Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-26 / 17. szám
Politika 2000. április 26. 3 Duray Miklós Bizony nem minden út vezet Rómába. A romák, azaz a cigányok útja Szlovákiából Finnországba, Norvégiába, Angliába, Dániába és legújabban Belgiumba vezet - illetve vezetett, amíg az érintett országokban nem rendeltek el vízumkényszert Szlovákiával szemben. Az európai uniós csatlakozás szépreményű országából immár második éve menekülnek a szerencsétlen cigányok, mert itt bizony idegengyűlölet van. Nem akkora, mint Csehországban, de ott ezt jobban tudják kezelni. A kormány főhivatalnokai váltig állítják, hogy a romák útját azok szervezik, akik rossz hírét akarják kelteni az országnak. Nem zárom ki, hogy ilyen szándék is meghúzódhat a háttérben, de ez is csak akkor lehetséges, ha van alapja a rossz hírnek. Az egyik rossz hírem, hogy Szlovákiában sok ezer cigány- főleg azok, akik Galíciából szivárogtak be az elmúlt kétszáz évben r- középkori, sőt még rosszabb körülmények között él. A szlovák lakosság jelentős része még szomszédjául sem fogadna cigányt. A szlovákiai kormányoknak, beleértve a Dzurinda-kormányt is, sajnos, nincs semmilyen elképzelése arról, hogy mit kellene tenni. Ezért nem csoda, ha például egy cigány Szlovákiában találkozik egy belga ügyvéddel, emberjogi aktivistával, és rajtuk üt a rendőrség; a szerenEgyszer sem kérdezték meg a pártot, miként kellene megfogalmazni a kormány romapolitikáját. csétlen romát bedutyizzák, és nem átallanak kétszer százezer korona váltságdíjat követelni szabadon bocsátásáért. Ennyi pénzt persze összeszedni nem lehet, ezért polgártársunk ott marad a rács mögött, így már jobban érthető, hogy pár nappal ezelőtt miért rendeltek el Belgiumban is vízum- kényszert Szlovákiával szemben. De nézzünk szét a saját házunk táján - először a kormánykoalícióban. A népszámlálás szerint 80 ezer roma él Szlovákiában - a valóságban talán ötször annyi. De ha százezerrel kevesebb, az sem változtat a lényegen. Azt tudjuk, hogy Szlovákia lakosságának a becslések szerint kb. 20 százaléka nem szlovák. A nem szlovákoknak több mint a fele magyar, a maradékból pedig kb. 60 ezer a rutén és ukrán, néhány tízezerre tehető a németek és mások száma, a többi pedig cigány, még ha zömmel szlováknak vallja is magát. Ez összességében igen magas arány, de az eddigi kormányok szemrebbenés nélkül tértek napirendre fölötte, a mostani ráadásul azzal a pozitív példával takarózik, hogy a magyarok is kormányban vannak, és nem kívánnak semmi sajátosat. , A házunk tájának közelebbi része a Magyar Koalíció Pártjának felelőssége. Pártunknak nincs romaprogramja, de van egy miniszterelnök-helyettesünk, aki a kormányban a romakérdésért is felel. Az ő irányítása alatt létrejött egy roma testület, de nincs benne egyetlen úgynevezett magyar roma sem. Pedig az MKP-nak van roma szövetségese. Kormányzati oldalról egyetlenegyszer sem kérdezték meg a pártot, hogy miként kellene megfogalmazni a kormány romapolitikáját. Közép-Európában egyetlen pozitív példa létezik a romakérdés és egyáltalán a számbeli kisebbségben élő népcsoportok helyzetének kezelésére. Ez a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer. Érdekes, hogy Szlovákia kormánya miért nem akar példát venni erről, és miért nem kezdeményezi, hogy Szlovákiában is rendelkezzen törvény a kisebbségi önkormányzatokról. Egy ilyen javaslat előterjesztésére nemcsak a romák tarthatatlan helyzete lenne az egyetlen ok, hanem a többi közösség ügyének a rendezése is. Időszerűségét az is aláhúzza, hogy éppen most nézünk elébe a közigazgatási reformnak és az alkormány módosításának. Egy ilyen javaslat akár politikai tőkeként is jól jönne. Nemde? A szerző az MKP ügyvezető al- elnöke, parlamenti képviselő. Tisztelt Ház Útjuk nem Rómába vezet A térséget három éve sújtó szárazság következtében nyolcmillió embert fenyeget az éhhalál veszélye Etiópiában. A kelet-afrikai országnak sürgős segítségre van szüksége szinte mindenből, természetesen elsősorban élelmiszerből és gyógyszerből. Az Etiópia és Eritrea közötti háború csak súlyosbítja a helyzetet, rendkívül megnehezíti a nemzetközi segélyszállítmányok célba juttatását. TA SR/AP Kvarda József: „A reformot még ebben a ciklusban úgy kellene beindítani, hogy már ne lehessen visszafordítani” Erős önkormányzatok és régiók kellenek Somogyi Tibor felvétele Malinak István ___________ Áp rilis 11-i rendkívüli ülésén a kormány elfogadta 230. számú, a közigazgatás korszerűsítésével és decentralizálásával kapcsolatos határozatát. Az MKP a döntés horderejének méltatása mellett azonnal megfogalmazta a fenntartásait is. Kvarda József képviselőt, az MKP közigazgatási ügyekkel megbízott alelnökét ezekről kérdeztük. Foglaljuk össze röviden, hogy az MKP szempontjából mit tart a kormánydöntés negatívumainak. Az első és egyik legfontosabb lépés, amelyet meg kell tenni a reform kapcsán, a regionális ön- kormányzatok létrehozása. Nos, nem jó, hogy ezt 2002. január 1- jéig elnapolták, hiszen így a választások évében kreálódik az a rendkívül fontos önkormányzati elem, amely nélkül hosszú távon szinte lehetetlen a problémák megoldása. Nemrégiben Svájcban jártam, ahol teljesen világossá vált, hogy egy ország politikai rendszere akkor stabil, ha erősek az önkormányzatai, a régiói, ha stabil közigazgatása van. További negatívum: nyitva maradt a járási hivatalok kérdése, vagyis még mindig ott a lehetőség, hogy a járási hivatalok a mai formájukban éljenek tovább. Ez a későbbiek során költségesebbé teheti a közigazgatást, és meggátolhatja azt is, hogy a közigazgatási kompetenciák olyan terjedelemben kerüljenek át az önkormányzatokhoz, ahogy azt tavaly augusztusban a 695. sz. határozat megfogalmazta. Tudjuk, hogy a határozat hosz- szas tárgyalások, kölcsönös kompromisszumok eredménye. Mit emelne ki belőle pozitívumként? Már az is pozitívum, hogy a kormány egyáltalán dönthetett e fontos kérdésben. Ugyanígy értékelhető: a baloldal visszalépett attól az elképzelésétől, hogy aszimmetrikus megoldást alakítsunk ki. Ugyanis tavaly augusztusban olyan döntés születetett, hogy szimmetrikus közigazgatási modellt készítünk elő, melyben a regionális önkormányzatok és a kerületi állami hivatalok területe egybeesik. Korábban a baloldalnak volt egy olyan ötlete, hogy vissza kellene térni ahhoz az államigazgatási rendszerhez, amely a szocializmus utolsó fázisában működött, a 3+1 kerülethez, és ezen belül több regionális önkormányzatot képzeltek el. E megoldás hátránya: az állami hivatal és a regionális önkormányzat főnöke nem lenne egy súlycsoportban, mert egy állami fő=. hivatalnoknak több regionális önkormányzati partnere lenne, s ebből adódóan alárendeltségi viszony alakulna ki. További példa: a belügyminisztériumnak május végéig kell előterjesztenie a területi és közigazgatási átszervezésről szóló törvényjavaslat alap- koncepcióját, ami azt jelenti, hogy az MKP-nak még van lehetősége politikai egyeztetéseket és szakmai vitát folytatni a területi kérdésekről. A szlovák kormánypártok nemigen támogatják az MKP követeléseit. Most ismét azt mondjuk, hogy van remény, de nem ugyanoda jutunk vele, mint a nyelvtörvény elfogadása előtt? Fonnál ez a veszély. Az MKP szerint az önkormányzatok megerősítése mindenképpen pozitív dolog, még akkor is, ha hatáskörük nem lesz akkora, ahogyan eredetileg elképzeltük. Hiszen a kultúra, az oktatás- és egészségügy, a szociális kérdések, továbbá a közlekedés, az infrastrukturális szolgáltatások terén mégiscsak új ön- kormányzati funkciók kerülnek a településekhez a megfelelő pénz- mennyiséggel együtt. Ez már akkor is pozitívum lenne, ha semmi más nem történne. Természetesen ha átfogó reformról beszélünk, nem mondhatom azt, hogy ez a végcél. Nekünk főleg a területi kérdéseket illetően vannak gondjaink. Dél-Szlovákiában, különösen annak nyugati felén, ahol tömbben él a magyarság, a mai napig az 1960-ban kialakított járások léteznek, s tudjuk, hogy a magyarság hátrányára hozták őket létre. Ezen a területen olyan történelmi járások voltak, amelyek a múlt században is az igazgatás alapjait képezték, és 1960 előtt is voltak itt jól működő járások. Az MKP célja ezek visszaállítása. Ami a nagyobb területi egységeket illeti: a reform stratégiai koncepciója is arra hivatkozik, hogy vissza kell nyúlni a történelmi gyökerekhez. Ha ez így van, azt is figyelembe kell venni, hogy valamikor létezett Komárom megye is - igaz, akkor nem szelte ketté államhatár. A mi elképzelésünk szerint tehát itt létrejöhet egy olyan regionális ön- kormányzat, amelynek területén minimum fele-fele arányban élnek majd együtt magyarok és szlovákok. Az eredeti kérdésre visszatérve: én nem állítanám azt, hogy az MKP-nak nincs semmilyen esélye, folytami kell a politikai tárgyalásokat. Viszont az is igaz, hogy ami legutóbb a parlamentben történt a kormányfővel szembeni bizalmadansági indítvány kapcsán, kétségessé teszi még azt is, hogy a törvényhozás képes lesz az alkotmány módosítására. Márpedig ez a feltétele annak, hogy a reform ebben a ciklusban úgy induljon be, hogy azt már ne lehessen visszafordítani. Ha már szóba került az alkotmány: mindennek mennyivel több az esélye, mint a pream- bulum módosításának? Tény, hogy a preambulum módosításának kicsi az esélye. De e kérdés kapcsán felhívnám rá a figyelmet, hogy a Meciar- Dzurinda tévévita rávilágított: Meciart két dolog borzasztóan aggasztja, az egyik az alkotmány módosítása, a másik a közigazgatási reform. Amiből nyilvánvaló: ha e két alapvető kérdésben előre tud lépni ez a kormánykoalíció, akkor Meciar visszatérésének esélyei a minimumra csökkennek. Ezt ő maga tette egyértelművé a nyilvánosság előtt. Az eddigi tárgyalásokon szóba került valamilyen formában, hogy ha átfogó reformot akarunk, akkor a kormányt is karcsúsítani kellene? Szóba került, de eléggé óvatosan, hiszen a reform sikere azon is múlik, miként viszonyulnak hozzá a központi államigazgatási szervek. Tavaly az eredeti politikai döntés az volt, hogy a reformkoncepció nem kerül reszortvéleményezésre. De a baloldal keresztülvitte a koalíciós tanácsban, hogy a tárcák mégis megkapják a koncepciót, s tulajdonképpen bejött az, amitől eleve tartani lehetett: a minisztériumok komoly tudományos munkákat készítettek arról, miért nem lehet megvalósítani. Igaz, sok használható ötlet is született. Vagyis: ha a koncepció azt is tartalmazná egy az egyben, hogyan kell leépíteni a központi állami szerveket, akkor a politikai egyeztetések során a sikere egyenlő lenne a nullával. Viszont a koncepció alapfilozófiájában szerepel a központ szerepének megváltoztatása. Benesi dekrétumok Az EU legyen keményebb! Rendkívül figyelemreméltó állásfoglalást tett Johann Böhm, a bajor parlament elnöke nemrégiben a szudétanémet kérdéssel és a benesi dekrétumokkal kapcsolatban. „Miután az Európai Unió nagyon szigorú volt Ausztriával szemben, talán Csehországgal szemben is hasonló szigorral kellene eljárnia” - válaszolta arra a kérdésre, követelik-e a szudétanémetek, hogy Csehország csak a benesi dekrétumok érvénytelenítése után válhasson az Európai Unió tagjává. A bajor parlament elnöke leszögezte: a szudétanémet-kérdés továbbra is fájdalmas pontja a különben jónak minősíthető cseh-német kapcsolatoknak, szerinte Prágának ismét meg kellene vizsgálnia a szudétanémetek kitelepítésének ügyét, s jóvá kellene tennie a jogtalanságokat. Böhm nemrégiben vette át a volt Csehszlovákiából kitelepített szudétanémetek németországi szervezetének elnöki tisztségét, s az ebből az alkalomból a prágai Slovo című lapnak adott interjújában azt mondta, a szudétanémeteket nem elégíti ki a cseh kormányfő kijelentése, hogy a dekrétumok már „kihunytak”. „Arról van szó, hogy valahol jogtalanság történt. Ezt meg kell vizsgálni, s ha igazolódik, akkor jóvá kell tenni.” Mint tudjuk, a II. világháború után kollektív bűnösnek nyilvánították a csehszlovákiai német (és magyar) kisebbséget, elkobozták tagjaik vagyonát és mintegy 3,5 millió szudétané- metet kitelepítettek a volt csehszlovák állam területéről. Az őket és leszármazottaikat képviselő szervezet vezetője úgy véli, hogy a problémát nem a cseh és a német kormány közötti tárgyalásokon kell megoldani. „A hazához való jog és vagyoni jogok az egyéni jogok közé tartoznak. Ezért úgy gondolom, hogy a cseh kormánynak velünk kellene tárgyalnia” - tette hozzá.
