Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-29 / 13. szám
2000. március 29. 4 Háttér Országgyűlés Kétirányú integráció Fontos nap volt az elmúlt hétfő a magyar Országgyűlés életében, először történt meg, hogy a külügyminisztérium politikai államtitkára önálló pontként a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló jelentést terjesztett a honatyák elé. A jelentés, illetve az elfogadásáról szóló határozati javaslat általános vitáját a parlamentben a határon túli szervezetek (köztük az MKP) vezetői is figyelemmel kísérték. A vita néhány gondolatát az MTI tudósításai alapján idézzük. Németh Zsolt államtitkár elmondta: készülőben van a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényjavaslat, és november 30-áig a parlament elé kerül az az előterjesztés is, amely a szolgáltatások terén nyújt speciális preferenciákat bizonyos nem magyar állampolgárok számára. Úgy vélte, hogy az ún. státustörvény kifejezetten kedvező fogadtatásra lelhet az euroatlanti közösség részéről. Kitért arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) intézményének létrehozásával egyfajta nemzeti integráció megvalósítása válik lehetővé, ugyanakkor a MÁÉRT segít a határon túli magyaroknak integrálódni azokba az államokba is, amelyekben élnek. Szavai szerint ez a kétirányú integráció a polgári kormány válasza 80 év után a trianoni döntésre, valamint a század más nemzeti traumáira. Jelenleg mintegy 3-3,5 millió magyar él kisebbségi sorban a Kárpátmedencében. Számuk a XX. század folyamán stagnált, az elmúlt tíz évben sajnálatos módon felgyorsultak a beolvadásukat és a kivándorlásukat okozó tendenciák. Szerinte lehetségesnek látszik a magyar külpolitika .céljainak - az európai integrációnak, a regionális politikának és a nemzetpolitikának - az összehangolása. Németh Zsolt kiemelte: a határon túli magyarok anyagi támogatását növelni szeretné a kormány, ugyanakkor a határon túli magyar oktatás finanszírozásában számít a magyarországi társadalom közvetlen támogatására. A vitában Tabajdi Csaba (MSZP) a jövő fő dilemmájának a Magyarország EUcsatlakozása utáni helyzetet nevezte, amelyben kiemelt kormányzati feladatként kell majd az egzisztenciateremtés és a vállalkozások segítésével, az anyanyelvi oktatás biztosításával hozzájárulni a határon túli magyarok szülőföldjükön való boldogulásához. Kijelentette: abban valóban egyetértés van, hogy a határon túli magyarok ügye nemzetstratégiai kérdés, de számos részletben „repedezik” a nemzeti konszenzus a magyarországi pártok között. Kifogásolta, hogy a MÁÉRT nem töltődött meg megfelelő tartalommal. Szerinte a kormány nem érvényesíti az egyenlő távolságtartás elvét: megosztja a határon túli magyarságot, és elfogult például az egyik RMDSZ-platform iránt. Átláthatatlannak nevezte a határon túli magyarok tá- . mogatásának pénzügyi rendszerét, amelyben „asztal alatti pénzek” átadása is előfordul a határon túli magyar szervezetek megkerülésével. Bírálta azt is, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos problematikus kérdések máig tisztázatlanok. Szent-Iványi István (SZDSZ) szerint a jelentés hevenyészett fércmunka, s közölte: a kormánynak szakítania kellene a határon túli magyarság megosztására irányuló törekvésekkel. Kevesellte a MÁÉRT 1 által elért tartalmi eredményeket, és bírálta a szakbizottságok tevékenységét is. Balogh József (FKGP) közölte, hogy pártja támogatja az előterjesztést. Ugyanakkor elmondta: nem látják a külügyi kormányzat konkrét elképzeléseit a határon túli magyarság ügyével kapcsolatban, és ezen a területen markánsabb lépéseket várnak. Bauer Tamás (SZDSZ) bírálta a státustörvény meghozatalára irányuló elképzeléseket, szerinte „sehol a civilizált világban nem mossák össze a nemzetiséghez való tartozást az állampolgársággal”. Példaként említette a németországi törököket, akik ma már kettős identitással rendelkeznek. Pósán László (Fidesz) arra hívta fel a figyelmet, hogy a bevándorlókat nem lehet összevetni azokkal a kisebbségekkel, amelyek egy határmódosítás miatt lettek más ország állampolgárai. Milyen szerződést írattak alá a Magyarországon tanuló határon túli magyar diákokkal? Nem korlátoz - ösztönöz „Legfőbb célja, hogy a határon túli magyar közösségek értelmiségiutánpótlását biztosítsa." Somogyi Tibor felvétele Vojtek Katalin _________________ „T éves információk jelentek meg a hazai sajtóban a magyar- országi teljes felsőoktatási képzésben részesülő határon túli magyar diákokkal aláíratott szerződés kapcsán” - nyilatkozta lapunknak Dolník Érzsébet, az MKP oktatásüggyel megbízott képviselője, aki a szerződés részleteiről tájékoztatja olvasóinkat. Ezek szerint szerződés, és nem pedig nyilatkozat aláíratásáról van szó? Nem nyilatkozatról, hanem szerződésről van szó, amely három személy között kötnek: az ösztöndíjat adó oktatási minisztérium, az ösztöndíjat folyósító A szerződésben lefektetett kötelezettségeket és feltételeket a diáknak teljesítenie kell. Márton Áron Szakkollégium és az ösztöndíjazott között. A sajtótájékoztatások csupán azt hangsúlyozták, hogy korlátozzák a határon túli diákok magyarországi letelepedését, illetve ottmaradását, de nem számoltak be azokról a pozitívumokról, amelyeket a szerződés tartalmaz. Mik ezek a pozitívumok? Ha a határon túli magyar diák az ösztöndíjtanács javaslata alapján elnyeri a teljes magyar- országi felsőoktatási képzésre jogosító ösztöndíjat, nagyobb összegű ösztöndíjat kap, mint a magyar állampolgárságú diák. A 2000 második félévére és a következő tanév első félévére érvényes szerződés értelmében az alapösztöndíj személyenként havi 7 ezer forint. A hallgató ehhez a 7 ezer forinthoz az előző félévben elért tanulmányi átlagától függően kiegészítő ösztöndíjat nyerhet. Ez 70 százalékos teljesítmény esetén 5 ezer forintot, 85 százalékos teljesítmény esetén 8 ezer forintot, 100 százalékos eredményesség esetén 11 ezer forintot jelent havonta. Ezt még kiegészítheti az ún. szakkollégiumi ösztöndíj, amely havi 2 ezer forintot tesz ki, továbbá a havi 3 ezer forintos hazatérési ösztöndíj. Ezenkívül létezik egy ún. hazatérési támogatás is, ami egy személyre 30 ezer forint. Ismertetné ezeket a kiegészítő ösztöndíjakat? A hazatérési ösztöndíj annyit jelent, hogy ha a diáknak a diplomahonosítás vagy a tanulmányaival kapcsolatos egyéb hivatalos ügy elintézése miatt haza kell utaznia, minden alkalommal 3 ezer forintos támogatást kap. A hazatérési támogatás azt jelenti, hogy ha a diák elvégezte a magyarországi egyetemet, és szülőföldjén végzettségének megfelelő munkát kapott, akkor egy teljes évig havi 30 ezer forintos fizetéskiegészítésben részesül. A szakkollégiumi ösztöndíjra az a hallgató jogosult, aki részt vesz a budapesti Márton Áron Szakkollégium különböző tanfolyamain, vagy az érdeklődési körének megfelelő kulturális, zenei és egyéb foglalkozásokon. Ez úgy értendő, hogy például a kötelező angolnyelv-tanfolya- mért nem a diák fizet, hanem még ő kap pénzbeli támogatást? Pontosan így. Nagyon fontos, hogy az állami finanszírozású, nappali tagozatos magyar állampolgárságú hallgatókat megillető jogosultságok - tandíjmentesség, tankönyv- és jegyzettámogatás -, valamint az egész évi biztosítási járulék fedezése, továbbá a diákigazolvány és a vele igénybe vehető kedvezmények érvényesek a határon túli magyar diákokra is. Tehát előnyben részesülnek a határon túli magyar hallgatók, mivel megkapják mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a magyar állampolgárságú diákok, és ezenfelül kiegészítő ösztöndíjakat is kapnak. A szerződés, amely az államilag finanszírozott felsőoktatási képzésben részesülő határon túli magyar hallgató részére adományozott magyar állami ösztöndíjról szól, tartalmaz kötelezettségeket és feltételeket, és ezeket a diáknak teljesítenie kell. Legfőbb célja, hogy a határon túli magyar közösségek értelmiségi-utánpótlását biztosítsa. Milyen megszorításokat tartalmaz a szerződés? A hallgató nem válthat szakot, sem intézményt. Sok esetben ugyanis a határon túli diák, aki olyan szakra jelentkezett, amelyet az ösztöndíjtanács a hazai magyarság szempontjából fontosnak tart, ezért ösztöndíjra javasolt, később olyan szakra megy át, amelyre nem kapott volna eredetileg ösztöndíjat. Ennek a legdurvább példája, amikor egy szlovákiai magyar diák magyar-angol szakra jelentkezik, de aztán magyar-szlovák szakra lép át. Ha a hallgató félévet ismétel, vagy halasztást kér (maximum két félév ismétléséről lehet szó), szünetel az ösztöndíja, de ha eredményesen folytatja a tanulmányait, ismét megkaphatja. További megszorítás, hogy a hallgató tanulmányai alatt nem kérhet letelepedési vagy hosz- szabb tartózkodásra szóló engedélyt. Ha mégis kér, ebben az esetben nem jogosult az ösztöndíjra, sőt 20 százalékos kamattal vissza kell fizetnie az addig Nagyobb ösztöndíjat kap, mint a magyar állampolgárságú diák. kapott ösztöndíj összegét. Tehát semmiképpen sem korlátozó a szerződés, ellenkezőleg. Egyrészt eredményes tanulásra ösztönzi a diákokat, másrészt arra, hogy szülőföldjükön, saját nemzeti közösségük javára gyü- mölcsöztessék a magyar felső- oktatási intézményben nyert tudásukat. Tajvan Óvatos egyensúlyozás Malinak István Kétféleképpen kell értékelni a március 18-i tajvani elnökválasztás eredményeit: egyrészt a tajvani belpolitika, másrészt a nemzetközi politika szempontjából. A világ általában ez utóbbival foglalkozik, hiszen a Tajvan- Kína-USA háromszögben tapasztalható feszültség az egész térségre kihatással van. Ugyanakkor az ellenzéki Demokratikus Haladó Párt (DPP) vezetőjének, Csen Suj-piennek a győzelme történelmi fordulatnak tekinthető, hiszen a Kuomintang fél évszázados uralmának vetett véget. Az EU is azonnal üdvözölte az elnökválasztás eredményét, hangsúlyozva, hogy az a sziget- országban megkezdett demokratikus folyamat folytatásának tekinthető. A DPP ugyanis csak 13 évvel ezelőtt alakulhatott meg, addig ott is egy párt, a Kuomintang diktatúrája érvényesült. A Kínai Kommunista Párt is, meg a Kuomintang is lenini típusú párt, amely - a The Wall Street Journal Europe megfogalmazása szerint - „rátenyerelt az egész gazdasági és társadalmi életre, így tartotta meg évtizedekig gazdasági hatalmát. A KKP mai vezetői tanulhatnának Tajvan példájából, a nagy Kínának is szüksége volna egy Csen Suj-pienre”. Az sem véletlen, hogy a választások után Kuomintang-hívek támadták meg saját pártjuk székházát, a jelenlegi vezetőket téve felelőssé a választási vereségért és a pártszakadásért. Azért, hogy a Kuomintang jelöltje, Lien Csan pártelnök csak a harmadik lett, a pártból kizárt és függetlenként indult James Szung végzett a második helyen. És most nézzük a nemzetközi összefüggéseket Ha Tajvanon választás van, attól három fővárosban is nagyon idegesek lesznek: Tajpejben, Pe- kingben és Washingtonban. Idén nem volt akkora a feszültség, Pe- king visszafogta magát, csak szavakban fenyegetőzött megszállással, de nem rendezett nagyszabású, provokatív hadgyakorlatot Tajvan mellett, így az USA- nak sem kellett felvonultatnia anyahajóit. Peking nem akarja kiélezni a viszonyt az USA-val, mert mindenképpen be szeretne kerülni a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi szervezetekbe. Tajpejnek sem érdeke, hogy hergelje Pekinget, belekénysze- rítseegy katasztrófát jelentő katonai vállalkozásba. Az USA-nak is az az érdeke, hogy közvetítsen az általa korszerű fegyverekkel felszerelt Tajvan és Kína között. Mellesleg katonai szakértők szerint Kína épp ez utóbbi tény miatt nem tudna sikeres partraszállást végrehajtani Tajvanon, hiába az övé a világ legnagyobb hadserege. Pekingben is tudják ezt, ezért is írta egy kínai szakértő, hogy rövid távon nem, de hosszabb távon, tíz éven belül háborúhoz vezet, ha Tajvanon folytatódik a DPP által meghirdetett függetlenségi politika. Ezért is jelezte győzelme után azonnal Csen, hogy tárgyalna a kínai vezetéssel, s a javaslatot ez elfogadta, azzal az előfeltétellel, hogy Tajpej ismeije el az „egy Kína” elvét. Erről folyik most a huzavona. Magyarán: mindenki a jelenlegi, igazán faramuci status quo fenntartásában érdekelt. Mint ismeretes, 1949-ben Mao Ce-tung hadainak győzelme következtében az USA által pártfogolt Csang Kaj-sekék Tajvanra menekültek, és ott kikiáltották a Kínai Köztársaságot. A Mao vezette Kínai Népköztársaság ezt sosem ismerte el. Az USA és szövetségesei hathatós támogatásának köszönhetően egészen a hetvenes évek első feléig Tajvan foglalta el Kína helyét az ENSZ- ben is. Nixon ’72-es pekingi látogatása hozott áttörést az USA-kínai viszonyban, akkor fogalmazták meg a híres sanghaji közleményben a kitételt: a felek egyetértenek abban, hogy „csak egy Kína van”. Amit Tajpej is, Peking is úgy értelmezett, ahogy neki megfelelt, s az USA-nak sem kellett felhagynia Tajvan támogatásával. E kötéltánc addig folyhat, amíg valaki meg nem rázza a kötelet. Kína a magáénak tekinti Tajvant, Tajvan úgy él és fejlődik, ahogy eddig, csak ne akarja jogilag is deklarálni függedenségét, mert az „háborús ok” lenne Peking szemében. Furcsa, de még pár évig ez az ésszerű megoldás. Vagyis tárgyalni kell. Az teljesen érthető, hogy a tajvaniak nem kémek a hongkongihoz hasonló megoldásból, inkább megmaradnak „kis tigrisnek”.