Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-12 / 2. szám
Nagyvilág 2000. január 12. 7 A győztes Koppenhága, az örök város a sor végén kullog Fővárosok versenye A londoni tömegközlekedés a legkorszerűtlenebb Nyugat-Európában, de megvan a maga megismételhetetlen varázsa. Archív felvételek A verseny végeredménye: 1. Koppenhága, 2. Helsinki, 3. Madrid, 4. Amszterdam, 5. Stockholm, 6. Berlin, 7. Luxembourg, 8. Lisszabon, 9. Bécs, 10. Brüsszel, 11. Dublin, 12. Párizs, 13. Athén, 14. Róma, 15. London. A sorrend nem valamilyen sportverseny helyezéseit mutatja, hanem egy felmérés eredményét, amelyet 1993 és 1999 között végeztek. A kutatás azt volt hivatva megállapítani, milyen az élet az európai uniós országok fővárosában. A felmérések során több összetevőt értékeltek: a levegő szennyezettségét, az ivóvíz minőségét, a városi közlekedést és a zöldövezetek mennyiségét. Ezenkívül megvizsgálták a munkanélküliség arányát, a megélhetési költségeket, az óvodák, a bölcsődék és a kórházi ágyak számát, valamint a bűnözés mértékét és a napsütés arányát. Nem véletlen, hogy az észak-európai fővárosok végeztek az élen, ami logikus következménye az északi népek fejlett ökológiai tudatának. Az északi fővárosok közé ékelődött a dél-európai Madrid, míg például az istenített Párizs az utolsó helyek egyikére szorult, Londonról nem is szólva. A levegő tisztaságát tekintve a következő sorrend alakult ki: 1. Koppenhága, 2. Amszterdam, 3. Helsinki, 4. Madrid, 5. Lisszabon, 6. Luxembourg, 7. London, 8. Dublin, 9. Berlin, 10. Stockholm, 11. Párizs, 12. Brüsszel, 13. Bécs, 14. Athén, 15. Róma. A dán fővárosban könnyen lélegeznek az emberek, mert a városi hivatalok előnyben részesítik a tömegközlekedést, a városközpontban alig van parkolóhely, és 1990 óta nem növekedett a gépkocsiforgalom aránya. Koppenhága szerencsés földrajzi fekvésű, és kedvező a klimatikus adottsága. Síkságon fekszik, ahol nem tűz a nap, és a tenger felől lengedező szelek miatt a káros anyagok aránya sosem lépi túl a megengedett értéket. A levegő minősége tekintetében Róma került az utolsó helyre, ahol a sok napsütés, a légmozgás hiánya növeli az ózonszintet, a sok gépkocsi, a tömegközlekedés ignorálása alaposan termeli a szmogot, ráadásul egészen a kilencvenes évek elejéig nem törődtek az ipari lég- szennyezés visszaszorításával. Északon szabadabban lélegzik az ember, nemcsak a kedvező földrajzi adottságoknak köszönhetően, hanem annak is, hogy az északi államok megelőzik az uniós törvényhozást, és a megelőzésre összpontosítanak. Stockholmban például a rádió állandóan tájékoztat a levegő minőségéről. A városi hivatalok és az üzemek vezetősége igyekszik úgy beütemezni az alkalmazottak munkaidejét, hogy elkerüljék a forgalmi dugókat. Ezt a rendszert már Athénban is kénytelenek voltak bevezetni, igaz, egyelőre csak a nyári hónapokban. A dél-európai fővárosok sok hátránnyal küszködnek, mégis kiválik közülük Lisszabon, ahol a tenger felől szinte állandóan fúj a szél, és a gépkocsikat kitiltották a városközpontból. Még jobb helyzetben van Madrid, mivel több mint hatszáz méterrel fekszik a tengerszint felett, s a közeli hegyekből fúj a szél. A legkevesebb napsütés Dublint éri (1432 óra évente), ahol az óceán közelsége miatt havonta tizenöt nap esős. Amszterdamban (1477 óra napsütés évente) és Brüsszelben (1490 óra) szintén hiányzik a napfény, míg például Athénban 2886, Madridban 2814, Lisszabonban 2799, Rómában 2491 órát süt a nap. Az ivóvíz tisztaságában következő a sorrend: 1. Stockholm, 2. Helsinki, 3. Madrid, 4. Koppenhága, 5. Berlin, 6. Róma, 7. Bécs, 8. Brüsszel, 9. Athén, 10. Lisszabon, 11. Párizs, 12. Luxembourg, 13. Amszterdam, 14. Dublin, 15. London. Azok a fővárosok, amelyek jó minőségű ivóvízzel rendelkeznek, többnyire eredményesen védik a vízforrásaikat. A svédek például hipermodern víztisztítókat helyeztek üzembe, ám a svéd normák is megelőzik az uniósokat. A stockholmi vízvezetékek vasból, polietilénből és PVC-ből vannak, ólmot elvétve sem találunk bennük. A kontinens déli részén fekvő fővárosoknak nincs jó ivóvizük, kivétel Madrid, amelynek környékén nincs intenzív mezőgazdaság. Párizs, London, a kis Luxembourg ellenkező helyzetben van, ezért az ő vizükben nyomokban nitrátokat találni. Meglehetősen jó ivóvize van Athénnek, amelyet egy, a fővárostól kétszáz kilométerre fekvő tóból biztosítanak. Bakteriológiai szempontból nyolc fővárosban megnyugtató a helyzet, hét metropolisban - például Amszterdamban, Dublinban, Londonban - időnként túllépik a megengedett normát. Közlekedés: 1. Koppenhága, 2. Amszterdam, 3. Luxembourg, 4. Athén, 5. Lisszabon, 6. Helsinki, 7. Bécs, 8. Stockholm, 9. Párizs, 10. Berlin, 11. Madrid, 12. Brüsszel, 13. Róma, 14. Dublin, 15. London. Harmincezer kerékpár - a koppenhágai városi közlekedésnek 30%-át teszi ki a kerekezők aránya, ezért a dán fővárosban nem ismerik a forgalmi dugót. S még egy apróság: a kórházak, az iskolák és áz üzemek mind az autóbusz-pályaudvarok és vasútállomások közelében vannak. A sor végén kullogó London emeletes buszai és metrója elengedhetetlen tartozékai a város folklórjának, ám a műszaki elaggott- ságnak is mintaképei. A londoni metró a maga 266 állomásával és négyszáz kilométerével ugyan a leghosszabb a világon, ám a legdrágább és legöregebb is, hiszen 1863-ban fejezték be az építését. A közlekedés terén elért eredmények záloga a sokrétűség. A legjobb helyezést elérő fővárosokban metró, autóbusz, trolibusz és kerékpár közt választhatnak a közlekedők. Fontos a légszennyezés mértéke is: Berlinben például riksák taxiznak, Bécsben már harminc éve cseppfolyósított gáz hajtja az autóbuszokat. Amszterdam központjában például tíz dolgozóra jut egy parkolóhely. A holland főváros ennél is tovább ment: a lakosságot arra ösztönzi, hogy otthon dolgozzék. Kétezer lakást úgy építettek meg, hogy húsz négyzetméterrel tágasabbak, és „munkahelyül” szolgálnak. Stockholmban rengeteg az autóbusz, de etanollal járnak, vagy benzinnel és villanyárammal. Berlinben raktárakat építettek a város peremén, s onnan hajókon szállítják a központba az árut. A brüsszeli húszezer európa bizottsági hivatalnoknak azt tanácsolták, használják a városi tömegközlekedést. Az élet minőségét sok mindennel lehet mérni, de ezekben a kategóriákban a sok aspektus miatt nem készítettek táblázatokat. Ami mérhető: Bécs a parkjaival, szőlősdombjaival „zöldbe borult” város, míg Athén kopár, ahol a házak balkonjain kívül szinte csak a Mars-mezőn találni némi zöldet. Ami a veszélyes ipar közelségét illeti, Madrid, Amszterdam, Bécs és London érdemlik a legrosszabb osztályzatot. Koppenhága viszont alig 15 küo- méterre fekszik a svéd barsebac- ki atomerőműtől, míg Luxembourgot szinte körülölelik az atomerőművek (a francia Cattecom, a német Biblis, a belga Chooz). Ugyanakkor a luxemburgi nagyhercegség fővárosában és Amszterdamban gazdag zöldövezet található. Ezzel szemben Párizs történelmi központjában mindössze tizenegy négyzetméternyi zöld jut egy lakosra. A társadalmi mutatók szempontjából Luxembourg az ellentétek városa: itt a legalacsonyabb a munkanélküliség, ám legmagasabb a bűnözési arány. A bűnözés egyébként főleg délen jelent problémát (Lisszabon, Athén, Madrid és Róma), északon biztonságosabb az élet. A különbségek azonban abból is adódnak, hogy egy-egy országban más és más a bűncselekmény kategóriája, büntetési foka stb. Luxembourgban gyakorlatilag nincs munkanélküliség, s az országos arány is mindössze három és fél százalékos. Az élet olcsó. Szöges ellentéte Róma, amely szomorú rekorddal, 18,5 százalékkal „dicsekedhet, s ehhez járul még az is, hogy az örök városban szinte lehetetlen lakáshoz jutni. Egy négyzetméter lakóterület átlagos ára meghaladja a 6000 dollárt, ami azt jelenti, hogy egy háromszobás lakás félmillió dollárba kerül. Muy Interresante, Madrid Koppenhágai képeslap Az északi népek ökológiai tudata megelőzi az unió többi országáét. Tengeri Stonehenge Holme angliai város közelében a tenger elmosta a tengeri üledéket, és felszínre került egy Stonehenge-hez hasonló alakulat. A különös leletet egy öreg tölgy és a körülötte álló ötvenöt kisebb alkotja, mintegy 7 méter sugarú körben helyezkednek el. A Seahenge névre keresztelt lelet közelében bronzbaltát is találtak, melyet ezeknek a tölgyeknek a faragására használhattak őseink. Seahenge mintegy 40 000 éves. A régészek attól tartottak, hogy levegőre kerülve a famaradványok elporladnak, ezért konzerválásra laboratóriumba szállították őket. A tenger transzvesztitái Ha egy hárembe szeretnénk bejutni, nőnek kellene álcázni magunkat. Ha a kis szépiahím be akarja csapni nagyobb ve- télytársát, megváltoztatja külsejét. Eddig is ismert volt, hogy a tintahalak veszély esetén színt változtatnak. Kiderült, hogy ezzel az adottsággal azok a fiatal hímek is élnek, amelyek nehezen jutnának nőstényhez a nagyobb hímek mellett. Amíg a nagyobb vetélytársak a nőstények kegyeiért harcolnak, a kisebb egyedek egyszerűen „nőnek öltöznek”, könnyedén megközelítik a nőstényeket, és vígan párzanak velük. Legújabb kutatások szerint a polipok és a kalmárok is használják ezt a szexuális trükköt. szigeteken élő barnamedvéknek és a jegesmedvéknek közös az ősük, amely mintegy 40 000 évvel ezelőtt élt a földön. A többi barnamedvének más az őse. Miért barna a fehér? Meglepő felfedezést tettek nemrég a tudósok. Kiderítették, hogy az Alaszka délkeleti részén fekvő Admiralitás-szigeten élő barnamedvének nem sok köze van a világ többi barnamedvéjéhez. Ezeknek a mackóknak legközelebbi rokonaik a jegesmedvék (Ursus maritimus). Az alaszkai egyetem kutatócsoportja 450 európai, ázsiai és északamerikai medve DNS-vizsgálatát végezve el arra a következtetésre jutott, hogy az Admiralitás-szigeten és a környező Vasárnapi koktél
