Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-03-08 / 10. szám

Kultúra 2000. március 8. 13 Az Illyés Közalapítvány pályázati felhívása a 2000. évre Március 17-éig kell postára adni Az Illyés Közalapítvány Kurató­riuma a 2000. évre pályázatot hirdet a Szlovákiában élő ma­gyar közösségek önazonosságá­nak megőrzését, fejlődését, az anyanyelv fennmaradását célzó programok támogatására. Pályázati feltételek: 1. Pályázati űrlap és törzslap ki­töltése, valamint határidőn be­lüli beküldése 2 példányban; 2. A pályázati díj (300 korona) be­fizetése; 3. A pályázónak nyúj­tott összes eddigi támogatás el­számolása; 4. A pályázaton részt vehetnek a jogalanyisággal rendelkező, bejegyzett, a meg­adott témakörökben tevékeny­séget kifejtő szlovákiai magyar szakmai és civil szervezetek, ter­mészetes személyek; 5. A pályá­zatok beküldésének határideje: 2000. március 17. A szükséges űrlapokat, törzsla­pot és a pályázati díj befizetésé­re szóló postautalványt a Cse- madok területi választmányai­nak titkárságán lehet beszerez­ni. Pozsonyban az Illyés Közala­pítvány Szlovákiai Alkuratóri- umánál (tel.: 07/52 92 28 07). A pályázati díjat banki átutalás­sal is be lehet fizetni a következő bankszámlára: Komercní ban­ka, a. s. Bratislava, 110 000 2251/8100. A pályázati díj be­fizetését igazoló banki átutalási megbízás másolatát vagy a pos­tautalvány szelvényének másola­tát szükséges a törzslap hátolda­lán vagy elején a megjelölt hely­re felragasztani. A törzslapon kérjük feltüntetni a pályázati szakterületet jelölő kódszámot. Figyelem! A pályázati felhívás nem vonatkozik a könyvkiadás támogatására, a magyarországi oktatási intézményekben folyta­tott tanulmányok és az ottani pedagógus-továbbképzés, a ma­gyarországi anyanyelvi és szak­mai táborozásokon, nyári egye­temeken való részvétel támoga­tására. A pályázatokat a követ­kező levélcímre küldjék: Spolocnost' Zoltána Fábryho, P.O.Box 247, 810 00 Bratislava 1 Pályázni a következő területe­ken, témakörökben lehet: I. Kultúra és művelődés Kód: 11. Hivatásos és félhivatá­sos színházak, egyéb művészeti együttesek művészeti tevékeny­ségének támogatása; Kód: 12. Közösségépítő, művelődési és ismeretterjesztési tevékenységet folytató kulturális együttesek, klubok és módszertani tevé­kenységet végző szervezetek, rendezvények támogatása, me­lyek minimálisan 2-3 járást érin­tenek, illetve többrégiós és or­szágos rendezvények támogatá­sa; Kód: 13. Többrégiós, illetve országos hatáskörrel működő nem hivatásos művészeti cso­portok támogatása; Kód: 14. Művészeti tevékenység támoga­tása (képzőművészet, fotó, kiál­lítások, tárlatok, galériák); Kód: 15. Országos ifjúsági szerveze­tek támogatása. II. Oktatásügy Kód: 21. Középfokú szlovákiai magyar iskolák (állami, magán- és egyházi iskolák) és oktatás­üggyel foglalkozó szakmai szer­vezetek módszertani és oktatási jellegű programjainak támoga­tása; Kód: 22. Oktatással foglal­kozó szlovákiai magyar szakmai szervezetek központi és területi szervei működési költségtéríté­sének támogatása; Kód: 23. Te­hetséggondozó programok tá­mogatása; Kód: 24. Középfokú magán- és egyházi iskolák ingat­lanvásárlásra és épületfelújítás­ra kidolgozott pályázatainak tá­mogatása; Kód: 25. A középfo­kú oktatási és nevelési intézmé­nyek tanszerek, tárgyi eszközök és berendezések beszerzését előirányzó projektumainak tá­mogatása. III. Egyházak és hitélet Kód: 31. A keresztény-keresz­tyén értékrendet és nemzettu­datot továbbító közösségépítő programok támogatása, külö­nös tekintettel az ifjúság nevelé­sére, valamint a nagycsaládosok önszerveződésének elősegítésé­re; Kód: 32. Történelmi egyhá­zak és szervezeteik támogatása. Kód: 33. Egyházi épületek javí­tási vagy építési költségeihez való hozzájárulás. IV. Csemadok-szervezetek Kód: 41. A Csemadok-szerveze­tek helyi, regionális és országos rendezvényeinek támogatása; Kód: 42. A Csemadok-szerveze­tek, valamint központi és terüle­ti szervei működtetésének és be­ruházásainak támogatása. V. Helyi és regionális tervezetek Kultúra és művelődés; Kód: 51. Helyi és kisrégiós kö­zösségépítő, valamint művelő­dési és ismeretterjesztő tevé­kenységet folytató egyesületek, klubok, rendezvények támoga­tása; Kód: 52. Nem hivatásos helyi művészeti csoportok (iro­dalmi színpadok, amatőr szín­játszók, folklórcsoportok, kóru­sok, zenekarok, ének- és tánc­csoportok, iskolai művészeti csoportok) tevékenységének tá­mogatása; Kód: 53. Helyi ifjúsá­gi programok támogatása; Okta­tásügy: Kód: 54. Óvodák és alapiskolák fejlesztésének támo­gatása (tanszerek, tárgyi eszkö­zök és berendezések beszerzé­se); Kód: 55. Az osztályon kívü­li munka formáinak felkarolása (tehetséggondozó programok, szakköri és felkészítő munka, vetélkedők); Kód: 56. Helyi és kisrégiós szakmai projektumok támogatása (szemináriumok, szakmai napok). VI. Lapkiadás Kód: 61. A gyermek- és ifjúsági lapok támogatása; Kód: 62. Fo­lyamatosan megjelenő, orszá­gos terjesztésű irodalmi és pe­dagógiai szaklapok támogatása társadalmi és közszolgálati funkciók ellátására; Kód: 63. Folyamatosan megjelenő regio­nális és országos terjesztésű la­pok és folyóiratok támogatása. VII. Tudomány Kód: 71. A szlovákiai magyar tu­dományos intézmények kereté­ben folyó, közösségi hasznú, tu­dományos tevékenységek (ku­tatási tervek) támogatása, be­leértve a dokumentációs tevé­kenységet is; Kód: 72. A szlo­vákiai magyar tudományos in­tézmények jól megalapozott tevékenységtervezettel alátá­masztott, minimálisan szüksé­ges fenntartási, működési és beruházási célú támogatása; Kód: 73. Tudományos konfe­renciák, tanácskozások, tudo­mányos eredményeket publi­káló kiadványok támogatása. Kód: 74. Intézményekhez nem kapcsolódó közérdekű egyéni kutatási tervek megvalósításá­nak támogatása. A pályázatra vonatkozó infor­mációkat e-mailen is kérhetnek az ika.szalkurat@ba.telecom.sk címen. Luzsicza Árpád rajza Millennium V ojtech kilenc évet töl­tött Magdeburgban, ahol a bérmáláskor Adalbert érsek a saját nevét adta neki. így lett Vojtechből Adalbert, akit Prágá­ban a cseh egyházmegye első püspöke, a szász Theotmar szentelt pappá. Még nem érte el a kánoni kort, amikor 982-ben Prága második püspöke lett. Ez valószínűleg egy politikai kompromisszum eredménye volt, amelyet a Przemyslida II. Boleszló herceg a rivális Szlavnik nemzetséggel kötött. Adalbert tanúja volt elődje ha­láltusájának, aki Isten irgalmá­ban sem bízva kétségbeesve halt meg, mert kudarcot vallott a nép hagyományos bűnei elle­ni küzdelemben. Az életvidám és nagyvilági fiatal pap a meg­rendítő élmény hatása alatt „megtért”, vagyis hirtelen lelki fordulaton ment át. Már Magdeburgban vonzotta őt a szigorú reformszellem, de még ingadozott a világ igenlése és az aszketikus önmegtagadás között. Most azonban egyszerre és végleg a szerzetesi életideál felé fordult. Adalbert szenvedé­lyes és semmiféle megalkuvást nem tűrő idealizmusa képtelen volt megbirkózni az egyre nö­vekvő politikai feszültségekkel, amelyek végül is a német- és lengyelbarát Szlavnikok majd­nem teljes kiirtásához vezettek. Épp így tehetetlennek bizonyult a még csak felületesen keresz­tény cseh társadalom erkölcsei­Stephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 5.rész vei szemben is. Prága püspöke két ízben is nem látott más ki­utat, mint a menekülést hívei közül. A római Szent Elek- és Szent Bonifác-kolostor aszkéta bencéseinél találta meg szelle­mi hazáját, ahonnan csak a pá­pa parancsának engedelmes- kedve tért vissza Prágába. Vé­gül is a pogányok térítésének szentelte magát, és Poroszor­szágban elérte őt, amire annyi­ra vágyott, a vértanúhalál. Adalbert mint népének főpász­tora és nevelője csődöt mon­dott. Annál erősebben és tartó- sabban hatott munkatársaira és barátaira, ezek közt uralkodók­ra is, ha közel jutottak hozzá. A tizenhat éves III. Ottóval 996- ban először Rómában, majd Mainzban hosszú beszélgetése­ket folytatott arról, hogyan kell élnie a keresztény fejedelem­nek. A fiatal császár pedig rajongó tisztelettel ragaszkodott hozzá még vértanúhalála után is. Sőt Adalbert úgy látszik, III. Ottó­nak még politikai gondolkodá­sát is döntően befolyásolta. A császár az ő szellemében csele­kedett, amikor uralkodása leg­főbb feladatának a keleti szom­szédnépek megtérítését tartot­ta, de szakított elődei keleti po­litikájával, és elősegítette, hogy Lengyel- és Magyarország önál­ló egyházat kapjon. A másik ember, aki ugyancsak történelmet csinált, mint III. Ottó, és akinek épp Adalbert mutatott az egész életre szóló irányt, István volt, a magyarok nagyfejedelmének a fia. Querfurti Brúnó, aki - mint már említettük - Adalbert élet­rajzához Magyarországon is gyűjtött anyagot, az egyetlen egykorú forrás a szent prágai püspök magyar kapcsolataira. Adalbert életrajza 16. fejezeté­ben elmondja, hogy hőse 994- ben milyen körülmények között hagyta el másodszor püspöksé­gét. A végén hozzáfűzi: „Nem szabad elhall­gatni, hogy ő hol kö­veteit küldte a szom­szédos magyarokhoz, hol sze­mélyesen ment hozzájuk, és egy kissé eltávolítva őket tév­hitüktől a kereszténység árnyé­kát nyomta rájuk.” Éz a közbe­iktatott toldalékjellegű közlés nem mond semmit a kapcsola­tok idejéről és gyakoriságáról. Csak későbbi történészek kezd­ték állítani, hogy itt Prága vég­leges elhagyása után tett egy­szeri kitérőről van szó. Maga a szöveg hatékonyabb és tartós érintkezésre enged következ­tetni. Miután Morvaországot a prágai püspökség alá rendel­ték, Adalbertnek valóban Heti kultúra Könyvespolc Cséfalvay Ildikó: Az én Prágám Amikor 18 évvel ezelőtt, húszévesen az a merész ötle­tem támadt, hogy „elugrom” egy kis időre Prágába szeren­csét próbálni, álmomban sem gondoltam volna, hogy itt kö­szönt majd rám az új évez­red. Akkor úgy gondoltam, itt töltök néhány évet, aztán visszatérek szülőföldemre, a Csallóközbe... Ám még ennyi év után is gyakran csodálkozó és bá­mészkodó turistának érzem magam, még mindig csodá­lattal tölt el a sok új felfe- deznivaló ebben a városban. Nemrégen tudtam csak meg például, hogy miért az a ne­ve az egyik kisoldali kávé­háznak, hogy A beakasztott kávéhoz (U zavésenyho cafe), vagy miért hívják a Moldva folyamágát Ördög­ároknak (Certovka). Hogyha erre Önök is kíván­csiak, nincs mese, végig kell olvasniuk ezt a könyvet. Annyira viszont, sajnos, már otthonosan mozgok itt, hogy az Óváros vagy a Kisoldal legkuszább, legáttekinthe- tetlenebb zegzugos utcáiban és kapualjaiban sem tudok eltévedni, bár ezt valaha na­gyon élveztem. Egyébként én két városban éltem: a szocialista és a kapitalista Prágában - s remélem, köny­vemből mindkettőnek a han­gulata érződni fog -, hiszen 1990-ben új fejezet kezdő­dött Prága életében, alapve­tően megváltoztatva a város hangulatát. Vasárnap Kisgaléria Bohumil J. Puskalier: Tavaszi szerelem szomszédai lettek a magyarok. Valószínű tehát, hogy püspöki működésének már első szaka­szában, 983 és 987/88 között felvette és tartotta is velük a kapcsolatot. Hogy mi indította őt erre, nem mondja meg egyetlen forrás sem. Adalbert­nek mint Cseh- és Morvaor­szág püspökének nem volt sem kötelessége, sem joga a magya­rokat téríteni. Távol volt még az az idő is, amikor teljes oda­adással messzeható missziós terveknek szentelte magát. In­kább arra lehet következtetni, hogy ő egyénileg, személyes okokból érdeklődött a magya­rok iránt. Ha Adalbert valóban annak az Arnulf hercegnek volt a dédunokája, aki egykor a magyarokhoz emigrált, és ál­lítólag egy magyar fejedelem leányát vette feleségül, ha uno­kaöccse volt Civakodó Henrik­nek, aki épp ebben az időben mint lázadó Arnulf nyomdoka­iba lépett, érthetővé válik a vá­gya, hogy megismerje szom­szédját, Géza nagyfejedelmet, és őt népével együtt megnyerje Krisztusnak. A másik oldalon Géza sokkal több bizalommal lehetett Adal- berthez, mint a nagyratörő passaui püspök, Piligrim hit­hirdetői iránt. Igaz ugyan, hogy a prágai püspökség is be­letartozott a birodalmi egyház­ba, de Adalbert már nem en­nek a terjeszkedési politikáját képviselte, hanem egyszerűen csak Krisztus tanítását akarta terjeszteni. A Nagyobb Legen­da elmondja, minő tisztelettel fogadta Géza Adalbertét, és milyen erőteljesen támogatta misszióját. Ez lényegében telje­sen hihető, csak a legendaíró egyetlen, mintegy jelképes je­lenetbe vonta össze egy hosz- szabb időn át tartó kapcsolat történetét. A középkor törté­net- és legendaírói gyakran él­tek ezzel az eljárással. Nem kételkedhetünk abban, hogy Adalbert Rómából való visszatérte után, 992 és 994 között tovább ápolta magyar kapcsolatait, és lehet alapja annak a 13. században felbuk­kanó hagyománynak is, hogy 994-ben, amikor végleg el­hagyta egyházmegyéjét, Ma­gyarországon át utazott Rómá­ba. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents