Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-07 / 256. szám, kedd
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 7. Kiállítás - Welcome Understanding Pozsony. Ma 18 órakor a Zámocká utca 6 szám alatt (a Chez David Szálló mögött) Eduard Kukán külügyminiszter nyitja meg a Welcome Understanding című kiállítást, amely tizenhét képzőművésztől válogatott munkák révén a kortárs jugoszláv képzőművészetbe ad bepillantást, (tb) Bach in Jazz & Jazz in Bach Pozsony. A Bach-év keretében kerül sor ma este 19 órától a Szlovák Rádió koncerttermében arra a hangversenyre, amelyen a nagy német zeneszerző művei hangzanak fel dzsesszesített változatban, valamint dzsesszdarabok barokk stílusban. Közreműködik Pavol Bodnár és Skuta Miklós zongorán, Dusán Húscava szaxofonon és fuvolán, Jozef Brisuda nagybőgőn, Csendes Csaba ütőhangszereken, a Bratislava kamarakórus és a Close Harmony Friends ének- együttes Mario Fancovic vezetésével, (me) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ HV IEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az alku 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Black comedy 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrierje 10 STÚDIÓ: A fekete lady, avagy játsszunk Shakes- peare-t 19.30 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Sirály 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 Cool túra (am.) 18.30, 20.45 Esőcseppek a forró kövön (fr.) 17.30, 20 OBZOR: Végső állomás (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Segíts, majd segítek (cseh) 15, 17.30 A legkedvesebb bárom (am.) 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 17.30, 18.18.30, 20.30 Sakáltanya (am.) 17,18.45, 20.30 Jana és barátai (izr.) 20 A réztorony (szlov.) 19.30 KASSA DRUZBA: Viharzóna (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Esőcseppek a forró kövön (fr.) 16, 17.45, 20 ÚSMEV: Temetetlen múlt (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Sztárom a párom (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Viharzóna (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ-PANORÁMA: Hanuman (am.) 17,19 LÉVA-JUNIOR: Csibefutam (am.) 16.30, 19 KJRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Új csapás (am.) 18 A művészeti irányzatokra már várják a jelentkezéseket Most kell elküldeni! SITA-HÍR Pozsony. A művészeti irányzatú felsőoktatási intézményekben továbbtanulni vágyó diákok még most, novemberben küldjék el jelentkezésüket. A Pozsonyi Képző- művészeti Főiskolán (VSVU) és a Kassai Műszaki Egyetem iparművészeti karán november 30. a jelentkezések beküldési határideje. Azonos a határidő a Besztercebányai Művészed Akadémián is, ám a fényképészet és videó szakon jóval rövidebb: november 10. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem építészeti karára november 15-ig lehet jelentkezni. A Pozsonyi Művészeti Főiskolán (VSMU) a filmművészeti és televíziós karra, valamint a színművészed és bábjátszó karra november 15-ig, a színháztudományi és színházmenedzseri szakra január végéig várják a jelentkezéseket. A szokásos februári, márciusinál rövidebb a jelentkezési határidő a Nagyszombati Egyetem humanisz- tika karán (december 31.) és a Szent Cirill és Metód Egyetem hírközlési kommunikáció karán (január 20.). A pedagógiai karra január végéig lehet jelentkezni. A felvételik díja 400 és 1000 korona között mozog, abban az esetben, ha a diák több helyre jelentkezett, 100-200 koronával többet kell fizetni. Holnap 17 órakor nyitják meg Dobis Márta Szín-tér-textjI című kiállítását a Dunaszerdahelyi ArtMa Galériában. Az alkotások november 17-ig tekinthetők meg. Képünkön Dobis Márta Kalitkába fogott szárnyalás című alkotása. (Archív felvétel) Idén tízéves a Fotóhónap, a fotóművészet legnagyobb pozsonyi szemléje. Már valamennyi kiállítása látogatható Fény-árnyék típusú találkozások Pozsony. Nemcsak a szokványos helyeket, képtárakat, múzeumokat, hanem a legkülönfélébb tereket is kihasználták a Fotóhónap szervezői, hogy a rendezvény a fotóművészet valóban nagy és reprezentatív ünnepe legyen. Ez idei ugyanis mindenképpen ünnep, hiszen tízéves a Fotóhónap elnevezésű kiállítássorozat. TALLÓSI BÉLA A Szlovák Nemzed Galéria egy hónapra August Sander szociofo- tóinak, valamint Martin Martincek neves szlovákiai riportfotós retrospektív kiállításának adott otthont. A Városi Múzeumban Ladislav Noel fotográfiái a múltba vezetnek el, bemutatják, milyen volt Pozsony és környéke a negyvenes években. Az élővilág csodálatos képeit Peter Ác természetfotós felvételei hozzák látóközeibe a Szlovák Nemzeti Múzeumban. A Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermeiben Leonyid Sokin (1896-1962) fotográfiáiból rendeztek kiállítást - a felvételek az orosz kisváros, Krima múltjából villantanak fel pillanatokat. Az Sznf téri Kultúra Házában több bemutató is helyet kapott. Azok, akik annak idején rendszeres olvasói voltak a Mlady svétnek, biztosan nosztalgikusan szemlélik majd azt a retrospektív kiállítást, amely Miroslav Hucek- nak, a lap fotóriporterének a munkásságát veszi időrendbe. Ugyanebben az épületben látható a II. János Pál című kiállítás, amely „pápai pillanatokat” elevenít meg a Szentatya személyi fotográfusának ob- jektívjén keresztül. A kortárs spanyol fotóművészet egyik nagy alakja, Alberto Schommer portréi, riportfotói és gyűrött fotóobjektjei is a Kultúra Házában kaptak otthont a Fotóhónap idejére. A spanyol művésszel John Demos görög fotós osztozik egy termen: talán mert Schommerhez hasonlóan őt is a nemzet „képírójának”, dokufotó- sának tartják. Az angol divatnak a hatvanas évektől napjainkig tartó fejlődésébe ad bepillantást a Kultúra Háza központi kiállítótermében installált Nézz rám! című anyag. A Prágai Fotóművészeti Akadémia szlovákiai hallgatóinak munkáiból a Dosztojevszkij sori Művészetek Házában, valamint a Szlovák Rádió előcsarnokában látható válogatás a kiállítás mindkét helyen a Harmadik típusú találkozások címet viseli. A Fotóhónap nemzetköziségéhez a Pozsonyban lévő kulturális intézetek is hozzájárultak. A Magyar Intézetben Kerekes Gábor és Gerhes Gábor, a Cseh Központban Robert Silverio, a Francia Intézetben pedig „újhullámos” francia (divat)fotósok munkái láthatók. Tadeusz Rolké- nek a Lengyel Intézetben kiállított felvételei az ötvenes, hatvanas évek Lengyelországáról őriztek meg képeket. Ám Lengyelország fotópapírra rögzített jelenét is elhozták Pozsonyba, és Lengyel sajtófotó 2000 címmel a Dosztojevszkij sori Művészetek Házában tárták közönség elé. A bolgárok is a jelent kínálják fotográfiáikon: Borisz Misszir- kov és Georgi Bogdanov felvételei, melyek a Bolgár Kulturális Központban láthatók, Bulgária felnövekvő nemzedékének életébe engednek bepillantást. A német fotográfiát a fiatal Bert Loewenherz képviseli - portréit a Szív (Srdce) cukrászda közönsége láthatja. Nemcsak a riport, a doku- és az ezekkel rokon, ezekhez közel álló műfajok, hanem a kísérleti, alternatív fotográfia is helyet kapott a Fotóhónap kínálatában. A Cyprián Majerník Teremben Jozef Sedlák beszédes manipulált portréi tekinthető meg. A Zichy-palotában lévő Z Galériában Andrej Csezsin felvételeivel az orosz konceptualizmuson ironizál a fotótechnika adta lehetőségekkel. Rónai Péter a Priestor Galériában digitális kollázsait állította ki. A K. Galleryben a svájci fo- tópáros F & D Cartier kiállítása látható. Ők a minimal art eszközeit alkalmazzák a fényképészetben. U- gyancsak nem hagyományos fotó- technikai eljárásokat érvényesít művészetében, s nem a tisztán valós, realista látvánnyal dolgozik Mimmo Jodice, aki Nápolyból, Ná- polyról mutat be képeket a Volksbank Akcent Galériájában. Néhány további érdekesség a Fotóhónap bemutatóiból: A Szlovák Gázművek székházában lévő kiállítóhelyiségébe Ján Krízik aktjait költöztették be erre a hónapra. A Galéria Café Parnasban Miriam Petránová felvételei láthatók - Pet- ránová a tárgyak lelkét kutatja, a tárgyakra figyel különös látószögből. A Határon Túli Szlovákok Házában a Krakkói Képzőművészeti Akadémia fotó szakos hallgatóinak munkáiból látható válogatás. A Fotóhónap kiállításainak zöme november végéig tekinthető meg. 1. Ez a divat - egy kép a Francia Intézetben látható kiállításról. 2. Andrej Csezsin konceptje. 3. Nézz rám! - egy az angol divatfotók közül. 4. A Pozsonyban kiállító bolgár művészeket a fiatalok mindennapjai érdeklik. Ólmos köd ereszkedik a legyalult városra; kíméletlen, sötét vízió, a rettenetnek az a foka, amin az irónia elhasal Menny a végítélet utáni pokolbugyorban GARACZI LÁSZLÓ Az első oldalon Laci lenyúlja a zsetont. Egy Laci; gyönyörű vakmerőség, nekem legalábbis bejön. Hogy a neveknél maradjunk, a főhőst viszont Jateknek hívják, ami talán „Játék”-nak ejtendő, ez is jópofa. Egyébként a regény egyáltalán nem vicces, hanem, hogy előre szaladjunk: expresszív-vizionárius-szociothriller a rendszerváltás utáni Közép-Kelet-Európából á la Tar(antino). Valaki néhány évvel ezelőtt hosz- szan bizonygatta, hogy Jáchym Topol - akkor hallottam először a nevét - az a cseh irodalomban, ami én lennék a magyarban. Szeret; ném utólag megköszönni a kitüntető párhuzamot, még ha nem is értek vele egyet, mert ha magyar megfelelőt keresünk, akkor Tar Sándorba oltott Hajnóczy Péter ő, vagy inkább Tarba oltott Tar, cseh Tar; megérne egy misét az Angyal és a Szürke galamb összehasonlítása, mondjuk az alkímia, drogok, alvilág motívumsor mentén. Egyébként a Hajnóczy-párhuzam se sántít, jó, kicsit biceg (talán az időeltolódás miatt). Jateknek a kommunista rendszer alatti életútja: korai lepattanás a szülőkről, kazánfűtés, alkohol, olvasásmánia stb., és egyáltalán maga a karakter kísértetiesen emlékeztet Hajnó- czyra. Csak éppen nem a hatvanas-hetvenes, hanem a nyolcvanas-kilencvenes években járunk, más a pálya, más a cucc, az underground alvilággá süllyed, a politika hasonló típusú mozgással felvilággá „emelkedik”, az úgynevezett mindennapi valóságot a vadkapitalista harácsolás, erőszak, népvándorlások, megkergült szekták, designer drogok, szex, sitt és diliház jellemzik. Ólmos köd ereszkedik a bemocskolt és legyalult városra; kíméletlen, sötét vízió, a rettenetnek az a foka, amin az irónia elhasal. Topol, akárcsak Tar: humortalan. (Úgy látszik, az összehasonlító feketemisét nem tudjuk megúszni.) Mindkét esetben bejön egy új hatás, egy amcsi filmes filing, tarantinós, vídia- kemény, jéghideg romantika: a téboly izzó nyársára tűzve, túl a vereségen „muszáj-herkulesek” születnek. Topol hőse is, akárcsak Taré, végül is nemet mond és elpusztítja a (lokális) gonoszt. Bruce Willis a Pulp Fictionben, kiszabadulva a pszichopata rendőrök kínzókamrájából, megtorpan, kiválaszt a vitrinből egy megfelelően éles szamurájkardot és visszafordul. Játék ugyanígy: kiszabadul az elmebeteg szekta és a félalvilági haverok karmai közül, röpülhetne végre szerelméhez, ehelyett fölemel egy üszkös kampót a földről és elemészti az ő, a mi kelet-európai démonainkat. Apropó, a kedélyes-sörözős úti élményeinkből és Hrabalból jól ismert „arany Prága” itt úgy jelenik meg, mint egy lidércnyomásos, bűzlő és kiégett meddőhányó, egy végítélet utáni pokolbugyor, amiben morál nélküli kreatúrák csúsz- nak-másznak, és puszta foggal, hörögve szaggatják ki egymás szívét a nyílt utcán. Utazási irodáknak nem ajánlott. Szívesen beszélgetnék egy tájékozatlan, de lelkes, mondjuk trinidadi olvasóval, aki ezekből a könyvekből alakítja ki aktuális Kelet-Európa-képét. Hasonló a két regényben a vadul expresszív, rövid mondatos nyelvezet, az argó beemelése, a töredezett dikció, és bár Tar sztorija néhány nap, Topolé kábé hat év alatt játszódik le, hasonló a mozaikos szerkesztés is, a mellékszálakra kitekintő és a fősodorhoz visszatérő 'történetvezetés, amikor a látszólag csak színező funkciójú, de önmagában is erős epizód vagy figura később rákapcsolódik a főszálra, például a lacis jelenet az elején, hogy e számomra kedves mozzanatnál maradjak, később nyeri el mélyebb, dramaturgiai értelmét. Vagyis időzített bombák, kibomló rejtélyek szervezik a krimidramaturgiát, a különbség csak az, hogy Topóinál a titkos laboratóriumban előállított új drog Buddhává, Tarnál hullává változtatja az embert. Lehet, hogy így folytatódik a cseh és a magyar irodalom hrabalos-mészölyös, frivol-tragikus párhuzama? — (Jáchym Topol: Angyal. Fordította Koloszár Péter. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2000.)
