Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-04 / 254. szám, szombat
Szombat, 2000. november 4. 4. évfolyam, 44. szám Ötödik születésnapját ünnepelte a zselízi Tiszta Forrás Alapítvány, amely a Kincső tánccsoportot, a Pengő zenekart és az Apró Kincsőt működteti A népzene és a néptánc bűvöletében A Kincső néptáncegyüttes, az Apró Kincső gyermektáncegyüttes és a Pengő zenekar (A Tiszta Forrás Alapítvány archívumából) VALKÓ ILDIKÓ dén szeptemberben ünnepelte 5. születésnapját a zselízi Tiszta Forrás Alapítvány, mely irányítója és működtetője a Kincső tánccsoportnak, a Pengő zenekarnak és az Apró Kincső gyermektánccsoportnak. A millennium jegyében Három éjjel, három nap címmel tartottak háromnapos rendezvényt a Zselízi Városi Művelődési Központtal karöltve. A népzenei koncerteken, táncházakon kívül Krüger Viktor fotókiállítását is megtekintették az érdeklődők, valamint egy érdekes előadást is meghallgathattak a magyarság ezeréves múltjáról a budapesti Kovács Péter történész előadásában. A jó hangulatról a budapesti Csík zenekar, az erdélyi balánbányai Ördögborda tánccsoport, Écsi Gyöngyi, a nagysallói Mákvirágok gyerekegyüttes, a nagymegyeri Bárka egyházi ének- együttes gondoskodott. A táncházakban a komáromi Korpás Éva és Korpás György tanították a táncokat, a színpadon a budapesti Edelényi Csilla énekeltette meg az egész csapatot. S természetesen az ünnepeltek, a Kincső, az Apró Kincső és a Pengő zenekar is felléptek. A jubileumot becses vendégek is megtisztelték jelenlétükkel, többek között Kálóczy Katalin, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának tanácsosa, Goldschmidt József vezetésével a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal tíztagú küldöttsége, Dolník Erzsébet és Sárközy Klára parlamenti képviselők.- Amikor 1995-ben Gömörhor- káról Zselízre költöztünk, magunk mögött hagyva a Csurgó zenekart, melyben azidáig zenéltünk, szinte azonnal egy új zenekar létrehozásán járt az eszünk - meséli a fél évtizede történteket a zselízi születésű Mézes Árpád. - Juhász Sándor- ékkal az volt a szándékunk, hogy megalakítunk egy tánccsoportot is. Nem tudtuk azonban, mely szervezethez csatlakozzunk, s úgy döntöttünk inkább, mi magunk hozunk létre egy alapítványt. Ősszel már a gyerekeket toborozták a zselízi magyar és szlovák alapiskolákból és gimnáziumokból. Amikor összeállt a csapat, Kö- bölkúton tartották az első összpontosítást. Itt született meg az első tánckoreográfia Hégli Dusán segítségével - a Gömöri táncok. S itt keresztelték el a néptáncegyüttest Kincsőnek. Az együttes vezetője Juhász Sándor lett, aki egyben a Tiszta Forrás Alapítvány kuratóriumának elnöke is. A zenekarral kicsit bonyolultabb volt a helyzet. Mézes Árpád volt a prímás, felesége, Zsuzsa a kontrás, de sokáig gondot okozott a nagybőgős hiánya. Addig-addig keresgéltek a környéken, amíg rátaláltak Mocsári Lajosra, a régi zselízi barátra. Az alapoktól kezdte, s amíg beletanult, Komáromból Takács Péter és Ág Zoltán segítette ki a zenekart. A kezdetekkor a lévai Alt István is tag volt, de ő néhány éve abbahagyta velük a zenélést. Két évvel ezelőtt, amikor már teljessé vált az együttes, sok fejtörés után végül Pengőre keresztelték. Ma a zenekar felállása a következő: Mézes Árpád hegeSzeretnének többet foglalkozni a régió népzenei, néptáncszokásainak, hagyományainak gyűjtésével és azok feldolgozásával. dű (a zenekar vezetője), Mézes Zsuzsa kontra, Mocsári Lajos nagybőgő, de a fellépéseken rendszeresen közreműködik két vendégzenész is Komáromból: Ág Zoltán (nagybőgő, kisbőgő és cimbalom), Krüger Viktror (nagybőgő és kontra). Sőt, a nyári turnékon már a Mézes házaspár nagyfia, Matyi és húzta a talpalávalót. A tánccsoport zenei kíséretén kívül a zenekar önálló tevékenységet is folytat. Rendszeresen zenél táncházakban, s félórás koncertműsoruk is van, melyet jórészt saját gyűjtésének a feldolgozásából állított össze. A tánccsoport első fellépésére a következő év őszén, az Ipolysági Honti Napokon került sor. Azóta sok víz lefolyt a Garamon, számos emlékezetes szereplés van mögöttük. 1997ben Pécsett a Határon Túli Magyarok Fesztiválján vettek részt, Erdélyben Balánbányán a Nemzetközi Ifjúsági Gyermektánc-fesztíválon szerepeltek és Szamosújváron a Kaláka Nemzetközi Ifjúsági Néptánccsoportok Fesztiválján, kétszer arattak nagy sikert a budapesti búcsún, egyik alkalommal a felvonulás díját is elnyerték. A magyar fővárosban részt vettek a Duna Karneválon is. Idehaza gyakran fellépnek rangos rendezvényeken.- A legemlékezetesebb az idei törökországi kirándulás volt. Az Ifjú Szivektől kaptunk címeket, s ezekre a címekre küldtünk ajánlatot - kezdi a gelibolui turné történetét Mézes Árpád. - Törökországból hívott fel egy szervező, aki táncoskoreográfus, s neki is van egy csoportja. Már vannak kapcsolatai más szlovák tánccsoportokkal is. Juhász Sándort nemcsak a Kincsőből ismeri a régió néptáncszerető közönsége. Amikor leszerelt a katonaságtól, beállt táncosnak a Diószegi József által vezetett zselízi Borostyán tánccsoportba. Tulajdonképpen itt ismerkedett meg a néptánccal, a népzenével. Ez a csoport másfél év után megszűnt, de ő folytatni szerette volna a táncolást, így kötött ki Léván, a Garammenti Népi Együttesnél, melynek majd két évig a vezetője is volt. Annak idején ebben a csapatban táncolt felesége, Eszter is, akivel a mai napig táncpárost alkotnak. Együtt kezdték el a Kincsőben is a munkát. Sőt, mivel igény mutatkozott rá, 1998-ban létrehozták az Apró Kincsőt is, melynek vezetője és egyben koreográfusa Juhász Eszter lett. (Eszter irányítja a nagysallói alapiskola mellett működő Mákvirágok gyerekegyütest is, mivel ebben az iskolában tanít.) Az utánpódásnak is tekinthető Apró Kincső gyermek- tánccsoport tagjai főképp a zselízi alapiskola 1-4. évfolyamából kerülnek ki, de vannak köztük óvodások is. Mivel nagy a létszám, két csoportra szeretnék őket osztani, haladókra és kezdőkre. Nincs könnyű dolga a Juhász házaspárnak. S nemcsak azért, mert Mézesékhez hasonlóan három gyermeküket nevelik, hanem azért is, mert nem Zselízen laknak. A 15 km-re fekvő Málason élnek. Onnan autóznak be heti több alkalommal a próbákra, fellépésekre. - Ezt csak együtt lehet csinálni, közösen a feleségemmel - vallja Juhász Sándor. - A gyerekek most már nagyobbak - a legkisebb 5 éves -, de például amikor Sándor fiunk néhány hónapos volt, részt vettünk egy országos fesztiválon, ahol Eszter a színpad alatt szoptatta meg a kicsit. Elvisszük őket minden fellépésünkre, és nagyon élvezik. Jó táncosok lesznek. Juhász Sándor már nem számít kezdőnek a koreografálás terén sem. Legutóbb a bátaszékiek kérték fel, s egy hétig Balatonszepezden mátyusföldi táncokat oktatott. A Kincsőbe eddig olyan élvonalbeli koreográfusokat hívott, akik arról a tájról valók, ahonnan a tánc származik, jobban ismerik annak a tájegységnek a dallamait, táncait, táncmotívumait. Tavaly indult azonban a Szlovákiai Folklórszövetség rendezésében egy kétéves, négy szemeszterből álló koreográ- fusi tanfolyam, az oktatási minisztérium segédletével. Nagy képzettségű előadók közreműködésével folyik, íme néhány név a sok közül: népzene - Ág Zoltán, Árendás Péter, a Tükrös Együttes vezetője, néprajz - Méry Margit, gyerekjátékok - Sándor Ildikó Budapestről, néptánc-leírás - Neuwirth Annamária. A Juhász házaspár második éve jár erre a tanfolyamra, s ha jövőre befejezik, C-katergóriás táncoktatói minősítést kapnak hivatalosan, amit az iskolában, s más területeken is elismernek. A Kincső tánccsoport repertorárján mátyusföldi, gömöri, csallóközi, magyar- bődi, bodrogközi táncok szerepelnek, s a zempléni táncokkal szlovák, a lőrincrévi táncokkal pedig erdélyi anyaggal is bővült a tánccsoport műsora. A Tiszta Forrás Alapítvány fő célkitűzésén túl mással is foglalkozik. Kétszer szervezték meg az István- napi bált, mindkét alkalommal meghívtak egy-egy hagyományőrző zenekart. Népzenei koncerteket, táncházakat is szerveznek. így járt Zselízen a Téka, az Ökrös, a Dűvő együttes, a Csík zenekar, a hazaiak közül Lakatos Róbert és barátai, a Hajós néptáncegyüttés. Szeremének többet foglalkozni a régió népzenei, néptáncszokásainak, hagyományainak gyűjtésével és azok feldolgozásával. Eddig csupán egy videofelvételt sikerült készíteniük, mégpedig a nagyölvedi cigányzenekarról. Tervezik, hogy lakodalmas népszokásokat gyűjtenek majd a környező falvakban. Zselízen a múltban voltak tiszavirág életű tánccsoportok. A Kincső sem rendelkezik több évtizedes múlttal, de már most piros betűkkel írhatják be nevét a zselízi krónikába, hiszen a város ilyen színvonalú tánccsoporttal nemigen büszkélkedhetett eddig. Sőt, a régióban sincs manapság párjuk. Meg kell becsülni azt a rendületlen kitartást, a népzene és a néptánc iránti határtalan szeretetet, mely mozgatórugója azoknak a fiataloknak, akik erre áldozzák szabadidejüket. Ismerősöm váltig hajtogatta, hogy a fejében végbemenő dialógusról az is tud, aki gondolatban a beszélgetőtársa Gondolatolvasó vagyok FIALA ILONA Egy ismerősöm azt állítja, hogy telepátiával szokott egyes emberekkel kommunikálni. Jó vicc, gondoltam, az is elég lenne, ha természetes módon kommunikálna embertársaival. De inkább nem szóltam, nem akartam elrontani a hangulatot, amellyel gondolatátviteli filozófiáját magyarázta. Váltig hajtogatta, hogy az ő fejében végbemenő dialógusról az is tud, aki gondolatban a beszélgetőtársa. Na tessék, mondtam viccelődve, amíg én havonta ezerkoronás telefonszámlákat fizetek, te ingyen társalogsz ismerőseiddel. Ő azonban hozzátette, hogy ez a képesség olykor nagy hátrányt is jelent. Mert ha gondolatban például a féijével beszélget (elmondása szerint éppen a férje az, akibe a legkönnyebben átrepülnek a saját gondolatai), s jól „odamondogat” neki (amit a valóságban nem mer megtenni), a férje erről mindig tudomást szerez. A dolog a következőképpen történik: ismerősömnek a munkahelyéről hazafelé menet az autóbuszmegállótól jó tíz percet kell gyalogolnia hazáig. Ilyenkor rendszeresen rátörnek azok a problémák, amelyekről tudja, hogy meg kellene a férjével A gyerekeimnek sem kell elmondaniuk, hogy rossz vagy éppen jó napjuk volt az iskolában. Már a ban- dukolásuk szerint tudom, mi a helyzet a lelkűk tájékán. beszélnie, de azt is tudja, hogy a valóságban ez nagyon nehéz. Ezért hát gondolatban vitatja meg a családfővel a megvitatandókat, s mire a házukhoz ér, s a papa is akkor érkezik, elég, ha egymásra néznek, máris csattan az éles megjegyzés: „Már megint valami bajod van velem!” S ismerősöm ebből azonnal tudja, hogy a gondolatai átszöktek a férje fejébe, s akkor szépen felsorolja, mi minden baja van vele - hiszen valójában már úgyis tudja. Érdekes dolog a gondolatátvitel, s bár egy csöppet sem hiszek benne, rájöttem, hogy időnként magam is gondolatolvasó vagyok. Ha például valamelyik munkatársam lógó orral jön ki a főnök irodájából, máris tudom, hogy szidást kapott. Ha pedig szülte röpködve, fülig érő szájjal hagyja el az irodát, azt mondhatom: olvasok a gondolataiban, tudom, hogy megdicsérték, netán prémiumot is ígértek neki. A gyerekeimnek sem kell elmondaniuk, hogy rossz vagy éppen jó napjuk volt az iskolában. Az ablakból kinézve már a ban- dukolásuk szerint tudom, mi a helyzet a lelkűk tájékán. Ez mind semmi! A gondolatátvitelről vallott elutasító véleményem a napokban teljesen megingott. Véletlenül nyitva felejtettem a hálószoba ajtaját, s Oszkár nevű kutyánk, kihasználva a figyelmetlenséget, besurrant, s azonnal rátelepedett az ágyamra. Amikor észrevettem, a megszokottnál kicsit dübörgőbb léptekkel közelítettem meg a hálószobát, de egy szót se szóltam, csak szikrázó tekintetek közepette gondolatban mondtam: mit képzel ez a rusnya dög?! Az pedig, néhány másod- percnyi farkasszemezés után fel- tápászkodott a jó puha, meleg fekhelyről, s kelletlenül elsomfor- dált mellettem. Közben pedig - de nem hangosan, csak gondolatban - azt mondta: „Pedig milyen jó ott heverészni!” Másrészt azt is élvezem, amikor tudományos megalapozásokkal érvelő gondolatolvasó ismerősömet kijátszom. Előfordul ugyanis, hogy jól felbőszít, s azt hiszi, mindjárt kirobbanok. Hát nem ez történik, túljárok az eszén: kedvesen rámosoly- gok, s ő csodálkozva viszonozza a mosolyomat. Csakhogy nem tudja, mit gondolok magamban. Mert há tudná, nem mosolyogna vissza... Somogyi Tibor illusztrációs felvétele
