Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-05 / 1. szám
Kultúra 2000. január 5. 13 A Bibliotheca Kaláka hétfőn egész nap, szerdán délután, szombaton pedig délelőtt látogatható Magánkönyvtár Érsekújvárott Strba Sándor Kopasz-Kiedrowska Csilla Hétfőn egész nap, szerdán délután, szombaton pedig délelőtt látogatható a Bibliotheca Kaláka - Érsekújvár legújabb könyvtára, az ország és a széles környék egyetlen magánkönyvtára. Az ötlet két éve született meg Strba Sándor érsekújvári helytörténész fejében. Kati, a felesége nyugdíjba készült. Aggodalommal hajtogatta a férjének: mit is fog ő csinálni egész nap... „Ne félj, majd kitalálok valamit” - mondta a férj. Kitalálta, hogy magán- könyvtárat létesít. Az ösztönzést tulajdonképpen egy idős, gyermektelen házaspárnak köszönheti. Dr. Szúrnák Imre ügyvéd egy alkalommal aggodalommal tette fel a kérdést: mi lesz az ő gazdag, értékes könyvtárának a sorsa? Mi lenne, ha magánkönyvtár létesülne? Strba Sándor felhívást tett közzé a Castrum Nóvumban, hogy akinek felesleges könyve van, ajándékozza a majdani könyvtárnak. Maga is meglepődött, milyen sok ajánlat érkezett, elsősorban olyan idős emberektől, akiknek nincsenek leszármazottaik, vagy azok már nem ismerik a nyelvet. Állandóan csörgött a telefon. Strba Sándor mindenkit személyesen felkeresett, saját maga cipelte, gyűjtötte össze a könyveket, Kati, a feleség pedig katalogizálta.- De nem volt helyiség. FelkeresMindenki több könyvet visz tem Durco Zoltán esperesplébános urat. Megértőnek bizonyult. Az első beszélgetés alkalmával felajánlotta az egyház tulajdonát képező Flenger-iskola konyhájának a raktárát. Két kicsi helyiség. Az átalakítást is az egyház vállalta. A berendezéssel összefüggő kiadások legnagyobb részét Strbáék a saját zsebükből fedezték, illetve s. k. véA szerző felvételei gezték - a polcok mázolását, szerelését -jó barátok önzetlen segítségével. Pályáztak alapítványoknál is. írtát a Rákóczi Szövetségnek, az Érsekújvár és Vidékének, az Ily- lyés, valamint a Simonyi Alapítványnak, de semmit sem kaptak. Választ is csak az utóbbitól. Közölték velük: ők nem erre szakosodtak. A város segített némi pénzzel. A megnyitás kissé elhúzódott. Az alapító ugyanis azt akarta, hogy a könyvtár jogi státusa is tisztázott legyen. Közjegyzővel alapítólevelet készíttetett, elküldte Nyitrára a kerületi hivatalba. (Még az előző kormány idején.) A hivatal hiányosságokat talált az okiratban. Strba Sándor átdolgoztatta a szöveget, jsmét benyújtotta és várt. Amikor megunta a várakozást, telefonált. Szóban meg is adták az engedélyit, majd írásban visszavonták, azzal az indoklással, hogy könyvtári törvény utoljára 1959- ben lépett hatályba, s az 53-as számú törvény nem engedélyezi magánkönyvtárak létesítését! Strbáék a döntést megfellebbezték. Ismét várni kellett. Végül a belügyminisztériumban kérvényezték - Önkéntes Polgári Társulásként... Ötezerkétszáz kötet, több mint harmincféle folyóirat található a polcokon, körülbelül fele-fele arányban magyar és szlovák nyelvűek.- A magyar könyvek között több olyan régi kiadvány van, amelyek a múlt rendszerben indexen voltak, olyan írók, akikről az iskolában sem tanultunk. Kaptunk néhány angol, orosz nyelvű könyvet is. Á gyermekirodalom, sajnos, kevés, két kicsi polcon elfér. Az alapító elégedett, többen jelezték, hogy adományoznak könyveket. A napokban telefonáltak Vág- sellyéről és Nagycétényből is: küldik a könyveket. Kölcsönzési díj nincs - és tagdíjat sem kérnek. Az íróasztalon egy persely áll, abba mindenki annyit tesz, amennyit jónak lát.- Nem ebből élünk. Aki tudja, mennyibe kerül ma egy könyv vagy egy folyóirat, az tisztában van vele, hogy az az összeg, amivel hozzájárul a könyvtár fenntartásához, csak szimbolikus. Strba Sándorné harminchat éve könyvtáros. Több könyvtárban dolgozott - módszertanosként is - de ez a legkedvesebb munkahelye. Nem unod? Nem. Van jövőjük a könyvtáraknak? Ha az ember a rádiót hallgatja, vagy nézi a tévét, támadhatnak kételyei, hogy van-e. De míg nálunk is széles körben hozzáférhető nem lesz az az óriási technika, addig az emberek olvasni fognak. De még akkor is... El tudod képzelni, hogy fekszel az ágyban, és elalvás előtt az Interneten lapozol? Utóirat: A könyvtár léte biztosított. Az alapítólevélben foglaltak szerint megszüntetni, feloszlatni nem lehet. Ha már a Strba házaspár nem fogja bírni a munkát, és nem akad hozzájuk hasonló önfeláldozó ember, a könyvtár az egyházra száll, de azzal a kikötéssel, hogy teljes egészében megmarad. Heti kultúra Könyvespolc Gágyor József: Kislibáim, gyertek haza! Ozsvald Zsuzsa_________ A néprajzi gyűjtemény az 1982-ben megjelent Megy a gyűrű vándorútra című gyermekjáték-gyűjtemény folytatása; a szerző most az 1976 és 95 között Gaiánta környékén összegyűjtött mondókákat,: játékokat, nyelvtörőket adja közre. Az első részben az énekes, a második részben a nem énekes játékokat (labdajátékok, írásos és rajzolós játékok, jóslás, kártyajátékok stb ) mutálja be. A dalok, játékok téma szerint is csoportosulnak, pl. időjárással, állatokkal, keresztnevekkel, evéssel, ivással, családi és egyházi ünnepekkel kapcsolatos dalok. A gyűjteményleíró jellegű, adatfeltáró munka, mely a további kutatás számára hiteles adattárul KISLIBÁIM, GYERTEK HAZA! MíWiOÖKÁK ÉS.ÍiViiKMfí KJÁrÉííOK szolgálhat; ezenkívül kitűnő segédkönyvvé válhat óvodákban, iskolákban, ahol a pedagógusok segítségével a játékok életre kelhetnek, s közösség- formáló szerepükkel ellensúlyozhatják a napjainkra oly jellemző elidegenedést és magányosságot. Vasárnap Kisgalérla Mari Mahr: Lenin él. Lenin élni fog? Regény M it tettél, te kódus- fajta? Hát azért kötöttem én az ördöggel egyezséget, hogy te, éppen te hiúsítsd meg?! Ki a házból, te kódus! Beszaladt a házba, összeszedve Aszpim szegényes kis holmiját, kihajította a kerítésen túlra; közötte a hegedűjét is, mi darabokra tört. Aszpim semmit nem értett, de nem kívánta tódítani a szót, kívül került a kapun. Nahilla, aki Aszpim előtt már mindent tudott az apja dühös ordítozásából, kezével vonszolva magát, kimászott az udvarból. Aszpim a törött hegedűje mellett kuporogva próbálta egymáshoz illeszteni a darabjait, de sűrűn pergő könnyeitől nem ragadt össze. A fiú könnyein keresztül Nahillára nézett, majd összeszedve a hegedű darabjait, a lány szoknyája aljába téve, ölébe vette Nahillát, és elindultak a nagyvilágba. A lány még sokáig áztatta Aszpim inge elejét, de már nem a fájdalomtól, hanem a boldogságtól. Hányszor vágyott erre a pillanatra, és mennyit irigyelte Aszpim ütött-kopott hegedűjét, amire játék közben rátapasztotta az arcát, és olyan boldogság ragyogott a szemében, amitől ő is boldog volt. Aszpim mindég A fekete hegedű Lakatos Menyhért 10.rész egy csodálatosan szép fekete hegedűről álmodozott, és hitte, hogy egyszer vesz is olyat. - Óh, bárcsak egy ilyen csodálatos fekete hegedű lehetnék, hogy bánatában, örömében együtt lehetnék vele! Ahogy Nahilla elsóhajtotta lelke egyetlen vágyát, azon pillanatban egy csodálatosan szép fekete hegedűvé változott. A kolduskinézésű apóka, ígéretét betartva, teljesítette Nahilla egyetlen szívből jövő kívánságát. Aszpim először ijedten bámulta a keblén szorongatott hegedűt, majd maga elé tartva megcsillogtatta a napfényben. Nézte kiszökő könnyein keresztül. Aztán vállához téve, rátapasztotta az arcát.- Most már nagyon boldog vagyok, Aszpim - hallotta Nahilla hangját -, menjünk, adjunk ebből az örömből másoknak is, akiknek szükségük van rá, hogy ők is boldogok legyenek. Aszpim még jól emlékezett Gebasz búcsúzáskor mondott szavaira:- Mi most napkelet felé megyünk, ha gondod lesz, abban az irányban megtalálsz bennünket. Aszpim napkelet felé fordult. Búval és boldogsággal telve a keble, már nem hiányzott neki Mina. Sokszor akart rágondolni, de azon percben kihullottak belőle a gondolatok. Fáradt volt, de nem akart pihenni; naplementekor úgy is meg kell állni, mert ezen az ismeretlen tájon hamar eltévedhet. Soha nem jutott eszébe ilyen gondolat. Hisz amikor együtt volt a falka, nem volt jelentősége sem az időnek, sem a célnak. Az útirányt a kocsirúd mutatta. Aztán hogy Gebasz merre fordította a rudat, attól függött, hogy ébren volt vagy aludt. Este valahol mindég letáboroztak, és ott volt az otthonuk. Míg a gondolatai egymást kergették, egy hatalmas erdőhöz ért. Aszpimnak megdobbant a szíve, ismét a falka emlékei tolakodtak elé, a láncra vert madarak, a diadé- mos őzike és Gebasz röhögő, durva lelkű fiai. Boldog volt, amikor szabadon látta repülni a madarakat, és egy mókus játékos ugrándozása elfeledtetett vele mindent. / 11a alá tette a hegedűjét; a madarak énekét utánozva együtt játszott a mókussal. Állt, hátát egy fának támasztva, teljesen belefeledkezve játékába. Azt sem vette észre, hogy mellette, az erdei tisztáson királyi címeres hintó áll, és a selymes füvön fiatal herceg heverészik mindenféle jóval megterített abrosz mellett. Akkor ébredt fel álmodozásából, amikor a herceg kocsisa elébe állt.- Jöjj - mondta -, felséges hercegem vendégül lát szép játékodnak jutalmául. Aszpimnak nem kellett még egyszer mondani, boldogan ült le a terített abrosz mellé. Amikor már jól kiengesztelte a hasa gondjait, talán csak illemből megkérdezte a herceget, aki előtt érintetlen volt az étel:- Felség, talán elrontottad a gyomrod, vagy csak nincs étvágyad?- Szomorú vagyok - mondta a herceg.- Nocsak, van miért?- Lánynézőben jártam országunk legszebb hercegnőjénél, aki arra sem méltatott, hogy kaput nyittasson előttem.- Hát ez szomorú - sajnálkozol Aszpim -, de ha úgy érzed, hogy még mindég a szerelem fáj, és nem a bosszúvágy hajt, akkor fordulj vissza velem, mert nincs olyan szív,, vagy kapu, ami az én hegedűm hangjára meg ne nyíljon.- Nem tudom, ki vagy, ki küldött, és miért jöttél az utamba, de őszinte leszek hozzád. Volt bennem ilyen gondolat. Nehéz az embernek a saját hiúságán győzedelmeskedni, de ahogy hallottam a hegedűd hangját, valami más, kedvesebb érzés szállta meg a szívem, és mintha kihullott volna belőlem a bosszú gondolata. Kérlek, fogadd el a barátságomat. Aszpim kezet nyújtott a hercegnek, és ezzel megpecsételték a barátságukat.- És ha valóban segíteni akarsz, akkor indulnunk kell, mert jókora távolság van előttünk. A kocsis gyorsan befogta a lovakat, és a királyi hintó lágy kerepeléssel elindult. (folytatjuk)
