Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-11 / 285. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 11. Ludovít Zlocha, a Slovan egykori első embere személyes okokra hivatkozva mondott le, s állítása mellett a mai napig kitart; utódját továbbra sem akarja megnevezni A süllyedő hajót a klubelnök hagyta el elsőnek Csak sportigazgatóként akar tevékenykedni (Archív felv.) Eudovít Zlocha, a pozsonyi Slovan futballcsapatának elnöke múlt hétfőn várat­lan bejelentéssel állt elő, történetesen, hogy lemond tisztségéről. Az együttes­nek persze nem int örökre búcsút, továbbra is az igaz­gatótanács tagja marad, csak az irányítást engedi át más kezekbe. PETER SAJDÍK Elárulná, milyen megfontolásból mondott le az elnöki posztról? Az utóbbi hetekben sokat foglal­koztatott ez a gondolat, napokig mérlegeltem, míg végül elszántam magam a lépésre. Két évvel ezelőtt vettem kézbe a klub irányítását, és úgy gondolom, ez idő alatt minden tőlem telhetőt megtettem. Sport- igazgatóként és az igazgatótanács tagjaként maradok az égszínké­keknél. A jövőben azonban az elnö­ki és a sportigazgatói tisztséget sze­retnénk elválasztani, ezért is tar­tottam helyesebbnek, ha a sport- igazgatói állásra összpontosítok. Az utódomat a vezérkar következő ülésén választjuk majd meg. Tehát a lemondás oka az lenne, hogy nem tud többet tenni a klubért? Ebben a szakmában senki sem le­het annyira tökéletes, hogy nyu­godt lélekkel elmondhassa, való­ban minden tőle telhetőt megtett. Döntésem mögött elsősorban sze­mélyes okok húzódnak, ám a sportigazgatói poszttal komoly terveim vannak. Csak nem egészségügyi problé­mákat takar a „személyes okok” kifejezés? Hál’istennek kutya bajom sincs. Ami pedig a személyes okokat ille­ti, mostantól a labdarúgásnak ki­zárólag a sportot érintő részével szeretnék foglalkozni. Ki lenne a legméltóbb személy a megüresedett elnöki poszt be­töltésére? A vezérkari ülésen abban állapod­tunk meg, hogy belső embert állí­tunk a klub élére. Ez nem azt je­lenti, hogy mindenki mást előre visszautasítunk, ellenkezőleg, de most még igazán nehéz lenne megmondani, ki lesz az utódom. Nem lett volna egyszerűbb más­nak adni a sportigazgatói posz­tot azzal, hogy Ön maradt volna az elnök? Hogy őszinte legyek, én mindig is a sporthoz értettem jobban. A Slo- vannak olyan gazdasági szakem­berre van szüksége, aki könnye­dén talál majd támogatókat. Ne­kem ehhez, sajnos, nincs érzékem. Nemrég a szomszédos Inter el­nöke, Juraj Oblozinsky is áten­gedte a helyét. A hivatalos in­doklás szerint ezt a lépést a klub rossz anyagi helyzete miatt tette meg. Van valami összefüggés az Inter egykori vezére és az Ön döntése között? Sosem titkoltuk, hogy a pénz egy olyan erős klub életében, mint a Slovan, óriási szerepet tölt be. Amíg az egyesületet irányítottam, mindig sikerült elegendő pénzt előteremteni, és biztos vagyok ben­ne, hogy ezután sem kell majd attól tartani, hogy nem lesz mit a tejbe aprítanunk. Ma szinte az egész or­szág pénzhiánnyal küszködik. Hogyan fogadta az igazgatóta­nács a döntését? Vegyes érzelmekkel hagytam el az ülést, mert először sokáig próbál­tak maradásra bírni, ám miután fokozatosan valamennyi indítékot feltártam, az elnökség tagjai be­látták, jobb lesz, ha elengednek. Megköszönték az eddig elvégzett munkát, ami nagyon jólesett, mert nem hiszem, hogy a klubok többségénél ez így működik. Szá­momra ez egyfajta elégtétel volt, különben is, senkit sem hagytam faképnél, valójában semmi sem változik. Mi volt az utolsó csepp a pohár­ban, ami után biztos volt benne, hogy jobb lesz lemondani? A szlovák labdarúgásnak már jó ideje nem igazán fényes a helyze­te. Ez akkor is így volt, amikor még nem én vezettem a klubot, azután is így maradt és még egy ideig biztosan így is lesz. Sport- igazgatóként mindent meg fogok tenni azért, hogy kihúzzam a fut­ballt a kátyúból. Ezek szerint semmi konkrét oka nem volt annak, hogy egy nap azt mondta, elég, betelt a pohár. Hangsúlyozom, személyes okaim vannak, nem gyávaságból tettem, amit tettem. Remélem, ez a lépés csak a csapat hasznára válik. Mi lesz ezentúl a legfontosabb feladata? Semmi új nem vár rám, eddig is minden nap bejártam dolgozni. Csak ezentúl az elnöki iroda helyett egy másik ajtón kell majd belép­nem. A teendőim nagyjából ugyan­azok lesznek, hiszen, eddig sport- igazgatóként is tevékenykedtem. A Slovan a múlt héten megvált Igor Balistól, a csapat egyik kulcsemberétől, akiért 150 ezer fonto fizetett az angol West Bronwich Albion. Ha már az anyagi gondokat említette, nem engedett túl sokat a klub Balis árából? Nem én vezettem a tárgyalásokat, de az összeget reálisnak tartom, mert az ő esetében a korát is figye­lembe kellett venni. Szlovákiai vi­szonylatban egész sikeres üzletet kötöttünk az angolokkal. Nem mondom, egy nyugati klubnak biztosan többet fizettek volna ér­te, de nekünk nem sok választási lehetőségünk volt. Annikor Igor a nyáron a Slovanhoz igazolt, meg­ígértük neki, hogy nem fogjuk út­ját állni, ha egy külföldi együttes jelentkezik érte. Ebből a szem­pontból mindannyian elégedettek lehetünk. Mennyit segít a Balisért kapott összeg a Slovanon? Nehéz lenne megmondani, van­nak bizonyos kötelezettségeink, amelyekhez tartanunk kell ma­gunkat. Az biztos, hogy nem oldja meg az összes problémánkat. A klubot meg kell reformálni, ez egyértelmű, hogy anyagilag fönn tudja tartani magát. Mi a helyzet Stanislav Jarábek edző keretével? Több játékoson nem adnak túl a téli szünetben? A keret stabilnak mondható, na­gyon sok fiatal tehetségnek jutott benne hely, akiket szeretnénk to­vább nevelni. Sajnos nem zárha­tom ki azt a lehetőséget, hogy az anyagi helyzet javítása érdeké­ben még valakin túladunk, ugyanakkor azt sem, hogy továb­bi játékosokat szerződtetünk. Mindez persze a szakvezető és a sportigazgató megállapodása szerint fog történni. Ugyanakkor az új klubelnök is bevezethet bi­zonyos változtatásokat. Közeledik az év vége. Mit kíván­na az új esztendőben? A családom, ismerőseim, vala­mennyi sportoló és a magam szá­mára legfőképpen sok egészséget. A munkától nem kell megriadni, én azt vallom, bármit csináljon az em­ber, becsületesen kell elvégeznie, mert csak úgy van értelme. Tavaly így értük el, hogy egy év alatt kise­gítettük a Slovant a válságból. I'ubomír Mészáros (balról), a Slovan egyik legjobb játékosa. Lehet, hogy őt is eladják? (Archív) Gustavo Kuerten az első dél-amerikai teniszező, aki a világranglista első helyén zárja az évet; Lisszabonban a két egykori nagymenőt, Pete Samprast és Andre Agassit is legyőzte Miben mesterkedett a fiatal nemzedék a Mesterek Tornáj án? JÁN HUDOK Amikor 1996-ban a kassai challen­ger tornán az elődöntőig jutott egy Gustavo Kuerten nevű alig ismert brazil teniszező, kevesen hitték vol­na, hogy ugyanez a dél-amerikai fi­atalember négy évvel később a világ legjobb játékosa lesz. A florianapo- lisi őstehetség sajátos stílusával új színt hozott a pályákra; megnyerő külsejével és közvetlenségével a kö­zönség szívébe is hamar belopta magát. Három éve hívta fel magára először a figyelmet: hosszú göndör haját és rikító sárga trikóját a Ro­land Garros-n nem lehetett nem észrevenni, ám elsősorban játéka volt az, amivel megnyerte magának a nézőket. A tiszteletadás leghalvá­nyabb jele nélkül, bátran tenisze­zett, az alapvonalról erős labdákkal fegyverezte le ellenfeleit, tenyerese és fonákja egyaránt hatékony esz­köznek bizonyult, .kihívóival” szem­ben. Párizsban a dicsőség felé veze­tő úton a torna egykori győzteseit gyűrte maga alá: öt játszmában Jev- genyij Kafelnyikovot és Thomas Mustert, a fináléban pedig Sergi Bruguerát. Akkor, 1997-ben az ATP- lista 66. játékosaként nyerte meg a francia nyílt bajnokságot, amelyen sem korábban, sem később nem nyert a ranglétrán ilyen alacsonyan álló teniszező. A 695 ezer dolláros csekk átvétele után „Guga” tört an­gollal a következőket mondta: - Az, hogy itt első lettem, nem fog meg­változtatni. Mindig ugyanaz az em­ber maradok. Kuerten valóban maradt a régi, az­zal a parányi különbséggel, hogy to­vább halmozta a sikereket. Hazájá­ban nemzeti hősként ünnepelték, népszerűsége a futballsztárokéval vetekedett, s ezt december 3-án a brazil állami televízió is tudtára ad­ta, amelyet korábban sok bírálat ért, mivel elég ritkán tűzte műsorra Ku­erten mérkőzéseit. Az említett na­pon azonban megtört ajég. A brazi­lok egyenes adásban láthatták, ked­vencük hogyan nyeri meg a szezon utolsó tornáját. „Guga” sikere való­ságos népünnepélyt váltott ki, em­berek százai vonultak ki az utcára, hogy hazájuk csillagának produkci­óját szambával ünnepeljék meg. A 2000-es idényt nem éppen a leg­jobb formában kezdte meg Kuer­ten. Több tornán is az első forduló­ban búcsúzni kényszerült, a soro­zatos kudarcok után a chilei Santi- agóban jutott tovább először, s azt a viadalt az első helyen fejezte be. Egy hónappal később Miamiban is bejutott a döntőbe, miután Andre Agassit az utolsó előtti mérkőzésen kiütötte. A fináléban azonban Pete Sampras ellen nem tudott mit kez­deni. Ezután került sor a Davis Ku­pa második fordulójára, melyben Brazília Szlovákiát fogadta. Bár Dominik Hrbatytól Kuerten veresé­get szenvedett, oroszlánrésze volt abban, hogy az elődöntőbe nem Szlovákia, hanem Brazília került. Aztán két sikeres fellépés követke­zett. Rómában a döntőben esett el (Normantól kapott ki), Hamburg­ban viszont nem akadt legyőzője. Eredményeinek köszönhetően a szakemberek a közelgő Rolland Garros egyik legkomolyabb esélye­seként emlegették. A jóslat bevált, három év elteltével ismét a brazil csillag diadalmaskodott a Szajna­Guga hitt abban, hogy a döntőben is győzedelmeskedik (Archív) parti városban. Ezzel átvette a ve­zetést az ATP-listán, s öt hétig sen­kinek nem sikerült eltávolítani on­nan. Aztán három hétre Norman vette át a helyét, majd miután Ku­erten Indianapolisban is tornát nyert, öt hétre megint az élre ug­rott. Két fontos torna következett, a US Open és a sydneyi olimpia. A brazil játékos egyiken sem villogott igazán, Amerikában és Ausztráliá­ban is hamar csomagolnia kellett. „Pihenésre van szükségem” - pana­szolta az újságíróknak, s egy hétre félretette teniszütőjétt és hazament Brazíliába szörfözni. Az ezután kö­vetkező fellépéseit bemelegítésnek szánta az év legfontosabb megmé­rettetése, a Mesterek Tornája előtt. Sokak szerint élete legjobb játékát produkálta a lisszaboni viadalon, bár az első elvesztett találkozó után (Andre Agassitól kapott ki) hátfá­jásra panaszkodott és nem is volt biztos, hogy nem mondja le a sze­replést. Az elődöntőben azonban kiesett legnagyobb vetélytársa, az orosz Marat Szafin, s ez jó hatással volt a teljesítményére. Kuerten ösz- szeszedve minden tudását elbú­csúztatta az amerikai Pete Samp- rast, s a fináléban azzal az Andre Agassival találkozott, akivel szem­ben alulmaradt az első mérkőzé­sen. A motiváció tehát meggduplá- zódott: nemcsak a Mesterek Torná­ján való győzelem volt a tét, hanem az is, hogy az említett vereséget megbosszulja. A fehér sport két csil­lagát (Samprast és Agassit) egy­mást követő találkozókon utoljára Michael Changnak sikerült legyőz­nie, még tíz évvel ezelőtt. Az „évfor­dulós” kihívást Gustavo Kuerten hi­ba nélkül teljesítette. A lisszaboni első hely „Guga” számára az ötödik volt ebben az évadban, s ennek kö­szönhetően ő lett az első dél-ameri­kai teniszező, aki a világranglista első helyén tudta zárni az idényt. Pedig nyolc éve zsinórban mindig amerikai játékos foglalta el év vé­gén a trónt: 1992-től egyszer Curri- ert, hatszor Samprast és egyszer Agassit érte ez a presztízs értékű megtiszteltetés. - Remekül éreztem magam a bőrömben, a játék is prí­mán ment. Tele voltam energiával, és azt hiszem, Agassit is meglep­tem. Gyorsabb voltam, mint más­kor, de ugyanakkor nagyon maga­biztos is. Pete legyőzése után tény­leg hittem abban, hogy a döntőben is nyerhetek. Ez volt az utolsó idei mérkőzésem, ezért igyekeztem mindent beleadni - lelkendezett Kuerten, aki minden tekintetben fe­lülmúlta Agassit. A lisszaboni torna sokat elárult arról, hogy a sportág élmezőnyében komoly változások álltak be. Az „öregfiúk” (Sampras, Agassi) mellett a fiatal tehetségek (Szafin, Norman, Hewitt, Kuerten) is megmutatták, hogy számolni kell velük, minimum a Mesterek névso­rában. Ezt Agassi szavai is igazol­ják: - Hétről hétre a lehető legjobb játékkal kell fellépnünk, amire ezek a fiúk jobban képesek, mint mi. Ha Pete és én a legjobbat nyújtjuk, még lehet esélyünk ellenük. A napnál is világosabb, hogy az új nemzedék tagjai azon mesterked­nek, hogyan férkőzzenek á 90-es évek csillagainak helyébe. Gustavo Kuerten ezt a tényt így kommen­tálta: - Minden győztes játszma az életem játszmája volt.

Next

/
Thumbnails
Contents