérni a magyaroktól. Nyilván az 1918 után elkövetett bűnökre gondol. Ehhez joga van. Ahhoz viszont nincs joga senkinek, hogy féligazságokat terjesszen. (...) Mert mi legyen az 1918 előtt, a magyarországi nem magyar nemzetekkel szemben elkövetett bűnökkel, a bécsi döntéssel, az I. és a II. világháború által okozott szenvedésekkel? Ezek mind csak a csehek, szlovákok, románok, németek, szerbek, horvátok lelkén száradnak? Megbocsátani lehet, sőt kell is, de csak ha két- vagy többoldalú a dolog. Elsősorban erre kellene gondolnia annak, aki a közvéleményt formálja. Minden egyoldalúság a pokolba vezet, és nem lehet arra hagyatkozni, hogy tán messze van a pokol. Ing. Jozef Slabák CSc. Párkány Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A családi ékszer Jegyzet Olvasói levél