Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-23 / 8. szám
2000. február 23. Sport Állítólag sohasem volt menedzsere Illés Bélának, az egyik legjobb magyar labdarúgónak, a bajnok MTK csapatkapitányának tetszem meg és azért keresnek, de minden hazai sikerem ellenére sem jöttek tucatszám a külföldiek. Ha pedig egy-egy menedzser mégis előállt, azzal többnyire én közöltem, hogy maradok, mert az MTK mégiscsak a magyar bajnok, ők pedig a nyugati másodosztályba vagy kiesőjelölt csapathoz ajánlottak. Szerencsére ezt meg is tehettem, mivel nálunk évek óta rend van; így elsősorban tényleg nem a pénz motiválja az embert. Igazából még csak megszédülni sem volt okom. A Reál Madrid vagy az Ajax pedig sohasem volt a kérők között... És a Trabzonspor? Oda végül is elmentem volna, bár maga az ország soha nem szerepelt á nagy vágyaim között, de a földön élek. A török futball ma már mégiscsak ott van a kontinens élvonalában, pénzhiányban sem szenved, és időközben én is elmúltam harminc. A jövőre gondoltam, meg arra, talán tényleg ez az utolsó lehetőségem. Ám mivel a két klub nem tudott megegyezni, maradtam - minden különösebb keserűség nélkül. A Kaiserslautem is komolynak látszott, kétszer beszéltünk is az odaszerződésemről, aztán eltűntek a németek, én pedig nem is foglalkoztam azzal, miért. Nem hiányzik belőled a becsvágy, vagy egy kicsi exhibicionizmus? Soha nem voltam magamutogató, ami pedig a becsvágyat illeti, mindig a realitásokból indultam ki. Sárváron, tizenöt évesen azt fogalmaztam meg, hogy első osztályú futballistának kell lennem. A Haladásban játszva azt szerettem volna, ha egyszer európai kupameccset játszhatom, aztán a válogatottba akartam bekerülni, majd amikor arra esélyem nyüt, gólkirály lenni. A kis lépések taktikáját alkalmaztam, mindig elérhető, megvalósítható terveket készítettem. A fokozatosság, a rendszeresség és az ésszerűség sokkal szilárdabb talaj, mint az álmodozás. Szombathelyről egészen fiatalként indulva azért nincs okod szégyenkezned a karriered miatt. Büszke vagyok a sárvári mivoltomra. Ott lett belőlem labdarúgó, ha úgy tetszik, ember. Tizenöt évesen a Haladás volt álmaim csapata, és három év múltán már Még nem gondol a visszavonulásra. ott játszottam. Szombathely a második otthonom, a volt csapat- ; társaim ma is a barátaim. A feleségem is szombathelyi... I Mit szóltak a távozásodhoz? Amikor lejárt a szerződésem, már < mindenki sejtette, hogy el fogok ; jönni. Megértették, hogy nekem más céljaim vannak. Bajnokcsapatba akartam kerülni, nemzet- : közi meccseket játszani, akkoriban ez volt a következő lépcsőfok i a számomra, és normális ember i nem haragudhat miatta a másik- i ra. Biztos vagyok benne, hogy I épp az ottani, családias lég- i körnek köszönhetően válhattunk ; el barátsággal egymástól. Szeren- i cséré a feleségem mellettem állt, ; és amikor azt látta, hogy tépelő- döm, megerősített, hitet adott ne- i kém abban, hogy ezt a döntést meg kellett hoznunk. 1 1 Jól döntöttetek, hiszen Illés Béla magyar bajnok, kupagyőztes, gólkirály, biztos a helye a váloga- 1 tottban, itthon tehát mindent el- i ért. Azt is mondtad azonban, hogy Szombathelyről indulva, I nemzetközi kupameccsekre is i gondoltál. Végül ezt is elértem, ha nem is i egészen olyan sikerekkel, mint 1 reméltem. i Hát ez az, hiszen ott volt például az osztrák Ried... Az a két meccs életem legnagyobb kudarca volt. Ma sem tudom mással magyarázni kiesésünket, mint a jó és a rossz napok egymást követő törvényszerűségével. Mi akkor borzalmas rossz napot fogtunk ki, itthon pedig nyögés lett a vége a nagy akarásunknak. Gyakran hallani, hogy nekünk magyaroknak azért nem megy igazán a kupákban, mert ég és föld a különbség a mi klubjaink és a külföldiek lehetőségei között, s ennek következtében már az öltözőfolyosón kisebbségi érzés lesz úrrá a játékosainkon. A magyar labdarúgás és benne a magyar labdarúgó ott van, ahol van a kontinens futballjában. Nem fenn, de még csak nem is a középmezőnyben. Ezt az érzést nehéz egy-két szezon alatt elfeledtetni azokkal, akiknek korábban szinte csak kudarcokban volt részük. De hát az MTK-t itthon évek óta semmilyen kudarc nem érte... Azt mondom, hogy azért mégiscsak óriási a változás, és jó úton vagyunk. Hiszem, hogy egy-két év múlva már nem csak egy-egy nagy győzelemnek örülhetünk, nem csak arra gondolhatunk, hogy pechesen kaptunk ki a Croatiától. Türelemre van szükség, bár jól tudom, és meg is értem, hogy a szurkolók szerint ennek is van határa. A Ried-meccset követően például napokig rágtam magam, kerestem a magyarázatot, nagyon megviselt az a kudarc. És a válogatotté? Az is. De ehhez csupán annyit: majd ha nekünk is úgynevezett sztárlégiósaink lesznek, ha a magyar bajnokságért nem egy-két, hanem hat-hét csapat harcol, más lehet az elvárás. Akárhogyan nézzük is, Király Gabin kívül csak kiegészítő embereket tudott külföldről hazahívni a kapitány még a közelmúltban is. Meddig bírja az ember az ilyen év eleji gyötrődéseket? Az edzőtábor az edzőtábor, azt bírni kell. Amíg egészséges vagyok, játszani akarok. Hogy hol, milyen szinten, azt ki tudja előre megmondani? Két-három éve azt mondtam: ha harmincnégy leszek, abbahagyom. Most másképp gondolom, mert úgy érzem, még van erőm, s ameddig kellek, örömmel maradok. Katona Horváth János A közelmúlt és a jelen egyik legjobb, Magyarországon játszó magyar labdarúgója, Illés Béla a téli alapozás kellős közepén azt hangsúlyozza, hogy ilyenkor a munkával nem kell foglalkozni, hanem el kell végezni - és erre ő már régen rájött. De vajon mire készül még, harminckét évesen, az MTK és a magyar válogatott élfutballistája, és mit szalajtott el eddigi pályafutása során? Vagy talán mindennel elégedett? Lehet, hogy ez lesz az utolsó itthoni idényed? Csak nem? Ilyen öregekre már nem lesz szükség a nyártól? No, azért egykönnyen nem adom fel! Pusztán arra gondoltam, hogy ha a legjobb itthoniként eddig nem mentél külföldre, talán eljött az utolsó alkalom. Tényleg van benne valami. Mindenesetre 2001 közepéig az MTK-hoz köt a szerződésem, elvileg tehát még másfél évig van munkahelyem; és ami ennél sokkal fontosabb, nagyon jól érzem magam itt. De talán az eddigi pályafutásommal is példát adtam erre: különösebben soha nem vágytam a légióskodásra. Persze azt is tudom, ha netán most akarnék beindulni, sokkal nehezebb lenne, mint volt, mondjuk, négyöt évvel ezelőtt. A harminc fölötti labdarúgókért nemigen kapkodnak külföldön. Beletörődtél a sorsodba? Nem erről van szó. Ha tényleg olyan helyről és olyan körülmények közé hívtak volna, amit el tudok fogadni, biztosan én is elmegyek. De mivel a mesebeli királylányt sem láttam eddig, és általában az MTK-éinál egyértelműen rosszabb feltételeket kínálók invitáltak, az esetleges külföldi szerződésről igazából gondolkodni sem nagyon volt értelme. Valójában csak a Kaiserslautem és a Trabzonspor invitálása volt komoly. Azért ez nem sok, ugye? Ennyire rossz a menedzsered? Nekem nincs és nem is volt menedzserem, és sohasem tolakodtam. Nem ejtettem el sejtelmes félmondatokat, hogy felhívjam magamra a figyelmet, és nem kértem meg senkit, hogy áruljon. Úgy gondoltam, gondolom, jobb, ha a játékommal, a góljaimmal A válogatott kapitányaként (balról) a Szlovákia elleni meccsen. Mellette Halmai Gábor. Balajti Árpád felvételei „Nem kértem meg senkit, hogy áruljon” Futbalikaleidoszkóp Euro 2000: belga-holland-brit egyezmény A belga, a brit és a holland bel- ügy-, valamint a holland igazságügy-miniszter Londonban egyezményt írt alá a futball- huliganizmussal kapcsolatos információk cseréjéről. Antoine Duquesne belga és Bram Peper holland belügyminiszter Nagy- Britanniában kezdte meg közös látogatásainak sorát. A megbeszéléseknek az a céljuk, hogy a nyári labdarúgó Európa-baj- nokságon érdekelt országok illetékeseivel egyeztetve megteremtsék a biztonságos lebonyolítás feltételeit. A holland és a belga rendezők elsősorban a brit szurkolók esetleges túlkapásaitól tartanak, éppen ezért egyeztettek elsőként a brit kormánytagokkal. A megállapodás azt rögzíti, hogyan fog együttműködni a három állam rendőrsége, és hogyan fogadják majd a kontinensen a szigetországból érkező drukkereket. Üli Hoeness „finoman” kritizál Üli Hoeness, a Bayern München menedzsere a játékosok túlzott igénybevétele miatt lerövidítené a Bajnokok Ligáját. - A selejtezőket követően egyből a nyolcaddöntőket kellene megrendezni, a jelenlegi kiírásban ugyanis az addig vezető út nagyon hosszú - nyilatkozta az egykori kiváló válogatott játékos, aki már 20 éve tölti be tisztségét a bajor bajnokcsapatnál. - Sokan azt mondják, hogy a mostani formában nő a bevétel, többször láthatják kedvenceiket a szurkolók, de ennek nagy ára van. Mi együttműködésre törekszünk, a legjobb megoldásért kritizálunk, semmi durvább lépésre nem gondolunk — folytatta Hoeness, a „sorok között” célozva a G 14-nek nevezett európai elit csoport radikálisabb újítási javaslataira. Börtönbüntetést is kaphat az elnök Két hónap börtönbüntetést is kaphat Achim Stocker, az élvonalbeli német Freiburg csapatának elnöke, aki az ügyészség szerint ittasan súlyos közlekedési balesetet okozott. Stocker tavaly november 19-én autójával Freiburg közelében a jeges útról avasúti árokba csúszott. Miután nem tudott továbbmenni, kiszállt a kocsiból, és értesítette a rendőrséget. Közben egy érkező vonat belerohant a gazdátlanul hagyott autóba, és ötven métert tolta maga előtt. Az anyagi kár 150 ezer márka. Gil eladja az Atletico részvényeit Jesus Gil y Gil, a spanyol Atletico Madrid labdarúgócsapatának hatáskörében felfüggesztett elnöke arra készül, hogy eladja részvényei nagy részét. Miguel Angel Gil Marin, a klubelnök fia a Marca című lapnak írt levelében jelezte, hogy új befektetőket keresnek. A család azonban szeremé megőrizni befolyását a csapamái, ezért csak az általuk kiválasztott vevők jöhemek szóba. Gilt decemberben sikkasztás gyanúja miatt a bíróság felfüggesztette. Jelenleg Luis Manuel Rubi látja el az elnöki teendőket. Rubi most befektetőket keres, akik megvásárolnák az Atletico részvényeinek nagy részét. Sajtóértesülések szerint az egyik érdeklődő a Telefonica nevű hírközlési cég. Két mérkőzéssel ünnepel a DFB Két barátságos mérkőzést is játszik a német válogatott a szövetség (DFB) alapításának 100. évfordulója alkalmából. Erich Ribbeck csapata április 26-án Kaiserslauternben Svájc, augusztus 16-án Hannoverben Spanyolország ellen lép pályára. Mindkét találkozóra 1000 díszvendég kap meghívást. A DFB kérésére a stadionokban - az UEFA szigorú előírásai ellenére - az állóhelyekre is adnak el jegyeket. A DFB azért választotta ezt a két ellenfelet, mert a németek Svájccal játszották az első válogatott mérkőzésüket, és a svájciak voltak az elsők, akik a második világháború után (1950-ben) a sportbojkott ellenére pályára léptek ellenük. A spanyolok meghívását az indokolta, hogy „övék Európa legstílusosabban játszó csapata”.
