Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-12 / 15-16. szám
12 2000. április 12 Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Szentivánéji álom Ismét bebizonyosodott, hogy a legjobb hollywoodi forgatókönyvíró William Shakespeare. Michael Hoffman rendező régóta érlelt tervét valósította meg a Szentivánéji álom legújabb filmváltozatával. Elképzelése merész volt, de semmiképpen sem idegen az „avoni hattyú” szellemétől. A történetet a múlt század végi Toscanába helyezi, és a kellékek sorában a legnagyobb szerepet a kor legfrissebb technikai csodájának, a biciklinek szánta. A varázslatos toszkán tájról könnyű elhitetni, hogy szerelmüket kergető előkelő hölgyek és urak, valamint bohókás tündércsapat, no és a szellemlények fejedelmi házaspárának hona. A film legmeglepőbb eleme a szereposztás, a legismertebb hollywoodi sztárok, szappanoperák címszereplői és kevéssé ismert, ám nagyszerű színészek komédiázzák végig a történetet. A leghálá- sabb szerep természetesen Tompor Miklósé, a takácsé, aki az amatőr színtársulatban Pyramust játssza. „Az ő alakjában van az összes lelkes ri- pacs összegyúrva... Valóságos álomszerep, mert alakítója kihozhatja magából azt a gyerekes vonzódást az eltúlzott gesztusok iránt, amely minden színészben benne él” - mondja Kevin Kline. Michelle Pfeiffer - a filmbeli Titánia szerint „Kline tényleg nagyon szemrevaló szamár- fi”. Az Oberont alakító Rupert Everett számára valóságos felüdülés volt a forgatás, hiszen pályakezdő éveit idézte, amikor a Royal Shakespeare Company tagja volt. Stanle Tucci Puck szerepében remekel, csakúgy, mint a Helénát alakító Calist Flockhart, akit a tévénézők Ally MacBealként ismerhetnek. Heti hír Planetáriumi narrátor Amióta eljátszhatta az Apollo 13 főszerepét, Tóm Hanks szinte rajong az űrutazásért és a csillagászatért. Nemrég ezért is „lépett fel” narrátorként a manhattani Hayden Planetárium új űr- show-jában, amelyben a hangzatos Passport to the Univers (Útlevél a világegyetembe) cimű tudományos igényű előadás a legkorszerűbb számítógépes technológiával térképezi fel az univerzumot. A Hayden Planetárium egyébként a világ legnagyobb vírtuálisvalóság-szi- mulátora. Beszélgetés Kis Péntek Józseffel, a Jókai Színház igazgatójával A visszhangban bíznak Dráfi Anikó „Ez a színház már nem a régi” - hallani mind gyakrabban. Való igaz, változásokra lenne szükség, ám ezek a változások egyre késnek. Mi az oka ennek? Mi húzódik a háttérben, vajon mik azok a belső gondok, melyek megkötik a színház vezetőségének kezét? Milyen anyagi problémákkal küzd jelenleg a Jókai Színház? - kérdeztük Kis Péntek József Igazgatót. Két és fél milliós adósság maradt ránk az intendatúra idejéről, ebből egyelőre egy fillért sem tudtunk törleszteni. Ez abból is adódik, hogy tizenkettő helyett csak küenc és fél milliót kaptunk az államtól, ráadásul a kerületi hivatal ebből is visszafog hét százalékot, »biztonsági intézkedés« címen. Tudni kell azt is, hogy ez az ösz- szeg éppen csak a béreket fedezi, az adósság visszafizetésére már nem ad lehetőséget. Igaz, most konkrét ígéretet kaptunk, hogy a 2000. év első negyedévben célirányos támogatásban részesülünk. Ez azonban csak 25 ezer koronát jelent. Nem tévedés - 25 ezer koronát. Egy színház, amelynek művészi produkciókat kell előállítania, bátran kijelentheti: ez nevetségesen kevés. Vannak-e a színháznak egyéb támogatói? Hathatós segítséget kapunk Magyarországról, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától és a nemzeti kulturális programtól. E segítség nélkül elképzelhetetlennek tartom, hogy ki tudnánk állítani produkcióinkat. Mert az igaz, hogy a jegyekből, a bérletekből befolyó bevétel a színházban marad, de ha beleszámítjuk, hogy egy-egy előadás költsége több százezer korona (itt gondolok a díszletre, kosztümre, koreográfusra, vendégrendezőre, vendégszínészekre), akkor bizony erre nagy szükség van. A magyarországi pénzek címzett támogatások, kizárólag produkcióra, esetleg technikai fejlesztésre lehet elkölteni. A színház rengeteg diákbérletes és délelőtti előadást tart. Miért olyan kevés az esti komáromi előadás? Valóban igaz, hogy a színház kezd »elmatinésodni«. Szándékomban áll ezen változtatni, tettem ilyen ígéretet, és tartom is magam ehhez. Szervezésünket is kértem, hogy föltétlenül próbáljanak meg januártól több esti komáromi előadást beiktatni. De mivel évad végéig le vannak kötve a diákelőadások, ez nagyon nehéz lesz. Engem ugyanis június tizenötödikén neveztek ki, és addigra a következő évi iskolai bér- letezés már lezajlott. Ezeket a bérleteket kifizették, az előadásokat tehát meg kell tartanunk. Magyarországon a legtöbb színházban az a szokás, hogy este vagy délután viszik a gyerekeket színházba. Nálunk nem. Nálunk a pedagógus tanítás alatt hozza színházba a tanulókat. Pedig a diákok számára is az lenne az izgalmas, ha este, kiöltözve jönnének hozzánk. A kiutazásokat illetően a Jókai Színház a mai napig országos hatáskörű tájoló színház. Ezek a valamikori tájelőadásokhoz képest a minimumra csökkentek, és nekem is az a meggyőződésem, hogy egy félházas komáromi előadás kevésbé kockázatos anyagi szempontból. A nagyon sok délelőtti és bizonyos számú vidéki előadás eleve meghatározzák a helyi előadásszámokat. Mi az a maximális előadásszám, amit a Jókai Színház elérhet? Nehéz válaszolni, csak tippelni tudok. Azt kell mondanom, hogy darabja válogatja. Alaptétel, hogy bármilyen műfajú színházat csinálunk, annak minőséginek kell lennie. Hajói sikerült, de nem attraktív, zenés színjátékról van szó, akkor körülbelül húsz-huszonöt az elérhető előadásszám. A vidám musicalek körülbelül ötvennyolcvan alkalommal lehetnek műsoron, kivételes esetben maximum százszor. Hozzá kell tennem, nehéz helyzetben vagyunk, s nem csak az előbb felvázolt anyagiak miatt, hanem mert a közönség is egyre csökken. Van erre magyarázat: a hajógyár anyagi problémákkal küszködik, iszonyatos a munkanélküliség, kevés az emberek pénze. Nem mellékes az sem, hogy ebben a nem egynyelvű polgári közegben behatárolt a színház iránt érdeklődők száma. Nem lehetséges-e, hogy azért "felejtik el« egyre többen a Jókai Színházat, mert a városban ösz- szesen csak három hirdetőtábla látható, s gyakran ezeken is még az előző darabot hirdetik? Reklámlehetőségeink valóban nincsenek teljes mértékben kihasználva. De rendkívül korlátozottak a lehetőségeink: jelenleg két díszletfestőnk van - örülhetünk neki, mert eddig csak egy volt. Szomorú, de nincs kerete arra a színháznak, hogy egy külön reklámrészleget tudjon működtetni, ahol sorozatban készülhetnének a transzparenseink és a hirdetőtábláink. Plakátokat mindig teszünk ki, más kérdés, hogy kétnaponta újra kell ragasztani őket, mert letakarják a »diszkó- sok«. Amit még nagyon fontosnak tartok a táblákon és plakátokon kívül, az a média. Állítom, hogy a média hatása és lehetősége a legfontosabb erő bármilyen művészeti produktum köztudatba juttatásában. Azt szeretném, hogy figyeljenek ránk, ezért igyekszem minden televízió, rádió, újság (köztük az anyaországiak) szerkesztőségébe meghívókat és egyéb információkat küldeni. Mert, sajnos, ezt nagyon jól tudjuk, a mi színészeink nemigen számíthatnak rádió-, szinkron- meg filmszerepekre. Egyedül a visszhangban bízhatunk. Mert a fiatalokban (és az idősebbekben is) ott él az igény, hogy tudjanak róluk. És bizony sok színész panaszkodik, hogy a szlovákiai magyar sajtó és rádió keveset foglalkozik velük. Talán ezért mennek el a fiatalok Is? Ráadásul az állandó állomány, a színészi »mag« többsége is lasssan nyugdíjba megy. Ml lesz pár év múlva a Jókai Színházzal? Befogadó színházzá válik? Valóban fennáll annak a veszélye, hogy pár év múlva nyugdíjba mennek azok a színészek, akik most az élvonalba tartoznak. Vagyis ha nem leszünk befogadó színház, akkor megfiatalodó társulattá kell válnunk. Bízom a jelenlegi főiskolásokban. Tudják, nyitott szívvel és lélekkel várom őket. Nekünk is tennünk kell azért, hogy idejöjjenek. Olyan légkört, olyan lehetőségeket kell biztosítanunk számukra, hogy érdemes legyen idejönniük, hogy akarjanak idetartozni. A színész olyan lény, mint a pillangó: száll a fény felé, és ahol a fény erősebb, arra repül. A mi színházunk - és ha ezt nem valljuk be, akkor önmagunkat csapjuk be - szlovákiai viszonylatban is kis vidéki társulat. Ezt tudomásul kell vennünk. Nekünk nincs más lehetőségünk, mint minőségi színházat teremteni, és a fiataloknak olyan játéklehetőséget biztosítani, ami művészi tét számukra. Ha ez sikerül, és ha ezt a fiatalok is észreveszik, akkor túl tudjuk magunkat tenni azon a várható hiányon, amely az idősebb korosztály távozása után jelentkezik majd. Ha így lesz, akkor néhány éven belül meg tudjuk tölteni, fel tudjuk újítani a társulatot fiatal, tehetséges arcokkal, és hiszem, hogy a Jókai Színház ütőképes marad. Már magáénak tudhatja érte a legjobb férfi-epizódalakítás idei Arany Glóbusz díját. Az Oscarról azonban egyszerűen lecsúszott Tóm Cruise ismét remekel egy hollywoodi produkcióban A 2000. év egyik legnagyobb moziszenzációja Paul Thomas Anderson Magnólia című filmje. Ahol csak bemutatták, elsöprő kritikai és közönségsikert aratott. Mint legutóbb Berlinben, ahol a legjobb női alakítás díját kapta Julianne Moore. Tóm Cruise pedig már magáénak tudhatja érte a legjobb férfi-epizódalakítás idei Arany Glóbusz díját. A történet Paul Thomas Anderson képzeletéből született, akire a Boogie Nights című filmje nyomán figyelt fel a mozivilág. A for- gatókönyvíró-rendező tehetsége, eredetisége talán csak Róbert Altmanéhoz hasonlítható. Kilenc meggyötört, elveszett lélek szerelem, halál, magány, karrier körüli táncát sűrítette legújabb mozidarabjába. Egy közép-amerikai A film egyik érdekessége, hogy a szerepeket kiválasztott színészgárdára írták. mikrokozmoszba „helyezett” szülőkről és gyerekekről, televízióról és valós életről, napsütésről és viharokról mesél. A film egyik érdekessége, hogy a szerepeket kiválasztott színészgárdára írta. Ez nem akármilyen feladattal lepte meg a haldokló tévémágnás tékozló fiát alakító Tóm Cruise-t. A színész, aki mind ez ideig 3,5 milliárd dollárt „produkált” filmjeivel, a Tágra zárt szemek című Kubrick-film forgatása idején kapta kézhez a forgatókönyvet. „Úgy éreztem, ez a szerep igazi mélyzuhanás lesz számomra. Merész színészi feladat, nagy kihívás, eddigi színészi lehetőségeim kitágítása, egyfajta könyörtelen szembesülés egy olyan pasasnak a múltjával, aki hazugságban él önmagával. Karakterszerep, amelyet csak nagyfokú intenzitással lehet hihetővé tenni” - nyilatkozta Cruise. Frank T. J. Mackey amolyan született „bab-boy-wonder”, rosszfiú a javából. Hivatására nézve szexguru, híres, és hihetetlenül népszerű. Szemináriumokat tart férfiaknak arról, hogyan kell a nőkkel bánni. Ám ennek a machotrénerSzemináriumokat tart arról, hogyan kell a nőkkel bánni. nek a varázsos mosolya mögött megannyi görcs, elfojtott indulat található. Hiába van elementáris szexuális kisugárzása, népszerűsége csúcsán kitörő vulkánként felfakad a múltja, mindaz, amit mélyen eltitkolt, átírt, rejtegetett. Egy ártatlannak induló televíziós riport során a riporternő, aki szintén „fogékony” a csodapasi vonzerejére, hirtelen a családjáról kezdi faggatni. És a szembesítő kérdések nyomán hívatlan vendégként kísérti őt a múltja: rendezetlen kapcsolata haldokló apjával, minden félelme és gyengesége, ami egy csapásra lerombolja, megsemmisíti macho mítoszát. És marad számára a fájdalmas igazság, amely utoljára visszavezeti őt apja halálos ágyához. (szentgyörgyl) 1^ _________________ii, i n' ^ Kis Péntek József minőségi színházat akar. Dömötör Ede felvétele
