Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-10 / 19. szám
Modern élet 2000. május 10. 5 A sértett férfiak hetvenkedése, a kivagyiság új formája volna a nő elcsúfítása? A lazacszeletelő szomorú halála Mérhetetlen fájdalom Az áldozatok egész életükben kénytelenek eltorzult arccal élni. Minden képzeletet felülmúló kegyetlenségeket követnek el újabban védtelen asszonyok ellen Bangladesben. Éjnek idején egy férfi belopózik a bambuszkunyhóba, s az alvó nőt leönti kénsawal. Az őrült fájdalomtól sikoltozó asszonyt a támadó faképnél hagyja, s nyugodtan elsétál a tett színhelyéről. Horrorfilm? Nem, nem forgatókönyvíró eszelte ki e szörnyűséget, lassan gyakorlattá válik mindez a világ egyik legszegényebb és legelmaradottabb országában. Mi késztet ilyen eszeveszett lépésre valakit? Féltékenység, szadizmus, férfisovinizmus? Sajnos, nem egyedi esetről van szó. 1998-ban kétszáznál is több nőt öntöttek le valamilyen savval - adta hírül a Bangladesi Jogásznők Szövetsége. Az áldozatok számára e szervezet próbál védelmet nyújtani, de nagyon nehéz a helyzetük. Ha a kívánt nőt a férfi nem tudja megkapni, gátlástalan tettével úgy eltorzítja az arcát, hogy többé senkinek se kelljen. Mások keveslik a hozományt, és ezért „büntetik” az asszonyt. A huszadik század végén az erőszaknak ez az új formája szinte hihetetlen. így akarnak elégtételt szerezni maguknak a sértett férfiak? A hetvenke- dés, a kivagyiság új formája volna a nő elcsúfítása? Az áldozatok mellé állt a Nők Oldala nevű tömörülés is. Rokszana Begum tizenöt éves volt, amikor az unokatestvére el akarta venni őt. A lány nemet mondott. A hiúságában sértett fiatalember erre savval leöntötte őt. A tizenhárom éves Szonja két öccsével a televíziót nézte, amikor a huszonegy éves Khan Miah egy üveg savat öntött rájuk. Megbüntette a kislánnyal együtt a testvéreit is, mivel Szonja elpanaszolta a szüleinek, hogy a férfi molesztálja őt. A lány elveszítette a szeme világát. A tizennégy éves Soma nem akart Rommelhez feleségül menni, mire a fiú két barátja közreműködésével a nyílt utcán öntötte le savval a lányt. Taslima tragédiájához más okok vezettek: férje kevesellte a hozományt, még egy kecskét követelt, de a szülők ezt már nem tudták megadni. Erre a férj savval öntötte le felesége nemi szervét... A felháborodás olyan méretűvé vált, hogy a kormányok 1995-től - a női szavazókra is gondolva - kénytelenek voltak törvényeket hozni a nők védelmében. Halálos büntetést is kiszabhattak, de a hosszas jogi eljárás miatt az elmúlt öt esztendőben tíznél is kevesebb támadót ítéltek el. Ők is fellebbeztek; a bűnösök szabadon védekezhettek, gyakran a hosz- szú pert megelégelte a szegény család, és elejtette a vádat. „Torkig vagyok az egésszel. Hozzanak hathatósabb új törvényeket, hiszen egyre több erőszakos támadás ér nőket” - fakadt ki az egyik jogásznő. Még ahol a nők bántalmazása megszokott dolog, ott is riasztóvá vált a savas támadások elha- rapódzása. Az ország minden részéből érkeznek hírek a támadásokról, hinduk és mohamedánok, gazdagok és szegények, minden réteghez tartozók követnek el ilyen szörnyűségeket. Már Indiára is átterjedt a bosz- szúállásnak ez a módja. A nők készek megnevezni támadójukat, de szörnyű traumát jelent számukra a bíróságon való megjelenés. „Ezek sohasem spontán akciók, hanem előre kitervelt merényletek, hiszen készülnek rájuk, például megvásárolják a savat” - hangsúlyozzák a jogásznők. Az áldozatok pedig egész életükön át kénytelenek eltorzult arccal élni. Ha lehet, ennél is iszonyatosabb a nemi szerv szétron- csolása. Egyes szociológusok szerint a támadás tulajdonképpen a női egyenjogúság ellen irányul, a brutális férfiak ezt akarják mindenáron megakadályozni. A testben-lélekben szenvedő, szerencsétlen nők alig mernek az utcára menni, mert gyereksereg követi őket, csúfolják, visszataszítónak tartják torz arcukat. Nagen, aki a felis- merhetetlenségig eltorzította Minara Khatun arcát, a nő büszkeségét akarta megtörni. Minarát tizennégy évesen adták férjhez a nála sokkal idősebb férfihoz, aki már kétszer nősült, és nem tartott igényt jelentős hozományra. A férj hat éven át jóformán naponta ütötte-verte asszonyát. A nő megelégelte ezt az életet, a koránál érettebb Minara húszévesen hazatért az anyjához. „Ne félj, dolgozni fogok, eltartalak téged és a testvéreimet is” - biztatta a kétségbeesett anyát. A gyermekházasságok és a nők bántalmazása ellen fellépő egyik intézménynél talált munkát. Hamarosan az egész környéken ismertté vált. A férfiakat dühítette a nő bátor fellépése, hiszen nem volt olyan alázatos, mint ahogy elvárták volna az „elhagyott” asszonytól. Nagen, a borbély exférj egy éjszaka meglepte az alvó nőt, és leöntöte az arcát a maró anyaggal. A sikoltozására összefutottak a szomszédok. Kórházba vitték. A család nem tudta fedezni az égett arcú fiatal nő gyógykezelését. Szörnyen szenvedett, magas láza volt, kilátástalannak látszott a helyzete. Egy újságíró megírta az esetet, az UNICEF (ENSZ Gyermeksegély) pedig a dakkai fővárosi kórházba szállíttatta a szegény nőt, és a vüág- szervezet gondoskodott a gyógykezeléséről. Férjét letartóztatták, de óvadék ellenében szabadon engedték. Még hány nőnek kell szerencsétlenül járnia ahhoz, hogy e tarthatatlan helyzetnek véget vessenek? 1998-ban kétszáznál is több nőt öntöttek le valamilyen savval. Hinduk és mohamedá- nok, gazda- gok és sze- gények is követnek el ilyen szörnyűséget. A kisember halála Nem kell ahhoz közéleti nagyságnak vagy más ünnepelt személyiségnek lenni, hogy valakinek külön cikket szenteljenek a The New York Times halálozási rovatában. A lap gyakran megemlékezik olyan kisemberekről is, akik valami miatt kivívták szűkebb környezetük megbecsülését. Ilyen az egyik minapi nekrológ, amely hírül adta, hogy életének 86. évében elhunyt Sam Cohen, aki a New York-i Broadwayn, a Zabar- üzlet pultja mögött 46 esztendőn át szeletelte a füstölt lazacot. Sam Cohen Lengyelországban született. A második világháború előtt könyvelő volt, egy jelentéktelen bankban titkári teendőket látott el, később állateledel-kereskedés- sel foglalkozott, eközben pedig elnökösködött egy cionista csoport élén. Túlélte a gettót, egy barátjával időben elmenekült az Auschwitzba tartó szerelvényről. Mind a nyolc testvére a holokausztban vesztette életét. 1952-ben megérkezett az Egyesült Államokba, zsebében három dollárral. Tévészerelői tanfolyamra jelentkezett, de hamar kénytelen volt rájönni, hogy ehhez nincs semmi érzéke. Ekkor jelentkezett a Zabar Delicatessen- nél. Az alacsony, mindig viccelődő emberke hamar közkedveltté vált a vevők körében. A lengyelen kívül beszélt oroszul és héberül, hamar megtanult spanyolul, idővel az angollal is elboldogult. Minden nőnek udvarolt, a férfiakat tovarisnak szólította. Lányát fogorvosnak, fiát orvosnak taníttatta ki. Eladók nemzedékeit oktatta a porcelán szeletelőasztalnál arra, miként kell szakszerűen vágni a lazacot. Megélte, hogy régimódivá vált a félvastag szelet, és beköszöntött a hártyavékonyra vágás divatja. A liberális katolikusok nősülnének Reform a Vatikánban Liberális katolikusok egy nemzetközi csoportja nyílt levélben kérte II. János Pál pápától, hogy hajtson végre merész változtatásokat az egyház életében. Az Európai Katolikusok Fóruma nevű szervezet képviselői kétoldalas levelüket, egy poszter méretű borítékba csomagolva adták át a meglepett vatikáni svájci gárdistáknak, miután a közelben sajtó- tájékoztatón számoltak be arról, hogy szerintük a katolikus egyház milyen reformokra szorul. Az ellenzéki katolikusok vázolták azt, hogy milyen embert látnának szívesen a jelenlegi pápa utódjaként, de jelöltjük személyét nem fedik fel, mert azzal pápává választási esélyeit rontanák. A pápának írt levelet a csoport 120 tagja fogalmazta meg a Róma közelében rendezett alternatív szinóduson, amellyel az európai püspökök Vatikánban folyó gyűlését kívánták ellensúlyozni. Arra kérik a szerintük konzervatív szentatyát, hogy a 2000 évet szentelje a bátor egyházireformok bevezetésének, írásukban egyebek között sérelmezik, hogy a hívőknek nincs beleszólásuk abba, hogy egyházmegyéjükben kit neveznek ki püspöknek. Kifogásolják, hogy a katolikus nők nem folyamodhatnak fogamzásgátláshoz, és nem lehetnek lelkipásztorok. Idejétmúltnak tartják a papi nőtlenség intézményét is. Mozaik továbbja egy kis parcella föld és néhány jószág. Mindennek ellenére a kőkorszaki szinten élő sziddik vidám emberek, nem aggódnak a jövő miatt, és tudnak élni a jelenben. Halott próbálkozás Jó az öreg a háznál, ha halott is - vélte az a két dél-afrikai férfi és egy nő, akik magukkal cipeltek egy élettelen férfit a postára, hogy felvehessék a nyugdíját. A trió természetesen élőnek hazudta a maguk között támogatott, jobbra-bal- ra nyeklő-csukló halottat, és az analfabétákat kiszolgáló ablakhoz segítette. A nagybácsijukként mutatták be, aki - mint mondták - nem érzi jól magát. A pénztárosnak azonban gyanús lett a nyugdíját felvenni akaró csukott szeme, továbbá hogy kezét az unokaöceseinek és húgának kellett az ujjlenyomatok azonosításához mozgatni. Amikor aztán az alkalmazott megfogta a nyugdíjas kezét, és jéghidegnek találta, a trió kiröhant a postahivatalból, és hátrahagyta a nagybácsit. 2000 tonna ópium Az ENSZ nemzetközi drogellenőrzési tanácsa úgy látja, hogy jelenleg - s ez eredmény - az engedéllyel, gyógyászati céllal előállított drogalapú anyagok nem jutnak az illegális kereskedelembe. Az évi 2000 tonnányi legális ópium többségét Indiában, Törökországban és Ausztriában állítják elő. Fő hatóanyagát, a morfint Afrikai nép Indiában A sziddik százharminc éve élnek Karnataka államban, Indiában. Nem jószántukból utaztak Goa szigetének szomszédságába, rabszolga-kereskedők hurcolták ide őket Afrikából. A jobb vásár reményében kifestett arccal és sárgára színezett hajjal, felékszerezve bocsátották őket áruba. Létszámuk ma eléri a tízezret. Szinte külön kasztot képeznek az indiai társadalom legalsó rétege, az érinthetetlenek után. Mivel kevesen jártak iskolába, főként kétkezi munkával keresik meg a napi betevő marék rizsre valót. Álmaik ne- amely veszélyes kábítószer is - fájdalomcsillapításra használják. Jelenleg a drogellenőrzési tanács több mint 200 kábítószer-hatású szer, a tudati állapot megváltoztatására alkalmas vegyi anyag gyártását és kereskedelmét felügyeli. A tudósok és orvos kutatók munkájához ugyanis ezek nélkülözhetetlenek. Az ENSZ-jelentés- ből, sajnos, az is kiderül, hogy az „ipartervezett”, csak vegyi úton előállított kábítószerek tömege viszont rohamosan nő, s ezekből Európa például már exportőr... Érdekes, hogy valamelyest csökkent az injekciós tűt használó szenvedélybetegek száma: a kábítószerek piacán a kevésbé veszélyesnek hitt heroincigaretta a divat.
