Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-13 / 287. szám, szerda
8 Agrárvilág - cukorpiac ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 13. AGRARAAORZSAK Válságban a román cukoripar Bukarest/Prága. A rendszerváltás előtti Romániában 256 ezer hektáron termesztettek cukorrépát, a kitermelés elérte a 6,8 millió tonnát. Az 1999/2000 idényben a vetésterület 65 ezer hektárra csökkent a kitermelt cukorrépa pedig 1,36 miliő tonnára. Becslések szerint jövőre 31 ezer hektáron vetnek cukorrépát a román gazdák, a kitermelést 542 ezer tonnára becsülik. Egykor 33 cukorgyár működött az országban, tavaly 14-ben állítottak elő cukrot, az idén már csak 6 gyár üzemelt. Románia így 152 ezer tonna nyerscukor és 25 ezer tonna rafinált alapanyag behozatalára kényszerül. (LCR) Elégedett cseh répatermelők Prága. A cseh répatermelők elégedettek az idei répakampány- nyal. Annak köszönhetően, hogy a répát mélyebben vetették, az aszály nem okozott olyan mértékű károkat, mint más növények esetében. A cseh termelők az idén 2655 ezer tonna cukorrépát termeltek ki, ami 35 ezer tonnával kevesebb a tavalyinál. A cukorpiaci rendtartás 380 ezer tonna cukor belföldi eladásával számít. Csehország a jövőben 505 ezer tonnára szeremé növelni éves cukortermelését, (ú) Változó cukorpiaci rendtartás Brüsszel. Az EU hatályos cukorpiaci szabályainak felülvizsgálását elsősorban az tette szükségessé, hogy a 2000/2001-es gazdasági évben 1,6 millió tonnás cukorfelesleg alakult ki az EU-ban. A kitermelés tehát 11%-kal nagyobb a fogyasztásnál. Tervek szerint a cukor A és B, valamint az izocukor és az inulin kvótát évente arányosan 115 ezer tonnával kellene csökkenteni. Megszűnne a cukor tárolására juttatott dotáció és eltörölnék annak lehetőséget is, hogy C kvótaként kitermelt cukrot másik évre vigyék át. Eltörlik azt a kötelezettséget is, miszerint a gyártó köteles saját raktáraiban tárolni az éves termelés 3%-ának megfelelő cukormennyiséget. (LCR) Emelkedő világpiaci árak London. A fehércukor tonnánkénti ára ma meghaladja a 250 dollárt. A készletek szűkülése révén csökkenő kínálat legalább a jövő nyárig elősegíti a jelenlegi árszint fennmaradását. Az addigi kisebb mozgásokat a nagy készlettel rendelkező országok belföldi ármozgása okozza. A világ több mint 130 millió tonnás cukortermelésének közel harmada kerül a külkereskedelembe. A világ öt legnagyobb cukortermelője (India 15,3%, EU 13,5%, Brazília 12,6%, Kína 6,1%, USA 5,7%) az összes termelés felét állítja elő és az export háromnegyedét bonyolítja. (RBH) Legolcsóbban előállított cukor Pozsony. A cukrot legalacsonyabb költséggel Ausztráliában, Brazíliában és Indiában lehet előállítani. A feldolgozás költségei Ausztráliában, Thaiföldön, Brazíliában és az USA-ban a legalacsonyabbak. A cukor előállításának teljés költsége Ausztráliában, Brazíliában és Thaiföldön a legkisebb. (RBH) A fehércukor világpiaci árának alakulása S/f 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 Enyhén emelkedik a fehércukor világpiaci ára. Jelenleg a londoni tőzsdén 250 dollár tonnánként. Elemzők szerint a jelenlegi árszint marad, ivagy enyhén növekszik. Az év második felétől azonban újra mérséklődik a fehércukor ára. (Forrás: VUC, Prága) Mennyibe kerül az egyes * édesítőszerek előállítása I A gyártócég költségei Mezőgazdasági költségek A fenti grafikonból is egyértelműen kiderült, hogy nem drágább a répacukor előállítása, mint az izocukoré. A nádcukor előállítási költségei is csak az olcsó munkaerőnek köszönhetően alacsonyabbak. A középeurópai országokban lényegesen alacsonyabb költségekkel állítják elő a répacukrot, mint az EU-ban vagy az USA-ban. (Forrás: VUC, Prága) Az európai répatermesztők és -feldolgozók elvetik a cukorpiaci rendtartás liberalizálására tett kísérleteket Veszélyes lehet a liberalizáció Ha a cukor világpiaci ára csökkenne is, a készterméki árak nem igazán változnának (Illusztrációs felvétel) Pozsony/Prága. Derült égből villámcsapásként érte az Európai Unió országainak cukoriparát és cukorrépa-termelőit az Európai Bizottság (EB) javaslata, hogy csak két évre hosszabbítsák meg a jövő évig érvényes cukorpiaci rendtartást. A javaslat közvet- ve-közvetlenül a társult országok cukoriparát is érinti. GÁGYOR ALÍZ A EU-országok cukorpiaci szereplőit elsősorban azért érte váratlanul az EB bejelentése, mert az EU hatályos cukorpiaci rendtartása önfinanszírozó, nem apasztja a központi forrásokat, ezért nem hátrányos Brüsszelre nézve. A répatermelők és a -feldolgozók a rendtartás 5-6 évre történő meghosszabbítását várták és javasolták. Indítványuk a berlini EU-csúcs határozatából indult ki, amely rögzítette, hogy a közös agrárpolitika (CAP) szabályai 2006-ig maradnak érvényben. Megfigyelők a brüsszeli bizottság javaslatát a mind nagyobb liberalizációs nyomással magyarázzák, amely az unió piacainak megnyitását szorgalmazza a fejlődő orszáNem kétséges, hogy az EU közös agrárpolitikája módosulni fog. gok agrártermékei előtt. A bejelentés tehát nem irányul közvetlenül, pontosabban kizárólag a EU cukorpiaci szereplői ellen. A javaslat üzenet értékű, és az EU agrárpolitikájának felülbírálását hivatott jelezni. A cukorpiac liberalizálásának lehetősége terítékre került a londoni székhelyű Nemzetközi Cukorszervezet (ISO) közelmúltban megtartott szemináriumán is. (Az ISO jelenlegi 56 tagországa a globális cukortermelésből 75 százalékkal, a fogyasztásból pedig mintegy 55 százalékkal részesedik.) Mint a Reuters írta: a piac liberalizálásáról a tagországok álláspontjában jelentős különbségek mutatkoznak. A Global Alliance for Sugar Trade Reform and Liberalisation nevű, 13 országot egyesítő „frakció” törekvéseivel szemben vannak olyan nézetek is, amelyek szerint a 48 legszegényebb ország tekintetében a cukorexport terén is pozitív diszkriminációt kell alkalmazni. Ezek például az Európai Unió brüsszeli bizottságának illetékes tagja, Pascal Lamy javaslata szerint korlátozás nélkül szállíthatnának az EU tagországaiba. A valamivel jobb módú karibi cukortermelő országok viszont hevesen ellenzik ezt az elképzelést, mondván, hogy rájuk nézve katasztrofális következménnyel járna, hiszen exportbevételeik csökkenése mellett munkahelyek felszámolásához vezetne. Az Európai Unió részéről azonban tapasztalható bizonyos preferenciák fenntartására irányuló törekvés. Nem kétséges, hogy az EU közös agrárpolitikája módosulni fog. Erre már az EU-bővítés miatt is sor fog kerülni. Az uniós répatermelők és -feldolgozók ugyanakkor elvetik és a fogyasztók megtévesztésére irányuló törekvésnek tartják az édességipari óriások érvelését, hogy a piac liberalizálása esetén - tehát ha a cukrot világpiaci áron vásárolnák - csökkenne, csökkenhetne a cukortartalmú készítmények ára. „Brazíliában a Coca-Cola drágább, mint Európában, pedig e latin-amerikai országban állítják elő és árulják a cukrot legolcsóbban. Ha tehát a cukor világpiaci ára - a pillanatnyi túlkínálat miatt - csök kenne is, a készterméki árak nem igazán változnának, csak az édesipari és üdítőipari vállalatok termének szert nagyobb nyereségre” - hangzik az ellenérv az unió répatermelői részéről. Az EU- csatlakozásunk esetén nekünk is idomulni kell az uniós normákhoz, nekünk is át kell majd vennünk az EU cukorpiaci rendtartását is, amely a fogyasztónak, a répatermelőnek és a -feldolgozónak is stabil környezetet jelent. Az uniós piaci szabályok megváltoztatása tehát közvetve-közvetlenül bennünket is érint. Itt és most nem kívánunk foglalkozni a cukoripar fontosságával, s azzal, milyen következménnyel járna a többi agrárágazatra nézve, ha csökkenne, netán megszűnne a cukorrépa-kitermelés és -feldolgozás. Arra azonban mérget lehet venni, hogy emelkedne a cukor fogyasztói ára, ha a hazai cukorágazat megszűnne, mivel nem tudná kitermelni a belföldi fogyasztásnak megfelelő cukormennyiséget. Élő példa erre Románia, amely most jócskán a világpiaci ár felett kénytelen - nem elhanyagolható mennyiségű - cukrot venni. Több mint húsz éve vetették papírra az EU cukorpiaci rendtartását, a jelenlegi keretszámok 2001-ig érvényesek Az uniós rend az izocukorra is érvényes ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Az Európai Unió cukorpiaci rendtartását 1968-ban készítették, s azóta rendszeres időközönként felülvizsgálják és szükség szerint módosítják. A jelenlegi szabályozás 1995-ben lépett életbe és 2001-ig hatályos. A szabályozás a következő öt fő pillérre épül: termelési kvóták, árak és árgaranciák (kvótán belül), önfinanszírozás rendszere, importvédelem és az exporttámogatás, intervenciós felvásárlás. A rendtartás cukorra és izoglükózra, inulinra valamint cukorrépára „A” és „B” kvótát, valamint „C” termelést különböztet meg. Az „A” kvóta a belföldi fogyasztás termelése, a „B” kvóta a termelésingadozást ellentételező biztonsági mennyiség, illetve a támogatott export termelése. A „C” termelés kvótán felüli terméket jelenti. A jelenlegi kvótákat 1981-ben állapították meg, s 2001-ig érvényesek. A cukorrendtartás négy intézményes árat alkalmaz: irányár, intervenciós ár, cukorrépa alapár és cukorrépa minimum ár, valamint több úgynevezett nem intézményes árat. Az intézményes árak meghatározottak és kötelező érvényűek. Az Unió cukorrendtartása a támogatásokat és kiadásokat saját költségvetésből fedezi, melyhez a cukorgyárak és az alapanyag termelők 60-40 %- os arányban termelési illetékekkel járulnak hozzá. Az EU-ban minden fajta cukor exportja és importja (kivéve a cukor- tartalmú termékeket) engedélyhez kötött. Exportvisszatérítést heti tenderezésű pályázat alapján adják. Az importhoz kauciót kell letenni. Az importvédelem 1995. óta a GATT által rögzített importvámokra épül. A vámrendszert úgynevezett védelmi záradék egészíti ki, mely áralapú és mennyiségi alapú importvédelmet irányoz elő. A cukorrépa termelők és cukorgyárak közötti jogviszonyt Szakmaközi Egyezmény foglalja keretbe. A keretszabályokat EU tanácsi rendelet fogalmazza meg, s a szerződést a termelői és gyártói érdekképviseletek kötik meg egymással. (Az AKII anyaga alapján) Magyarországon az első répacukrot 1808-ban főzték, Csehországban 170 éve foglalkoznak répatermesztéssel Cukoripari történelem - kockában ÖSSZEFOGLALÓ Budapest/Prága. Magyarországon a répacukorgyártás kezdete 1808-ra tehető, amikor Ercsiben egy kisüzemben megpróbálkoztak a cukorfőzéssel. Ez egybeesik azzal, amikor az 1806-os napóleoni kontinentális zárlat következtében nádcukor nem juthatott be Európába, így Európa kénytelen volt a répacukor gyártásával próbálkozni. A magyarországi cukorgyártás valóságos meghonosításának esztendeje 1830. Lacsny Miklós ekkor építtetett két cukorgyárat. Egyiket Nagyfödé- mesen, a másikat Bátorkeszin. A cukortermelés 1848 előtt döntően nagybirtokok cukorgyártó üzemeiben folyt. 1831 és 1848 között 63 gyár, valójában csak cukorfőzde üzemelt Magyarországon. 1848 után a nagybirtokok kiszorultak a mezőgazdasági iparnak erről a területéről, mivel - tőkehiány miatt - nem tudtak lépést tartani a cukoripari technikák gyors fejlődésével. Ekkor jelent meg az osztrák ipari tőke. Az ausztriai cukorgyárosok és a cukoripai gépeket előállító gépgyártók kibérelték, vagy megvásárolták a magyar nagybirtokok cukorgyártó üzemeit és számos új gyárat is alapítottak. Ennek ellenére 1867-ig sok gyárat bezártak. 1864- re a technikai fejlődés eredményeként a répacukrot már a nádcukoréval egyenlő önköltséggel lehetett előállítani. így a nádnyerscukor finomítók leálltak, vagy répacukrot dolgoztak fel. Az 1848 és 1967 közötti időszak a magyar cukoripar fejlődésének egyik legfontosabb szakasza. Elindult a gyáripari fejlődés útján, kijelölve a nagyiparrá válás irányát, és kialakult az iparág közgazdasági jelentősége. 1868-ban életbe lépett az új cukoradó törvény, melynek kedvező hatására a századfordulóig 9 új - az akkori mérce szerint -, korszerű gyár épült. Az osztrák érdekeltség mellett megjelent a magyar és német tőke is. A magyar kormánynak érdekében állt a cukorgyárak létesítésének támogatása, a cukoradó-bevételek növelése végett. Az I. világháborúig Magyarországon 31 cukorgyár működött. A cukortermelés 1913-ban érte el addigi csúcspontját. A háborús körülmények miatt 1919-20-ra a termelés a mélypontra süllyedt. A II. világháborút követően a cukorgyárakat államosították. A rendszerváltozáskor Magyarországon 12 cukorgyár működött. Ma 3 nagy európai cukorgyártó társaság van jelen: az osztrák Agrana, a francia Eridania Béghin-Say és az Eastern Sugar (a brit Tate&Lyle és a francia Saint Louis Sucre). A külföldi tulajdonosok saját stratégiájuk szerint jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a cukorgyárakban, amelyek növelték a feldolgozó kapacitást, korszerűsítették a technikát és a technológiát. A belföldi cukorfogyasztás az 1990- es évek második felére 15-20 %-kal visszaesett, az export veszteségessé vált. A csökkenő kereslethez a cukoripari társaságok a kapacitások leépítésével, termelési önkorlátozással kényszerülnek alkalmazkodni. Ezért a kiskapacitású, kevésbé korszerű gyárakat bezárták. Jelenleg 7 cukorgyár működik Magyarországon. A cukorrépa-kitermelés és a cukorfőzés Csehországban is nagy hagyománynak örvent. A cukor egészen a kilencvenes évekig fontos, devizatermelő exportcikknek számított. A rendszerváltásig a jelenlegi Cseh- és Morvaország területén 53 cukorgyár működött, számuk mára 11-re csökkent, ám az utóbbi kampányban - egyes értékelések szerint spekulatív szándékkal - további két, korábban már bezárt gyárban kísérelték meg a cukorelőállítást. A napi átlagos feldolgozási kapacitás a tíz évvel ezelőtti 1362 tonnáról 3300 tonnára emelkedett, miközben a legmodernebb Dobrovicei TTD társaság jelenleg 7 ezer tonnát meghaladó cukorrépát dolgoz fel naponta. (A CIE és VUC dokumentumai alapján)
