Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-07 / 256. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 7. KOMMENTÁR Nem csak érzelmi ok PÁKOZDI GERTRUD A cseh és a szlovák kormány számára bizonyára nem lesz nehéz az átlagon felüli gazdasági és kulturális együttműködés feltételeinek megteremtése, feltéve, hogy Csehszlovákia kisebb utódállamában nem az ilyen szándékok megvalósítását nehezítő garnitúra kerül ismét hatalomra. Milos Zeman cseh és Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő múlt heti pozsonyi találkozóján újabb bizonyságát adta szándékának, hogy folytatja a jelenlegi szlovák kormány fellépésével megélénkült cseh és szlovák párbeszédet, folytává egyebek között a két ország közti kereskedelem élénkítése feltételeinek javítását. Több mint paradoxon például, hogy a nyolc éve még azonos szabványrendszert alkalmazó ország utódállamainak kereskedelmi együttműködését a minőségtanúsítványok és a laboratóriumi mérések kölcsönös elismeréséről szóló egyezmény hiánya is nehezíti. Ha minden igaz, jövő évtől ez már nem akadályozza az utóbbi években csökkenő tendenciát mutató szlovák-cseh kereskedelem újbóli növekedési pályára állítását. Dicséretes a két miniszterelnök következetessége a két ország kapcsolatainak rendezésében. Klaus és Meciar országlásakor elakadt a párbeszéd. Ekkor kevesen gondolhatták, hogy például az évek óta húzódó vagyonmegosztás szinte egy tollvonással megoldható. Zeman és Dzurinda nem a sajtón keresztül üzenget egymásnak (ezúttal már hetedszer találkoztak), és nemcsak sokoldalú tárgyalások keretében, hanem láthatóan természetesnek tartják, hogy az évtizedekig azonos politikai és gazdasági viszonyok között működő két utódállam valóban átlagon felüli kapcsolatokat ápoljon egymással. Az EU által is szorgalmazott regionális gazdasági és kulturális együttműködésnek e két ország viszonylatában éppen a közös múltra való tekintettel kiemelten jók a feltételei. Ezt parlagon hagyni: felelőtlenség lenne. Nem élni vele: a vállalkozók elleni vétek lenne. Nem véleden, hogy a cseh miniszterelnököt éppen az ipari, a kereskedelmi, a pénzügyi és a mezőgazdasági reszort vezetője kísérte. Tárgyalásaiknak remélhetőleg meglesz az eredménye. Jó lenne, ha például a dél-szlovákiai zöldség- és gyümölcstermesztők is e megbeszéléseknek köszönhetően „fedezhetnék fel” újra a cseh piacot. Persze, a cseh piacon való jelenlétük sikeressége elsősorban azon múlik, versenyképes (jobb és olcsóbb) áruval kopogtatnak-e az ottani vevők ajtaján. Mert ha nem, akkor hiába lesz a két ország közötti miniszterelnöki párbeszéd oly élénk, hiába lesz átjárhatott) a két ország közötti határ, a szlovákiai termelő - akár a mezőgazdaságban, akár az iparban - aligha profitál belőle. Közjogi méltóságaink HORVÁTH PÉTER Szlovákia gondja közjogi méltóságaival nem új keletű. Az előző megbízatási időszakban is meg volt áldva az ország „méltóságaival”. Itt van Müan Cic esete - az alkotmánybíróság volt elnöke olyan néma lehetne manapság, mint amilyen vak és süket volt, amikor nem látta és nem hallotta (1-2 méterről), ahogy az akkori kormányfő, Meciar és gorillái rátámadtak egy fotósra, aki a munkáját végezte. Ma ugyanez az ember vehemensen védelmezi a volt kormányfő amnesztiarende- leteit, melyek felmentik párt-, elv-, és bűntársait, mintha a Meciar- mozgalom alelnöki (mert feljebb senki sem rúghat labdába) posztjának favoritja lenne. Az ország nemzetközi hírnevének megtépázását vette célba az utóbbi hetekben a harmadik hatalmi pillér legfelsőbb, leválthatatlan „fejedelme”, a legfelsőbb bíróság elnöke, aki a figyelem középpontjába került, s nem kis vihart kavart a hazai és nemzetközi politikai porondon. Stefan Harabin gyerekes viselkedésével bebizonyította, elfogadhatatlan a szakma és a nyilvánosság számára is. Ján Carnogursky igazságügy-miniszternek nem egyszerű feladat a levál- tási javaslat elfogadtatása. Harabin megmakacsolta magát, közben le- velezgetésbe fogott, szerepelhetnéke támadt. Az elmúlt hónapokban alig volt olyan műsor, melyben ne szerepelt volna, ne kiabálta volna ki sérelmeit, miközben saját maga szolgáltatott bizonyítékot, hogy „Őbíróságától” a morális autoritás fogalma oly távol van, mint Makó Jeruzsálemtől. Ennek persze már rég véget lehetett volna verni, azonban a mechanizmusok lassúsága megdöbbentő. A parlament sem siette el programjára tűzni a leváltására tett ajánlást. A tédenség fél kudarc. Közeleg az idő előtti választásról szóló népszavazás, s ha megússza is a kormánykoalíció, azaz hatalmon marad, passzivitással és tétlenséggel aligha nyerhet újra 2002-ben választásokat, és alakíthat többségi kormányt. Persze, vannak olyanok is, akik már alig várják az újabb megméretést. Reméljük, még várniuk kell két évig. A szerző a Lilium Aurum munkatársa. * Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Angyalbőrben (internet) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A múlt héten Anna Malíková meghívására Szlovákiában járt Marcus Zaccher. Az olasz jobboldali Alienza Nazionale elnöke azt ajánlotta szlovák partnerének, táe mogassák Szlovákia NATO-tagsá- gát. Szerinte a NATO a hidegháború óta elvesztette igazi katonai értelmét, jelenleg már nem igazán veszélyes katonai tömb, s a csatlakozás csak segítene az országon, mivel kivenné az egyes szomszédok kezéből az adut. Anna Malíková, a sajtótájékoztatón nem volt hajlandó kommentálni ezeket a kijelentéseket, s jelezte, az SNS továbbra is népszavazást követel a NATO-belépéssel kapcsolatban. Zaccher az EU-csatlakozást is nagyon fontosnak tartja Szlovákia számára, hiszen így egyértelműen közelebb kerül az ország Európához. A tárgyalásokon mindketten megegyeztek, megszüntetik kapcsolatukat az olyan szélsőjobboldali pártokkal, mint a francia Le Pen Nemzeti Frontja. Ha egy bank vesztesége meghaladná alaptőkéje felét, a szlovák jegybank hivatalból fellépne vele szemben Finisben a takarékpénztár Jövő januárra várható a me- gakötvény-kibocsátás, amellyel a kormány a bankkonszolidáció költségeit szeretné fedezni. A kamatok miatt nyilvánvalóan a népszavazás és az állami költségvetés parlamenti elfogadása utáni időszakra halasztott akció keretében 102 milliárd korona értékben dobnának a piacra államkötvényeket. TUBA LAJOS Ebből 63,2 milliárd koronát a VÚB, 32,4 milliárdot a Szlovák Takarékpénztár, 6,4 milliárdot pedig az IRB kapna. Az értékpapírok tízéves lejáratúak lesznek, de törleszteni csak 2003-ban, a következő kormány idején kell. Az említett bankok közül a két fontosabb, vagyis a VÚB és a takarékpénztár egyelőre meghálálták az állami segítséget, a háromnegyed éves mérlegében az első 320, a második pedig 700 milllió koronás nyereséget jelentett. Ez a két pénzintézet kezeli a hazai betétek felét, a VÚB 140 milliárd koronát, a takarék- pénztár pedig 153 milliárdot. Mindenjel arra mutat, hogy valóban a befejező fázisához érkezett a takarékpénztár privatizációja, hiszen a három talpon maradt érdeklődő, az osztrák Erste Bank és Bank Austria, valamint az olasz Uni Cre- dito túl vannak a részletes ismerkedésen. Egyelőre semmi jel sem mutat arra, hogy valami is veszélyeztetné a decemberre tervezett döntést. A VÚB-re pedig jövőre vár hasonló folyamat. Nem lehetünk viszont ennyire optimisták a közösből berakott milliárdok sorsát ületően az IRB esetében. Erre egyelőre nem sikerült igazán komoly érdeklődőt találni, ami még érdekes fejleményekkel lephet meg bennünket. A privatizációs hullám mellett a bankvilágra egyébként is komoly A bankmenedzserek személyes felelősséget vállalnak munkájukért. változások várnak. A jegybank által kidolgozott új banktörvény értelmében a rosszul dolgozó pénzintézetek ellen az eddiginél komolyabb eszközöket lehetne bevetni. Például, ha egy bank vesztesége meghaladná alaptőkéje felét, a jegybank hivatalból fellépne vele szemben. A menedzserek pedig személyes felelősséget vállalnak majd munkájukért, a rájuk kiszabható büntetés akár milliós nagyságrendű is lehet. A közép-európi gazdasági átalakulásra specializálódott londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank idén várhatóan tíz százalék erejéig már belép a VÚB-be. A múlt héten azonban azt is bejelentették, hogy a Szlovák Villamos Művekben (SE) is szívesen jelen lennének ilyen arányban. Az SE privatizációja valószínűleg az utolsó ilyen nagy akció lesz. Pikantériája a vállalat 90 milliárd koronás adóssága, amely egy részét az állam garantálja. Idén emiatt már 10 millió dollárt kellett kifizetni a közösből. A múlt héten Bécsben Newex néven a bécsi és a legnagyobb európainak számító frankfurti tőzsde közös vállalkozásaként egy új értékpapírtőzsde nyitotta meg kapuit, amely közép- és kelet-európai részvényeket fog forgalmazni. A legjobbaknak fenntartott NX-plus piacon nyolc részvényes van jelen, köztük a Slovakofarma. Szervezői szerint a jól működő kelet-európai cégek tőzsdéjévé fognak válni, de ebbe várhatóan még a budapesti és a varsói tőzsde is beleszól. A múlt hét egyik nagy meglepetése volt az a kormánydöntés, amely értelmében a jövő év második félévétől liberalizálják a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást. Ez azokat is meglepte, akik pedig már évek óta harcolnak érte, és kétségeiket fejezték ki, hogy ennyi idő alatt képesek lesznek-e felkészülni a változásra. Egyelőre úgy néz ki, hogy jövőre az első félévre befizetjük a szokásos díjat. Miután pedig választunk magunknak biztosítót, a második félévre neki fizetjük majd be a megemelt tarifát. A díj az előzetes jelzések alapján 30 százalékkal emelkedik, de a baleset- mentes közlekedésért bónuszok járnak majd. A vagyonalapi kötvények árfolyama egyelőre tovább tartja magát. A kereslet várhatóan az utolsó hetekben sem csökken, legalábbis a Nafta bejelentette, hogy a Nemzeti Vagyonalapnak esedékes utolsó, 256 millió koronás törlesztéshez szükséges kötvényeket a szabadpiacon vásárolja meg. A Globtel mobiltelefon-társaság bejelentette: az első 9 hónapban 1,9 milliárd koronás nyereségre tett szert. Ez azért is érdekes, mert hónapok óta napirenden van az energetikai cégek kezében levő 36 százalékos részvénycsomagjának eladása. Az illetékesek szerint erre azért nem került sor, mert a nemzetközi pénzpiacokon nem volt alkalmas lehetőség, a csomag viszont túl értékes ahhoz, hogy áron alul adják el. így azután az akció várhatóan a jövő év elejére halasztódik. A részvények 95 százalékát a londoni tőzsdén, öt százalékát pedig a pozsonyi tőzsdén dobják piacra. A huszonéves alkotók többsége nem is érti, vagy legalábbis nem beszéli azt a nyelvet, amelyen a szócsata folyik Irodalomról, hatalomról és nemzedékekről JUHÁSZ KATALIN Ülök a teremben. És megpróbálok szenvtelen arcot vágni, miközben körülöttem keresetlen jelzőkkel illetik egymást a hazai magyarság nagy tekintélyű irodalmárai. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának közgyűlésén ismét bebizonyosodott, nem evezünk egy csónakban. A tagság összetétele meglehetősen vegyes, az egyetlen összefogó erő az a bizonyos kisebbségi lét, amely önmagában ma már kevés ahhoz, hogy ne fulladjon személyeskedő vitába egy ünnepélyesen kezdődő és a 70 éves kollégák köszöntésével végződő rendezvény. Elég csak annyit megemlíteni, hogy a szervezet legfiatalabb tagja 22, legidősebb pedig 94 éves. A korkülönbség persze nem jelent semmit, nem szükségszerűen jár esztétikai és ideológiai szembenállással, ezt bizonyítja az említett ünnepélyes köszöntésen megjelenő fiatal írók nagy száma is, ám a magyar irodalom hazai művelői sok szempontból különleges, nehezen meghatározható helyzetben vannak. Az irodalom jelenleg globálisan is keresi helyét a társadalomban, mostanában dől el, lépést tud-e tartani a napról napra változó, rohanó világgal, most derül ki, mennyit tudnak hasznosítani a fiatal alkotók az irodalmi hagyományokból, s hogy mennyire befolyásolja magát az irodalmat az olvasókedv általános megcsappanása. Itt, Közép-Európában pedig ráadásul feloldhatatlannak tűnik az örök átok, hogy tudniillik az irodalmi ízlések vitája, az esztétikai nézetek közti különbség hangsúlyozása majdnem mindig a másik legyőzéséről, magyarán a hatalomról szól. Egyes régi szakmabeliek kicsúszni érzik e hatalmat a kezük közül, mások a más téren manapság dívó marketing-menedzseri hozzáállással közelítik meg a dolgot, árunak tekintve az irodalmat, eladhatónak, ha kell, kívánatosnak dizájnolva az alkotókat és magát a szervezetet, amely egyébként azért nem kapott PHA- RE-támogatást, mert az európai döntéshozók túl jelentéktelennek és belterjesnek találták. Látványos kunsztokat bemutatni ugyan nem az írók, hanem a cirkuszi artisták dolga, ám az is igaz, hogy az új kornak új játékszabályai vannak, melyeket, sajnos, pozíciónkból eredően nem mi diktálunk. A Szlovákiai Magyar írók Társasága az utóbbi években sokat vesztett társadalmi tekintélyéből és súlyából. Ennek egyik oka lehet az említett kevés nyüzsgés, másik pedig a széthúzás, hatalmi színezetet öltő párbeszéd-képtelenségre ítélve a szervezetet. A társaság választmányának tagjai nem értenek egyet számos kérdésben, természetesen nem irodalmi jellegű néAz irodalom jelenleg globálisan is keresi helyét a társadalomban. zetkülönbségekről van szó, hanem a szervezet működését és jövőjét nagyban meghatározó döntésekről, az elavult alapszabály módosításáról, pénzügyi és szervezési kérdésekről. A Balázs F. Attila által konzervatív szárnynak nevezett csoport képviselői tiltakoznak e megjelölés ellen, pedig ez nem negatívjelző, csupán a hagyományok tiszteletét és a régi, bevált módszerek preferálását jelenti. A reformszárny modern, rugalmas, mozgékony szervezetről álmodik, saját irodahelyiséggel (valószínűleg hamarosan meglesz) és számítógéppel (nem kaptak rá támogatást, holott a társulás 120 taggal rendelkezik, akik gyakran alapvető információkhoz sem jutnak). A választmányi üléseken és a legutóbbi közgyűlésen elhangzó verbális pingpongcsaták részletezésétől most eltekintenék, annyit jegyeznék csak meg, hogy a rendszerváltás után újjáéledt irodalmi élet képviselői, valamint a nemrég feltűnt, nyelveket beszélő, a legmodernebb trendeket figyelemmel kísérő, különböző ideológiák által nem fertőzött huszonéves alkotók többségének esze ágában sincs bárkit is támadni, sőt nem is értik, vagy legalábbis nem beszélik azt a nyelvet, amelyen a szócsata folyik. Egyszerűen csak írni akarnak, és ehhez tulajdonképpen nincs is szükségük semmiféle szervezetre. Ez írást vitaindítónak szánom, mivel meggyőződésem, hogy irodalmunk és olvasóink érdekében is minél hamarabb tisztázni kell a tisztázandókat.
