Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-14 / 288. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 14. Kultúra Szepsiben és Buzitán sikeres volt a Falusi Színjátszó és Esztrádcsoportok 2. Országos Fesztiválja - felsorakozott a Jókai Napok és a Duna Menti Tavasz mellé ► Amit a kölcsönös megmérettetés bizonyított Senki ne tekintse a krónikás öncélú hatásvadászatának, ha némileg a statisztikára is hivatkozik! Volt ugyanis 1999-ben egy Királyhelme- cen megrendezett falusi színjátszók országos fesztiválja, amelyen bőséges jóindulattal is alig három hazai, származási helyét tekintve igazán falusinak mondható, együttes szerepelt. DUSZA ISTVÁN ráddal vagy a magyar színpadi kultúrában klasszikusan elfogadott és magas színvonalon jelen lévő kabaréval foglalkoznak. Ezen a ponton határozottan különbséget kell tenni az esztrád, mint vegyes műfajú színpadi műsor, illetve a klasszikus magyar hagyományokra és hagyományokból építkező kabaréestek között. Az Meg kell keresni a segítségnyújtás szakmai kereteit. idei fesztiválon is akadt olyan csoport, amely eltökélten ötvözte a táncot, a mazsorettbemutatót, a zeneileg színvonaltalan énekszámokat az eredeti ötlet szülte paródiával. Más esetben is feltűnőek voltak a műsorok dramaturgiai hiányosságai. Elsősorban a „főzzünk Ezzel szemben az idén Szepsiben és Buzitán a Csemadok Kassa-vidéki területi választmánya és a Pódium Színházi Társaság a szepsi és, a buzitai önkormányzatok, Csema- dok-alapszervezetek, á kulturális minisztérium és a budapesti Anyanyelvi Konferencia hathatós támogatásával kilenc résztvevő csoport- r tál rendezte meg a második ilyen jellegű fesztivált. Tekintélyes a gyarapodás, mind a mennyiséget, mind a minőséget számba véve. Jelleget kell emlegetni, mert a falusi színjátszók mezőnye igen hathatósan gyarapodott a Pódium Társaság és a Csemadok által ehhez a mezőnyhöz csatlakoztatott esztrádcsoportokkal. Ezzel lehetőséget adtak azoknak a nem falusi együtteseknek is, akik eltökélten a közösségük szórakoztatására, s nem utolsósorban a tehetséges fiatalok felkutatására szövetkeznek a környezetükben mindenképpen sikeres, zenés esztrádműsorok bemutatására. Ezzel kapcsolatban megfontolandó lenne, hogy a műsorok időtartamának korlátozásával (maximum 1 óra), előzetes szakmai tanácsadással és válogatással, a működési helyet nem behatárolva, az eszt- rádcsoport kategóriáját minőségében is erősítsük. Ebből eredően megváltoztatható lenne a fesztivál neve: Falusi Színjátszók és Eszt- b rádcsoportok Országos Fesztiváljára. Csupán egyetlen k betű kerülne a szó végére, de ezzel az esztrádcsoportok kategóriájában városi együttesek is fenntartások nélkül benevezhetnének. Meggyőződésem, hogy az idei mezőnynél sokkal nagyobb azoknak a csoportoknak a száma, amelyek zenés esztA királyhelmeci Kökörcsin esztrádcsoport tagjai (a képen balról jobbra) Papp Ferdinánd és lllésné Popália Irén, a kategória legjobb alakításaiért kaptak színészi díjat. Rendezőjüket, Zvolenszky Gabriellát rendezői díjjal jutalmazták. Az ebedi színjátszók Rejtő Jenő Jutalomjáték című egyfelvonásosát adták elő. Kontra Mónika (a kép jobb oldalán) fiatal tehetségként vehetett át színészi díjat. Mellette a legjobb férfialakítás díjával jutalmazott Gora Róbert. abból, ami a kamrában van” szemlélet volt az uralkodó. Üde kivételt jelentett például a vezekényi esztrádcsoport, akik kerestek egy ötletet - a falurádiót - az esztrád keretjátékához, de dramaturgiai szempontok szerint már nem pontosan, nem logikusan komponálták bele a vidám jeleneteket. Ezek némelyikének az az értéke is megvan, hogy a faluban történt események humoros bemutatására aktualizál- hatóak. A teljes mezőnyből esztrádcsoport- ként is kiemelkedtek a király- helmeciek, akik Zvolenszky Gabriella rendezésében egy klasszikus szerkezetű kabarét mutattak „volna” be. Feltételes módot azért használok, mert a sok-sok nagyszerű magyar kupié helyett, jó és jobb slágerekkel kötötték össze az egyes kabaréjeleneteket. Viszont vitathatatlan értékként vonultatták fel a színészi játékot, még függöny előtti magánszámokban is, ami bizonyára előbb utóbb a Jókai Napokra is eljuttatja ezt a sokoldalú és lelkes közösséget. Amikor a műsorok zenei elemeiről gondolkodom, s az esztrád, illetve á kabaré szerkezeteibe ágyazva a helyüket keresem; pontosan látom a rendezők és a dramaturgok valamennyi hibáját. Elsődlegesen azt, hogy a zenés esztrád sem lehet amolyan vegyes saláta. Az ötlet, esetleg a téma, a gondolat harmonikus megszerkesztése a legfontosabb ahhoz, hogy a közönséget szórakoztassa, ízlését okosan formálja a lakóhelyén ily módon igen nagy felelőséget magára vállaló csapat. Elsősorban a saját ötletekkel arattak sikert, ami mintegy figyelmezteti valamennyi csoportot: nem biztos, hogy a kereskedelmi tévékből ellesett dáridók, Besenyő családok lemásolása az üdvözítő. Ha valahol ezt teszik, éppen az amatőr színjátszás eredeti küldetésével fordulnak szembe. Ehelyett azt-a sok-sok kiválóan éneklő, táncoló, játszó fiatalt kellene az amúgy tehetségesen másoló rendezőnek, műsorvezetőnek a szórakoztatás, a kabaré igazi értékei felé betájolnia. A fesztivál szakmai értékelésein a Jókai Napokat megszégyenítő létszámban résztvevő csoportvezetők, rendezők, színészek, zenészek, műszakiak többsége aligha ott hallott először a zenei dramaturgiáról, a műsor szerkezetéről, a téma egységesítéséről és az esztrád vagy kabaré belső tempóritmusáról. Mégis ezen ismeretek gyakorlati birtoklásának a hiánya látszott meg leginkább az egyes műsorokon. Aligha a műfajt kell kárhoztatni a hibákért, hanem meg kell keresni a segítségnyújtás szakmai kereteit. Ha zenéről szóltam, akkor mindenképpen a dramatikus népi hagyomány két ágát képviselő színjátszó együttest emelném ki, mindkettő a színjátszók mezőnyében szerepelt. A bódvavendégi férfiak Borkóstolójában Bodonyi András rendező a kiváló zenei képzettsége révén olyan dramaturgiai ívet tudott az elénekelt népdalokkal alkotni, amely képes volt egybetartani a dialógusaiban, a dramatikus játékaiban és táncaiban eredetileg egyáltalán nem koherens népi játékot. A műzene, a klasszikus magyar nóta számára adott kiváló terepet Tóth Ede A falu rossza című népszínműve, a kálaziak előadásában. A néhány jó színészi teljesítmény, a klasszikusnak számító szöveg szinte dramaturgiai meghúzások nélkül történt eljátszása ellenére is érdekessé tette az előadásukat. Vannak olyan alkotói pillanatok az amatőr színjátszásban, hogy a szakemberek úgy néznek egy előadásra, mintha i A vezekényiek a falurádiójukat használták fel arra, hogy felvillantsanak néhány vidám pillanatot lakóhelyük életéből. A képen a falu legidősebb polgárát faggatja a riporter. (A szerző felvételei) Végváry Anna a kálaziak A falu rossza című előadásában tűnt ki színészi tehetségével. A nánai esztrádcsoport tagjai falujuknak állítottak görbe tükröt, amelyben megmutatták a szurkolás komikus jelenségeit. valamilyen színházi reinkarnációnak lennének a szem- és fültanúi. A kálaziak előadását rendező Paulovics Mária gyermekként még láthatott olyan előadásokat, amelyek mintegy a naiv népművészek insitus - valóságos helyzetben megszületett - játékának szellemét örökítették át az ilyen népszínművekben. Okoskodásnak tetszene azt firtatni, milyen vizuális hatások nyomán tudott a harmadik felvonás első jelenetében szinte tökéletes képi feszültséggel, a negyvenes évek (magyarok gyártotta) amerikai színes szélesvásznú szerelmesfilmjeinek látványvilágát idézve a színészeinek játékteret komponálni. Okoskodás lenne, mert a kálazi színpad - ahol ez az előadás született - háromszor beleférne a buzitaiba, amelyen ezt a némelykor álomszerűnek tetsző jelenetsort láthattuk. Tehát valami csak a fesztiválon születhetett meg, az ad hoc térben. Ennek az előadásnak számtalan összetevőjére azért is szeretnék majd külön visszatérni, mert a kálaziak együttese a szórványmagyarság egyik Kárpát-medencei csodája. Abban a Zobor-vidéki faluban és a környékén, Ladányi Lajos köre szervezésében a szó legszorosabb értelmében a magyar nyelv megmentésén fáradoznak. Láthatóan szép sikerekkel. Ez a fesztivál a fiatalok fesztiválja volt. Olyan pozitív jelenség szemtanúja lehetett az, aki a rendezvény három napján Szepsiben és Buzitán járt, amely rácáfolt a Jókai Napokon a felnőtt színjátszók mezőnyében tapasztalható érdektelenségre és közönyre. Igazából nem tudtam több oldalról figyelni a fesztivált, szinte csak az előadásokat és a szervezők Boda Ferenc által irányított csapatának a munkáját láthattam, amely zökkenő- mentes volt. Vitathatatlanul felsorakozott a Jókai Napok, a Duna Menti Tavasz és a Bíborpiros szép rózsa mellé. Az értékelések hangulatában u- gyanazok a félreértések, a zsűri véleményének utólagos félremagyarázásai és a bírált együttesek sértődései hevítették a hangulatot, mint más esetekben. Ennek ellenére a hangulat nem engedett a félreértett szavak érzelmi kommandóinak. Ritkán kerül az ember egy ilyen tömeges részvételű rendezvényen olyan helyzetbe, hogy többször is megérinti a szeretet fuvallata. Az a tény, ahogyan a fesztivál mezőnye felkínálta támogatását a jubileumát azon a hétvégén ünneplő, s a polgármesteri hivatal ügyködései nyomán a városi művelődési központnak az ünnepi műsor próbáiért és előadásáért fizetni kényszerült királyhelmeci együttesnek, másról is meggyőzött. Lehet és kell egyes önkormányzati vezetőkkel szemben fellépni a civil önszerveződések kezdeményezéseivel úgy, ahogyan Királyhelmecen teszik. Még akkor is, ha bosszút állnak rajtuk, mert a Szepsiben és Buzitán tapasztalt szolidaritás őket igazolja. Mint ahogyan maga a fesztivál is igazolja mindazokat, akik szabadidejüket, testi és lelki energiáikat feláldozzák egy-egy közösség javára. És akkor még nem esett szó a tehetségekről, akik hol életvidám lelkiségük, hol meg a csiszolatlan gyémánthoz hasonló adottságaik révén hívtak fel magukra a figyelmet. Azok a tinédzserkorú lányok és fiúk, akik egy-két esetben szinte minden együttesben kiemelkedően játszottak, énekeltek, megérA hangulat nem engedett a félreértett szavak érzelmi kommandóinak. demlik színházaink figyelmét is. Nem volt ez a fesztivál a hibátlan produkciók sereglése. Azt sem lehet állítani, hogy mindenki elégedett lett volna a zsűri döntésével. Az viszont letagadhatadan, hogy mindaz, ami a falusi színjátszás fogalomkörében manapság a szlovákiai magyarság kultúrájában - valójában szakmai támogatás, segítség, sokszor pénz hiányában - megszületett, reményekre jogosító. De légiókképpen abból a szempontból elgondolkodtató, hogy a Pódium Színházi Társaság hogyan tudná szakmai szeretetével és segítségével elhalmozni ezeket a csoportokat. Azzal az eltökélt szándékkal, hogy ebben a mezőnyben, amely igazából csak a jéghegy csúcsát képezi, napvilágra segíti az újabb tehetségeset, az ízléseset, az értékeset és a közösségteremtőt. Az alkohol és az alkoholizmus majdnem mindegyik együttest foglalkoztatta. Jelenet a geszteteiek Alkoholmentes rendeléséből. A Borkóstoló című népi dramatikus játék színreviteléért kapott különdí- jat a bódvavendégi hagyományőrző csoport.
