Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-05 / 14. szám

Villanófényben Szikora Pál egykori kiváló füleki gyalogló, akinek fiai a palánk alatt jeleskednek 16 2000. április 5. _____________________________Sport______________ Ér emtől fosztotta meg a spliti bírói szigor J. Mészáros Károly________ Soká ig állócsillaga volt a (cseh) szlovák gyaloglósportnak. Időeredményeivel a nyolcvanas években beékelődött az ötven ki­lométeres táv világnagyságai kö­zé. Szikora Pál kilencvenhárom- ban visszavonult, de azóta is gyakran felbukkan a gyalogló- versenyeken. Jegyzetel, buzdít, tanácsokat osztogat tanítványai­nak. Füleken él, ám legutóbb a gyűgyi nemzetközi viadalon ta­lálkoztunk. Nyolcvanhét óta tartotta az itte­ni ötven kilométeres verseny egészen kiváló pályacsúcsát (3:42.2 óra) az idén döntötte meg a finn Kononen. Évről évre eljön erre a viadalra, és a leg­jobb időeredmény birtokosa­ként külön tiszteletnek ör­vend... Eddig mindannyiszor eszembe juttatták, hogy máig senkinek nem sikerült túlszárnyalnia en­gem. Évente elküldték nekem is a versenykiírást, s abban mindig szerepelt. Voltak időszakok, amikor előre tudtam, hogy az indulók közül senkinek sincs esélye kitörölni a nevemet a rangsor éléről. Rengetegszer jártunk ide edzőtáborba, néha hónapokra. Lassan már úgy jöt­tem Gyűgyre, mintha haza ér­keznék. Nem tagadom, jó ér­zés, ha az ember nevét, pálya­csúcsát emlegetik lépten-nyo- mon. Most sem tétlen szemlélőnek érkezett. Volt kinek szoríta­nia... Elsősorban a komlói Czukor Zoltánt fi­gyeltem. Ő a 3:50 órás magyar olimpiai szint­idővel viasko dott. Magyar bajnok lett, de a várt­nál gyen­gébb idő- ered­mény- nyel. Mel­lette a fia­tal balassa- gyarmati Fülöp Attila gyaloglása érde­kelt. Először indult ötven kilométeren, a tervezettnél jobban helytállt. Ő a jövő embere. Ha megfele­lő körülmények kö- A gyűgyi versenypálya mellett zött készülhet majd, akkor még fogunk róla hallani. Sokáig az egyedüli edzője volt a legjobb magyar ötvenes gyalog­lónak, Czukor Zoltánnak. Most már más is feltűnt a színen, de önről sem mondott le. Hogyan látja jelenlegi viszonyukat? Megírom neki az edzéstervet, de nem tudom, mit használ fel belő­le. Edzőtáborba egyikünk sem jár vele, így nincs tudomásom ar­ról, hogy milyen munkát végez el. Ez azonban nem gond. Ne­kem külön nem mondták, de Zo­lit rákényszerítették az edzővál­tásra. A szövetség nyomására ka­pott egy magyarországi edzőt is. Vettem a lapot, és folytatjuk to­vább. Ha milliomos volnék, tá­mogatnám őt, nem kellene a szö­vetségre járni, nélküle is dolgoz­hatnánk. Nem először fordult elő, hogy nem adtak neki elég pénzt, aminek következtében a felkészülés is hézagos lett, s az eredmények sem érték el a várt szintet. Hét éve fordított hátat a verseny- szerű gyaloglásnak. Negyvenegy évesen. Azóta nem is rajtolt semmilyen versenyen, még a ve­teránok között sem? Nem bi­zony. Min­dig azt tar- tottam, hogy volt az éle- t e m b e n egy idő­szak, amikor adódtak lehetőségeim, s a becsvágy sem hiányzott hozzá. Akkor én azt - tehetségemnek és tudásomnak megfelelően - a le­hető legjobban kihasználtam. Ta­lán többre is képes lettem volna, de az már mögöttem van. A vete­ránok közé nem vágyom. Elég volt a gyötrelemből versenyző koromban. Nem is hiányzik a gyaloglás? Szerencsés vagyok, mert kilenc- venháromban, nem sokkal a visszavonulásom után átvettem a balassagyarmati gyaloglók irá­nyítását. Tehát megmaradtam a sportágban, és ez jót tett nekem. Azóta is a versenyzők között élek. Sajnos, egészségileg káros volt mindjárt abbahagyni és sem­mit nem csinálni. Utólag érzem is, hogy rosszul cselekedtem. Ak­kor már elegem volt a gyaloglás­ból, betelt a pohár, és leálltam. Túl a harmincon, 1983-ban a hel­sinki vb-n szerzett tizenegyedik helyével tört be a világ élvonalá­ba. Utólag megítélve mit tart na­gyobb sikernek: ezt a helyezést vagy az 1987-es egyéni csú­csát? Pályafutásom magaslatairól van szó, de nehéz lenne valamelyiket is a másik elé helyezni. Úgy va­gyok ezzel, mint a szülő a két gyerekével. Mind a kettőt egyfor­mán szereti, ezért nem tesz kü­lönbséget köztük. Helsinki sze­replésemnek az volt a furcsasá­ga, hogy az első világbajnokság­ra nem katonai, hanem a kassai VSZ egyesületből jutottam ki, ami akkoriban nagy dolognak számított. És ráadásul még tizen­egyedik is lettem. Fájó pont pályafutásában, hogy nem utazhatott a ki- lencvennégyes Los Ange­lest olimpiára, pedig akko­riban 3:46 óra körüli idő­ket gyalogolt. Az évek múltával is mindig egyformán bosszantja ez a politikai kirekesz­tés? Egyértelműen politi­kai döntésnek voltunk az áldozatai. Nyolc­vannyolcban Szöul­ban tizedik lettem az olimpián, de nyolcvan- négyben még kevesebb el­lenfelem tudott az enyémhez hasonló időt gyalogolni, így na­gyobb esélyem kínálkozott a si­kerre. Mai napig bosszant, hogy legérettebb versenyzői ko­romban kirekesztettek a sporto­mm A magyar bajnoki dobogó tetején. Balról tanítványa, Czukor Zoltán, aki negyedszer szerzett aranyérmet. Somogyi Tibor felvételei lók legnagyobb vetélkedéséről. Sokunkat ért ez a sors. Versenyzés közben a gyaloglók a bírók kiszolgáltatottjai. Gyakran kiszórják őket szabálytalan stílu­sokért. Önnek is akadt baja a szabályok őreivel? Videón őrzöm a kilencvenes spli­ti Eb-n történteket. Akárhogyan lassítottuk a felvételt, nem talál­tunk szabálytalanságot, jogta­lannak tartom a kiállításomat. Nagy lehetőségem volt az érem­szerzésre, mert a harmadüt he­lyen haladtam. Élsportolói aranykorát harminc és negyven között élte meg. Ké­sőn érők a gyaloglók, de ennyi­re? Mi ennek a magyarázata? Tizenhét éves koromtól gyalo­goltam, de élsportolóként csak huszonnyolc esztendősen kezd­tem. És itt van a kutya elásva. Ha korábban lépek erre a szintre, hamarabb kiéghettem volna. Én harminc után éltem a felkínált le­hetőséggel, becsvágyam sem ha­gyott cserben, jól éreztem ma­gam, és ment a gyaloglás. Nincs ennek más titka. Visszavonulása óta már eltelt jó néhány esztendő. Versenyzői én­jéből mit vitt magával az életbe? Sportolói pályafutásom alatt is tapasztaltam: amikor jó voltam, körülrajongtak, veregették a vál- lamat, ellenben máskor alig vet­tek észre. Tanultam ebből, em­berismeretem gazdagodott. És az életben is találkoztam ezzel. Ná­lunk Európa-bajnok(ok) tűn- t(ek) el a feledés homályában. Családközpontú ember. Meny­nyiben változott meg az élete, amióta kiszabadult az edzőtá­borok és a versenyek körforgá­sának a fogságából? Szeretek otthon. Több időm lett, az edzőtáborok nekem nem hiá­nyoztak, mert idehaza is sokat szoktam gyalogolni. Talán csak az hiányzik, hogy még egyszer - több földrészen át - elrepülhes­sek valamelyik távoli országba. Pályafutásom végeztével ez el­tűnt az életemből. Most már a kosarazó fiaink járnak el otthon­Név: Szikora Pál. Született: 1952. március 26- án, Losoncon. Lakhelye: Fülek. Családi állapota: nős, felesé­ge Anna; két fia van, Patrik 18, Pál 19 éves. Foglalkozása: személyzetis a füleki Thorma vyroba k. s. cégnél. Sportága: gyaloglás. Sportmúlt: 1968-tól 1984-ig a VSZ Kosice, 1984-től 1993-ig a Dukla Banská Bystrica ver­senyzője. Legjobb időeredményei: 20 ról. Igaz, nem hetekre, hónapok­ra, mint én annak idején, de ki- kiröppennek a fészekből, s ilyen­kor ketten maradunk. Idősebbik fiam, Pali az első ligás losonci csapatban dobálja a kosarakat, Patrik még a junior együttesben szerepel; de az a lényeg, hogy sportolnak. Azt se bánom, ha nem mindig segítenek a kertben. Nagyobb vagy más szerepválla­lásra nem vágyik a gyaloglás­ban? Nem szeretnék újra a körforgás­ba kerülni. Amatőr szinten még vállalom, de többet nem. Meg­mutatom a versenyeken a tanít­ványaimat, és kész. Nem kíván­kozom a farkasok közé... km-en 1:23.2 óra (1988 Trinec), 50 km-en 3:42.2 óra (1987 Gyűgy). Legnagyobb sikerei: 10. a szöuli (1988), 27. a barcelo­nai (1992) olimpián, 7. a ró­mai világbajnokságon (1987) és 8. a stuttgarti Eb-n (1986). Mindegyik világversenyen 50 km-en indult. Sportjelen: amatőr státusú edző. A magyarországi Balas­sagyarmaton vannak tanítvá­nyai, s együttműködik Czukor Zoltán négyszeres magyar bajnokkal (50 km) is. Névjegykártya Futballkaleidoszkóp Ahol a futball az első számú sport Spanyolországban a sportra­jongók elsősorban a labdarú­gást nézik a tévé képernyő­jén. A felmérések azt mutatták, hogy az 1994-1999-es idő­szakban a tíz legnézettebb sportesemény tíz futballmér­kőzés volt. Az abszolút csúcsot a 98-as Reál Madrid-Juventus Bajno­kok Ligája-döntő jelentette. Ab­ban a pillanatban, amikor a madridiak átvették a kupát, 3 229 000 spanyol ült a képer­nyők előtt. Lewis nagyobb Beckhamnél Két évvel ezelőtt Michael Owent, a Liverpool futballis­táját választották az év sportolójává Angliában. Sokan úgy gondolták, hogy 1999-ben ez a megtisz­teltetés Dávid Beckhamet (Manchester United) illeti majd meg. Nem így történt. Lennox Lewis, a nehézsúlyú profi ökölvívás világbajnoka vitte el a pálmát. A labdarúgásról és a Man­chester Unitedról azonban nem feledkeztek meg: az év edzője Alex Ferguson lett. A nandrolon doppingszernek számít FIFA-döntés született arról, hogy a kluboknak a szeptem­ber 13-án kezdődő olimpiai labdarúgótorna előtt legalább tíz nappal el kell engedniük válogatott játékosaikat. Határozat született továbbá arról is, hogy 2004-ben beve­zetik az egységesített ver­senynaptárt; egy másik dön­tés értelmében a nandrolon ezután is doppingszernek mi­nősül. A FIFA vezetői arról is hatá­roztak, hogy 2600 méteres tengerszint feletti magasság­ban található városokban - például Quitóban és La Pazban - továbbra is rendez­hetnek nemzetközi meccseket. Dél-Amerika álomválogatottja Az El Pais című uruguayi új­ság összeállította a szubkon­tinens álomcsapatát, amely­ben csak brazil (6) és argen­tin (5) együttesekben játszó futballisták kaptak helyet: Chilavert (Velez Sarsfield)-Arce (Palmeiras), Cordoba (San Lorenzo), Sámuel (Boca Juniorsj-Vampeta (Corinthians), Rincon (Corinthians), Alex (Palmeiras), Riquelme (Boca Juniors), Airmar (River Plate)-Ronaldinho (Gremio), Saviola (River Plate). Az Arsenal legifjabb játékosa Tavaly, november 30-án min­den idők legfiatalabb Arsenal- játékosa lépett pályára. Jermaine Pennant, a 16 éves szupertehetség a Middlesbrough elleni kupa­meccs 73. percében debütált. Kiválóan játszott, s azt állítják róla, nagyobb talentum, mint volt annak idején Owen és Beckham. Maratoni futás futball-labdával A kubai Eric Hernández új „vi­lágcsúcsot” állított fel a fut- ballmaratoniban, pontosab­ban: a labdával dekázgatva futotta le a 42 195 métert, anélkül, hogy a földre ejtette volna a lasztit. Hernández a havannai maratoni távot 7 óra és 12 perc alatt tette meg, hat perccel megjavítot­ta a régi rekordot.

Next

/
Thumbnails
Contents