Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-09 / 284. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 9. VENDÉGKOMMENTÁR Új erdélyi próbatétel SIMON HUNOR A romániai elnökválasztás holnapi második fordulója előtt megszaporodtak a találgatások. Jövő héten már tudni fogjuk, ki lesz Románia elnöke a következő négy évben. A közvélemény-kutatások szerint Ion Iliescu, a Társadalmi Demokrácia Pártjának (PDSR) elnöke 69 százalékra számíthat, a szélsőjobboldali Corneliu Vadim Tudor (Nagy-Románia Párt) pedig 31-re. Azonban, mint ismeretes, az első forduló előtt Tudornak csak 14 százalékot jósoltak, végül 28 lett belőle. Az RMDSZ ebben a helyzetben kénytelen Iliescu támogatására felszólítani az erdélyi magyarokat. Markó Béla a bukaresti rádiónak adott interjújában kifejtette, az elnöki hatáskör elég nagy ahhoz, hogy az államfő megakadályozza a demokratikus intézmények rendeltetésszerű működését. Az RMDSZ elnöke szerint még az is előfordulhat, hogy a magyarok voksai döntenek majd - Iliescu mellett. A mellett az Iliescu mellett, aki ugyan egyfolytában megerősíti, hogy nem kívánnak koalícióra lépni a Nagy-Románia Párttal, azonban tegnap kijelentette, hogy „egyes törvények elfogadása érdekében” pártja a parlamentben együttműködik majd Tüdőrákkal. Iliescu azt is hozzátette, hogy a Nagy Románia Párt hárommillió szavazót képvisel, és ezt mindenkinek el kell fogadnia, akár tetszik, akár nem. Azok, akik nem Tudorra szavaztak, tegnap tüntettek Bukarestben. Őket valószínűleg a szélsőség előretörése mellett a lelkűk mélyén az is aggaszthatja, hogy Románia nyugati megítélése erősen megromlik, ha Tudor lesz az elnök, és ez nem használ az ország integrációs törekvéseinek. És hogy milyen haszna lehet az RMDSZ-nek és az erdélyi magyarságnak, ha Iliescura voksolnak? Nehéz kérdés. A jövő héten a PDSR és az RMDSZ tárgyalóasztalhoz ülnek. Hogy lesz-e koalíció, ezt is csak a jövő héten tudjuk meg. Az elmúlt napokban Iliescu kijelentette: nem enged az RMDSZ zsarolásának, nem egyezik bele az önálló, magyar nyelvű állami egyetem létrehozásába. Valószínűleg egy újabb próbatétel vár az erdélyi magyarságra. A szerző állandó erdélyi munkatársunk JEGYZET Másfél tank GAÁL LÁSZLÓ A hadsereg megvételre kínálja a pozsonyi Sagát kaszárnyát. A vételár 150 millió korona, a potenciális vevők száma 0. Pedig, legalábbis a védelmi miniszter ezt állítja, a vételár nem magas, hiszen a hadseregnek egyetlen T-72-es harckocsi felújítása százmillió koronájába kerül. Vagyis a kaszárnyát potom másfél tank áráért kínálják. ízlések és pofonok különbözőek. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy nem a laktanya olcsó, hanem a tank borzasztóan drága. Ráadásul nem is biztos, hogy megéri felújítani. Profi katonáktól hallottam - és itt a profin nemcsak az értendő, hogy hivatásos katonák, hanem az is, hogy szakmai szempontból magas színvonalon állnak -, hogy egy ilyen kicsi és ilyen természeti adottságokkal rendelkező államnak, mint Szlovákia, nincs is szüksége tankokra. A szlovák hadsereg úgysem támadói, hanem védelmi célokat szolgál - a hadügyminisztériumot is védelmire keresztelték -, ha pedig minket támadna meg valaki, bármilyen modern tankokkal sem lenne esélye megvédeni az országot. Mert ilyen kis állam egyedüli hatékony védekezési módja a hegyvidéki partizánharc. És ezt nem holmi vöröscsillagos nyugdíjas partizánok, hanem nyugati műveltséggel rendelkező fiatal tisztek állítják. Ehhez pedig nem tankokra, hanem hegyvidéki harcra jól kiképzett katonákra van szükség. Meg persze hegyvidékre. Ez utóbbiból Szlovákiában van elég, az előbbi pedig csak kiképzés kérdése. Nem vagyok katonai szakértő, nem tudom megítélni, mennyire helytálló a katonai körökből származó előbbi fejtegetés. Ám ha belegondolok, hogy mennyi iskolát vagy tornatermet lehetne felszerelni abból a pénzből, amit egy tank hegymászócipőre cserélésével takarítanának meg, akkor teljes mértékben igazat adok a „hegyivadász” fiatalembereknek. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tailósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, ■téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRÁCA Pavol Minárik a lapnak nyilatkozott a jövő évi költségvetés veszélyeiről. Az SOP-s képviselő szerint nagy veszélyt rejteget a munkanélküliség és az infláció mértéke, mellyel a költségvetés számol. A másik oldalon a bevételi források alultervezettek, így a kormánynak akár 3 milliárd koronás plusz bevétele is lehet, mellyel „nem számoltak” a költség- vetésben. Ezt a képviselő szerint már most hozzá kellett volna adni a bevételi oldalhoz. Vannak olyan részei a költségvetésnek, melyeknél még pénzt lehetne megtakarítani. Ahhoz képest, hogy a költségvetés miatt mindenkinek össze kell húznia a nadrágszíját, a kormány és az államigazgatási hivatalok kiadásai magasabbak lesznek, mint az idén voltak. Az állami hivatalokban dolgozók száma nemhogy csökkenne, még nőni fog. Néha úgy tűnik, az idei költségvetés nem segíteni akar a gazdasági helyzeten, hanem csak tovább rontja azt. HÉTVÉG(R)E Elég messze még a tavasz A koalíció berkén belül osztódással szaporodó/önálló- suló tömörülések képviselőire vár a héten felvázolt komoly horderejű feladat jövő heti teljesítése: a pénzügy- miniszter által beterjesztett költségvetés elfogadása. Hasonlóan igényes, mi több, szövevényes kérdéssel szembesülnek az államférfiak a kontinens másik felén, a jövőfelvázoló nizzai EU- csücson. SIDÓ ÁRPÁD A szocialista rendszer 1989-es fenékbe billentése óta megszokhattuk volna már, hogy az éppen időszerű büdzsé szinte minden évben egyet jelent a már amúgy is pótlólag lyuggatott nadrágszíj összehúzásával. Hogy idén se csalódjunk, Brigita Schmögnerová mindenkit megnyugtatott: „az állami költség- vetés szempontjából a 2001-es év a kormányzási ciklus legnehezebb esztendeje lesz”. Lazításra, persze, ennyi év tervgazdálkodás meg meciarizmus után aligha számíthattunk, s lelkünk mélyén elismerjük a drasztikusnak tűnő reformok szükségességét, de már unalmasnak tűnik minden decemberben azt hallani: ez a sarc lesz a végső. Tovább liberalizálódnak a gáz- és az energiaárak, emelik a díjakat a vasútnál, hogy - pars pro toto - csak néhány tétel viszonylatában közelítsük meg, mi jelent érvágást a boldogabbnak remélt új évben. Erről jut eszembe, azért akadnak még olyan, a vért izzadó pórnéppel jelképesen szolidaritást vállaló törvényalkotók, akik lecsapoltatják magukat a Vöröskereszt véradó napján a parlamentben. Igazi magyar nemesekhez méltóan az MKP frakciójának húsz százaléka ajánlotta fel, ha nem is mindjárt az életét, de a vérét mindenképpen az ország vérellátó központjának. Rosszmájú megfigyelők szerint, ha a begyűjtést nem Mikulás másnapjára szervezik meg, tizenegynél több honatya józanodon volna ki a másnaposságot nem tűrő, példamutató cselekedethez. Bár az is lehet, hogy a többiek csak azért maradtak le a vérvételről, mert teljes embert kíván annak nyomon követése, az eredetileg 42 tagú SDK képviselő- csoportja éppen mennyi alfrak- cióval rendelkezik. Mert az tényleg embertpróbáló feladat. A kereszténydemokraták múlt heti önállósulása minden valószínűség szerint ragadós példának bizonyult: a demokratákat teljesen lázba hozta a lehetőség. A DS szinte majd befrak- ciózott, annyira kellett nekik az SDK-tól való látszatfüggedenség, s nem bírták ki a párt mai országos tanácsi üléséig. Gond, persze, megint egy szál se, hiszen a KDH- hoz hasonlóan ők is teljes vállszé- lességgel kiállnak a Dzurinda- kormány mellett, s még csak a koalíciós tanács tárgyalásain sem kívánnak részt venni. Szerényen kezdik a dolgot, nem vitás, ám kereszténydemokrata barátaink is imigyen cselekedtek, amíg azt nem találták mondani egy hét beetetés után, hogy azért, ha ne adj’ isten megüresedik egy SDKÚ-s miniszter széke, akkor azt kizárólag egy KDH- s foglalhatja el. A szlovákiai belpolitikai zűrzavar búfelejtőjének itt van egy látszólag könnyes történet az Európai Unió csúcstalálkozójáról. Csúcs lehetett az érzés a tanácskozásellenes antiglobalisták számára nizzai szélmalomharcuk megvívásakor, főleg, hogy mindjárt az elején a rendfenntartó erők jóvoltából könnygázzal szembesültek. Ám az üdülővárosban tanácskozó államférfiak helyzete sem lehetett kifejezetten rózsás az első ránézésre: Romano Prodi, az EU első embere még a hét elején jelezte, a bővítés feltételeként kezelt intézményi reformok terén komoly előrelépésre aligha számíthatunk. S ekkor lép a színre Milos Zeman cseh kormányfő, aki a csúcstalálkozó első, bemelegítő, mi több, hangulatfelmérő, ráadásul puhatolózó eszmecseréje után arra a véleményre jutott, hogy a szervezet 2004-ig felveszi soraiba az első tagjelölteket. Régiónk a múltban sem volt híján a nagyot- mondásban jeleskedő látnokokban, s mulattatásunkra ez most sincs másként, de a mennykő üssön belé, Zemanból most az egyszer tényleg a próféta beszélhetne. Ján Langos és társai ma a Demokrata Párt Országos Tanácsának ülésén adhatnak magyarázatot tettükre Két kicsike demokrata tábor SZABÓ MÓNIKA A kereszténydemokraták után most a demokraták rengették meg alapjaiban a kormány stabilitását. Csakhogy, míg a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) esetében ez senkit nem lepett meg, a Ján Langos vezette Demokrata Párt (DS) képviselőinek kilépése a Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) frakciójából még Ivan Miklóst, a párt egyetlen kormánytagját is meglepetésként érte. Ezek után talán nem csoda, hogy Langos ominózus bejelentése óta, mint mondta, a megértés szikráját sem tapasztalta, csak bírálat érte őt és társait. Azt vetik a szemükre, hogy megingatják a kormánykoalíció stabilitását. Az már más kérdés, milyen lehet az a stabilitás, melyet képes egy, a választók 3 százalékának támogatását élvező párt megingatni. Tény, hogy sohasem tartozott a DS erősségei közé a közvélemény kegyeiért folytatatott harc. Nagyon valószínű, hogy hétfői tettük sem nyeri el a tagság többségének támogatását, és nem növeli a párt népszerűségét. Ami nem csoda, hiszen hogyan lehetne népszerű, ha egy párt kormánytagja, kormánymegbízottja és hat képviselője ilyen komoly kérdésben, mint a honatyák távozása az SDK-frak- cióból, nem képes megegyezni. Hogyan lehet népszerű az a módszer, mellyel Langos, a magát demokratának nevező párt első embere levezényelte az egészet. Dzurindával éppen azután közölte a DS legszűkebb vezetése által hozott döntést, hogy a kormányfő bejelentette, készen áll szerződést komi az SDK alapító pártjaival a további közös fellépésről. Megegyeztek abban, hogy az összes párt továbbra is támogatja a kabinetet és a kormányprogram teljesítését, egyikük sem bolygatja meg a jelenlegi erőviszonyokat, és a parlamentben továbbra is a legerősebb kormánypárti klubként állnak a kabinet mögött. A kormányfő által előterjesztett egyezség lett volna erre a garancia. Tehát Dzurinda nem adott okot a lépésre. Langos viszont úgy véli, éppen elég, ha a kormányfő elutasítja az SDKÚ-frakció létrehozását. Áz sem lesz túl népszerű a Sohasem volt a DS erőssége a közvélemény kegyeiért folytatatott harc. tagság körében, hogy Langos a hétfői tárgyalás előtt még az elnökséggel sem közölte, mire készül. Sőt, az a fenti állítás sem állja meg a helyét, hogy a pártelnök a szűkebb elnökség határozata értelmében tette, amit tett. Az elnökségi ülésen ugyanis a képviselők kilépését elutasították Jozef Kuzma és Ludovít Kaník alelnökök, Ivan Miklós, a kormány gazdasági alelnöke és Viktor Niznansky, a kormány közigazgatási reformért felelős megbízottja. Ján Langost mégis követte Peter Zajac, Peter Osusky, Peter Tatár és Frantisek Sebej. Jozef Kuzma képviselő viszont maradt az SDK-ban, Ivan Miklós és Ludo Kaník egyaránt elhamarkodottnak, meggondolatlannak és szerencsétlennek nevezte a döntést. Utóbbiak arra hivatkoznak, hogy ilyen komoly kérdésben, a párt alapszabályzata értelmében az országos tanács hivatott döntést hozni, nem pedig az elnökség. Az ötöknek az a véleménye, ennek semmi köze nincs az alapszabályzathoz, és nekik elegük lett abból, hogy mindig más párt színeiben tetszelegjenek a parlamentben, mintegy láthatatlanul. Zajac szerint éppen az SDK volt az, aki eltakarta őket. Amikor ezt állítja megfeledkezik arról, hogy pártja az SDK-nak köszönhetően van ott, ahol van. A nagyobb frakció részeként a DS-nek lehetősége nyüt arra, hogy jelentős mértékben befolyásolja a reformokat, beleszóljon a közügyek alakulásába. Nem nagy a valószínűsége, hogy erre öt független képviselő is képes lesz. A DS vezetői viszont mintha erről megfeledkeznének. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a demokraták bejelentették, a 2002- es választásokon önállóan vagy koalícióban indulnak. Akkor viszont össze kell magukat szedniük, de a jelen történések ebben biztosan nem lesznek segítségükre. Az önállósodott honatyák egyfolytában a felelősségvállalásról beszélnek. A kilépés azonban éppen ennek ellenkezőjéről tanúskodik. A DÍS lépésével nagyon megnehezítette legbefolyásosabb tagjának, Ivan Miklós miniszterelnök-helyettesnek a helyzetét, aki most egyszeriben légüres térben találta magát. Köztudott, hogy a reformerek - és Miklós valóban az - nem tartoznak a kedvencek közé. Politikai háttér nélkül pedig egyenesen pusztulásra vannak ítélve. Langos azt kockáztatta meg, hogy pártja elveszíti utolsó posztját, melyen még úgy-ahogy adtak a szavára. És nemcsak Miklós dolga lesz nehezebb ezentúl, hanem a miniszterelnöké is. Habár a demokraták hangoztatják, hogy nem lépnének ki a kormányt támogató képviselők köréből, és határozottan elutasítják az erőviszonyok módosulását, ezzel a koalíciós szerződés megnyitását is. De ha negyvenkettőből előbb távozik kilenc, majd öt, marad huszonnyolc. Ez minek nevezhető, ha nem az erőviszonyok megváltozásának, ami kiváltja a koalíciós szerződés újrafogalmazását és a kormányposztok újraelosztását. Egyértelműnek tűnik, hogy a belvi- szályok a Demokrata Pártot sem kerülték el. A két tábor közti nézeteltérések a márciusi tisztújító kongresz- szusra való készülődés jeleiként is értelmezhetőek. Ott új vezetést választanak és a választási stratégiát is elfogadják. Ám ehhez előbb az országos tanács mai ülésén kell magyarázatot adniuk, nem éppen egységes fellépésükre, és eldönteni, milyen összetételben szeretnének attraktívak maradni esetleges koalíciós partnereik szemében a következő választások előtt. Talán itt az ideje, hogy Langost a Kaník- és Miklos- nemzedék váltsa fel?- A feleségemnek karácsonyra ékszereket meg bundát vásároltam, és ráment a munkanélküli-segélyem (Peter Gossányi karikatúrája)