Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-08 / 10. szám
Politika 2000. március 8. 3 Tiszteit Ház A községek gyarapodásáért Farkas Pál __________________ Az utóbbi időben egyre gyakrabban lehettünk tanúi annak, hogy - főleg a nemzeti érzéstől túlfűtött gondolkodású - kormánypárti kollégáink, összefogva Meciar-párti barátaikkal, azzal riogatták a közvéleményt, ha a nevesítetlen tulajdonú földek községi kezelésbe kerülnének, ezzel az ország integritása is veszélybe kerülhet. E megalapozatlan, félrevezető és a közhangulat alakulását e kérdésben jelentősen befolyásoló véleményüknek már parlamenti síkon is próbáltak hangot adni. Újra és újra megszólaltak a benesi dekrétumok létjogosultságát bizonygatva a sajtó, elsősorban a Pravda hasábjain azok, akik a már megszokott módszerekkel próbálják bebizonyítani, hogy a kormányprogram e kérdés megoldására irányuló célkitűzése alkotmányellenes és megalapozatlan, mert csak a magyarok szeparatista elképzeléseinek felel meg. Ez természetesen nem más, mint rágalom, tudatos rosszindulatúság, a kérdés szándékosan rossz oldalról való megközelítése. Mi semmi mást nem akarunk, csupán azt, hogy az idáig még nevesítetlen földek megműveléséről ne központilag, elfogultan és egyéni érdekeket követve döntsenek, hanem helyi szinten, a községi és városi önkormányzatok, amelyek egészen biztosan jobban ismerik a helyi körülményeket, mint a „pozsonyi hatalmasok”. Elképzeléseink természetesen nem A lehetőséget az egész ország területén biztosítani kívánjuk az önkormányzatok számára. csak a magyarlakta régiót érintik, hanem az egész ország területén működő önkormányzatok számára biztosítani kívánjuk ezt a lehetőséget. Tehát a kérdés nemzeti oldalról való megközelítése csupán ebbéli igyekezetünk meghiúsítására irányul, és a jelenlegi helyzet fenntartását segíti. Arról nem is beszélve, hogy a benesi dekrétumok alapján elkobzott vagyon és földtulajdon kérdése egyáltalán nem vagy csak közvetve érinti a nevesítetlen tulajdonú földek használatának és művelésének kérdését, hiszen a tulajdonjog bizonyítása után mindenki élhet tulajdonosi jogaival. Igyekezetünk másik fontos eleme az, hogy az idáig nevesítetlen tulajdonú földek használatából befolyó bérleti díj a továbbiakban ne az állami földalap bevételeit gyarapítsa, amely bevételek felhasználásáról csak pár ember dönt (s e személyek tevékenységére a számvevőszéki jelentés alapján az érvényben lévő törvényi rendelkezések megszegése alapos gyanújának árnyéka vetül), hanem képezze a helyi önkormányzatok bevételét, ezzel is lehetőséget kínálva a helyi jellegű gondok megoldásának anyagi fedezéséhez. A probléma megoldására irányuló törvénymódosítási javaslatunk már elkészült. Ez lehetőséget biztosít a fent említett célok eléréséhez, szakmailag megalapozott és teljes mértékben összhangban van az érvényes alkotmánnyal. Az MKP felkészült a koalíción belüli szakmai egyeztetésre, de sajnos, tartunk tőle, hogy egyes „kollégák” véleményét nem a szakmai érvek fogják befolyásolni. A nemzeti húrok pengetésén túl jól megfigyelhető az előző rendszer restaurálására utaló igyekezetük is. Javaslatunk abban is veszélyt jelent partnereink elképzeléseire, hogy a jogköröknek a szubszidiaritás elvén alapuló decentralizálását segíti elő. Ez pedig vörös posztó mindazok számára, akik kedvezményezettjei a központosított döntéshozásnak, hiszen egyáltalán nem biztos az, hogy ha a parlament jóváhagyja a törvényjavaslatot, minden ön- kormányzat az ő elvárásaiknak és elveiknek megfelelően dönt majd a földek használatának odaítélésében. Partnereinknek dönteniük kell a demokrácia egyik alapkérdésében: vagy elősegítik a döntéshozatal jogköreinek lebontását, vagy továbbra is fenntartják a központosított hatalomgyakorlást. Bízzunk partnereink bölcsességében és a demokratikus fejlődés töretlenségében. A szerző a parlament pénzügyi és költségvetési bizottságának elnöke. A csecsen háború rendkívül furcsa epizódja Andrej Babickijnak, az USA által pénzelt Szabadság Rádió munkatársának az ügye. A csecsenbarát riportokat közlő Babickijt januárban az oroszok különböző ürügyekkel letartóztatták, majd orosz hadifoglyokért cserébe (!) átadták őt a csecseneknek. Moszkva lépése nemzetközi felháborodást keltett, ennek ellenére Babickijt újra elfogták, s csak a múlt héten „engedték szabadon" - Moszkvába szállították, ahol felelnie kell a csecsen fegyveres erőkkel való állítólagos együttműködéséért. TA SR/AP Fodor Attila, az SZMPSZ alelnöke: „Az iskolatanácsokról szóló törvény mindenképpen pozitívumnak tekinthető” Az önkormányzatiság elve az oktatásügyben Archív felvétel Vojtek Katalin Az oktatásügyben az önkormányzatiság elvének érvényesítését jelentették az 1990-es törvény alapján létrehozott iskola- tanácsok. Kilencvenötben ezeket a meciari törvény megszüntette, ami egyrészt óriási visszalépés volt - a túlcentralizált állami igazgatás visszaállítása felé, másrészt a hatalom kénye-ked- ve szerint válthatta le a számára kényelmetlenné vált - főleg magyar - iskolaigazgatókat. Fodor Attilával, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének al- elnökével az iskolatanácsokról szóló, novemberben elfogadott törvényről, valamint a végrehajtását hátráltató tényezőkről beszélgettünk. Ön elégedett a törvénnyel, összhangban van az SZMPSZ programjával? Vannak benne ilyen részek. Például az igazgató kinevezését illetően az SZMPSZ programja már ’96-ban kimondta: a kinevezés a fenntartó joga, de javasoljuk, hogy az érintett feleknek egyetértési joguk legyen. Ez van a törvényben is: az iskolatanács javaslatot tesz az igazgató kinevezésére, és a fenntartó nem nevezhet ki olyan személyt, akit az iskolatanács nem fogad el. A törvény egy másik programpontunkat is tartalmazza, amely kimondta, hogy az igazgatók kinevezését nyilvános pályázathoz kössék, ahol a pályázó köteles életrajzi és szakmai adatainak ismertetése mellett felvázolni az iskola jövőképét, programját. Az iskolatanácsokról szóló törvény tehát mindenképpen pozitívumnak tekinthető, és az eredeti, 1990. évi törvényhez viszonyítva is előrelépést jelent. Amit vitathatónak tartok, az a testületet alkotók létszámának megszabása. A törvény itt olyan dologba szól bele, amibe nem kellett volna. A törvény szerint március 31-éig a magasabb szintű, tehát a járási és kerületi iskolatanácsoknak is meg kell alakulniuk. Viszont a törvény végrehajtó rendeleté csak jelentős késéssel látott napvilágot, ezért nehéz lesz tartani a határidőt. Igen, választások sorozatáról, vagyis időigényes folyamatról van szó, ezért okozhat gondokat az, hogy késett a minisztériumi rendelet. Az iskolatanácsba képviselőiket meg kell választaniuk a pedagógusoknak, az iskola nem pedagógus alkalmazottainak, továbbá a szülőknek, és a középiskolákban a diákoknak is. A szülők esetében van egy kemény kitétel: az első körben akkor érvényes a választás, ha az érintett szülők fele elmegy választani. így például a párkányi iskolában, ahol 1100 gyerek tanul, legalább 550 szülő jelenléte szükséges. Országos viszonylatban ez egy kisebbfajta parlamenti választásnak felel meg, hisz 1,2 millió gyerek látogatja a szlovákiai iskolákat A törvényalkotók számolhattak azzal, hogy lesznek iskolák, ahol nem lesz meg a szükséges arány, mert a rendelet második része kimondja: ha az első forduló sikertelen, újat kell kiírni, és ott már nem érdekes, hány szülő jelenik meg. Ezenkívül még az önkormányzatnak is meg kell választania a maga képviselőjét. Akárhogy is vesszük, ez napokba, sőt hetekbe telik. És csak ezt követően kerülhet sor a járási, illetve kerületi iskolatanácsok létrehozására. Egyáltalán szükség volt erre a rendeletre? A rendelet azt mutatja, hogy idehaza még mindig hiányzik a bátorság ahhoz, hogy értelmes emberekre megfelelő kompetenciákat bízzanak. Meggyőződésem, hogy a pedagógusok, a szülők, az önkormányzati tagok értelmes emberek, akik túlszabályozás nélkül is el tudnak boldogulni. Ha egyszer önkormányzati szervről van szó, nem szükséges az állami hivatalnokok túlságos bábáskodása. Mit ért túlszabályozáson? Például azt, hogy 11 főben szabták meg járási és kerületi szinten a testületet alkotók létszámát, ez pedig nem ad lehetőséget arra, hogy megjelenítse a járás, a régió természetes eltéréseit. A járási iskolatanácsnak képviselnie kell az óvodákat, az alapiskolákat és minden olyan oktatási intézményt, amely a járási hivatal fennhatósága alá tartozik. A szűkre szabott létszám miatt azonban nincs lehetőség megjeleníteni az ott élő nemzetiségeket, ahogy azt sem, hogy vannak kisiskolák, vannak teljes szerve- zettségűek, és vannak egy-két osztályos összevont iskolák. Hogyan lehet ezeket az eltéréseket két pedagógussal és két szülővel megjeleníteni? Nem tartom helyesnek azt sem, hogy a törvény kimondja: a helyű iskolatanács létrehozásáért a fenntartó, a járási és a kerületi iskolatanács létrehozásáért pedig a járási, illetve kerületi hivatal vezetője felelős. A kettő azonban egy és ugyanaz, mert az állami iskolák fenntartója a járási és a kerületi hivatal. így a járási, és kerületi hivatalok óriási hatalomhoz jutnak, hisz kevés a magán- és az egyházi iskola. Ha jóhiszemű vagyok, azt mondom, jó, hogy van egy felelős, aki kezdeményezi az iskolatanácsok létrehozását. Ha kissé gyanakvó vagyok, nem tölt el különösebb örömmel az állami hivatal túlzott szerepe. Mi annak idején azt javasoltuk, hogy a járási, illetve a kerületi hivatal jogköre az iskolatanácsok létrehozásában a következőkre szorítkozzon: kinevezni egy előkészítő bizottságot, amelyet az érintettek alkotnak, biztosítani a technikai és anyagi feltételeket, és felügyelni, hogy ne történjék törvénysértés. Tehát a választások körül ne az állami hivatal, hanem az érintettek bábáskodjanak. Mint látjuk, ez még sincs így, úgy tűnik tehát, hogy az állam nem szívesen engedi ki kezéből az iskolákat. Az eléggé centralizált oktatás- irányítási struktúrában a most létrejövő iskolatanácsi rendszer megfelelő ellenpólust jelent. Az iskolatanács egyik legfontosabb küldetése, hogy szembeállítson az állami irányítással, az állami hivatallal egy önkormányzati szervet, amely az előbbit ellenőrizni jogosult. Iskolai szinten ez az önkormányzati szerv partnere az igazgatónak, járási szinten a járási hivatalnak. Ajól működő iskolatanács a demokrácia egyik alapsejtje, amely pozitív modellként szolgálhat a gyerekek számára. Tehát van nevelési vonzata is, arról nem is szólva, hogy a középiskolások képviselője maga is tagja a testületnek. Úgy tudom, ez ellen sokan berzenkedtek. Szerencsére azok győztek, akik elismerték, hogy egy tizenhét-tizennyolc éves gyereknek lehet véleménye az életét érintő kérdésekről. Csehország Albright asszony a Hradzsinba? Csehországban élénk visszhangot váltott ki az amerikai Time magazin írása, amely szerint Madeleine Albright, az USA külügyminisztere azt fontolgatja, hogy 2003-ban felváltja Vácíav Havelt a cseh államfői tisztségében. Ezt az elképzelést másfél évvel ezelőtt maga Havel röppentette fel, amikor egy beszélgetés során úgy nyilatkozott Albright asszonyról, mint akit utódaként el tud képzelni a Hradzsinban. Míg a várhoz közelálló körök el tudják képzelni Albright asszonyt a cseh államfő székében, addig a politikusok többsége ezt nem tartja reálisnak. „Albright asszonyt nagyon tisztelem, de nem hiszem, hogy szerencsés lenne, ha olyan ember kerülne az államfői tisztségbe, aki hosszú idő óta nem él Csehországban” - mondta Petra Buzková, a képviselőház szociáldemokrata alelnöke, akinek a neve szintén felmerült a lehetséges elnökjelöltek között. A lakosság többsége vegyes érzelmekkel, inkább elutasítással fogadta az elképzelést. „Az emberek nem nagyon hisznek az emigránsoknak” - kommentálta a helyzetet Jirina Siklóvá szociológus. Albright asz- szony, lánynevén Marié Kor- belová, ismert cseh diplomatacsaládból származik, amely az 1948-as rendszerváltás után hagyta el a volt Csehszlovákiát. Az amerikai diplomácia jelenlegi vezetője bírja a cseh nyelvet - bár beszédén érezhető, hogy az utóbbi évtizedekben ritkán használta -, és magas tisztségében is mindig nyíltan és büszkén beszélt cseh származásáról, s lobbizott Prága érdekében. Egyébként Havel közeli barátja. Csehországban az államfőt a parlament választja meg. Eddig a legnagyobb támogatást Václav Klaus volt kormányfő, a képviselőház jelenlegi elnöke mondhatja magáénak. Klaus a sajtóban többször is elismerte, hogy a jövőben meg kívánja pályázni az államfői tisztséget. MTI
