Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-28 / 298. szám, csütörtök
15 ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 28. Nagyszünet CD RECENZIÓ Korrekt rádió-popok, tinglitangli dalok JUHÁSZ KATALIN Kootie and the Blowfish... ... Scattered, Smothered and Covered. Évek óta figyelemmel kísérem a Hootie and the Blowfish zenekar munkásságát, már csak azért is, hogy lássam, miképpen boldogulnak tájainkon. Sajnos sehogy, a lemezcég szakemberei is értetlenül néznek maguk elé emiatt. Oadhaza Amerikában a kilencvenes évek második felének vita nélkül legnépszerűbb zenekarai közé tartoznak, néhány évvel ezelőtt tele volt velük a Rolling Stone Magazine, sorra nyerték és nyerik az évvégi összesítéseket. Találkozott náluk tradíció és újítás, az apukák világa és fiacskáik lázadó, de azért tisztelettudó hozzáállása. Folk és country-hagyományok a rock ál-' tál megpörgetve, alternatívnak ható előadásmódban, amelytől az első hallásra közhelyes dalocskákból is collage-kedvenc lesz. Negyedik albumukon újítottak a fiúk, ha úgy tetszik, ugyanis feldolgozásokat hallunk. A sorlemezek felvételeinek szüneteiben született kísérletezések ezek, mostanra gyűlt össze belőlük egy csokorra való tisztelgés a nagy kedvencek, a példaképek előtt, akik a Led Zeppelin, Tom Waits, a The Smiths és az R.E.M. kivételével errefelé teljesen ismeretlenek. Ám általuk is érzékelhetjük, mekkora az az ország, és mily kevés, ami zenéjéből átjut az óceánon. Van szerencsém ismerni az Államok egyik legzseniálisabb dalszerzője, Vic Chesnut előtt tisztelgő, Sweet Relief című albumot, melyen Hootiék is hallhatóak Nanci Griffith kíséretében, A New Grass Revival-os Radney ■Fostert is hallottam már, ám a főik,-rock tárháza jóval gazdagabb, legalábbis Texasba kellene költözni néhány évre, hogy meg tudjam mondani, mi az, amit ez a zenekar elődeitől tanult, és mit találtak ki hozzá saját maguk. Technoid világunkban a Hootie and the Blowfish-t odaát egyáltalán nem ciki szeretni, nyomják is a rádiók egész nap, ők maguk pedig nem fügyülik le magasról a közönséget, ezt a feldolgozás-lemezt is nekik csinálták, hogy népszerűsítsék saját kedvenceiket. A lemez autóvezetést különösen jól fest alá, egy elveszett nemzedék iránti nosztalgizásra szintén remekül alkalmas. Marque - Freedomland Érdekes dolgok történnek a német scénán: úgy látszik, a németek csömört készülnek kapni önmaguktól, ezért néhányán újítási kényszert éreznek, és e kényszernek engedelmeskednek is. Ékes példa erre Marque, akinek nevét először hallom, de biztos, hogy nem utoljára. Ez a fiatalember maga írja, hangszereli és produkálja dalait, ez önmagában is szokatlan arrafelé. Biztató lemez, lehet belőle még akármi, egy diadalát kezdete is. A nyolcvanas évek dallamfűzései, populáris megoldásai köszönnek vissza, ami azért nem bosszantó, mert ügyemre méltó elektronikus köntösbe öltöztették a számokat, a két véglet együtt pedig egy harmadik minőséget, a korrekt rádió-popot adja. Ez az, amit nem láthatunk a Viván, mert nekik már túlságosan intelligens, ám az éterben bármikor felcsendülhet, és akkor a mosogató, programozó vagy krumplit pucoló polgár bizony felkapja a fejét, anélkül, hogy túl nagy sokkot okozna neki az élmény. Kíváncsi lennék Mar- que-re és bandájára élőben, hogy vajon előadható-e ez az anyag. Egyébként angolul énekel, bizonyára már kifelé tekintget Németországból, helyesen. Néha úgy érzem, magát az éneket felesleges is volt rákeverni ezekre a fantáziadús alapokra, mert a kíséret önmagában is megérdemelne egy lemezt. Akusztikus hangszereket imitálnak a gépek, sőt néhol igazi gitár, hegedű, hangversenyzongora, cselló is felbukkan, persze csak annyi, ameny- nyi feltétlenül szükséges. Marque is játszik „különböző hangszereken”, így a lemezborító, nem tudjuk meg, miféléken, de azt azért halljuk, hogy jól telepakolták a stúdiót instrumentumokkal. Jellemző, hogy single a legjelentéktelenebb, leginkább tinglitangli dalocskából lett (One To Make Her Happy), akik ez alapján veszik meg az albumot, nézhetnek majd nagyot. (Edel Records- Warner) Mission Impossible 2 A Rim már réges-rég lefutott a mozikban, aki látta, bizonyára el tudja benne helyezni a „szauntrek” dalait is, aki nem, az anélkül élvezheti a lemezt, hogy képeket láma lelki szemei előtt. A jó filmzene-albumnak ez a legfőbb ismérve, még akkor is, ha a dalok egy-két kivétellel nem kimondottan ehhez a Rímhez készültek. Bár a borítón az áll, hogy „Music from and inspired by”, szóval a zenészeket a film ihlette, ám ezt nem muszáj elhinnünk, mivel gyakran fordítva történnek a dolgok, a filmeseknek tetszik meg egy szám a rádióban, aztán megkaparintják maguknak. A kezdés egy ellenpélda: bizonyára mindenkinek a könyökén jön már ki a Limp Bizkit- Take A Look Around című rap-me- tál dala, ezt játszotta lukassá a nyáron a rádió, ebben bukkan fel a Mission Impossible mára bizony elcsépelt vezérmotívuma. Nos, az amerikai kedvencek csináltak már ennél jobb számot is, csakúgy, mint a Metallica, amely rögtön másodikként következik az I Disappear-rel. Kellemes meglepetés viszont a Butthole Surfers, akiket még mindig nem lehet megúnni, tele vannak ödettel. Brian May, a legendás Queen-gitáros pedig rányitott a Foo Fighters-re, akik csodával határos módon nem zavarták ki az öreg glam-rockert, hanem feljátszottak vele egy régi Pink Floyd-dalt (Have A Cigar), egész érdekesen. A díszes társaságban felbukkan még Chris Cornell, hangja a régi, a Soundgar- dan nélkül is kedveljük. Az Apartment 26 nevű bandáról még nem hallottam, sem a Powderfinger-ről, a Diffuser is rejtély számomra, ám azt hiszem, nem sokat vesztettem, heavy metal-kliséket máshol is hallhatok. Jellemző a lemezre, hogy keveredik rajta a kemény gitárhangzás az elektronikával és a manapság oly divatos rappelős énektechnikával. Ha öt évvel ezelőtt jutok hozzá, oda-vissza lennék tőle, így viszont nem okozott katarzist, a jól ismert megoldásokat kaptam, profi színvonalon. Meglepetést csak a vége készítettek az album összeállítói, a metáíosan borult égből Tori Amos száll alá, hogy daloljon egy lírait, majd igazi flamenco következik Hans Zimmer és Heitor Pereira előadásában. Végül pedig ott találom lehetetlen küldetésben kedvenc „lánycsapatomat” a Zap Mama nevű formációt, akik Belgiumba bevándorolt surinami hölgyek, döbbenetes hanggal, és akik ezúttal egy világsláger, az Iko-Iko paródiájával csinálnak nekem hangulatot. Kár, hogy a válogatók csak a legvégére vállaltak egy kis merészséget, mert így a CD nyolcvan százalékát csak tizenhat éves rockerek élvezhetik. Nekik viszont bátran megvehetik karácsonyra a tanácstalan szülők. Nek - La Vita é Művészneve alapján az ember nem is gondolná, hogy egy olasz pop-be- lamival van dolga. Nek nemcsak kékszemű, barna hajú, átható tekintetű szépfiú, de dalszerző-énekes és basszusgitáros is, aki úgy gondolta, Eros Ramazotti után ered. A zene decens, dallamos olasz popzene, a hangszerelés profi hangbrigád-stú- dió jelenlétére enged következtemi, hősünk pedig meglehetősen képzett hangot bocsájt ki magából, ha nem is olyan bársonyosat, mint Eros. Emiatt sem kell tehát szégyenkezni a vásárlónak, aki a borító alapján döntött. Rendesen megcsinált, dallamos számok ezek, se több, se kevesebb, illetve inkább valamicskével több annál, mint amit hasonló produkcióktól vár az ember. Ám „az emberi’ azért önkéntelenül számolni kezd: a booklet Rzenöt Nek-fotót tartalmaz, minden oldalon egyet, van, ahol hármat is, a szokásos hosszú hálálkodó felsorolásban pedig Giorgio Armani neve is helyet kapott. Meg kell hagyni, Nek ingjei igen szépek, sőt a bakancsa is tetszik. Csakhát ez egy CD, ne fogal- kozzunk most a külsőségekkel. Ha a hazai kereskedelmi rádiók szelektorába bekerülne, bizonyára nálunk is sláger lenne a Sül Treno vagy az II nostro giorno in piú, tetszetős megoldásokkal operál még a Mi piacé vivere, szóval anyák és lányaik egyaránt dúdolhatják a lemez nyolcvan százalékát. Ártalmatlan album ez, nem forgatja előrébb a popzene kerekét, de legalább nem káros, mint egyesek munkássága, akiket helyhiány miatt most nem sorolnék fel. Róni Size Reprazent: In The Mode Róni Size, ez a fáradhatatlan dru- mönőbass-harcos egyszerre több projektet is futtat, nekem eddig a DJ Krust társaságában művelt le- mezjátszó-tekerései tetszettek leginkább, de bírtam a New Forms című dupla albumot is, amelyről egyébként az egyik kedvenc vide- okiipem származik. A szigorú londoni minimál-mágus többzenészes, gazdagabb hangzású, ha úgy tetszik populárisabb Reprazent-pro- jektjére szintén nem tudok mondani semmi rosszat, sokoldalúságának egy újabb bizonyítéka került a boltokba. Főszerepben ismét a dob és a basszus, amely stílusról egy helyütt azt olvastam, hogy az ezredvég dzsessz-rockjának tekinthető. Szédült iramú rappelést mixeltek rá, a szkreccs-betétek még kiszámíthatatlanabbak lettek, mint azelőtt, néhol könyörtelen hangeffektusok hozzák ránk a frászt, miközben lágy, soulos női vokál (Onallee) simogatja fülünket. Szürreális utazás ez az album, utitársaink pedig többek közt az ex-Rage Against The Machine-es Zack de la Rocha, Method Man, Rahzel, valamint Róni Size hű alattvalója, Dynamite MC. A keverés is profi, tulajdonképpen azt kapjuk, amire oly régóta vártunk, mégis tudnak újítani kreatív barátaink, mégsem érezzük önismétlésnek, biztonsági kűrnek ezt a CD-t, amelyre ugyan most csak kazetta-verzióban volt pénzem, ám ismerve magam, hamar ronggyá játszom, és akkor majd szépen meg kell vennem a korongot is. (Mercury Records)- TESZT - TESZT - TESZT -TESZT -TESZT Régimódi avagy modern...? ... és te milyen vagy? ÖSSZEÁLLÍTÁS 1. Egy kirakat előtt haladsz el, amelyben esküvői ruhák, öltönyök sorakoznak: a. Meg sem látod őket. b. Arra fordítod a fejed, hogy anélkül, hogy megállnák szemrevételez- hesd a kollekciót. c. Megállsz a kirakat előtt, és órák hosszat gyönyörködsz a látványban. 2. Hogyan látod a jövődet? a. Életre szóló házasság, két vagy három gyerekkel. b. Álmaid társával, de házasságlevél nélkül. c. Ahogy alakul: ha rátalálsz az igazira, vele, ha nem, egyedül. 3. Az autóbuszon vagy a vonatban ülve, megpillantasz egy álló idős hölgyet... a. Úgy teszel, mintha nem lámád: várva, hogy valaki más átadja a helyét. Ha azonban ezt senki nem teszi meg, bár kelletlenül, de felemelkedsz... b. Természetesen azonnal felállsz c. Ha valaki öreg, ne utazzon! 4. Kedvenc frizurád: a. Hosszú haj kontyba tűzve (lányok), hátul rövid, elöl frufru (fiúk) b. Kleopátra-frizura (lányok), hátra fésült, oldalt-hátul rövid (fiúk) c. Egész rövid tüskefrizura (lányok), oldalt kopasz, középen egy hosszú tincs (fiúk) 5. A barátod/barátnőd több mint fél órát késik a randevúról, és még bocsánatot sem kér: a. „Hát aztán? Legközelebb majd én teszek így!” b. Megdöbbensz, dühös leszel, és ezt szóvá is teszed c. Furcsának találod, de úgy gondolod, ez csak a „rossz nevelésének” tudható be 6. Melyik a kedvenc sorozatod? a. Az Ázerac b. A Barátok közt c. A Robotzsaru 7. Ha választhatnál, melyik évszakra tennéd az iskolai szünetet? a. Tavaszra b. Nyárra c. Télre 8. Melyik a kedvenc ünnepied? a. A házibulik időszaka b. A bankettek c. Az esküvők 9. Mikor szeretnéd elhagyni a szüléidét? a. Ha nagykorú leszek b. Amikor már fenn tudom tartam magam c. Csak az esküvőm után 10. Milyen ajándéknak örülnél a legjobban? a. Egy maroktelefonnak b. Egy gyűrűnek c. Egy divatos cuccnak KIÉRTÉKELÉS: SZÁMOLD KI AZ EREDMÉNYT! 1 pont jár: le; 2a; 3b; 4a; 5b; 6a; 7b; 8c; 9c; 10b. 2 pont jár: lb; 2c; 3a; 4b; 5c; 6b; 7a; 8b; 9a; 10c. 3 pont jár: la; 2b; 3c; 4c; 5a; 6c; 7c; 8a; 9b; 10a. 12 pontnál kevesebb: Mi tagadás: egy kicsit régimódi vagy. Lehet, hogy most épp nincs senkid, de mégis semmi másról nem álmodozol, mint arról, hogy fényes esküvőt tarts, sírig tartó hűséget esküdve kedvesednek. Hogy aztán örök boldogságban, békében élj leendő hitveseddel... Vigyázz, nehogy abba a hibába ess, hogy a mesét összetéveszted a valósággal! És azt se felejtsd el, hogy a XXI. századba léptünk, s nem a középkorban élünk... 12-21 pontig (arany középút): Te vagy az, aki nem tipródik, miben menjen az operába. Csalhatatlanul rátalálsz az egyéniségedhez leginkább illő ruhára: a farmerra és a tornacipőre (s ami a lényeg, ezeket viselni is tudod). Gyakran kritizálod a „régimódi” embereket, többek között a szüléidét, de szerencsére betartod a mindenkire érvényes udvariassági formákat. Ha mégis elfelejtenél köszönni, annak csak egy oka lehet: úgy elmerültél az illemkódex tanulmányozásában, hogy nem vetted észre a szembejövőt... 21-nél több: „Modernséged” inkább egyfajta tiszteletlenségből, sőt faragatlan- ságból akad. Esetleg az is meglehet, hogy a tradíciókkal szemben folytatott szüntelen szélmalomharcból. Úgy látszik, keveset tanultál a szüléidtől, tanáraidtól, az idő-' sebbektől. Vagy... lehet, hogy nagy „modernségedben” egyszerűen elfelejtettél őszintén válaszolni a kérdésekre...? Most mit csodálkoztok, az egész osztály ott volt, „kötelező" volt! (Archív)
