Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-21 / 294. szám, csütörtök
Központi millenniumi ünnepség Deákiban Képesek a megújulásra GAÁL LÁSZLÓ inden korban Kürt volt a környék települései között a legnépesebb mégis a legkevesebb írott dokumentumot hagyta az utókorra. „Szorgos, kötelességtudó nép lakta e falut mindenkor.“- olvasható Pénzes István: Kürt - monográfia című könyvének előszavában, melyet a milleniumi falunapok alkalmából adta ki a helyi Csemadok alapszervezete és Kürt község ön- kormányzata. A háromnapos ünnepség valóban az ezredforduló jegyében zajlott. Az augusztus 18-án, pénteken este hatkor kezdődő szentmise lélekemelő hangulata végigkísérte az egész rendezvénysorozatot. A községi parkban leleplezték a helyi Csemadok és a Kürti Alapiskola él-Szlovákia településein hagyományossá vált a falunap megrendezése, mindössze vállalkozó szellemű polgármester, képviselő- testület, valamint bőkezű és jószándékú támogatók szükségeltetnek hozzá. Alkalmat az ünneplésre pedig a nem minden gond nélküli hétköznapokban is lehet találni. A 2000. év két jeles (és kerek) évfordulót is kínált az ünnepelni vágyó településeknek. A kereszténység és a államalapítás méltó eseményei a megemlékezéseknek. A két jeles alkalmat helyi események évfordulóival is ki lehetett bővíteni. Egy ilyen nap közösségformáló ereje óriási, jelentősége a búcsúk, a vendégségek jelentőségéhez hasonlítható. Az augusztus végi ünnepség nemcsak Alsófalu, hanem az egész Turóc-völgy ünnepe volt. Az ünnepséget a budapesti Viola együttes nyitotta meg. A megjelenteket Tóth László, a térség református lelkipásztora köszöntötte, majd Erdélyi Géza püspök hirdetett igét. Az őt követő Miklós István esperessel az identitás megőzésére szólítottak fel. Az igehirdetést követően megkoszorúzták a két világháborúban elesettek emlékművét és a honemléktábláját. Az iskola idén ünnepelte a magyar tannyelvű oktatás újraindításának ötvenedik évfordulóját. Kürt lakosságát mindenkor a konzervatív gondolkodás, a hagyományokhoz való ragaszkodás jellemezte. Talán ezzel is magyarázható a tény, hogy jelenleg is csak egy nyelven - magyarul - folyik a falu iskolájában az oktatás. A falunapok első éjszakáján utcabál volt a kürti Krízis zenekarral, a falu piacterén. Az éjjel háromig tartó mulatozást másnap reggel kilenctől a II. Majer István Szakmai és Művelődési Nap követte, mely az alapiskola épületében zajlott. Talán az előző napi mulatság volt a ludas a dologban, de jó egyórás késéssel kezdődött Könözsi László, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára előadása. Mivel a szakmai napok előadói idén a mezőgazdasági témakört járták körül, másodikként Korpás Árpád, foglalás tiszteletére állított kopjafát. Az eseményeket a helybeli gyermekek és felnőttek által előadott versek tették színesebbé. Ezt követően a falunap a művelődési házban folytatódott, ahol az egybegyűlt vendégeket és helybelieket Bedécs László polgármester köszöntötte, és megköszönte a rendezvény^ támogatóinak nagyvonalúságát. Őt Keményfi Róbert etnográfus, a debreceni Kosa hazánkban méltán ismert és elismert szőlész és borász lépett az időközben egyre népesebbé válló hallgatótábor elé. Előadása a szőlő- és gyümölcstermesztésről szólt, őt Szalai László követte, aki a borászatról beszélt. Dél körül kezdődött Tamasek Zoltán, fűti magánvállalkozó előadása a környezetkímélő növényvédelemről. A szakmai nap utolsó előadója Pénzes István volt, aki bemutatta és dedikálta Kürtről írt monográfiáját. Az állófogadás után következett a szakmai nap egyik legérdekesebb része, a borkóstoló, díjnyertes kürti borokból. Kilenc féle bort ízlelhetett meg a közönség szakmai értékelés kíséretében, melyet Korpás úr fűzött az egyes borokhoz. „A bor a leghasznosabb ital, a legízesebb orvosság és a legkellemesebb táplálék. Már eleink is így vélekedtek, nekünk is így kéne tekinteni a borra, mely új gondolatokat suth Lajos Tudományegyetem tanára, a térség múltjának és népességviszonyainak kutatója követte. Előadásában összefoglalta Alsófalu elmúlt 735 esztendejét. Az ünnepi ebéd előtt gyermekek adtak kultúrműsort. A délután sportrendezvényekkel, játékkal, majd hajnalig tartó mulatsággal foly tatódott. Bedécs László polgármestertől megtudtuk, a százhuszonnyolc lelserkent, barátságokat hoz létre. Egyre azonban vigyázzunk, a bort mértékkel fogyasszuk, hogy felemelje az emberi lelket, ne pedig a sárba tapossa. Aki bortól részege- dik le, az bűnt követ el a szőlő nemes leve és a szőlőtermesztő becsületes munkája ellen.” - hangzott el a szakmai nap zárszavaként. Eközben az iskolával szemben található sportpályán tűzoltóverseny folyt Szőgyén, Kőhídgyarmat, Kis- újfalu, Bajta, Für, Helemba és Kürt csapatai közt. A versenyt követően a játék hevében megizzadt tűzoltók egymást dobálták bele a locsolómedencébe. A vidám szórakozásból a tűzoltólányok sem maradhattak ki - őket elsőként mártották meg kollégáik a hűsítő, bár nem éppen kristálytiszta vízben. A falunap harmadik és egyben zárónapja vasárnap délután háromkor, ünnepi szentmisével kezdődött, melyet Szent István királyért tartottak. Ezután felavatták a községi parkban a Milleniumi emlékművet. Az avatáson jelen volt a magyarországi Tiszakürt község nevében Józsa István polgármester, Kovács Ferenc, Köbölkút polgármestere, valamint Bárdos Gyula parlamenti képviselő és Szigeti László oktatási államtitkár is. Ezt követte a piactéren a folklórdélután, melyen fellépett Pat, Nagycétény és Kürt folklórcsoportja. A Kürti Falunapok rendezvénysorozat Anyalai Pepes Sándor és zenekara falubáljával végződött. A társrendezők a Kürti Földműves Szövetkezet és a Kürti Alapiskola voltak. A kétezredik évben Kürt valóban olyan falunapokat rendezett, amely a múltból táplálkozva, a jelenre építve mutat a falu jövője felé. 925 év telt el azóta, hogy az első írásos emlék említi a községet. Ha a falu népe ugyanolyan lelkesedéssel veti bele magát a mindennapos élet dolgaiba is, mint ahogy a falunapok szervezésébe, jövőjét legalább ugyanennyi időre nem fenyegetheti veszély. két számláló falu aktív lakosságának több mint hatvan százaléka munkanélküli vagy idénymunkákból tartja fenn magát és családját. Ez nevezhető jelenleg a falu egyik legnagyobb gondjának. A helybeliek úgy vélekednek, hogy falunapot gyakrabban kellene rendezni, így legalább gyakrabban találkozhatnánk rég nem látott ismerősökkel. idén augusztusban a magyar kormány védnöksége alatt a Kárpát-medence öt helyén tartottak központi ünnepséget az állam- alapítás millénniuma alkalmából, s a tervek szerint ezek egyike - és Szlovákiában az egyedüli -Deáki volt. A magyarországi Ópusztaszer, a kárpátaljai Verecke, az erdélyi Csíksomlyó és a délvidéki Szentlászló mellett ez a nem nagy mátyusföldi község, a pannonhalmi bencés apátság egykori birtoka adott helyet a nagyszabású megemlékezésnek, és fogad olyan nagyhírű vendégeket, mint az apátság mai rendfőnöke Várszegi Asztrik, Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke, Szarka László történész, a szlovák és a magyar minisztériumok és a Magyarok Világszövetsége képviselői. Mindez egyelőre csak elképzelés, de jelzésértékű, hogy erről Bukovszky János polgármester első ízben a Csemadok deáki alapszervezete magalakulásának 50. évfordulójára tartott ünnepségen beszélt. S talán nemcsak az szólt a helyszín kiválasztása mellett, hogy annak idején Deákiban használták az első összefüggő magyar szöveget, a halotti beszédet, és hogy közép-Európában talán az egyedüli emeletes templommal büszkélkedhet a falu, hanem a helyi Csemadok-szervezet fél évszázados tevékenyésége is hozzájárult ahhoz, hogy megszerezzék a nagyszabású rendezvénysorozat szervezőinek bizalmát. Éppen erről, a fél évszázados tevékenységről szólt az emléktábla-avatással kezdődő szombati megemlékezés. A deáki kul- túrház falán elhelyezett emléktáblát a helyi szervezet jelenlegi elnökének, Komjáty Győzőnek a társaságában a Csemadok egyik alapító tagja és volt központi titkára, Szabó Rezső leplezte le. Az ő meglátása szerint a tábla azt jelképezi, nincs reménytelen helyzet. Ezt bizonyítja hogy annak ellenére, hogy a falu csaknem egyharma- dát kitelepítették vagy deportálták csak azért mert magyarok voltak, mégis akadtak, akik fel merték vállalni a magyarságukat és merték vállalni a helyi szervezeten belüli tevékenykedést, pedig a lekor ehhez még bátorság kellett. És hogy Deákiban bőven „voltak bátrak, akik mertek”, azt Merva Arnold, az egykori alapítótag, és Szabó Frigyes jelenlegi titkár beszámolója bizonyította. A nyugdíjas korban is legaktívabb csemadok-tagok közé tartozó Arnold bácsi a helyi szervezet első 25 évét foglalta össze. Elmondta, hogy annak idején amikor az 1948 utáni Csehszlovákia állami vezetése látta, hogy az itteni magyarsággal csak magyarul érthet szót, a Csemadokot olyan szervezetként akarta létrehozni, amelyen keresztül kezében tarthatja a kisebbséget. A falubeli tagság édeskeveset törődött azzal, hogy mit akar a pozsonyi központ. -„Hittük akkor is, valljuk ma is, hogy munkánkkal a megmaradásunkat szolgáljuk” - és a felszólaló hosszan sorolta azt a munkát, amit a megalakulás utáni első negyed évszázadban végeztek. Az is jellemzi az akkori lelkes tevékenységet, hogy még az alakuló ülésről sincs írásos jegyzőkönyv - „mert azt gondoltuk, elég dolgozni, nem kell jelenteni”. Sajnos nincs lehetőségünk név szerint felsorolni mindazokat, akik hozzájárultak, hogy a szervezet 1968-ban 600 taggal már a járás legnépesebb helyi csoportja volt, hogy az énekkar, a szólóénekesek, a tánccsoport különféle versenyeken öregbítették a falu hírnevét, hogy szinte minden évben színdarabot adtak elő, vagy műsoros estet tartottak. És mindezt kezdetben olyan körülmények között, hogy a kultúrházba még a székeket is a szereplők kéregették össze a faluban, hogy a teltházas közönségnek legyen ülőhelye. A második 25 évről számot adó titkár beszámolójában az énekkari, zenekari tánckari tevékenység mellett közös kirándulások, színházlátogatás, író-olvasó találkozók és ismeretterjesztő előadások szerepeltek. Ismét színpadra álltak az egykor sikerrel szereplő, ma már nyugdíjas szólóénekesek és az asszonykórus, volt lámpalázzal küszködő őszhajú szavaló, de ez sem rontott semmit az előadás színvonalán. Újra összeállt az alig másfél évtizede alakult népi tánccsoport és egyáltalán nem látszott meg rajtuk, hogy nyolc éve nem táncolnak együtt, és a kislányból azóta fiatalaszonnyá érett szólóénekes hangja is éppen úgy csengett mint régen. Vendégek és helybeliek a művelődési házban (A szerző felvétele) Kedves Olvasóink! Kezükben tartják az év utolsó Régióink mellékletét. Mivel a 2000. év kettős - az államalapítás 1000. és a kerszténység 2000. - jubileum jegyében zajlott, úgy döntöttünk, hogy egy összeállítással emlékszünk a jeles évfordulókra. Kiválasztottunk hát egy párat a megjelent írásokból - természetesen a teljesség igénye nélkül - és ezeket újra elolvashatják. Mellékletünk harmadik oldalán (mely egyben lapunk 23. oldala) programajánlatot találhatnak Karácsony után újév előtt címmel, amelyben néhány rendezvényt és programot - helyszűke miatt nem minden szlovákiai településről - ajánlunk figyelmükbe. Csicsay Lajos, a Csemadok járási elnöke leleplezi a községi parkban a Csemadok-emléktáblát (A szerző felvétele) Gyakrabban kellene falunapot rendezni, így legalább gyakrabban találkozhatnánk rég nem látott ismerősökkel Ünnepnapok és hétköznapok Alsófalun PUSKO GÁBOR Márványba vésett történelem a deáki kul- túrház falán (A szerző felvétele) „A bor a leghasznosabb ital, a legízesebb orvosság és a legkellemesebb táplálék - már eleink is így vélekedtek" Millenniumi falunapok KIS PÉTER
