Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-11 / 285. szám, hétfő
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 11. Kiállítások: Attersee a Szlovák Nemzeti Galériában, Christian Ludwig az Osztrák Kulturális Központban Egy protézises világ képei 4> Galántai karácsonyi zenei napok Galánta. Idén december 15-én, 16-án és 17-én tartják meg a galántai karácsonyi zenei napokat. A hangversenyeket nemcsak Galántán, hanem Diószegen, Nagymácsédon, Nagykéren, Zsigárdon, Taksonyban és Deákin is élvezheti a közönség. A rendezvényt záró ünnepi karácsonyi hangverseny december 17-én 15 órakor kezdődik a Galántai VMK színháztermében. Fellép a kecskeméti Kodály Iskola AURIN Leánykara, a székesfehérvári Kodály Zoltán Leánykar és az Ikarus Álba Regia Vegyes Kar, a peredi női kar, a Peredi és a Galántai Magyar Tannyelvű Alapiskola gyermekkara, a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium gyermekkara, a galántai Kodály Zoltán Daloskör, valamint a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa, (tb) SZÍNHÁZ ________________POZSONY_______________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 11 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Álomjáték 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Királylány a malomból 2 (cseh) 15 Űrcowboyok (am.) 17, 21 Cella (am.) 19 OBZOR: Segíts, majd segítek (cseh) 15.30,18 Frekvencia (am.) 20.30 MLADOSÍ: Cella (am.) 17, 21 Öcsém születése (cseh) 15.15,19 CHARLIE CENTRUM: Dínó (am.) 16,17.30 Tájkép (szlov.) 18 Charlie angyalai (am.) 17, 18.45 Blöff (am.) 19, 20.45 Viharzóna (am.) 20.30 Szenvedélyes tánc (am.) 17.15 Gom- bolkozók (cseh) 20 Dabac kapitány (szlov.) 19.30 KASSA ÚSMEV: Grinch (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Faithful (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Űrcowboyok (am.) 15.45, 18, 20.15 DRUZBA: A kilencedik kapu (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Cella (am.) 15.30, 20 Öcsém születése (cseh) 18 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Királylány a malomból 2 (cseh) 17 Eliska szereti a vadont (cseh) 19 Díjkiosztás a II. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon Angol filmé lett a fődíj Christian Ludwig Attersee: Tulipánhajtás, 1998 (Anna Micúchová reprodukciói) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Díjkiosztással, azt követően A vámpír árnyékában, majd az Amerikai psycho vetítésével szombaton véget ért a II. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál, amelynek az Istropolis és a Ster Century Cinemas adott otthont. A fesztivál versenyprogramjában, amelyben első- és másodfilmes rendezők filmjei „mérkőztek meg”, tizenkilenc mozgókép szerepelt. Az öttagú zsűri Lynne Ramsay Patkányfogó című alkotását találta a legjobbnak - ez a film kapta a fesztivál fődíját. A rendezői különdíjat a koreai Mentolos cukorka rendezőjének, Lee Chang-dongnak ítélték. A legjobb női színésznek járó díjat Mandy Matthews kapta a Patkányfogóban nyújtott alakításáért. A legjobb férfiszínész Sol Kyung-gu lett, aki a Mentolos cukorkában remekelt. A zsűri továbbá elismerésben részesítette az iráni. (Djomeh), a horvát (Tito marsall szelleme) és a svéd (Mondd, ez a szerelem?) versenyfilmet. A nézők és az újságírók a Mondd, ez a szerelem? című svéd produkcióra szavaztak - ez a film kapta a közönségdíjat és az újságírók elismerését. AII. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál kilenc napja alatt bemutatott filmekre, megközelítőleg negyvenezren voltak kíváncsiak. (tb) Pozsony. Régen várt vendége volt a minap a Szlovák Nemzeti Galériának. Christian Ludwig Attersee személyesen is részt vett a festményeiből rendezett kiállítás megnyitóján. TALLÓSI BÉLA Két oka is van annak, miért várták a szlovák fővárosba az osztrák festőművészt. Először is, és ezt bizonyára kevesen tudják, mert Pozsony szülöttje. Másodszor, mert Attersee Közép-Európa kortárs művészetében jelentős helyet foglal el, kiállításai bejárták már a fél világot, közel háromszáz helyen voltak kíváncsiak festményeire. Az anyag, melyet most a Szlovák Nemzeti Galériában láthatunk, korábban Szentpéterváron járt. Ott a fehér éjszakák idején, vagyis májusban, júniusban szerepelt kiállításon. Attersee természetesen eddig sem vonakodott volna, hogy munkáit Pozsonyba is elhozza, de nem rajta múlott. A bársonyos forradalmat megelőzően az is elég teher volt a hazai kultúrpolitikának, hogy el kellett viselni azt az avantgárd vonalat, amely az országhatáron belül, a hivatalos művészet mellett mintegy megtűrt irányzatként élt. Dehogy kellett ide valaki, aki esetleg mintát adhatott volna abból, ami a vasfüggönyön túl modernnek és európainak számított. Christian Ludwigot sem igazán szerették mifelénk. Van nemzedék, amely valószínű, a nevét sem Christian Ludwig Attersee: Ikerfény, 1995 hallotta. Valójában csak a szűk szakmai réteg tudta, tudja azt, amit most, kézenfekvő forrásból, az Osztrák Kulturális Központban rendezett kiállításból mi is megtudhatunk. Vagyis hogy Christian Ludwignak bizony nem akármilyen köze van Pozsonyhoz. Ő a város, mi több, Szlovákia első toronyházának, Pozsony iránytűjének, a Manderla-háznak a tervezője. De a mai Dunaj áruház sem lenne nélküle. A kiállítás megnyitója előtt hangzott el, hogy ha Christian Ludwig keze nyomát eltüntetnénk Pozsonyból, épületei meglehetősen hiányoznának a Pozsony- képből, hiszen a tíz év alatt (1928 és 1938 között), amíg Pozsonyban dolgozott, jelentős mértékben formálta, alakította a városképet. Értékelői szerint életművében ez a tíz év a legjelentősebb, Linzben, ahova elköltözött Pozsonyból, inkább ipartelepeket, vízerőműveket tervezett. E mostani kiállítás nem az életművet bemutató retrospektív utazás Christian Ludwig pályáján, a bemutatott dokumentumok munkásságának csupán egy-egy szeletét illusztrálják. Az, hogy Christian Ludwig Attersee kiállítása ugyanaznap, december 7-én nyílt meg a Szlovák Nemzeti Galériában, mint a Christian Ludwig építészt bemutató kiállítás az Osztrák Kulturális Központban, természetesen nem véleden. A nevek azonossága is sejteti, hogy közük van egymáshoz. Azt már tényleg kevesen tudják, hogy apáról és fiáról van szól. Az ifjabb Christian Ludwig 1940-ben Pozsonyban született, de a városra nem igazán emlékszik. Egyrészt, mert beteges gyerek volt, sokat feküdt kórházban, másrészt mert gyerek volt még, négyéves, amikor a család Linzbe költözött. Ahogy elárulta, három nagyon halvány emléke van, nem is annyira a városról, hanem inkább az otthonról: egy húsvéti nyuszi képe szokott megjelenni az emlékei között, egy könyvtár és három mezítelen női alak, de ez utóbbiról nem tudja pontosan, hogy valós emlékképről van-e szó, vagy csak a fantáziája szüleménye. Ezek a foszlányok aztán nem is váltottak, válthattak ki benne honvágyat, ezért se jött Pozsonyba, meg azért sem, mert az avantgárd művész számára inkább a Nyugat, Berlin, Párizs, New York volt irányadó. „Sokat utaztam - mondta pozsonyi kiállításának megnyitója előtt -, de mindig csak arra, ahol érdeklődtek a művészetem iránt. Most, hogy édesapámnak is rendeztek itt egy kiállítást, és édesanyám is eljön a megnyitóra, különös érzés kerít hatalmába. Mintha hazatértünk volna. Kezdem érezni a szülőföld vonzását.” A Szlovák Nemzeti Galériának Attersee képeinek első szlovákiai bemutatásával részint az volt a szándéka, hogy a művész számára lehetővé tegyen valamiféle szimbolikus hazatérést. Attersee Ausztria egyik legjelesebb képzőművésze, aki munkásságát igazi kísérletező avantgárd művészként akciókkal, fotóval, filmekkel alapozta meg még a hatvanas években, majd a hetvenes é- vekre egy kissé lehiggadt, grafikával kezdett foglalkozni. A nyolcvanas évek elejétől aztán a vásznon kezdett kísérletezni, természetesen a színekkel. Mégpedig olyan sikerrel, hogy az ún. újfestészet középeurópai vonalának egyik megalapítója lett. S ahogy a szentpétervári, illetve a pozsonyi kiállítás kurátora, Ingried Brugger elmondta, Attersee a kortárs osztrák festészet legnagyobb elbeszélője. Mert a művészettörténész úgy látja, Attersee a vásznon egy különös világról beszél. Olyan világról, amely nem létezik, csak az ő képzeletében él. Az újfestészet jeles osztrák képviselője ugyanis úgy gondolja, hogy meg kell változtatni a világot, hogy újra fel lehessen fedezni a művészet számára. Természetesen Attersee is tudja, hogy a világ megváltoztatását önmagunk, vagyis az ember megváltoztatásával kell kezdeni. Ő is ezzel próbálkozott még pályája elején: akkori alkotásain az emberi testtel kísérletezett, ilyenolyan protézisekkel helyettesített egyes testrészeket. Most pedig a világ megváltoztatására irányuló korszakában festményein helyettesíti, pótolja, gyógyítja protézisekkel a világ (fájó) dolgait. S ennek a művész által felfedezett új világnak a képeit mutatják azok a festmények, amelyek 2001. február 28-ig láthatók a nemzeti galériában. Pénzügyi Szemle - a (cseh)szlovákiai magyar nemzeti közösség első közgazdasági szakfolyóirata Szaktudással, politikai szerepvállalás nélkül Jól szerepelt a Pesti Vigadóban a Vass Lajos Kórus Hazajött a második díj ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa második helyezést ért el szombaton a Pesti Vigadóban megrendezett Kodály Zoltán II. Magyar Kórusversenyvegyes karok kategóriájában. A Sapszon Ferenc Lisztdíjas karnagy vezette kórus szabadon választott műsorán Bárdos Lajos - Kölcsey Ferenc A Földhez, valamint Kocsár Miklós - Nagy László: Csodafiú-szarvas című énekkari művei szerepeltek. Á kötelező mű Kodály Zoltán - Gazdag Erzsébet: Balassi Bálint elfelejtett éneke volt. A négynapos megmérettetés rendezője a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, fővédnöke Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter volt. A kategória öttagú zsűrijének elnöki tisztét Párkai István karnagy töltötte be, a bírálóbizottság tagja volt Petrovics Emil, Szőnyi Erzsébet, Domenio Cieri, Baross Gábor és Rozgonyi Éva. (jéel) GAUCSÍK ISTVÁN Nyolcvan éve született meg az a békeszerződés Trianonban, amely alapjában határozta meg és befolyásolta a Csehszlovákiához került felvidéki magyarság mindennapjait. Az 1918-as államfordulat nemcsak a magyarság politikai, hanem gazdasági-pénzügyi pozícióit is megrendítette. A békeszerződés előtti időszakban azonban a történelmi Magyarország szétesésétől (szétszakításától) frusztrált szlo- venszkói magyarok nem veszítették el akaraterejüket, szakmai önbizalmukat. A gazdasági válság realitása megkövetelte a magyar nemzetgazdászok, pénz- és bankügyi szakemberek, „bankvezérek”, hivatalnokok együttműködését a minél gyorsabb és hatékonyabb intézkedések megtétele érdekében. Ez megnyilvánult az érintett magyar bankok (magyar bank alatt azokat a pénzintézeteket értem, amelyek magyar etnikai területen, többségében magyar betétesek tőkéjével működtek, s az egyik ügyvezetési nyelvük is a magyar volt) intézményes összefogásában, mikor létrehozták a „Pénzintézetek Egyesülete Szlo- venszkóban és Podkarpatská Rus- ban” elnevezésű érdekvédelmi szervezetüket. Ugyanakkor hiányzott egy nyilvános szakmai fórum szerepét betöltő szaklap. Ezt a feladatot az 1919. november 5-én Pozsonyban elindított Pénzügyi Szemle vállalta fel. Főszerkesztője dr. Schmidt Imre (1875-1937) volt, aki a két világháború között a Pozsonyi Bank igazgatói, majd ügyvivői igazgatói tisztségét töltötte be. A Pénzintézetek Egyesületének alelnökeként széles körű kapcsolatokat ápolt a szlovák és a cseh bankok vezetőivel. Több tanulmányt írt, melyekben a szlovákiai bankok helyzetével és Csehszlovákia közgazdasági viszonyaival foglalkozott. (Életrajzának érdekessége: botanikusként is elismerést vívott ki magának, növényritkaságokból álló herbáriumot alakított ki.) A lap felelős szerkesztője dr. Lüley György lett. A szerkesztőség az 1920-as évek elején a Pozsonyi Iparbank Ventúr utcai székházában kapott helyet. Könyvészeti kuriózum, hogy a Pénzügyi Szemle annál a Wigand- féle nyomdánál jelent meg hetilapként, amely a 19. század első felében a pozsonyi német nyelvű periodikákon kívül a szlovák nemzeti mozgalom legfontosabb lapjait és Stúr művét is kiadta. A magyar bankok anyagi és erkölcsi támogatásával létrehozott szakfolyóirat a (cseh) szlovákiai magyar nemzeti közösség első közgazdasági jellegű lapjának tekinthető. A lap a radikálisan megváltozott, gazdasági összeomlással fenyegető helyzet alakulásának figyelemmel kísérését is feladatul tűzte ki. Az 1919-es év nehézségeit a következőképpen festette le: „Szlovenszkó közgazdasága is sínyli a háború következményeit. Anyaghiány, leromlott valuta, az eddigi összeköttetések megszakadása, a magyarországi követelések elértéktelenedése, az új helyzet fel nem ismerése, az államra nehezedő hihetetlen mérvű anyagi terhek és kötelezettségek fedezésének szükségessége, mindezen és sok más fontos kérdés, mely mindenkire nézve életbevágó, megoldást keres s a legtöbb egyént készület- lenül találja, mert a múltban ezek felett gondolkodnia nem igen kellett s ezen, az egyetemet érintő Teret adott a különféle tervek, elgondolások közzétételére. ügyekben tehetetlennek érzi magát.” Ébben a kritikus időszakban a magyar közgazdasági pozíciók mentésében pótolhatatlan szerepet töltött be egy sajtóorgánunj, hiszen egyaránt teret adhatott a különféle tervek, elgondolások közzétételére, valamint a konkrét szakmai tanácsadásra is. Mindezek tudatában nemcsak a szűkebben vett bankszolidaritást, hanem az egyes gazdasági tényezők kooperációját szorgalmazták: „Össze kell fognunk e nehéz időkben, megfontolnunk a teendőket s keresnünk az utakat, melyek a ködből kivezetnek, melyek közgazdaságunkat a bajoktól, pénzintézeteinket a katasztrófától megóvják.” A szaklapot a fentiekben már említett bankegyesület hivatalos szócsövének is tekinthetjük. Megszűnéséig, 1930-ig felvállalta a szlovákiai és a kárpátaljai pénzintézetek érdekvédelmét, ugyanakkor figyelemmel kísérte a szlovenszkói bankok helyzetének alakulását - nemzetiségre való tekintet nélkül. Az egyes gazdasági kérdéseket (középkelet-) európai viszonylatokban és összefüggésekben vizsgálta. Tudatosan kerülte a politikai szerepvállalást, hasábjain egyáltalán nem találkozhatunk a nemzetiségi sérelmek rezonanciáival. A korszak legjelentősebb kisebbségi magyar szakembereitől tanulmányokat, gazdasági elemzéseket közölt. A lap méltó sajtótörténeti feldolgozása és értékelése kisebbségtörténetünk eddig elhanyagolt köz- gazdasági (pénzügyi-bankügyi) vonulatára deríthet fényt. Az 1918-1939 között létezett magyar pénzintézetek történetének kutatása elképzelhetetlen a Pénzügyi Szemle felhasználása nélkül. Valójában belőle (is) kiolvasható közösségünk gazdasági „vérkeringésének” diagnózisa. 1919-ben a szerkesztőség úgy vélte: „minden politikai kérdés végeredményben gazdasági kérdés is.” Úgy gondolom, ez a megállapítás jelenleg is helytálló. A szakfolyóirat elősegítheti a szlovákiai magyarság mai gazdasági-szociális állapotának javítását szorgalmazó elképzelések tisztázását. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa (Archív felvétel)
