Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-14 / 288. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 14 KOMMENTÁR A jövő év számlája TUBA LAJOS A politikusok benyújtották a számlát, magukról sem feledkeztek meg, a nép pedig tovább reménykedik a javulásban. Amint az várható volt, a kormánykoalíció engedelmesen (mi több, alkotmányos többséggel) megszavazta a jövő évi állami költségvetést. Nem is nagyon tehettek mást, hiszen Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter mindenre elszántan ülte végig a parlamenti vitát, kétséget sem hagyva afelől, hogy adott esetben nem engedi szavazásra bocsátani az anyagot. Ez pedig költségvetési provizóriummal és vég nélküli politikai egyeztetésekkel járt volna. A képviselők hangulatát javította, hogy magukról sem feledkeztek meg, a parlamentnek szánt pénzt több száz millió koronával emelték meg, benne a régen vágyott asszisztenseik bérkeretével (a képviselői fizetés 80 százaléka). A pómép pedig legfeljebb abban reménykedhet, hogy az elkövetkező években talán csökken az államapparátus fenntartására fordított 59 milliárd korona, vagy pedig javul a közfogyasztásra a központi költségvetésen átáramoltatott 96 milliárd korona felhasználásának hatásfoka. Ezzel kapcsolatban a költségvetési vita idején a következő információkra tehettünk szert: a kormány bejelentette, hogy a nyugdíjreform 2003-ban kezdődik. Ehhez azonban a vonatkozó törvényeket az ellenzékkel konszenzusban kellene elfogadni. Különben az fenyeget, hogy egy 2002. őszi esetle- ges hatalomváltáskor újra kútba esik az egész. Mindenesetre a koalíciós képviselők tegnap is lesöpörték az asztalról a nyugdíjreform meggyorsítására vonatkozó javaslatot - tehát az akció még mindig a csillagokban van. A szintén nagy közpénzfaló egészségügy reformjáról az ágazati miniszter tartott optimista előadást a vitában, amely hallatán nagyon sokan ingatták a fejüket. A közigazgatási reformról egyáltalán nem dúlt vita, ezt azzal intézték el, hogy a büdzsé elfogadása után azonnal nekifognak a vitás kérdések rendezésének. Az érdekegyeztető tanács hétfői ülése óta sokan elborzadtak a jövőre várható áremelések láttán. Dzurinda kormányfő viszont optimista, szerinte jövőre megkezdődik a gazdaság megélénkülése - értsd: több lesz a munkahely és a megszorításokkal is csínján bánhatnak. JEGYZET A század szélhámosa JUHÁSZ KATALIN A Nick Finance nevű befektetési társaság egyike azoknak a cégeknek, amelyek naiv, jóhiszemű kapzsik spórolt pénzének megkaparintására alakultak. Másfél évvel ezelőtt írtunk először a leleményes és gátlástalan tulajdonosnőről, Dobroslava Krajníkováról, aki a zöldségespult mögül lépett a pénzügyi vállalkozások mezejére. A csendestársak pénzét saját célra használta fel, utazgatott, vásárolgatott, előző adósságait törlesztette, a nyomozás során az is kiderült, hogy már a kezdet kezdetén, az első szerződések megkötésekor biztosan tudta: át fogja verni „üzleti partnereit”, akik egyébként akkor sem fogtak gyanút, amikor a hölgy 36- 60 százalékos kamatot ígért nekik. Aztán Dobroslava kámforrá vált, a rendőrségen pedig egymás után jelentkeztek a károsultak. Időről időre hírt adtunk arról, mennyien is vannak momentán, és mekkora összegnek üthetik bottal a nyomát. A szerencsétlenek Kassán érdekszövetséget is alakítottak, mivel szerintük a nyomozás nem elég tempósan haladt előre. Életem eddigi legmegrázóbb élménye az egyik ilyen összejövetel volt: zsúfolt terem, feszültség, kétségbeesett tekintetek, könnyeikkel küszködő meglett emberek. Arról is írtunk, hogy az előzetes letartóztatásban levő vállalkozónő férjhez ment a börtönben, és szinte semmit nem követelhetnek rajta, mivel teljesen vagyontalan, azaz jó szokás szerint mindene a családtagok nevén van. Nos, hétfőn kész lett a leltár, eszerint a fiatalasszony 1996 és 1999 között pontosan 2222 személyt károsított meg több mint négyszázhúsz millió koronával az ország 51 járásából, mivel a cégnek Pozsonyban és Besztercebányán is voltak fiókirodái. Az áldozatoknak a napokban kézbesítik a 16 ezer oldalas nyomozati jegyzőkönyvet, csak a postaköltség 45 ezer korona lesz. Mi ebből a tanulság? Népünk javíthatatlanul hiszékeny és jóhiszemű, a horribilis kamatoktól, a gyors nyereség reményétől hamar megrésze- gül, aztán káromkodhat, feljelenthet, szervezkedhet kedvére, a tényeken mit sem változtathat. Legszerencsétlenebbül járt honfitársunk nyolcmillió koronát bízott a Nick Finance gondjaira. Biztosan szimpatikusnak találta a fiatalasszonyt. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÉPSZAVA Valószínűleg megfosztják magyar állampolgárságuktól azokat a külföldi származású személyeket, akik vesztegetéssel jutottak hamis vizsgabizonyítványhoz. A parlament önkormányzati és rendészeti bizottságának titkára, B. László és társai több tucat valódan tartalmú állampolgársági vizsgát tanúsító okirat megszerzésében segítették a külföldieket. Ezért esetenként 150-250 ezer forintot kaptak. Az állampolgársági törvény alapján honosításért az folyamodhat, aki a magyar jog szerint büntetien előéletű, valamint ha okirattal igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett. A honosítási kérelemről az államfő dönt. A magyar állampolgárság visszavonható, ha kiderül, hogy azt a jogszabályok megszegésével szerezték meg. Kérdéses azonban, hogy olyan személy, aki korábbi hazája állampolgárságáról lemondott, megfosztható-e a magyartól is, ez esetben ugyanis hontalanná válna. Marginális dolgokért órákig csatáztak Nizzában, az igazán jelentős kérdéseket fejbólintással intézték el Nem mulatság, férfimunka volt A most véget ért nizzai konferencia volt az Unió eddigi leghosszabb csúcstalálkozója. És valószínűleg a legkényesebb is. Az eurohívek és a bővítés pártfogói számára sok esetben keserűséget okozó találkozó néhány vitathatatlan eredménye ellenére elégedettséggel töltheti el az euroszkeptikusokat. SÓKI TIBOR Nizza megmutatta az Unió szinte összes gyengéjét, s azt is, hogy a nyugati demokráciák milyen kis mértékben (vagy egyáltalán nem) hajlandók feláldozni állami-nemzeti érdekeiket a közös ügyek érdekében. Ezek számunkra legkirívóbb példája a fejlesztési alapok kérdése. Ezekből a legszegényebb- azaz még a brit logika szerint is a frissen felvett (most még tagjelölt)- államokat kellene támogatnia az Uniónak. Csakhogy a gyorsan fejlődő Spanyolország - amely jelenleg a támogatás oroszlánrészét kapja - és Írország 2013-ig biztosította uniós anyagi forrásait. Addigra elvileg az utolsó tagjelöltnek is az Unióban kellene lennie. Elvileg... A londoni The Times kommentárírója keserűen állapította meg, hogy bár egyes kérdések létfontosságúak a bővítés szempontjából, ezek egyikét, a mezőgazdaságot meg sem említették Nizzában. Míg sokszor marginális dolgokért órákig csatáztak a küldöttek, az igazán jelentős kérdéseket egy-egy fejbólintással elintézték. Az európai egyenlőtlenség talán legnegatívabb példájával Jacques Chirac francia elnök szolgált. Olyan javaslattal állt elő, amely alapján a három nagy állam - Franciaország, Nagy-Britannia és Németország - a jövőben „leszavazhatta” volna a huszonnégy kisebb államot egy huszonhét fős Európában. Brit elemzők szerint Chirac minden javaslatán megmutatkozott, hogy legfőbb céljuk biztosítani a nagyobb államok dominanciáját. A szavazatokról folytatott vita már jóval a legkényesebb pont - a vétójog - felvetése előtt kritikus helyzetbe hozta az egész szerződést. A The Times tudósítója szerint a vita Az európai egységet csak Chirac menti meg. Őt mindenki utálja. egyes fázisaiban egyenesen egy felőrlő háborúhoz hasonlított, amelyben minden lehető fegyvert bevetettek - a fenyegetéstől a kifárasz- tásig. (Ez jó hír a szlovák parlamentben edződött küldötteknek - otthon érezhetik majd magukat Európában.) A vita néhány esetben megmutatta, hogy a régi nemzeti beidegződések a közös Európában sem tűntek el teljesen. Míg a francia politikusok körömszakadtáig ragaszkodtak ahhoz, hogy ugyanannyi szavazatuk legyen, mint a németeknek, Chirac a konferencia napjaiban bejelentette, hogy a Hollandia és Belgium közötti történelmi szavazategyenlőségnek véget kell vetni, mert ez utóbbi államnak ötmillióval kevesebb lakosa van. Nem csoda, ha Guy Verhofstadt, belga miniszterelnök keserűen nyilatkozott a hétvége során, mondván, hogy nem egy kisebb, hanem egy nagyobb Európáért kellene harcolniuk. A brit elemzők egyébként pont Verhofstadtot kiáltották ki a kisebb (főként a tagjelölt) államok érdekei bajnokává. Ezek helyzetét ugyanis a Chirac-javaslatok negatívan befolyásolták volna, s azok ellen a legmerészebben pontosan a belga politikus vette fel a harcot. Bár küzdelme a katasztrófa szélére sodorta az egész kongresszust, Paavo Lipponen, finn miniszterelnök nem véletlenül nevezte végül az egész csúcstalálkozó hősének belga kollégáját. A többiekkel ellentétben Verhofstadt - az integráció híveként - nem magának, hanem más államoknak harcolt ki előnyöket - két extra szavazatot Litvániának és Romániának. S ha már a leendő tagállamok szavazatainál tartunk, az egész Nizzai Izé talán legpozitívabb eredménye számunkra az, hogy a tagjelöltek - köztük Szlovákia - leendő szavazatinak számát is meghatározták. Vagyis mégiscsak számolnak a felvételünkkel, másképp nem marakodtak volna pont ezek felett az éjszakai órákban. A korábban legkényesebb témának tartott többségi szavazatrendszerről aránylag rövid idő - pár óra - alatt megszületett a döntés. Amolyan kecskés-káposztás. Mindenki megtartotta kedvenc vétójogát (a britek a szociális kérdésekben, a franciák a kultúrpolitikában, a németek meg a szabad munkaerővándorlásban), de azért néhány esetben eltörölték a vétójogot, s ezentúl a kvalifikált többség akarata is érvényesülhet. A találkozónak vége, valamiféle egyezség mégiscsak megszületett, de... De azt el is kell fogadni, s mint azt az angol példa is mutatja, ez nem feltétlenül lesz egyszerű folyamat. Tony Blair még szinte meg sem érkezett Angliába, az ellenzéki toryk máris farkast kiáltottak, mondván, Nizza lerakta egy európai szuperállam alapkövét. William Hague tory vezér acsarkodására ugyan rá is legyinthetnénk, ha teljesen biztosak lennénk benne, hogy Blairék hatalmon maradnak, vagy legalább sikerül ratifikálniuk a nizzai dokumentumot, mielőtt távozni kényszerülnek a kormányból. S Nagy-Britannia nem az egyetlen tagállam... Nizzát, mint minden politikai találkozót, sokféleképpen lehet értékelni. Az Unión belül egyelőre fiaskónak tekintik. A német lapok arról írtak, hogy az Unió alapjának tekintett német-francia együttműködés is elvékonyodott, s hogy Nizza a rossz vezetés mintapéldája lett. Egy összeurópai tallózó még keserűbb képet mutat. Még meg sem száradt a- tinta a nizzai egyezményen, máris megkezdődött az egymásra mutogatás. A franciák az angolokat bírálják, a németek a franciákat, az olaszok a németeket... Az európai egységet csak Chirac menti meg. Őt mindenki utálja. Egykori Securitate-tisztek, csalók és megrögzött antiszemiták kerültek a parlamentbe a Nagy-Románia Párt listáján Vegyes politikai fauna Tudor pártj ában MTI-PANORÁMA Rendkívül vegyes politikai faunát vonultat fel a román parlamentben az elnökválasztás második fordulójában vesztes, szélsőséges Corneliu Vadim Tudor nacionalista pártja, amely így is a második legnagyobb politikai erőt alkotja. A Nagy-Románia Párt (PRM) képviselői és szenátorai között az egykori Securitate tisztjei, igazságszolgáltatással szembekerült üzletemberek és megrögzött antiszemiták egyaránt találhatók. Comeliu Vadim Tudor, a PRM vezére, aki az elnökválasztás második fordulójában a szavazatok mintegy harmadát megszerezve maradt alul Ion Iliescuval szemben, előszeretettel veszi magát körül az elbukott kommunista rezsim politikai rendőrségének (Securitate) egykori tábornokaival. Tudor rendkívül jól kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkezik a Securitate helyébe lépő Román Hírszerző Szolgálat (SRI) berkeiben: könnyűszerrel jut bizalmas információkhoz. Ilié Mérce, a Securitate egykori ezredesét, aki a kommunista rezsim bukása után az SRI-ben töltött be magas funkciót, a PRM képviselőjévé választották. SRI-posztja lehetővé tette számára, hogy a nyilvánosság előtt Tudor segítségére siessen, amikor azzal vádolták a pártvezért, hogy az egykori politikai rendőrség besúgójaként tevékenykedett. Andrei Zeno, aki szintén a Securitaté- ban szolgált, jelenleg pedig a PRM megválasztott törvényhozója, muníciót szállított azokhoz az alaptalan vádaskodásokhoz, amelyekkel Tudor Emü Constantinescu távozó államfőt támadta. Zeno a CIA ügynökének nevezte Constantinescut. Számos nyíltan antiszemita és idegengyűlölő nézeteket valló ember is csatlakozott Tudor pártjához. Köztük a legismertebb Dumitru Dragomir, az Atac la persoana (Személyre szóló támadás) című hetilap igazgatója. Az újság egyebek közt szemelvényeket közölt „Sion bölcseinek jegyzőkönyvéből” - ezt a hamisított dokumentumot a náci propaganda is előszeretettel használta az antiszemita hangulat- keltésben - és hasábjain a holoka- usztot dicsőítette. A másik ismert személyiség Ilié Neacsu egykori kommunista aktivista, aki 1991-93 között az Europa című antiszemita hetilap vezetője volt. Ami a szélsőjobboldal vezérkarában tevékenykedő üzletembereket illeti: Dumitru Puzdrea bírósági ügyei hónapokon keresztül a román sajtótermékek címoldalán szerepeltek. Constantin Dutut 1975-ben ítélték börtönbüntetésre befolyással való visszaélésért. A PRM berkeiben azonban mégiscsak Ghe- orghe Funar, Kolozsvár polgármestere a legismertebb. A kisebbségek ellen legharsányabban fellépő politikus cigány- és magyarellenes kirohanásai szinte mindennaposak. A ravaszságáról és demagógiájáról ismert Tudor ugyanakkor maga mellé tudott állítani egy „magyar származású román hazafit” is: loan Iuliu Fúrót, aki már Nicolae Ceau- sescu exdiktátor idején is parlamenti képviselő volt, és minden alkalmat megragad, hogy elmondja: idegengyűlölő vezetője mennyire szereti a kisebbségeket. Zenészek és énekesek szintén csatlakoztak Tudor pártjához. Gheorghe Zam- fir híres pánsípművész, aki mélységesen csalódott, mert a liberálisok semmiféle politikai posztot nem adtak neki, abban reménykedik, hogy a PRM révén léphet diplomáciai pályára. Zamfir éveken keresztül élt Franciaországban. A romániai folklór egyik vezéralakja, Irina Loghin is a szélsőséges pártnak köszönheti képviselői mandátumát. Longhin a másodlagos értékpapírpiac (RASDAQ) sorsát firtató kérdésre habozás nélkül így felelt: „Könyörtelenül leszámolunk a korrupcióval. Ha bebizonyosodik, hogy Rasdaq lopott, akkor börtönbe kerül.” Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája)
