Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-23 / 8. szám
Kultúra 2000. február 23. 13 Ág Tibor a Csallóközbe költözve, úgymond, házi gyűjtője lett a tájnak Az Aranykert muzsikája Dömötör Ede felvételei Takács András Csodálatosan szép és értékes könyv jelent meg a magyar könyvpiacon. Címe: Az Aranykert muzsikája, szerzője pedig Ág Tibor. Szeretném érzékeltetni, hogy honnan és hogyan indult az az ember, aki a Csallóköz dallamkincsét tartalmazó könyvet a magyar néphagyomány előtti tisztelgésként, annak megörökítéseként, a millennium előestéjén letette a magyar nemzet asztalára. Közel ötvenéves szorgalmas munkájának köszönhetjük, hogy e kultúra hagyománykincse a A Csallóköz dallamkincsét a millennium előestéjén tette le a magyar nemzet asztalára. magyarság egységes hagyománykincsének szerves része, mindenki számára hozzáférhető érték. Ebből a „rengetegből” állt össze Az Aranykert muzsikája című könyv, mely a nagyon szűkre szabott bevezetőjében igyekszik alapos áttekintést nyújtani a néprajzi tájegység etnikai egyséLesz, akinek Ág Tibor „csak” lelki megnyugvást ad. Ag Tibor előtt A. Nagy László géről, a területen végzett népdal- és zenei gyűjtésekről és gyűjtőkről, akik között Bartók Béla nevét is megtalálhatjuk: „...1910 őszén 94 dallamot jegyzett le Nagymegyeren”, s őt követték Lajtha László, Pongrácz Zoltán, Manga János, Molnárné Csízi Jolán neves kutatók a század első felében, majd az új kor néprajzgyűjtői: Szomjas-Schiffer György, Olsvai Imre, Martin György a Magyar Tudományos akadémia népzene- és néptáncgyűjtői. Ág Tibor a Csallóközbe költözve, úgymond, házi gyűjtője lett a tájnak. A mintegy 550 oldalnyi terjedelmű könyvben a következő csoportokba sorolja az anyagot: a gyermekkor folklórja, a jeles napokhoz kapcsolódó szokások és a kötetlen zenealkalmak dallamai. A felosztásban - a gyermekmondókák és játékok szövegein és dallamain felül mintegy 300 „felnőtt”-dallamanyagot közöl, hangsúlyozva: „Kötetünkben szándékosan nem használtunk föl nyomtatásban már megjelent népdalokat, ilyenre csak néhány helyen hivatkozunk. Saját gyűjtésünkön kívül, ahol ezt szükségesnek tartottuk, beiktattunk a Csemadok népzenei adattárából is néhány felvételt, amelyet az 1970-80-as években rendezett Nyári Néprajzi Táborozásokon részt vevő lelkes fiatalok rögzítettek, mint Ürge Mária, Jókai Mária, Schuster Éva, Weiszer Eszter és Simon János.” Ezt fontos hangsúlyozni, mert alátámasztja azt a tényt, hogy a munka nem a Csallóköz dal- és zenehagyományának összefoglaló kiadványa, hanem Ág Tibor, a Csallóközbe gyökerezett hazai népdalkutató munkájának eredménye. Meg azt a tényt is bizonyítja a munka, hogy nekünk, itt a Felvidéken élő magyar nemzetiségnek a Csemadok volt a „tudományos akadémiánk”, a munkához hitet adó, lehetőséget is nyújtó szervezetünk. Nagyon jó szívvel ajánlom e könyvet mindenkinek; laikusnak és szakmabelinek egyaránt, mert mindenki, aki kezébe veszi, örömét leli benne - lesz, aki önmagát, az önmaga által őrzött és szeretett dalkincset ismeri fel benne, lesz, akit hagyománysze- retetében gazdagít, gyökerében erősít, tudásában eligazít, s lesz, Lesz, akit hagyo- mányszeretetében gazdagít, gyökerében erősít, tudásában eligazít. akinek „csak” lelki megnyugvást ad. Megjelent a Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft. gondozásában a Roncsol László szerkesztette Csallóközi Kiskönyvtár sorozat 20. köteteként. Kivitelezése olyan gondos, hogy csak az elismerés legmagasabb fokán lehet róla szólani. Millennium gén félreismeri a kora középkori emberek és főként a lovas nomádok gondolkodásmódját, aki ezt a keresztény Nyugat felé fordulást pusztán hidegen számító bel- és külpolitikai pragmatizmusnak értelmezi. Gyakran olvasni, hogy Géza uralmának „megrendült ideológiai támaszát” mással akarta helyettesíteni, és ki akart egyezni a leghatalmasabb szomszéddal, hogy biztosítsa magának és családjának az egyeduralmat. Ez a magyarázat azonban csak a felületen marad. Ugyanis a lovas nomád vezéreknek mind a tekintélye, mind a hivatás- és kötelességtudata mélyen a pusztai népek vallásos világképében gyökerezett. Ebben pedig egy legfőbb égi Isten uralkodott, akinek földi képviselője és eszköze, a közösség számára az égi segítség biztosítéka, az Istentől magától kiválasztott fejedelmi dinasztia volt. Mivel ez a meglehetősen tiszta egyistenhit nem ismert szigorú dogmákat és szertartási szabályokat, a lovas nomádok hit dolgában türelmesek voltak, és nem zárkóztak el a lelkek megnyerésére törekvő nagy vallások elől. Géza nagyfejedelemnek, aki alig tizenöt évvel a Lech-mezei csata után jutott hatalomra, nem a hittételek, hanem munkájának égi támogatása volt a fontos. Döntésének alapja az a szilárd meggyőződés volt, hogy ő mint a magyarok Istentől rendelt uralkodója csak így tudja teljesíteni kötelességét. A Lech mezején megsemmisített sereg vezérei büszke kijeStephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 3.rész lentésükkel, hogy ők voltak a büntető Isten ostorai, kudarcukat is beismerték. 955 szörnyű tapasztalata arra a belátásra kényszerítette a túlélőket és utódokat, hogy mégis az ellenfél hite volt a jobb és erősebb. Ennek Géza vonta le az elkerülhetetlen és végső következményeit. Hogy mikor keresztelkedett meg családjával együtt, arról sehol sincs feljegyzés. A magyar hagyomány később a magyarok megtérítésének fő érdemével együtt Géza és István megkeresztelését is Szent Adalbertnek tulajdonította. Nagyon valószínű azonban, hogy ez egy Prunwart vagy másként Brúnó nevű Sankt Gallen-i szerzetes műve volt, aki Nagy Ottó császár utasítására és Piligrim passaui püspök támogatásával alighanem már 972-ben „a magyarok királyához” jött mint térítő püspök. O hozta Magyarországra szent Gálnak és a Frank Birodalom kedvelt szentjeinek, Mártonnak és Berneknek a tiszteletét. De hogy Passaunak is lényeges része volt a térítésben, bizonyítja az, hogy mind az apa, Géza, mind a fia a passaui püspökség védőszentjének, István vértanúnak a nevét kapta, és az esztergomi várban épült legelső templomot is ennek a szentnek a tiszteletére szentelték. A császár és Piligrim elképzelése szerint a keresztény Magyarországot éppúgy be kellett volna illeszteni a birodalmi egyház szervezetébe, mint Cseh- és Lengyelországot. Sőt Püigrim megpróbálta hamisított oklevelekkel bebizonyítani, hogy Passau egy elpusztult ókeresztény érsekség, Lauriacum (Lorch) jogutódja, és ezen az alapon a magyar egyháznak az ő fennhatósága alá kell tartoznia. Géza úgy látszik, felismerte Piligrim missziójának politikai hátterét. Erre vall magatartása Civakodó Henrik bajor herceg lázadása idején. Amikor Henrik 974-ben harcra kelt a királyi trónért unokatestvére, II. Ottó ellen, Géza, akinek elődei pedig szívesen támogatták a bajor szeparatizmust, nem avatkozott bele a német belháborúba, de anélkül, hogy leállította volna a hittérítők működését, meggátolta, hogy a királyhű püspök folytassa a tervszerű egyházszervezést. Géza a kereszténységben nem a társadalmi és erkölcsi rend tényezőjét látta, hanem elsősorban az isteni kegyelem közvetítőjét, amire neki feltétlenül szüksége volt. Ezért nem akart teljesen szakítani a hagyományos vallási és jogi eszmevilággal. Jellemző Merseburgi Thietmar közel egykorú tudósítása: „Deuvix (Géza) nagyon kegyeden volt, és haragjában sok embert megölt. Amikor keresztény lett, szigorúnak mutatkozott ellenkező alattvalóival szemben, hogy az új hitnek érvényt szerezzen, és így vezekelt régi bűnéért az Isten iránti égő Heti kultúra Könyvespolc Krojer Angi: Félig nyitott ablak mögött A hetényi születésű, ma Dunaszerdahelyen élő Krojer Angi a hazai magyar irodalom fiataljai közé tartozik. Lapokban, folyóiratokban - pl. az Irodalmi Szemlében is - közölte verseit. Könyv alakban a Kapufa a Parnasszuson című antológiában (Madách, 1993, Pozsony) jelentek meg költeményei Őrs Babett néven. Első kötetét, amely karácsonykor jelent meg a losonci Plectrum Kiadó gondozásában, olyan írásai alkotják, melyek már nem annyira fiatalosak, bár a formakezelés nem utal kon-, zervatív alkotóra. Korát az önmagát keresés is elárulja. Gondolatai nem öreg ember bölcsességei, hanem - a helyenkénti melankólia ellenére - élő gondolatok. Hajlékonyak, utakat keresők, mint egy lián. Nem hatják át őket nagy életbölcsességek, inkább a keresés az, ami jellemző. A versek színvonala azonban már nem éretlen alkotóra utal. Tartalmuk nagyon személyes. Krojer Angi szinte magába zárkózik Nem tálja ki az ablakot, csak félig nyitja ki, úgy nézi a világot, s mi is csak annyit láthatunk belőle, amennyit éppen felfed. S ez a versek megértéKROJERANGI Félig nyitott ablak mögött versek PLECTRUM séhez elég is. A szerző egyébként homályban marad, talán ezért olyan izgatóak, izgalmasak a sorai... Az „én” motívumon kívül a mással való kapcsolat boncolgatása érdemel figyelmet. Szinte variációkat találunk erre a témára, annyira igyekszik - persze saját szemszögéből - körüljárni a szerző. Ráadásul hihetően. Kora ellenére tapasztalt fiatal nőt ismerhetünk meg, hiszen szemmel láthatóan nem egy csitri álmai, fikciói tárulnak elénk. Felnőtt embert látunk, akinek lelke, erkölcse, s minden gyengéje is elérte a felnőttkort, amely majd ezután teljesedhet ki. A kötet szerelmi lírájának őszintesége, hangulata különösen megragadja az olvasót. Vasárnap Kisgaléria .............................. Ja vier Catalá: A kőfal buzgalommal. Mivel a mindenható Isten mellett különféle hamis isteneknek is mutatott be áldozatot, püspöke megdorgálta; ő azonban állította, hogy elég gazdag és hatalmas hozzá.” Gézának ez az ellentmondásos vallási magatartása jellemző sok olyan kelet-európai uralkodó felfogására, akiknek az országában különböző vallások éltek egymás mellett vagy küzdöttek egymás ellen. A nagyfejedelem kegyetlenségére és emberöléseire emlékeztet a Nagyobb Legenda is azzal a megállapításával, hogy Géza „vérrel szennyezte be kezeit”. A merseburgi püspök azonban úgy látszik, nem ismerte fel ezeknek az igazi indítékait. Ilyen fordulat idején, amikor a törzsszervezet már felbomlott, a nagyfejedelemnek sokszor keményen és kíméletlenül kellett küzdenie egyes országrészek felfelé törő urai és bizonyára saját nemzetségéből való vetélytársak ellen is, nem zabolátlan barbár szenvedélyességből, hanem hogy felépítsen egy központi hatalmat. És ez nagy mértékben sikerült is neki. A külföldi kortársaktól, Querfurti Brúnótól és Merseburgi Thietmartól való legrégibb forrásokban Géza felesége és Szent István anyja úgy jelenik meg, mint egy rendkívüli, erőteljes egyéniség, aki a maga nemében egyívású volt a férjével, sőt ennek élete végén mintha még fölébe is kerekedett volna. Thietmar Géza után feleségére is sort kerít, és a következőképp jellemzi: „Felesége Beleknegini - ami szlávul szép úrnőt jelent - mértéktelenül ivott, és szertelen indulatában agyonütött egy embert. Jobban tette volna, ha vértől szennyes keze inkább az orsót pörgeti, féktelenségét az illemnek kellett volna mérsékelnie.” Querfurti Brúnó pedig elmondja, hogy Szent Ádalbert 996-ban, amikor Magyarországon levő egykori mentorát és barátját, Radlát hívta, levelet küldött „a magyarok nagyurának, illetve inkább a feleségének, aki az egész országot kezében tartotta, és maga irányította azt, ami a férjéé volt.” Ezek az életteljes leírások nagymértékben összhangban vannak azzal, amit a lovas nomád társadalmak előkelő asszonyainak helyzetéről és szerepéről tudunk. (folytatjuk)
