Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-11 / 285. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 11. Ludovít Zlocha, a Slovan egykori első embere személyes okokra hivatkozva mondott le, s állítása mellett a mai napig kitart; utódját továbbra sem akarja megnevezni A süllyedő hajót a klubelnök hagyta el elsőnek Csak sportigazgatóként akar tevékenykedni (Archív felv.) Eudovít Zlocha, a pozsonyi Slovan futballcsapatának elnöke múlt hétfőn váratlan bejelentéssel állt elő, történetesen, hogy lemond tisztségéről. Az együttesnek persze nem int örökre búcsút, továbbra is az igazgatótanács tagja marad, csak az irányítást engedi át más kezekbe. PETER SAJDÍK Elárulná, milyen megfontolásból mondott le az elnöki posztról? Az utóbbi hetekben sokat foglalkoztatott ez a gondolat, napokig mérlegeltem, míg végül elszántam magam a lépésre. Két évvel ezelőtt vettem kézbe a klub irányítását, és úgy gondolom, ez idő alatt minden tőlem telhetőt megtettem. Sport- igazgatóként és az igazgatótanács tagjaként maradok az égszínkékeknél. A jövőben azonban az elnöki és a sportigazgatói tisztséget szeretnénk elválasztani, ezért is tartottam helyesebbnek, ha a sport- igazgatói állásra összpontosítok. Az utódomat a vezérkar következő ülésén választjuk majd meg. Tehát a lemondás oka az lenne, hogy nem tud többet tenni a klubért? Ebben a szakmában senki sem lehet annyira tökéletes, hogy nyugodt lélekkel elmondhassa, valóban minden tőle telhetőt megtett. Döntésem mögött elsősorban személyes okok húzódnak, ám a sportigazgatói poszttal komoly terveim vannak. Csak nem egészségügyi problémákat takar a „személyes okok” kifejezés? Hál’istennek kutya bajom sincs. Ami pedig a személyes okokat illeti, mostantól a labdarúgásnak kizárólag a sportot érintő részével szeretnék foglalkozni. Ki lenne a legméltóbb személy a megüresedett elnöki poszt betöltésére? A vezérkari ülésen abban állapodtunk meg, hogy belső embert állítunk a klub élére. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki mást előre visszautasítunk, ellenkezőleg, de most még igazán nehéz lenne megmondani, ki lesz az utódom. Nem lett volna egyszerűbb másnak adni a sportigazgatói posztot azzal, hogy Ön maradt volna az elnök? Hogy őszinte legyek, én mindig is a sporthoz értettem jobban. A Slo- vannak olyan gazdasági szakemberre van szüksége, aki könnyedén talál majd támogatókat. Nekem ehhez, sajnos, nincs érzékem. Nemrég a szomszédos Inter elnöke, Juraj Oblozinsky is átengedte a helyét. A hivatalos indoklás szerint ezt a lépést a klub rossz anyagi helyzete miatt tette meg. Van valami összefüggés az Inter egykori vezére és az Ön döntése között? Sosem titkoltuk, hogy a pénz egy olyan erős klub életében, mint a Slovan, óriási szerepet tölt be. Amíg az egyesületet irányítottam, mindig sikerült elegendő pénzt előteremteni, és biztos vagyok benne, hogy ezután sem kell majd attól tartani, hogy nem lesz mit a tejbe aprítanunk. Ma szinte az egész ország pénzhiánnyal küszködik. Hogyan fogadta az igazgatótanács a döntését? Vegyes érzelmekkel hagytam el az ülést, mert először sokáig próbáltak maradásra bírni, ám miután fokozatosan valamennyi indítékot feltártam, az elnökség tagjai belátták, jobb lesz, ha elengednek. Megköszönték az eddig elvégzett munkát, ami nagyon jólesett, mert nem hiszem, hogy a klubok többségénél ez így működik. Számomra ez egyfajta elégtétel volt, különben is, senkit sem hagytam faképnél, valójában semmi sem változik. Mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami után biztos volt benne, hogy jobb lesz lemondani? A szlovák labdarúgásnak már jó ideje nem igazán fényes a helyzete. Ez akkor is így volt, amikor még nem én vezettem a klubot, azután is így maradt és még egy ideig biztosan így is lesz. Sport- igazgatóként mindent meg fogok tenni azért, hogy kihúzzam a futballt a kátyúból. Ezek szerint semmi konkrét oka nem volt annak, hogy egy nap azt mondta, elég, betelt a pohár. Hangsúlyozom, személyes okaim vannak, nem gyávaságból tettem, amit tettem. Remélem, ez a lépés csak a csapat hasznára válik. Mi lesz ezentúl a legfontosabb feladata? Semmi új nem vár rám, eddig is minden nap bejártam dolgozni. Csak ezentúl az elnöki iroda helyett egy másik ajtón kell majd belépnem. A teendőim nagyjából ugyanazok lesznek, hiszen, eddig sport- igazgatóként is tevékenykedtem. A Slovan a múlt héten megvált Igor Balistól, a csapat egyik kulcsemberétől, akiért 150 ezer fonto fizetett az angol West Bronwich Albion. Ha már az anyagi gondokat említette, nem engedett túl sokat a klub Balis árából? Nem én vezettem a tárgyalásokat, de az összeget reálisnak tartom, mert az ő esetében a korát is figyelembe kellett venni. Szlovákiai viszonylatban egész sikeres üzletet kötöttünk az angolokkal. Nem mondom, egy nyugati klubnak biztosan többet fizettek volna érte, de nekünk nem sok választási lehetőségünk volt. Annikor Igor a nyáron a Slovanhoz igazolt, megígértük neki, hogy nem fogjuk útját állni, ha egy külföldi együttes jelentkezik érte. Ebből a szempontból mindannyian elégedettek lehetünk. Mennyit segít a Balisért kapott összeg a Slovanon? Nehéz lenne megmondani, vannak bizonyos kötelezettségeink, amelyekhez tartanunk kell magunkat. Az biztos, hogy nem oldja meg az összes problémánkat. A klubot meg kell reformálni, ez egyértelmű, hogy anyagilag fönn tudja tartani magát. Mi a helyzet Stanislav Jarábek edző keretével? Több játékoson nem adnak túl a téli szünetben? A keret stabilnak mondható, nagyon sok fiatal tehetségnek jutott benne hely, akiket szeretnénk tovább nevelni. Sajnos nem zárhatom ki azt a lehetőséget, hogy az anyagi helyzet javítása érdekében még valakin túladunk, ugyanakkor azt sem, hogy további játékosokat szerződtetünk. Mindez persze a szakvezető és a sportigazgató megállapodása szerint fog történni. Ugyanakkor az új klubelnök is bevezethet bizonyos változtatásokat. Közeledik az év vége. Mit kívánna az új esztendőben? A családom, ismerőseim, valamennyi sportoló és a magam számára legfőképpen sok egészséget. A munkától nem kell megriadni, én azt vallom, bármit csináljon az ember, becsületesen kell elvégeznie, mert csak úgy van értelme. Tavaly így értük el, hogy egy év alatt kisegítettük a Slovant a válságból. I'ubomír Mészáros (balról), a Slovan egyik legjobb játékosa. Lehet, hogy őt is eladják? (Archív) Gustavo Kuerten az első dél-amerikai teniszező, aki a világranglista első helyén zárja az évet; Lisszabonban a két egykori nagymenőt, Pete Samprast és Andre Agassit is legyőzte Miben mesterkedett a fiatal nemzedék a Mesterek Tornáj án? JÁN HUDOK Amikor 1996-ban a kassai challenger tornán az elődöntőig jutott egy Gustavo Kuerten nevű alig ismert brazil teniszező, kevesen hitték volna, hogy ugyanez a dél-amerikai fiatalember négy évvel később a világ legjobb játékosa lesz. A florianapo- lisi őstehetség sajátos stílusával új színt hozott a pályákra; megnyerő külsejével és közvetlenségével a közönség szívébe is hamar belopta magát. Három éve hívta fel magára először a figyelmet: hosszú göndör haját és rikító sárga trikóját a Roland Garros-n nem lehetett nem észrevenni, ám elsősorban játéka volt az, amivel megnyerte magának a nézőket. A tiszteletadás leghalványabb jele nélkül, bátran teniszezett, az alapvonalról erős labdákkal fegyverezte le ellenfeleit, tenyerese és fonákja egyaránt hatékony eszköznek bizonyult, .kihívóival” szemben. Párizsban a dicsőség felé vezető úton a torna egykori győzteseit gyűrte maga alá: öt játszmában Jev- genyij Kafelnyikovot és Thomas Mustert, a fináléban pedig Sergi Bruguerát. Akkor, 1997-ben az ATP- lista 66. játékosaként nyerte meg a francia nyílt bajnokságot, amelyen sem korábban, sem később nem nyert a ranglétrán ilyen alacsonyan álló teniszező. A 695 ezer dolláros csekk átvétele után „Guga” tört angollal a következőket mondta: - Az, hogy itt első lettem, nem fog megváltoztatni. Mindig ugyanaz az ember maradok. Kuerten valóban maradt a régi, azzal a parányi különbséggel, hogy tovább halmozta a sikereket. Hazájában nemzeti hősként ünnepelték, népszerűsége a futballsztárokéval vetekedett, s ezt december 3-án a brazil állami televízió is tudtára adta, amelyet korábban sok bírálat ért, mivel elég ritkán tűzte műsorra Kuerten mérkőzéseit. Az említett napon azonban megtört ajég. A brazilok egyenes adásban láthatták, kedvencük hogyan nyeri meg a szezon utolsó tornáját. „Guga” sikere valóságos népünnepélyt váltott ki, emberek százai vonultak ki az utcára, hogy hazájuk csillagának produkcióját szambával ünnepeljék meg. A 2000-es idényt nem éppen a legjobb formában kezdte meg Kuerten. Több tornán is az első fordulóban búcsúzni kényszerült, a sorozatos kudarcok után a chilei Santi- agóban jutott tovább először, s azt a viadalt az első helyen fejezte be. Egy hónappal később Miamiban is bejutott a döntőbe, miután Andre Agassit az utolsó előtti mérkőzésen kiütötte. A fináléban azonban Pete Sampras ellen nem tudott mit kezdeni. Ezután került sor a Davis Kupa második fordulójára, melyben Brazília Szlovákiát fogadta. Bár Dominik Hrbatytól Kuerten vereséget szenvedett, oroszlánrésze volt abban, hogy az elődöntőbe nem Szlovákia, hanem Brazília került. Aztán két sikeres fellépés következett. Rómában a döntőben esett el (Normantól kapott ki), Hamburgban viszont nem akadt legyőzője. Eredményeinek köszönhetően a szakemberek a közelgő Rolland Garros egyik legkomolyabb esélyeseként emlegették. A jóslat bevált, három év elteltével ismét a brazil csillag diadalmaskodott a SzajnaGuga hitt abban, hogy a döntőben is győzedelmeskedik (Archív) parti városban. Ezzel átvette a vezetést az ATP-listán, s öt hétig senkinek nem sikerült eltávolítani onnan. Aztán három hétre Norman vette át a helyét, majd miután Kuerten Indianapolisban is tornát nyert, öt hétre megint az élre ugrott. Két fontos torna következett, a US Open és a sydneyi olimpia. A brazil játékos egyiken sem villogott igazán, Amerikában és Ausztráliában is hamar csomagolnia kellett. „Pihenésre van szükségem” - panaszolta az újságíróknak, s egy hétre félretette teniszütőjétt és hazament Brazíliába szörfözni. Az ezután következő fellépéseit bemelegítésnek szánta az év legfontosabb megmérettetése, a Mesterek Tornája előtt. Sokak szerint élete legjobb játékát produkálta a lisszaboni viadalon, bár az első elvesztett találkozó után (Andre Agassitól kapott ki) hátfájásra panaszkodott és nem is volt biztos, hogy nem mondja le a szereplést. Az elődöntőben azonban kiesett legnagyobb vetélytársa, az orosz Marat Szafin, s ez jó hatással volt a teljesítményére. Kuerten ösz- szeszedve minden tudását elbúcsúztatta az amerikai Pete Samp- rast, s a fináléban azzal az Andre Agassival találkozott, akivel szemben alulmaradt az első mérkőzésen. A motiváció tehát meggduplá- zódott: nemcsak a Mesterek Tornáján való győzelem volt a tét, hanem az is, hogy az említett vereséget megbosszulja. A fehér sport két csillagát (Samprast és Agassit) egymást követő találkozókon utoljára Michael Changnak sikerült legyőznie, még tíz évvel ezelőtt. Az „évfordulós” kihívást Gustavo Kuerten hiba nélkül teljesítette. A lisszaboni első hely „Guga” számára az ötödik volt ebben az évadban, s ennek köszönhetően ő lett az első dél-amerikai teniszező, aki a világranglista első helyén tudta zárni az idényt. Pedig nyolc éve zsinórban mindig amerikai játékos foglalta el év végén a trónt: 1992-től egyszer Curri- ert, hatszor Samprast és egyszer Agassit érte ez a presztízs értékű megtiszteltetés. - Remekül éreztem magam a bőrömben, a játék is prímán ment. Tele voltam energiával, és azt hiszem, Agassit is megleptem. Gyorsabb voltam, mint máskor, de ugyanakkor nagyon magabiztos is. Pete legyőzése után tényleg hittem abban, hogy a döntőben is nyerhetek. Ez volt az utolsó idei mérkőzésem, ezért igyekeztem mindent beleadni - lelkendezett Kuerten, aki minden tekintetben felülmúlta Agassit. A lisszaboni torna sokat elárult arról, hogy a sportág élmezőnyében komoly változások álltak be. Az „öregfiúk” (Sampras, Agassi) mellett a fiatal tehetségek (Szafin, Norman, Hewitt, Kuerten) is megmutatták, hogy számolni kell velük, minimum a Mesterek névsorában. Ezt Agassi szavai is igazolják: - Hétről hétre a lehető legjobb játékkal kell fellépnünk, amire ezek a fiúk jobban képesek, mint mi. Ha Pete és én a legjobbat nyújtjuk, még lehet esélyünk ellenük. A napnál is világosabb, hogy az új nemzedék tagjai azon mesterkednek, hogyan férkőzzenek á 90-es évek csillagainak helyébe. Gustavo Kuerten ezt a tényt így kommentálta: - Minden győztes játszma az életem játszmája volt.
