Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-20 / 293. szám, szerda

Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 20. A fűszerpaprika piacát a behozatal uralja A tejelő szarvasmarhafajták tenyésztésének célja sokrétű, meghatározásához számos paraméter szükséges Hatszoros különbség az árak között ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az utóbbi években a hazai piac szükségleteinek alig egynegyedére csökkent a fűszerpaprika termesz­tési szintje Szlovákiában. Míg a belső piac éves szükséglete 1200- 1300 tonna között mozog, tavaly például a hazai termelők már csak mintegy 300 tonnányi mennyisé­get szállítottak belőle a hazai piac­ra. A statisztikai adatok alapján fű- szerpaprikából tavaly nálunk 0,9­1,5 tonna közötti átlaghozamot ér­tek el a termelők. A termelési kedv nagymértékű csökkenését elsősor­ban a paprika felvásárlási ára okozta. A munkaigényes növény kilogramjáért 12 koronát kaptak a termelők, miközben a külföldről befozott fűszerpaprika kilo­grammja 80 korona körüli áron ke­rült be az országba. A szlovákiai piacon elsősorban a dél-afrikai, magyarországi és spanyolországi fűszerpaprika dominál. A termelők a növény termesztése iránti érdektelenséget a ráfordí­tásokat nem fedező értékesítési árral, a hazai piacnak a behoza­tallal szembeni alacsony védett­ségével magyarázzák. Fűszer- paprikát nálunk elsősorban a dél­szlovákiai járásokban termeszte­nek. A termesztéstechnológiában a termelők zöme a palántákról való nevelésről a helyrevetéses módszerre tért át. (szí) Az olajosok hozamai az idén elmaradtak a várakozástól Repceolaj üzemanyagként is felhasználható ÖSSZEFOGLALÓNK Míg a nyugat-európai országok­ban a termelők 3 tonna körüli ho­zamokat produkálnak az olajnö­vényekből, nálunk az átlaghoza­mok alig haladják meg a 2 ton­nát, sőt az idei átlaghozam, ter­mészetesen az aszálynak is kö­szönhetően, csupán 1,4 tonna volt hektáronként. Az olajosok vetésterülete idén 178 ezer hek­tárt tett ki, ennek több mint a fe­lét repce, mintegy 40 százalékát pedig napraforgó alkotta. Sajnos, a kimutatások alapján repcéből csupán alig valamivel több mint 130 ezer tonna termett, a terme­lők emiatt a feldolgozóval kötött előzetes kötelezettségeiket sem tudták minden esetben teljesíte­ni. így a feldolgozók kénytelenek voltak nagyobb arányban napra­forgót felvásárolni. A Palma Tumys, amely az olajnövények legnagyobb hazai feldolgozója, repcéből mintegy 110 ezer ton­nát, napraforgóból pedig 75 ezer tonnát vásárolt fel a termelőktől. A takarmánygabona hiánya miat­ti a termelők körében megnőtt az igény az olajpogácsa visszavásár­lása iránt, amelyet a takarmány- keverékekben használnak fel. Az olajnövények termesztésében az elkövetkező időszakban ko­moly kihívást jelent a termelők számára a növényi olajok üzem­anyagként való hasznosítása. En­nek gyakorlati bevezetése akár 50-60 ezer tonnával is növelhetné a hazai fogyasztást, amely mint­egy 30 ezer hektár vetésterület­növekedést is jelenthetne. Jelen­leg az országban több mint tíz cég foglalkozik a repceolaj észterifi- kálásával, erre a célra idén mint­egy 10 ezer tonnát állítottak elő. Mivel az olajosok hazai piaca a termelők és a feldolgozók között az egyik legjobban szervezett pia­cot alkotja, amely a termelőknek szerződés által biztosítja a ter­mény értékesítését és az érte járó fizetséget, a felmerülő megnöve­kedett igény minden bizonnyal tovább növeli az olajosok ter­mesztése iránti kedvet, (sz) Sokrétű tenyésztési célok Somogyi Tibor illusztrációs felvétele POMICHAL ISTVÁN Agrárkörkép elő­ző számában “A különbségek okai” című íráso­mat az alábbi mondattal fejez­tem be: “Tenyészállatforgalmun­kat, kivitelünket pedig csak úgy biztosíthatjuk, ha jobb tenyészál­latokat állítunk elő, mint gazda­társaink, illetve a szomszédos or­szágok gazdái.” A szarvasmarha-te­nyésztésnek egyáltalán nem ked­vez a jelenlegi állapot. Az állatenyésztők általában nin­csenek megelégedve az állatok meglévő tulajdonságaival, azokat fokozni és javítani akarják, ezért célokat tűznek ki, hogy olyan utó­dokat állítsanak elő, amelyek szü­leiknél jobb tulajdonságokkal rendelkeznek és magasabb jöve­delmet ígérnek. A gyakorlati fele­lős állattenyésztő számára a leg­nagyobb és egyben a legnehezebb szakmai feladat a tenyészcélok helyes kitűzése. A tejelő szarvas­marhafajták tenyésztésének célja rendkívül sokrétű, mindig arra irányuljon, hogy a termelés min­denkori igényeihez, valamint az ökonómiai és ökológiai feltételek­hez alkalmazkodjék, egyúttal pe­dig a lehető leggazdaságosabb le­gyen, tehát a tenyészcélt elsősor­ban az értékesítési viszonyok alapján tűzzük ki. A fő tenyészcélok az egyes tejelő szarvasmarhafajtáknál többé-ke- vésbé megegyeznek, jelentős el­térések a küllemi tulajdonságok elbírálásában mutatkoznak, en­nek megfelelően megítélésük faj­tánként eltérő. A célok kitűzésénél az esetek többségében figyelembe l$ell ven­ni a termelés gazdaságossága mellett a tejtermelőképességet, a tej zsír- és a fehérjetartalmát, a jó fejhetőséget, termékenységet és a hosszú hasznos élettartamot va­lamint az alkalmazkodást a mo­dern, gépesített üzem nyújtotta környezeti feltételekhez. Az optimális tenyészcélok kitűzé­sekor azok teljességben történő részletes meghatározásához nagy­számú paraméter, fenotipus és ge­netikai korreláció meghatározása szükséges. Nemcsak a tenyészálla­taink egyedi értékeit kell figyelem­be venni, hanem a tenyészállomá- nyt mint populációt, a szarvasmar­hafaj unipara jellegét, (ami azt je­lenti, hogy ellésenként az esetek több mint 96 %-ában egy utód szü­letik), a vemhesség hosszát (átla­gosan 282 nap) és a generációs in­tervallumot. A tenyészcél kitűzésé­nél nem szabad figyelmen kívül hagyni az adott termelési viszonyo­kat és azok várható fejlesztési irá­nyát. Például: nem elég javítanunk teheneink tejtermelő képességét, hanem ezt a képességet ki is kell tudni használni megfelelő techno­lógiai és zootechnikai eljárásokkal, melyek bevezetése úgyszintén pénzbe kerül, és kihat a tejtermelés gazdaságosságára a jövőben, ezért a tejtermelő üzemnek a tenyészcél kitűzése mellett egyúttal ki kell dolgoznia a takarmányozási, tech­nikai- és technológiai fejlesztési tervét is. A tenyészcélok kitűzését nagy­mértékben befolyásolják az éppen aktuális gazdaságpolitikai dönté­sek. Nem véletlen, hogy Szlováki­ában jelenleg sok állattenyésztő tanácstalan és tétován áll a feladat előtt. A szarvasmarha-tenyésztés­nek nem kedvez a jelenlegi álla­pot: fél éve csúszik az országos ötévre szóló mezőgazdasági és élelmiszeripari koncepció jóváha­gyása, évente változik az országos támogatási rendszer, hónapok óta téma a nyugat-európai BSE jár­vány, tovább csökken a szarvas­marhaállomány az országban, a tej ára előreláthatóan nem fogja elérni 2001-ben sem az európai átlagot, emelkedik az extrahált szójadara, az üzemanyag és az energia ára, növekszik a marha­hús-import stb. E gondok ellenére az állattenyész­tési szakembereknek meg kell küz­deniük a feladattal, el kell dönte­niük a prioritásokat, ki kell tűzni­ük a tenyészcélokat, és mindezek elérése érdekében ki kell dolgoz ni a párosítási tervet, (folytatjuk) A szerző agrármérnök 1 mm'immi i j / íj u - íi JJujjj úm H J íj 'll U Ji©i SZltli il 1 ÍJ jJ • JJ liiui1 ÉÉ3 lm * 4 A Galántai járásban szintén "aratott" az aszály, a károk kimutatott összege 350 millió koronát tesz ki, ennek mintegy 42 százaléka jut vissza a termelőkhöz Hat és fél ezer tonna takarmánygabona hiányzik a termelőknél ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ idei aszály okoz­ta terméskiesés miatt több mint 6 és fél ezer ton­na takarmány- gabonát kell majd vásárolniuk a járás állatte­nyésztőinek saját készleteik fel­töltésére, ha azt akarják, hogy az állományok szintje és a termelés ne csökkenjen, tájékoztatott Per- leczky Gábor az agrárkamara ga­lántai járási igazgatója. Ebben a járásban a károk kimutatott ösz- szege 350 millió koronát tesz ki, a kormány által jóváhagyott kárté­rítés ennek mintegy 42 százalé­kát juttatja vissza a termelőknek. A szárazság miatt a termelési eredmények is jelentősen elma­radtak az utóbbi évek átlaghoza­maitól. Búzából például csak 3,18 tonnás átlagos hektárhozam sike­redett, ami az utóbbi öt év 4,78 tonnás átlagos hozamához viszo­nyítva bizony komoly visszaesést jelent. Árpából szintén csaknem 2 tonnával alacsonyabb hozamok születtek, az idei átlaghozam 2,08 tonna volt hektáronként, míg az ötéves átlag 3,93 tonna/ha. Saj­nos, a többi terményt is komoly hozamcsökkenéssel sikerült csak betakarítani, repcéből például 1,6 tonna hektáronként (az ötéves át­lag 2,36 t/ha), kukoricából 3,6 tonna (az ötéves átlag 5,84 t/ha), napraforgóból 1,2 tonna (2,10 t/ha) volt a járási átlag. Az aszályt a cukorrépa is megsínylette, hi­szen a 25 tonnás átlaghozam messze elmarad a 39,5 tonnás elő­ző ötéves átlagtól. Perleczky Gá­bor szerint a nehézségek ellenére a járásban sikerült az őszi munká­A szárazság miatt az eredmények is jelentő­sen csökkentek. kát időben és a lehetőségekhez képest megfelelően elvégezni. Őszi búzából 14 ezer hektárt ve­tettek el, repcéből pedig 3 ezer hektáron került földbe a mag. A termesztési feltételek a zöldség- és gyümölcstermesztésre is adot­tak, a termelés azonban elsősor­ban az értékesítési gondok miatt jelentősen visszafogott. A járás­ban tavaly mintegy 1000 hektá­ron termesztettek intenzív felté­telek között, tehát az öntözést is igénybe véve zöldséget, az eladási problémák azonban alááshatják a termelői kedvet. A termelők a zöldségtermesztők uniója révén próbálják meg Az állatállomány stabilizálódott, s ha a behozott takarmánygabona magas ára nem tizedeli meg a ter­melőket, jövőre is tartani tudják majd az évi 6 ezer tonna sertés­hús eladását, a 4 ezres tehényál- lomány révén pedig a 18,6 millió literes évi tejmennyiséget, ame­lyet az idén csupán 98 százalékra lesznek képesek teljesíteni. Az agrárkamara járási igazgatója úgy vélekedett, hogy a következő évben az agrártermelők számára a legnagyobb kockázatot a jelen­tősen megnyirbált dotációk jelen­tik majd. Mivel a hírek szerint a szisztematikus dotációk egy ré­szét a hitelkamatok bonifikálásá- ra csoportosították át, az agrár- termelők viszont jelenlegi anyagi helyzetük alapján a bankoknak gyakran nem tudnak elfogadható garanciákat felajánlani a hitelek fedezésére, félő, hogy a hitelek visszaesése miatt a meglévő dotá­Erőteljes piacvédelmi intézkedésekkel kell kezelni a problémát. ciót sem fogják tudni kihasználni teljes mértékben. Ugyanakkor az agrárolló tovább nyílik, egyre na­gyobbak a különbségek a terme­lők költségei és a termékek eladá­sából származó bevételei között. Az üzemanyagárak további eme­lése úgyszintén komoly problé­mákat okozhat, hiszen ez várha­tóan nemcsak az üzemanyagok árában, hanem áttételesen az összes termék árában is jelent­kezni fog. Perleczky Gábor azon­ban bízik abban, hogy ha az utób­bi időszakban beindított folya­matok, az agrárpiac szervezése és védelme érdekében meghozott döntések alapján jövőre stabilizá­lódik majd a helyzet, a termelők számára elfogadható árakkal kifi­zetődővé válik az agrártermelés. Erre az ágazat versenyképességé­nek megőrzése és a majdani egyenrangú EU-tagságunk szem­pontjából valóban nagy szükség lenne, (szí) Illusztrációs felvétel A f 1I ) A I ) f/ ( Ál ) f/ í [ p A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László, I. \\ í I.\. ! \ i.V IN> /l \ l.\ Gl Levélcím: Agrárkörkép, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O.Box 49, 820 06 Bratislava, tel.: 07/582 38 329 AZ UJ SZÓ MELLEXLfTT

Next

/
Thumbnails
Contents