Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-29 / 275. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 29. KOMMENTÁR Frázisbaj nokság BUCHLOVICS PÉTER Bevallom, már rég a mitikus homályba vesztek azok az idők, amikor a honi politikai élet megújulási kísérleteitől kaphattam volna ujjongó frászt. Nemrég az MKP kormányzási stratégiáját egy prominens politikusunk így fogalmazta meg: a párton belül létezik egyfajta „gentleman’s agreement”, vagyis az ideológiai csatározásokat félre téve képviselőink konkrét ügyeket vállalnak fel és próbálnak pragmatikusan keresztülvinni, megoldani az egész magyarság érdekében. A kormánykoalíció jelenlegi helyzetét tekintve ez valóban a leghelyesebb taktika, ám úgy tűnik, a célokból az évvégéig mégsem valósul meg semmi. A kisebbségi nyelvi charta még mindig késik, a közigazgatási reform ügyében Niznansky úr a múlt héten ismét fügét mutatott a magyaroknak, a nyitrai magyar pedagógusképzés jövőjét pedig végső soron az akadémiai tanács dönti majd el, és nincs kétségem afelől, hogy mekkora fanyalgással szülnek majd egy alibit. Ebből a pragmatizmusból tehát valami hiányzik: vagy a hozzáállás komolysága, vagy a konkrét lépések hatékonysága. Esetleg mindkettő, de akkor meg csak kivárás van. Szó se róla, az SDKÚ létrejötte Mikloskóék különklubja, Hamzíkék dühödten sértődékeny reakciói főképp azt jelzik: miközben maratoni frázisbajnokságot láthatunk a kormányprogram teljesítéséről, a koalíción belül akkora a cirkusz, hogy azt még egy Kohl-formátumú ember se tudná egyhamar lecsillapítani. Schuster elnököt most hagyjuk, remekül megvannak ők ketten Migassal. Apropó, Migas, a hamis babérokon ücsörgő SDL-lel már csak azt várják, legközelebb kit zsarolhatnak meg. A parlament elnöke legutóbb az SDKÚ felé tett célzásokat feltételezett támogatásról. Úgy tűnik tehát, mind a koalíciós tanácson, mind a parlamenten belül valamennyi pártfrakció és képviselői klub a maga igazát hajtja, és a maga prioritásait igyekszik bármi áron érvényesíteni. Ebben a nagy tülekedésben kamarakomédiáról ismét az ellenzéki HZDS gondoskodott. Igor Kubis volt SZTV-igazgató és teljhatalmú médiaapparatcsik nyílt levélben bírálta meg a HZDS médiapolitikáját. Magyarán: miért hazudik a mozgalom, és miért lát ellenséget a sajtóban, miért nem tisztogat végre a saját portáján? Szinte meghatóak lennének ezek a frázisok, ha nem tudnánk, hogy anno ki mosta gáüástalanul az emberek agyát a titkosszolgálattal és a HZDS-szel karöltve, többször és súlyosan sértve sajtótörvényt, alapvető erkölcsi normákat. A demokrácia bajnoka 2000-ben - a díjat átadja Robert Fico. választást egy hármas koalíció nyeri 23 százalékkal, második egy kettes koalíció 15,9-cel, a negyedik helyezett párt pedig 7 százalékot ér el. A választók 46 százalékának szavazatát herdáltuk el az imént, pedig ilyen eredménnyel bizonyos esetben alkotmányos többséget lehet szerezni. Van ebben a történetben valami schusteri, olyan SOP-s az egész. Minden közvélemény-kutató azt jósolta a ‘98-as rendszerváltó választás előtt az új politikusarcok sorát felvonultató pártnak, hogy akár 15 százalékot is elérve masírozhat a parlamentbe, aztán 7 százalék környékén megállapodva jutottak mandátumokhoz, de ha még két hónappal később voksolunk, lehetséges, hogy csak alulról szagolták volna az ötszázalékos küszöböt. Tiszta szívemből kívánom Ficónak - ha elfogadnák törvényjavaslatát -, 7,9 százalékot szerezzen az akarata ellenére csak két év múlva esedékes választáson, s kívülről tapadjon az arca az ablaküvegre, mint Jifí Wolkernek annak idején az étteremnél. Boldog búcsút! Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing:.59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com Ott fönn, a polcon * MOLNÁR NORBERT Régóta figyelem ezt a Fico gyereket. Gyanús, igen gyanús. Fölugrott a polcra, de én nem hittem el neki. Parlagi politizálása, obszcén ötletei, gondoltam - engem, a szlovák politika legsötétebb mozzanatain nevelkedett Karakót -, már nem tudnak meglepni. És mégis. Szóval onnan, a polcról azt javasolta, módosuljon a választási törvény, azon belül is a bejutási határ. Mióta Isten fölvitte a dolgát vagy 17 százalékra, simán megoldaná a sokpártrendszer problémáit. Amelyik párt egyedül vág neki a nagy voksolásnak, legalább 8 százalékot szerezzen a partementért, ha ketten koalíciót kötnek, 16-ot, ha hárman, 24 százalékig meg se álljanak. A mostanság erős Fico így, egy csapásra, baseballütővel oldja a kérdést, egyben jelezve, mennyire érdekli őt a kisebbségi vélemény. Vázoljunk fel egy helyzetet: a legközelebbi TALLÓZÓ SME A Szociáldemokrata Párt közgyűlése felszólította Jozef Krumpolecet, mondjon le mandátumáról, mert kilépett a pártból és átlépett az SDKÚ- ba. Jaroslav Volf nem szavazott a javaslat mellett, mivel az adott helyzetben a döntés nem érvényesíthető. Ha az lenne, valószínűleg a pártelnök is szavazott volna. Ez a reakció olyan, mint amikor a HZDS megfosztotta mandátumától Fran- tisek Gaulieder képviselőt, mert kilépett a párt frakciójából. Akkor Volf is a demokrácia sárba tiprásáról beszélt, most szó sincs erről. Minipárt- jával besorakozni készül a Rusko és Hamzík vezette SOP mögé, mely egyre sikeresebben veri szét apró darabokra az SDK frakcióját. Kérdés, hogy miután kilépnek a szociáldemokraták az SDK-frakcióból, a tisztesség kedvéért lemondanak-e mandátumukról, hiszen ők is erre szólították fel volt párttársukat. Kőműves Kelemenné álruhában (ÚTK/AP-fel vétele) A státustörvény elfogadása növelné a határon túli magyarok szülőföldön való maradásának esélyét Élnénk a törvényes lehetőséggel A Magyar Állandó Értekezlet által még idén megvitatandó státustörvény-tervezet elfogadása számottevően növelné a határon túli magyarok szülőföldjükön maradásának esélyeit - derül ki a Balázs Ferenc Intézet minap ismertetett felméréséből. SIDÓ ÁRPÁD „Integrációs esélyek és veszélyek” címet viseli a budapesti intézet a kisebbségvédelemről és a tervezett státustörvényről a határon túl, valamint az anyaországban uralkodó véleményeket feldolgozó munka- példánya. Az összehasonlító szociológiai kutatásokat 1993-tól végző BFI idén két vizsgálatban keresett választ a határon túli magyar közösségek tagjainak és a magyar állampolgároknak az integrációs folyamat keretem belül elképzelhető kisebbségvédelmi intézkedésekhez való viszonyáról. A tudományos műhely alapfeltevése az volt, hogy „Magyarország várható EU-csatlakozása - valamint a szomszédos országok valószínű kimaradása - esetén a Kárpát-medencei magyarság többszörös kisebbségben találhatja magát (...), hiszen a kisebbségi létük óta először az anyaországétól merőben különböző társadalmi kondíciók közé és attól eltérő fejlődési pályára kerülhetnek.” A határon túli, valamint a magyarországi adatfelvételek kiemelten a Kárpát-medencei magyarok különleges státusával (a munkavállalási hajlandósággal, az egészségügyi ellátással, a továbbtanulással és a vállalkozási hajlandósággal) kapcsolatos elvárások vizsgálatával foglalkozott Magyarország EU-integrációjá- nak tükrében. Az eredményekből az derül ki, hogy a kárpátaljai magyarok élnének a legnagyobb arányban a státustörvény adta kedvezményekkel (86,5 százalék), Erdélyben 80,3 százalékos, a Vajdaságban 79,9 százalékos és a szlovákiai magyarok körében 64,8 százalékos a tervezet támogatottsága. A jogszabály megalkotása anyaországszerte 60,7 százalékban népszerű, ugyanakkor a magyar állampolgárok a teljes körű kettős állampolgárságot támogatják a legkevésbé. A törvény megalkotását elsősorban a fiatalok és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők szorgalmaznák. A különleges státus által biztosítani kívánt legális magyarországi munkvállalás iránti igények mértéke a következő: három régióból (Vajdaság, Erdély, Felvidék) megközelítően minden harmadik különleges státussal bíró határon túli magyar személy próbálkozna anyaországi munkavállalással, szögezi le a reprezentatív mintákon végzett felmérés. Az egyetlen kivételt a kárpátaljaiak képezik, akik közül minden második kívánna Magyarországon munkát vállalni a tervezett keretek között. Az említett regionális átlagokhoz képest korcsoportok szerint a 35 év alattiak aktivitása emelhető ki, hiszen körükben kivétel nélkül meghaladja az 50 százalékot azok részaránya, akik az adózás tényét is elfogadva munkát vállalnának. Ami a státustörvény által biztosítandó magyarországi egészségügyi ellátást illeti, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban nem éri el a 10 százlékot azok részaránya, akik szerint a magyar államnak ingyenesen kellene biztosítania a határon túli magyarok ellátását. A továbbtanulás tekintetében megkérdezettek véleményét némi ellentmondás jellemzi, szögezi le a jövőre tematikus elemzések formájában megjelenő dolgozat. Az általános megközelítés szintjén a túlnyomó többség ugyan a szülőföldön való továbbtanulás támogatása mellett tette le voksát (Szlovákiában és Erdélyben 72 százalékban, a Vajdaságban 63 százalékban ezt a változatot részesítették előnyben, és A Kárpát-medencei magyarok többszörös kisebbségbe kerülhetnek. a kárpátaljaiak is 55 százalékban ezt az álláspontot képviselték), ennek ellenére mindegyik régióban 50 százalék fölött számoltak be arról, hogy a különleges státust szerző megfelelő korú családtagjaik igényt tartanának a továbbtanulásra Magyarországon. További ellentmondásként tálalja a tanulmány a magyarországi továbbtanulás utáni korlátozásokkal (a tanulmányi idő kétszeresének időtartamára szóló visszatérési kötelezettséggel) kapcsolatos adatokat is. Az említett megszorítást a vajdasági és a kárpátaljai megkérdezettek több mint fele utasítja el, a felvidékiek 40 százaléka is hasonló véleményen van, s csupán az erdélyiek körében alkotnak többséget azok (52,6 százalék), akik szerint a magyarországi tanulmányok befejezése után a szülőföldre való visszatérést az érintetteknek előzetesen, szerződésben kellene vállalniuk. A kutatás kiemelten kezeli a különleges státus és a szülőföldön való vállalkozások kölcsönhatását. Három régióban (Felvidék, Erdély, Kárpátalja) a válaszadók mintegy harmada indítana vállalkozást szülőföldjén - vagy bővítené a már meglevőt - a különleges státus birtokában és a magyar államtól erre kapott kedvezményes kölcsön esetén. Érdekes, hogy a vajdasági megkérdezettek vállalkozó kedve még az ismertetett jelentékeny részarányt is nagyságrendekkel meghaladja: csaknem minden második megkérdezett (48,9 százalék) élne a vállalkozásindítás lehetőségével, ha státusa révén magyarországi kölcsönhöz jutna. Az intézet szerint a különleges státusszal kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés annak tisztázása, hogy bevezetése milyen hatással lenne a határon túl élő magyarság elvándorlási szándékaira, illetve szülőföldjén való maradására. Az adatok mindegyik vizsgált régióban azt jelzik, hogy nagyobb mérvű elvándorlás abban az esetben következne be, ha az érintetteket az anyaországtól való elszakadás fenyegetné. Következésképpen: a különleges státus megteremtése kétséget kizáróan a szülőföldön való megmaradást ösztönözné. Az adatok tükrében mindez oly módon jelenik meg, hogy azok részaránya, akik számára elfogadhatatlan lenne, az anyaországgal ne a mostam szinten tartsák a személyes kapcsolatot, és ennek okán kérjék magyarországi letelepedésüket, a Vajdaságban 24,8 százalék, Kárpátalján 32,9 százalék, Erdélyben 21,4 százalék és a Felvidéken 16,1 százalék. Az elemzés több mint vészjóslónak tartja, hogy a schengeni határokkal „súlyosbított” kapcsolattartás/elszigetelödés esetén csupán a felvidékiek 72,9 százaléka, az erdélyiek 66,7 százaléka, a vajdaságiak 64,8 százaléka, a kárpátaljaiaknak azonban mindössze a fele (50,9 százaléka) kívánna szülőföldjén maradni. A különleges státus megteremtése ehhez képest számottevő mértékben növelné a szülőföldön maradás esélyeit: ez esetben az elvándorlók részaránya radikálisan csökkenne, elsősorban a Vajdaságban, valamint Kárpátalján. A Balázs Ferenc Intézet által végzett felmérés munkapéldánya terjedelmi okokból nem tér ki az egyes eredmények lehetséges magyarázatára, ennek valószínűleg a 2001- ben publikálandó összehasonlító tematikus elemzésben szentel teret. A részletesebb elemzés a közép-európai geopolitikai folyamatok kapcsán minden bizonnyal szót ejt a vizsgált régiókon belül Szlovákia - a felmérésben kapott néhány eredményben kifejezett - „különutassá- gáról” is. Arról ugyanis, hogy az alapfeltevésben leszögezett Magyarország EU-csatlakozása okozta, s a régió államait hátrányosan érintő kihívás (lásd „eltérő fejlődési pályára kerülés veszélye”) Pozsonyt nem olyan mértékben érinti, mint a Kárpátalját (Ukrajnát), a Vajdaságot (Jugoszláviát) és Erdélyt (Romániát). Nem tartozik szorosan a felmért kérdéskörhöz, csupán annak alapfeltevéséhez, de tény: Pozsony az EU-csatlakozásra váró országok második (helsinki) csoportjának, eddig tíz tárgyalási fejezetet előzetesen lezáró „éltanulója”, s az ország polgárai - meglehet, gyakran túlzottan - derűlátók a hozzávetőlegesen korai uniós csatlakozást illetően. Ugyanakkor Ukrajnával és Jugoszláviával Brüsszel még nem kezdett csatlakozási tárgyalásokba, s a bővítés második csoportjába tartozó, s a populista Ion Iliescut az államfői posztra újból visszatapsoló Romániának sincs esélye arra, hogy belátható határidőn belül csatlakozásképes legyen. Apró István, a Balázs Ferenc Intézet ügyvezető igazgatója és Dobos Ferenc kutatási igazgató (Dömötör Ede felvétele) JEGYZET
