Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-03 / 18. szám
10 2000. május 3. Kópé Verssarok Köszöntő anyák napjára Magyar népköltés Már megjöttünk ez helyre, anyánk köszöntésére. Anyám, légy reménységben, köszöntlek egészségben. Amennyi a zöld fűszál, égen ahány csillag jár, májusban a szép virág: annyi áldás szálljon rád. — A magyar történelem nagy alakjai Zrínyi Miklós (1620-1664) 1620-ban született, horvát eredetű katolikus főúri családban. Szülei halála után neveltetését Pázmány Péter irányította. Előbb a grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban pallérozta tudását. Itáliai tanulmányútjáról hazatérve, birtokai védelmében a török ellen fordult. 1647-ben horvát báni címet kapott. 1661-ben az udvar tiltakozása ellenére megépítette Új- Zrínyivárát, hogy még eredményesebben lépjen fel a Muraköz védelmében. 1663-ban Ahmed nagyvezér sereggel indult Buda ellen. I. Lipót, megijedve a török támadásától, Zrínyit nevezte ki a magyar hadsereg főparancsnokának. 1664 februárjában fölégette az eszéki hidat, a török utánpótlás legfontosabb útvonalát. A téli hadjárat célja Kanizsa felszabadítása volt. I. Lipót, mivel politikai ellenfelet látott Zrínyiben, visszavonta kinevezését, és Montecuccolit tette meg fővezérnek. Ezalatt a törökök újjáépítették a megrongált hidat, és Küprülü vezetésével szétszórták a magyar sereget. Ez év júniusában Új-Zrínyivár is elveszett. Egy hónappal később a Habsburg-veze- tés Vasváron békét kötött az ellenséggel. Zrínyi Miklós, aki 1664-ben Csáktornyán egy vadászat közben életét vesztette, nemcsak karddal, de tollal is jelentős erőfeszítéseket tett Magyarország felemelkedéséért. A Szigeti veszedelem című eposzában a török elleni küzdelemben hősi halált halt dédapjának állított emléket. Hadtudományi munkái: Tábori kis tracta, Vitéz hadnagy. Prózai művei: A török áfium ellen való orvosság, Mátyás király életéről való elmélkedések. A szegény ember hegedűje Messze-messze, hetedhét országon túl, az Óperenciás- tengeren innét, volt egyszer egy király, s annak három szép lánya. Azt mondja a királyné egyszer a három leánynak:- No, leányok, menjetek el az erdőbe eprészni, s amelyik több epred szed, annak adom a veres szoknyámat. Elmenneka leányok, szedik, szedik az epret nagy szaporán. Mikor délfelé járt az idő, letelepednek egy fa alá, s összenézik, hogy melyik szedett több epret. Hát a legkisebb egyedül éppen annyit szedett, mint a másik kettő együttvéve. Bezzeg lett irigykedés! Mármost a kisebbiké lesz a veres szoknya. Azt mondja a legnagyobbik leány:- Jertek, leányok, szedjünk még egykicsit, ennyivel úgysem mehetünk haza. - A legkisebb leány eleget erőskö- dött, hogy akkor estére nem érnek haza, de a két nagyobb csak azon volt, hogy még szedjenek. Elindul az erdő egyik részébe a két nagyobb, az erdő más részébe pedig a kisebb. De nem epret szedtek ezek, hanem megegyeztek, hogy megölik a testvérüket. Ha az övék nem lehet a veres szoknya, ne legyen a legkisebbé se. Mindjárt megkeresték a testvérüket, megfogták, s hiába könyörgött, hogy inkább nekik adja mind, amit szedett, elpusztították. Éppen akkor vetődött arra egy vak koldus, ennek elvették a hegedűjét, a kicsi kis királykisasszonyt beletették, s azonmód elrejtették egy fa odvába. Hazamennek a lányok, kérdik tőlük otthon: hol a testvérük? Ők bizony nem tudják. Eleget mondották neki, ne kalandozzon félre tőlük, nem tudott velük együtt eprészni. Ki tudja, talán eltévelyedett, talán megölték az erdei tolvajok. Azalatt pedig a szegény ember fáért megy az erdőre, s éppen azt vágja le, amelyikbe a hegedűt rejtették. Csak elálmél- kodik a szegény ember, amikor látja, hogy a fából egy hegedű pattan ki. Kezébe veszi a hegedűt, s a nyirettyűt elkezdi rajta taszigálni, mozgatni, ahogy a cigányok szokták. Hát ez a hegedű nemcsak hegedül, de énekel is! Mind azt énekli: Lassan húzd, te szegény ember, Meg ne sértsd gyenge karom! Gyenge karom nyirentyűje, Király Erzsi hegedűje.- Ejnye, ördögadta varasgyíkja! - dunnyog a szegény ember magában. - Ez a hegedű bizonyosan meg van boszor- kányozva. Én bizony elindulok vele, szerencsét próbálok, hátha megfizetik ezt a csudálatos nótát. - El is indul a szegény ember, bekalandoz or- szágot-világot, s annyi pénzt keresett, hogy egész vágás szekéren kellett utána hordani. Egyszer, amint menne, mendegélne, éppen annak a királynak a városába került, akinek a legkisebb leánya olyan furcsa módon eltűnt. Megáll a király palotája előtt, s hegedülni kezd. Meghallja a király a csudálatos hegedű- lést, kiküldi a kicsi inasát, hogy hívja be azt a muzsikást. Kifut az inas, hívja a muzsikást, de az azt feleli vissza, hogy ő bizony egy lépést sem megy, mert neki annyi pénze van, hogy a királynak sincs több. Visszamegy az inas, jelenti a királynak, hogy mit felelt a muzsikás. Mit csináljon, kiment maga, s úgy kérte, hogy menjen be a palotába, s rándítson neki egypár nótát. Addig kéri a király, hogy bemegy a muzsikás, egyet-kettőt kongat a hegedűjén, azután húzni kezdi: Lassan húzd, te szegény ember, Meg ne sértsd gyenge karom! Gyenge karom nyirentyűje, Király Erzsi hegedűje. Azt mondja a király:- Ejnye, de csudálatos nóta ez, hé! Odaáll a két királykisasszony is, ámulnak-bámulnak, az egyik elveszi a hegedűt, s húzni kezdi, hogy vajon mit énekel neki: Lassan húzd, te, én hóhérom, Meg ne sértsd gyenge karom. Veszi a másik leány, húzza, s hát ennek is azt énekli. Veszi a hegedűt a király, s ennek már azt énekli: Lassan húzzad, édesapám, Meg ne sértsd gyenge karom!- No, ez bizonyosan ördöngösség!- Már csak én is megpróbálom - mondja a királyné. Kezébe veszi, húzni kezdi, s most a hegedű ezt énekli: Lassan húzzad, édesanyám, Meg ne sértsd gyenge karom! Gyenge karom nyirentyűje, Király Erzsi hegedűje. Abban a minutában csak szétválik a hegedű, s kipattan belőle a kicsi királykisasszony. Olyan eleven volt, olyan szép, mint egy tubarózsa. Aj, szegény világ! Megijed a két nagyobb leány, hogy mindjárt szörnyet ájult. A király s a királyné sírtak örömükben, hogy elsiratott leányuk ilyen csudálatosán megkerült. A két idősebb leány kegyetlensége is kitudódott most, s a király haragjában egy toronyba záratta őket halálig tartó fogságba. De a kicsi királykisasszony addig könyörgött az édesapjának, míg megkegyelmezett a gonosz leányoknak, s azóta békességben élnek, ha meg nem haltak. Anyák napjára Az én édesanyám Kedves levelet hozott a postás szerkesztőségünkbe. A közelgő anyák napja alkalmából a csallóköznádas- di alapiskola első és második osztályos tanulói küldték el Az én anyukám című fogalmazásukat a Kópé rovatnak. Ezekből válogattunk ki néhányat. Én azért szeretem az anyukámat, mert mindent megtesz a családjáért. Szereti a rendet, minden reggel kikészíti a ruháimat. Jól főz, szereti, ha együtt van a család. Sokat beszélget velünk, segít a leckében, este közösen nézzük az ágyból a tévét. Szeret ajándékokat vásárolni nekünk. Tiszta szívemből szeretem őt, mert ő a legjobb anyuka a világon. Apu is szereti őt. Én segítek neki. Ha beteg vagyok, akkor ápol és gondoz. Látszik a szemében a szeretet. A szabadidejében velünk van. Béna Péter Az én anyukám engem szeret a legjobban, és az apukámat. Mindent megvesz, és mindig kienged az edzésekre. Legszívesebben a Titkok és szerelmek című sorozatot nézi. Anyukám hívő ember, minden vasárnap misére jár. Az én anyukám a legjobb a világon. Csicsay László Az anyukám nagyon szeret engem és a testvéreimet is. Nagyon sokat dolgozik otthon és a munkahelyén is. Irodai munkát végez. Mindennap kikérdezi a leckémet. Sokszor segít, ha nem tudok valamit. Megdicsér, ha jól felelek. Gondoskodik rólunk, igyekszik mindent megadni nekünk. Szereti, ha együtt van a család. Különösen most, hogy apukám messze dolgozik. Szabad idejében olvas, televíziót néz, vagy a virágokat gondozza. Szeretem az anyukámat, mert tudom, hogy ő is szeret engem. Kovács Mónika Az én anyukám barna hajú. Nagyon szeret engem. Néha mérges rám, de hamar megbocsát. Ővele szoktam tanulni, rajzolni, társasjátékot játszani. Anyukám nagyon finomakat szokott főzni és sütni. Mindig szépen kitakarítja a lakást. Nagyon szereti a szép virágokat. Én azért szeretem az anyukámat, mert nagyon jó hozzám. Nekem ő a legjobb anya a világon. Gróf Dávid Az anyukám gondos, kedves, jószívű. Szeretet árad a szívéből. Féltve óv minden bajtól. Megértő. A titkaimat is a fülébe súghatom. Meghallgat, segít a gondjaim megoldásában. Mindig vidám jókedvű. Szeret velem játszani. Szabadidejét gyermekeinek szenteli. Köszönöm, hogy életet adott nekem. Dégner Enikő Az én anyukám nagyon jó hozzám. Nagyon szeret engem és az apukámat. Én is szeretem őt. Nagyon jó a viszonyunk, mindent elmesélek neki. Esténként együtt nézzük a tévét, de sokat beszélgetünk és rajzolunk is. Ha ráér, elalvás előtt mesél nekem. Finomakat süt és főz. Néha szigorú, de tudom, hogy jót akar. Nagyon szereti, ha együtt van a család. Nagy Krisztina A négybetűs szavak utolsó betűit kitalálva és beírva az üres kockákba, egy emlős állat nevét kapjátok megfejtésül. Melyik ez az állat?
