Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-10 / 19. szám
3 2000. május 10. Csallóközi önkéntes tűzoltókkal a gátakon, a Tisza legveszélyesebb szakaszán Az évszázad árvize volt Gaál László ________________ „A z sem volt ilyen szörnyű, amikor huszonegy évvel ezelőtt a férjem meghalt. Mert akkor az a tudatom volt, amikor jöttem a temetőből, hogy haza megyek. De most már hova megyek haza?!” - mondja el- csukló hangon a homokzsákokból rakott gát mellett a 81 éves Szabó néni, miközben könnyes szemmel nézi, hogy a néhány méterrel arrébb álló, víztől alámosott vályogházát bontják a csallóközi tűzoltók. A csallóköznádasdi önkéntes tűzoltók parancsnoka, Culka János még április elején találkozott egy ismerősével a magyar környezetvédelmi minisztériumból, és az akkori beszélgetésük során vetődött fel az ötlet, hogy a dél-szlovákiai önkéntes tűzoltók is bekapcsolódhatnának a tiszai árvízvédelmi munkálatokba. Már akkor kilenc méter felett volt a folyó szintje, és tudni lehetett, hogy a tavalyi 970 centi- méteres tetőzéskor megerősített gátrendszer az idén nem állíthatja meg a vizet. A Tisza Tószegnél április közepén 1041 centiméterrel tetőzött, tíz napig éjjel-nappal folyt a gáterősítés, volt úgy, hogy egyszerre kétezer ember volt kint a gáton, töltötte, rakta a homokzsákokat. Ebben a munkában vettek részt a csallóközi tűzoltók, majd miután az ár tetőzött, és megindult a nagyon lassú apadás, a tíz felvidéki önkéntes is hazatért, de Culka már akkor szervezni kezdte a következő csapatot, amellyel majd a húsvéti ünnepek után visszatér a Tiszához. Kedden hajnali háromkor negyven önkéntes indult úrnak Tószeg felé. A csapat néhány tagját már a Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon ismerősként fogadták, Papp István, Tószeg polgár- mestere pedig az előző tapasztalatok alapján olyan bizalommal volt a csallóközi önkéntesek iránt, hogy nem a helyi védelmi alakulatok mellé osztotta be, hanem Culka János parancsnoksága alatt önálló feladatokkal bízta meg őket: „Két roskadt házat kell lebontaniuk. Kicsit úgy vagyunk velük, mint a tavalyi nagy vihar után, amikor húsz ukrán kemény legény érkezett a különleges mentőszolgálatból. Akkor is sok házat le kellett bontani, és azok a fiúk úgy bontottak, hogy az utolsó cserepet is igyekeztek egészben levenni, mert tudták, hogy az itteniek számára olyan érték, amit még fel lehet használni.” A csallóközi önkéntesek ugyanilyen óvatosan, kíméletesen kezdték bontani Szabó néni házát. Négyen mentek fel a tetőre, hogy egészben szedjék le a cserepeket és a még használható faanyagot, pedig a házikó már kívül- belül fel volt dúcolva. „A férjem szülei építették a házat, amikor megesküdtünk, mi akkor költöztünk bele. Ötvennyolc évet éltem le itt. Eddig soha még az udvaromon sem volt víz.” Szabó Lász- lóné 21 éve, amióta nagybeteg férje meghalt, egyedül élt, s most, hogy lebontják a házat, szeretné, ha ugyanitt építenének számára egy kis házikót. Vagy száz méterrel arrébb a gát tetejéről egy barna asszonyka merengve nézi a jegenyék koronájáig érő víz hullámzását. Kovács Jó- zsefné, Borika hangjában még mindig aggodalom érződik: „Számítottunk a nagy vízre, egy szóra mindenki ment segíteni. Egyszeriben ezerhatszázan voltunk a gáton, gyerekek, felnőttek, mindenki. De még tegnap is dolgoztunk, figyeljük a gátat, és ahol feljönnek a buzgárok, azok köré rakjuk a zsákokat. Én is közel lakom a gáthoz, ha elvinné a víz a házamat, nem tudom, miből építenénk újat. Pedig mondják, kell még számítani nagy árra, mert a Kárpátokban, Ukrajnában meg Romániában kivágták az erdőket, nincs, ami megfogja a vizet. Az ár ellen eddig csak sikerült megvédeni a falut, de a ciánszennyezéssel szemben tehetetlenek voltunk. Borzasztó volt látni, hogy a nagy halak felfordulva sodródnak a vízen. Azelőtt én is gyakran jártam horgászni, még kérészt, tiszavirágot is használtunk csalinak, amíg meg nem tiltották. Most nemhogy tiszavirág, de hal sincs a Tiszában. Igaz, hogy telepítettek bele, de szerintem már annak a fele is elpusztult.” Borikáétól eltérő véleményen van az a két férfi, akik a nyúlgát tetejéről, homokzsákokon ülve lógatják horgászbotjuk zsinegét a vízbe. Most a kertjük végéből horgásznak, holott rendes vízállás idején onnét másfél-két kilométerre van a folyó. Ők azt állítják: van a Tiszában hal, néha horogra is akad, persze megenni nem akarják. Csak sportból pecáznak, amit kifognak, vissza is engedik. A nyúlgát tetején a két homokzsákfal között mintegy másfél méter széles döngölt „homoksétány” futja körbe a falut. Egyik oldalán a fák koronái alatt műanyag flakonok és egyéb szemét között sűrűn ugrálnak békák a zavaros vízbe, a másik oldalon a homokzsákok néhol az ólakat vagy a kertajtókat érik; sok helyen a kertben is csak homokzsákból rakott gyalogúton lehet járni, mert a gát alatt átszivárgó víz fél méteres. A gát fordulójában igencsak meglepő jelenség a sok régi vályogház mellett egy vadonatúj, fából épült nagy lakóház. Tulajdonosa, Tóth B. Lászlóné azután építtette, hogy az ugyanitt álló régi házát a tavalyi árvíz elvitte. „Ez három méter mélyen a földbe vert tizennégy cölöpön áll, körbevasalva. Könnyű szerkezetű építmény, erre a talajra ez való - magyarázza magabiztosan az asz- szony. - Kanadai tervek szerint épült, ott a tengerparton állnak ilyen házak; ezt erdélyi magyarok építették. Hatvanhat óta itt lakom, innét nem mennék el, csak koporsóban.” Az egyik szakaszon budaörsi és solymári férfiak talicskázzák a homokzsákokat. Őket a katolikus egyház szervezte be a segítségre. Kissé távolabb két hevesi hivatásos tűzoltó tartja szemmel a szivattyúkat. A tószegiek helytállását a községbe látogató Katona Kálmán közlekedési, vízügyi és távközlési miniszter is rendkívül nagyra értékelte. A Tószegről Szolnok felé vezető úton egy pár kilométeres szakaszon ideiglenes földúton kell közlekedni, mert az eredeti országutat gátalapnak használták fel, erre emelték a több méter magas gátat, mert a folyómederhez közelebbi, a tavalyi 970 centiméterrel tetőző áradáskor épített gátak nem állították volna meg most a Tiszát. Egy másik szakaszon az új gát kisebb tanyát ölel körül, ahol a lakásban is bokáig áll a víz. „Ha be akarunk menni, levesszük a cipőt és felgyűrjük a nadrágszárat - világosít fel a tulajdonos az itteni közlekedési szokásról. - Volt úgy, hogy a csillagos ég alatt aludtunk, vagy a szomszédnál egy rossz fotelban. Persze ruhástul, mert nem tudtuk, mikor kell majd szaladni.” Miközben szerdán a csallóközi tűzoltók egyik tíztagú csapata Tószegen házat bontott, két másik csoport a saját tűzoltókocsijával Tisza- jenőhöz vonult át, hogy a vízszivattyúzásban segítsen. Az egyik szivattyú egy tanyaszerű település gazdasági udvaráról nyomta a trágyalével keveredett bűzös vizet. Itt a katonaság is besegített, a tehenek már egy magasabb részen álltak kikötve, és a tanyasi emberek számára is felállítottak egy nagy katonai sátrat, ahová szükség esetén beköltözhetnek. Ők azonban nem voltak hajlandók kiköltözni a házukból, pedig láthatólag nem volt már biztonságos a felázott falú vályogépület. A szomszédos Tiszavárkonyon egy alkotóházban rendezték be a polgári védelem főhadiszállását. A romantikus, múlt századi hangulatban berendezett épületbe jövő századi technikát költöztettek. A Baranya Károly alezredes parancsnoksága alatt álló stáb feladata, hogy az egész veszélyeztetett területről folyamatosan gyűjtse a legfrissebbb adatokat, feldolgozza őket, és olyan helyzetjelentést küldjön az Országos Katasztrófavédelmi Fő- igazgatóságra, egyebek között filmen, videón és fényképeken, melyek alapján eldönthetik, hol milyen operatív beavatkozásra van szükség. A felderítést helikopterrel és más járművekkel végzik, illetve a helyi önkormányzatok mellett működő védelmi bizottságoktól kapják a jelentéseket. Minden ilyen bizottságban egy-egy polgári védelmi szakember is jelen van. A várkonyi központból naponta kétszer küldenek átfogó helyzetjelentést az országos központba, a nappali állapotokról este hatkor, az éjszakaiakról reggel kilenckor, de szükség esetén folyamatosan tartják a kapcsolatot. A mostani árvíz idején 9 település kitelepítésében, 1500 személy elszállításában vettek részt, esetenként helikopterrel szállították kórházba a fekvő betegeket. „Mi ide nemcsak azért jöttünk, hogy a védelemben segítsünk, hanem, hogy tapasztalatokat is szerezzünk, mert teljesen más itt, a való életben részt venni a munkában, mint otthon egy modellhelyzeten gyakorolni” - közli Culka János. A mieink a húsvét utáni szombaton tértek haza, hogy vasárnap már ott legyenek a Bősön hagyományosan megrendezett Szent Flóri- án-napi tűzoltóversenyen. Culka János azonban már a Tisza gán ján azon gondolkodott, hogy később is vissza kellene még jönni, amikor az ár már levonult, és növekszik a járványveszély. A járványellenes fertőtlenítő munkában is szeretnének tapasztalatot szerezni. Tíz napig folyta munka, néha kétezer ember rakta a homokzsákokat. A Tószegtől Szolnok felé ideiglenes földúton kellett közlekedni. A Büge szigeten a tavalyi árvíz 11 házat döntött össze. Az ideit a tize A polgári védelmisek parancsnoka egy kompaktlemezt ajándékoz máj képpel illusztrálva írják le a védekezés egész folyamatát. A magyar ko tűzoltóság képzésében is fel fogják használni - mondta Czajlik tűzoltóságának ügyvezető alelnöke. A Tisza ugyan már lassan apad, de a tószegi kertek végében tovább erősítik a nyúlgátat. Csallóközi legények az egyik tiszajenői gazdaság udvarán. Ezt a vizet kellene a gát túloldalára juttatniuk. Tiszajenőnt
