Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-29 / 275. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 29. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 47. számában feltett kérdésre összesen 512 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Molnár Imre ghymesi, Mátyás László kőhídgyarmati és Mogyorósi Kálmán dunamocsi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Kisszelmenc és Nagyszelmenc; Nagyszelmenc tartozik Szlovákiához. Királyok, fejedelmek, kormányzók Dunaszerdahely. Csicsay Alajos Királyok, fejedelmek, kormányzók című könyvének bemutatója lesz holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A kötetet, amely a Lilium Aurum gondozásában jelent meg, Kovács László, a Somorjai Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatója ismerteti. Az est folyamán kerül sor Sidó Szilveszter fafaragó művész a Vámbéry Kávéház számára készített műalkotásának a leleplezésére is. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia 19 KIS SZÍNPAD: A zsírosbödön 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrierje 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kölyök 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Dínó (am.) 15,17,19 Shaft (am.) 20.30 OBZOR: Végső állomás (am.) 18 Segíts, majd segítek (cseh) 15.30, 20.30 MLADOST: Magyar filmek fesztiválja: Anyád! A szúnyogok 18 Jadviga párnája 20 MÚZEUM: A változatlan (lengy.) 19 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 17.30, 18.30, 20.30 Outsiderek (am.) 18 Egy kapcsolat vége (am.) 18 Viharzóna (am.) 20.30 Akiket a Nap meggyötört (or.-fr.) 20 Az én kis falum (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: U-571 (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: A Föld csatamező (am.) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Dínó (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Sztárom a párom (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Blöff (am.) 15.45, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bölcsek kövére 2. (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Mission Impossible 2 (am.) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Viharzóna (am.) 17.30, 20 Országos Játszóház és Gyermek-néptánctalálkozó Karácsonyváró ünnep ÚJ SZÓ-HÍR Komárom. Idén is közösen várhat­ják az ünnepet, a karácsonyt a ko­máromi és a Komárom környéki gyerekek. A Nyári Szabadtéri Tánc- színházi Alap, a RÉV Polgári Társu­lás, valamint a városi művelődési központ jóvoltából ismét lesz ját­szóház és gyermek-néptánctalál­kozó. Az ünnepvárónak és termé­szetesen az ünnepet váróknak a Sportcsarnok ad otthont december 2-án 10-től 14 óráig. A gyermek- néptánc-csoportok közül ezúttal a komáromi Pihegó, a somoijai Csali, a dunaszerdahelyi Kistiglinc, vala­mint a jókai Kismalmos mutatja be műsorát az Ünnepváró pódiumán. A Galga zenekar népzenei koncert­tel járul majd hozzá az ünnepi han­gulathoz. Az együttest azonban nemcsak nézni és hallgatni lehet majd a komáromi III. Országos Ját­szóház és Gyermek-néptánctalál­kozó alkalmával, hanem egy tánc- és játékoktató programban néptán­cot és kölünböző játékokat is lehet tőlük tanulni Túri György irányítá­sával. Természetesen, ahogy az elő­ző két alkalommal, ezúttal sem hiá­nyozhatnak a bábok - Bartha Tóni Bábszínháza Paprika Jancsi mesés­kalandos visszatérését kelti életre a paraván mögül. Az idei ünnepváró ezenkívül egy nagyon hasznos, a karácsonyi hagyományokkal kap­csolatos kézműves-foglalkozást is ajánl, kínál: az ügyesebbek saját ké­szítésű karácsonyi díszekkel térhet­nek majd haza a komáromi előün- neplésből. (tb) Jancsó Miklós Anyád! A szúnyogok című alkotásával folytatódik ma 18 órától a pozsonyi Mladost' moziban a magyar filmnapok műsora. A film egyik főszerepét Székely B. Miklós (képünkön) alakítja. 20 órától a Závada Pál nagy sikerű regénye alapján készült Jadviga párnája című film látható Deák Krisztina rendezésében. (Inkey Alice felvétele) Hiányzik az a fórum, ahol a népi hagyományok továbbvitele során keletkezett torzulásokra rá lehetne mutatni Döntő - elődöntők nélkül A kategóriagyőztes diószegi Dióhéj citerazenekar November 18-án a Szlovák Rá­dió koncerttermében több száz lelkes szereplő részvéte­lével rendezte meg a Csema- dok Országos Választmánya a Szlovák Rádió magyar főszer­kesztőségével közösen a Ta­vaszi szél vizet áraszt népdal- versenyt. ÁG TIBOR A rendezvényt Csáky Pál miniszter­elnök-helyettes nyitotta meg. Be­szédében elmondta, hogyan szüle­tett meg a gondolat, hogy a már kö­zel egy évtizede abbamaradt sereg­szemlét felújítsák. Örvendetes tény, hogy a népdalver­seny szervezői újabb lehetőséget adtak népzenei hagyományunk őr­zőinek és lelkes ápolóinak, hogy nemcsak a hangversenyteremben, de az éter hullámain keresztül is hallathassák hangjukat. Az viszont már kevésbé örvendetes tény, hogy ezt az országos seregszemlét Po­zsonyban rendezték meg, ahol kö­zönsége alig volt. Köszönet és elismerés illeti mind­azokat, akik kezdeményezték, ren­dezték és szervezték ezt a találko­zót. Köszönet a szereplőknek, hogy nem hagyták kialudni azt a tüzet, amely népzenei hagyományunkat ma is éltetni hivatott. A verseny öt kategóriában zajlott. Szólóének, csoportos ének, hang­szeres szólisták, hangszeres együt­tesek és roma együttesek kategóriá­jában. A döntőben 12 énekes szólis­ta, 21 népdalkor, 4 népi hangszeren játszó szólista, 8 hangszeres együt­tes és 2 roma csoport vett részt. A roma folklórhagyományt azért kép­viselte csak két együttes, mert nem volt több jelentkező. A szereplők zömmel a nyugati régiókból (főleg a nyitrai kerületből) kerültek ki, ki­sebb részük Nógrádból és Gömörből, a Bódva völgyéből pedig két csoport. Kassa környéke és Bod­rogköz teljesen hiányzott. Sajnos az elhangzott műsorszámok között alig akadt olyan, amit már évekkel ezelőtt ne hallottunk volna. Főleg az alkotó módon, ötletesen válogatott és összeállított népdal­csokrok előadását hiányoltuk. Ha a népdalok mezei virágok, akkor ezekből színes csokrokat, ikebaná- kat kell kötni. Kellő gondoskodás és tanácsadás híján még a kitűnő ha­gyományőrzők is sok esetben ta­nácstalanok, hogy mit is tűzzenek műsorukra. Népdalkincsünk őrzőinek és ápoló­inak 1993. április 18-án volt egy, a mostanihoz hasonló nagyszabású műsora, szintén a Szlovák Rádió hangversenytermében. A keleti vé­gek énekesei akkor is hiányoztak. Közben 1995-ben meghirdette a Csemadok a Tavaszi szél népdal- verseny) következő évfolyamát, amelyen a járási szemlék még meg­valósultak, de anyagiak hiányában az országos döntő elmaradt. 1997- ben és 1999-ben a Csemadok Duna­szerdahelyi Területi Választmánya szervezésében Bíborpiros szép ró­zsa címen szerény körülmények kö­zött megvalósult egy új országos fó­rum, egy újabb lehetőség az éneke­sek bemutatkozására. Ennek elle­nére a Csemadok központi vezeté­se, az új vetélkedőt teljesen figyel­men kívül hagyva, most is a régi ne­vén propagálta ezt a kulturális ren­dezvényt, amely nemcsak elődön­tők nélkül zajlott, de létszámban és időtartamban egyaránt túlmérete­zett volt. Ideje lenne, hogy a Csemadok köz­ponti vezetése foglalkozzon az ön­tevékeny művészeti mozgalmunk időszerű és égető kérdésével: ho­gyan tovább, mert az üyen rendez­vények, mint az ez évi Tavaszi szél népdalverseny, nem használnak a mozgalomnak. A népdalverseny meghirdetése az eddigi gyakorlattól eltérően újsze­rűén történt. Ugyanis az országos döntő résztvevőinek kiválasztását nem előzték meg körzeti vagy járási elődöntők, hanem a felhívás értel­mében, amely az Új Szó ez évi szep­tember 20-i számában jelent meg, bárki jelentkezhetett a versenybe, amennyiben műsoráról beküldött egy hang- vagy videokazettát. Ezeknek elbírálása a rádió szer­kesztőségében történt, az országos rendezvény bírálóbizottságának tagjai nélkül. A Tavaszi szél népdalverseny, amely a ’70-es években érte el vi­rágzásának teljét, a későbbi évek­ben egyre inkább formálissá vált, megmerevedett, csak a látványos színpadi szereplésre összpontosí­totta figyelmét, a lényeg, a népdal­kincs tisztasága és az ezzel járó népnevelői munka egyre jobban háttérbe szorult. Kezdetben a ver­seny járási és területi fordulóin al­kalom nyílt a kiértékelésre, beszél­getésekre, ahol a részt vevő éneke­sek és vezetők népzenei ismereteit bővíthettük. Később, a ’80-as évektől kezdve, mind a Tavaszi szél, mind a többi népművészeti fesztivál inkább csak a külcsínre törekedett, a tartalom pedig egyre jobban háttérbe szo­rult. A népzene a színpadi folklór több műfajában is fontos szerepet játszik, egyre jobban szaporodnak a torzulások, mind a tovább élő nép­zene, mind a színpadi folklór többi műfajában. Hiányzik az a fórum, ahol a hagyományok továbbvitele során keletkezett torzulásokra rá lehetne mutatni, ezeket a vadhajtá­sokat nyesegetni lehetne. Ahhoz, hogy kellőképpen tudjuk értékelni ezt a különben sikeres se­regszemlét, vissza kell tekintenünk a hazai népdaléneklés születésének és mozgalommá izmosodásának előzményeire. Harminckét évvel ezelőtt, 1968-ban született meg az elképzelés, hogy a Csemadoknak a zselízi és a gombaszögi rendezvé­nyeken kívül országos népdalének­lési mozgalmat kellene szerveznie, amely biztosítani tudná gazdag népzenei hagyományunk tovább­adását. Ne felejtsük el, hogy a nép­zenei hagyományunk mai tolmá- csolói nem a szakirodalomból ta­nulták, hogy mi az igazi értékes népdal, hanem tapasztalati alapon, példákon keresztül. Élénken emlé­kezetemben van a pelsőci leányok vezetőjének, lesek Istvánnak a fel­háborodása, amikor a hetvenes évek elején, a járási fordulón a bírá­lóbizottság kifogásolta, hogy műso­rában nem népdalok szerepeltek, pedig ő egy olyan kiadványból vá­logatta a dalokat, amelyet Buda­pesten a Zeneműkiadó adott közre. Ott, a helyszínen példákon keresz­tül kellett bizonyítani, hogy a kiad­ványban szereplő csárdások nem értékes népzenei hagyományunkat képviselik, hanem csak népdalokat utánzó műzenei alkotások. Véleményem szerint a népdalének­lési mozgalom seregszemléjét nem szabad csak egy helyen megrendez­ni. Ha verseny marad, szükség van minél több elődöntőre, de ha csak seregszemle lesz, akkor is négy-öt helyszínen kellene szervezni, olyan helyeken, ahol közönséget is lehet toborozni. Sajnos a Csemadok köz­ponti vezetése erre nem elegendő. De vannak már civil szervezetek, amelyek átvennék a stafétabotot, hiszen volt rá példa. Csak össze kel­lene fogni az ilyen törekvéseket. Er­re pedig csak egy öntevékeny, a ma­gyarországi KOTA (Kórusok Orszá­gos Tanácsa) mintájára megalakí­tott szövetség lenne képes, amelyen belül szakemberek és lelkes támo­gatók összefogásából nagyszerű dolgok születhetnek. Akik versenyezni akarnak, verse­nyezzenek, de a megmérettetésnek más módja is van. A népdaléneklési mozgalmunk középpontjában ne a színpadi produkció legyen, hanem maga a népdal. A szervezők pedig ne feledkezzenek meg arról, hogy az a sok szereplő elvárja műsorá­nak a részletes elemzését és a szak­emberek tanácsait. „És mint az ékszer is holt kincs a lá­da fenekén, életet akkor kap, ha vi­selik: a népdal is, mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje.” (Kodály: Vissza­tekintés 1/35.1.) Ma kezdődik a Nosztalgia EXPO művészeti nagyvásár a Szlovák nemzeti felkelés téri Művészetek Házában Fórum a műkincsvédelem eredményeiről TALLÓSI BÉLA Pozsony. Elsősorban népszerűsítő céllal rendezték meg tavaly először a Nosztalgia EXPO elnevezésű mű­vészeti nagyvásárt. Idén a folytatás is azt a feladatot vállalja, hogy Szlo­vákia kulturális örökségéről, annak kezeléséről, gondozásáról, tudomá­nyos-népszerűsítő és turisztikai cé­lokra való kihasználásáról hírt, avagy egyfajta állapotjelentést ad­jon. Mégpedig a múzeumok, galéri­ák, régiségkereskedések tevékeny­ségének, munkájának a prezentálá­sával. A közönség mától december 3-ig ismerkedhet a Nosztalgia EXPO elnevezésű művészeti nagyvásáron, az Sznf téri Művészetek Házában az említett intézmények - állami mú­zeumok, galériák, valamint magán- galériák és régiségkereskedések stb. - tevékenységével, gyűjteményei­nek egyes darabjaival, valamint a restaurátori munka, a műemlékek állagmegóvásának a problematiká­jával, nem utolsósorban a restaurá­torképzés kérdéseivel. E fórum ter­mészetesen nemcsak a. nagyközön­ség, hanem a műkincsbemutatás és -megóvás területén dolgozó szak­emberek számára is hasznos - kap­csolatteremtésre, az egymás mun­kájához való közelebbjutásra, a leg­újabb eredményeknek a megisme­résére nyújt lehetőséget. A Nosztal­gia EXPO művészeti nagyvásár programjában szakmai előadások is szerepelnek. A fő téma ezúttal a műemlék épületek tetőzetével fog­lalkozik, két alapkérdésre keresve a választ. Miként óvhatjuk meg ez épületek tetőszerkezetét, valamint hogy milyen új, korszerű anyagokat használhatunk a felújítás, a helyre- állítás során. A témát ma 13 órától szakmai tanácskozáson csehországi és hazai szakemberek boncolgatják a Cseh Központban. Holnap 10 óra­kor a pozsonyi Szlovák Nemzeti Ga­lériában a restaurálás interdiszcipli­náris kérdéseivel foglalkozó kol­lokviumot nyit meg Magda Keleti, a nemzeti galéria művészettörténé­sze. A Szlovákiában található várak megmentéséről holnap 10, a kor­mányon kívüli szervezeteknek a kulturális örökség megóvásában be­tölthető feladatáról december else­jén ugyancsak 10 órától a Cseh Köz­pontban tartanak vitafórumot. Kul­turális örökségünk megóvásának, vagyis a műkincsvédelemnek a jö­vője természetesen nemcsak az anyagiaktól - bár meghatározóan a rá fordítható összeg meglététől, hiá­nyától, nagyságától - függ, hanem a szakmai felkészítés, tehát a szakem­berképzés minőségének a függvé­nye is. A restaurátorképzés jelenéről és jövőjéről, gondjairól a Szlovák Nemzeti Múzeumban ma 13 órakor kezdődő vitafórumon mondják el véleményüket a témában érintettek, elsősorban a szakos oktatási intéz­mények pedagógusai. A Nosztalgia EXPO-ra jelenik meg A kulturális örökség almanachja. (Görföl Jenő felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents