Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-25 / 272. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 25. VEND ÉG KOMMENTÁR Hitetlenkedő kisgazdák A kisgazdapárt nem hisz a közvélemény-kutatásoknak. Nem ú j jelenség, hiszen akinek rosszul áll a népszerűségi indexe, igyekszik megkérdőjelezni a felmérések objektivitását, bagatellizálja az eredményt, és azzal érvel, hogy majd a választások megmutatják a valós képet. Torgyánnak és pártjának a napokban két ilyen közvélemény-kutatással is szembesülnie kellett. Egy héttel ezelőtt az egyik kimutatta, hogy ha most lennének a választások, a második számú koalíciós párt be sem jutna a parlamentbe. E hét közepén pedig azt olvasták a megkérdezettek Tor- gyánék fejére, hogy az FKgP-t tartják a legkorruptabb pártnak. És ez önmagában még nem volt elég, a legnagyobb kormányzó párt szavazótáborában megkérdezettek többségének is az volt a véleménye, hogy a kisgazdák korrupciós indexe a legnagyobb, az MDF szavazóiról nem is beszélve, ott csak ilyen vélemény volt. Figyelemreméltó, hogy régen voltak ilyen mértékben tájékozottak az emberek egy-egy eseményről, Torgyán házépítéséről a megkérdezettek 99 százaléka hallott, és 84 százalékuk mondta azt, hogy „amikor ekkora a szegénység az országban, akkor a minisztereknek is szerényebb körülmények között kellene élniük”. A kérdezettek háromnegyede szerint Torgyánnak le kellene mondania, és csaknem ugyanennyien vélik úgy, hogy a pártelnök-miniszter törvénytelen úton jutott az ingatlanhoz. Persze, Torgyán magától nem fog lemondani, Orbánnak pedig a költségvetés, ráadásul a kétéves költség- vetés elfogadása előtt ez nem érdeke. Ezért sem igazán hallatja hangját partnere viselt dolgai ügyében. A kisgazdapárt nem hisz a közvélemény-kutatásoknak. Vajon a választások eredményének hisznek-e majd? Akkor vajon mit mondanak? Sejtem, az egyik érvelésükről ugyanis megfeledkeztem. Nevezetesen: a sajtó a hibás mindenért. A szerző publicista KOMMENTÁR Uniós katonadolog SÓKI TIBOR Nem lesz egy „eurohadsereg” része a brit fegyveres erő - ezt Robin Cook brit külügyminiszternek kell bizonygatnia akkor, amikor Anglia egy húszezer fős csapattal járul hozzá az új, gyors reagálású európai alakulat kiépítéséhez. A válságok esetén gyorsan bevethető kontinentális haderő felállításáról a koszovói válság tapasztalatai nyomán született döntés. Ahogy Geoff Hoon, brit védelmi miniszter mondta, a balkáni válság megmutatta, az európai közösség nem volt kellőképpen felkészülve az effajta válság kezelésére. Emlékezhetünk, Szlovákiában nem mindenki örült annak, hogy az ország csatlakozott a Milosevics elleni koalícióhoz. Ismerve a Meciar és Slota által követett irányvonalat, ez nem is meglepő. Azt gondolhatnánk azonban, az uniós tagállamokban aligha akad politikai erő, amely ellenezné a közös kontinentális haderő felállítását. Pedig akad, mégpedig Nagy-Bri- tanniában. Mint általában, most is a William Hague vezette konzervatívok emeltek hangot a kontinentális együttműködés ellen. Ők a hagyományos brit izolacionizmus hívei, akik számára Európa egy meglehetősen távoli hely, s leginkább zavaró tényezőnek tekinthető az angol politikában. Hague azt ígérte, ha a jövő évi választásokon a konzervatívok nyernek, .hazahozza az angol katonákat”. Hogy az angol nemzeti érdekeket pontosan miként fenyegetné az új haderő, arról nem szólt. Hague elsősorban a NATO ütőképességét félti, amelyet szerinte az új hadtest fenyeget. Aki figyelemmel követi az angol konzervatívok politikáját, tudhatja, nincs olyan uniós kezdeményezés, amelyet a toryk elfogadhatónak találnának. Az sem meglepő, hogy érveik ugyancsak gyengék. Cook rámutatott, szó sincs Brüsszel irányította eurohadsereg felállításáról. A brit csapatokat illető kérdésekben a brit kormány hozza a döntéseket. Az sem igaz, hogy az új hadtest felállítása fenyegetné a NATO működőképességét, elvégre a többszintű katonai együttműködésre - amikor egy állam több szövetségben is részt vesz - több példa akad. Hague bírálata valószínűleg ugyanolyan forrásból fakad, mint Slotáék magatartása a koszovói válság idején. Olcsó nacionalista jelszavakkal szeretne tőkét kovácsolni, s minden eszközt megragad arra, hogy elrettentse az elzártsághoz szokott angolokat mindennemű nemzetközi együttműködéstől. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Készülök az elnöki nyugdíjamra (CTK/AP) TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Minden jel arra utal, hogy a következő néhány évben a romániai magyar kisebbség problémája a mostaninál is neuralgikusabbá válhat. Iliescu újbóli hatalomra jutása azonban nem szabad, hogy elbátortalanítsa a magyar-román párbeszéd híveit. Az irredentizmusnak a magyar közéletben semmi helye nem lehet, egyidejűleg afelől sem szabad kétséget hagyni, hogy Székelyföld bizonyos értelemben magyar probléma is. Szép szónoklatok tarthatók a szülőföldön maradás kötelességéről - de annál kevesebb szó esik arról, mit képes, mit hajlandó ebből vállalni az anyaország? Mit tanácsolhat egyáltalán egy olyan anyaország a kisebbségeinek, amely valójában maga is szegény, s belső ci- vódások gyötrik. Vajon lehet-e hitelesen bármit is mondani arról, miben számíthatnak miránk, ha Budapestnek kisebbségi ügyekben nincs társadalmi és politikai konszenzust élvező hosszú távú stratégiája? Ha az urnáknál mindenki átgondolja az ígérgetések realitását - akkor a második fordulóig változhat a helyzet Elegem van Romániából! Az erdélyi magyarságra nézve egyáltalán nem biztató jel Ion Iliescu és a Román Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) a felmérés szerinti közel negyvenszázalékos dominanciája. HÁTTÉR Ezért már szóviccnek számít Erdélyben: „Ha Iliescu nyeri meg a választásokat, az útlevél mindig nálunk lesz.” A nyitott kapu Európa felé talán többet segítene, akkor azonban ezek is lakatra záródhatnak. Az RMDSZ nem akar koalícióra lépni a Román Társadalmi Demokrácia Pártjával, hiszen az nem ismeri el a kisebbségi jogokat, ellenzi a privatizációt, és elutasítja az elkobzott javak visszaszolgáltatását. Ellenben Iliescu ígérete szerint több millió munkahelyet létesítenének, viszont a nagy kérdés az, hogy miből, ugyanis az ország gazdaságilag többnyire még mindig Erdélyre támaszkodik. És ha már „nem adjuk el az országot” jelszóval ellenzik a veszteséges, többmilliárdos adósságot felhalmozó állami vállalatok privatizációját, akkor legalább a kis és közepes magánvállalatok segítségét kellene előtérbe helyezni, nem csip-csup ügyekkel foglalkozni, mint Sabin Gherman esete, akinek egyesületét, a Pro Transüvaniát a Kolozs Megyei Táblabíróságon nem is olyan régen illegálisnak nyilvánították, miután közel másfél évvel ezelőtt az RTDP, Román Nemzeti Egységpárt (NÉP) és a Nagy-Romá- nia Párt (NRP) beperelte. Igaz, azóta külfödön bejegyezték az egyesületet, Gherman pedig nyugaton szeremé „népszerűsíteni” a romániai helyzetet. Ilyen alapon nem csodálni való a kijelentése sem, ami miatt célkeresztbe került: „Mám saturat de Romania!” (Elegem van Romániából!). Egyesek szemében bármennyire biztató Iliescu győzelme, ő mégis akkor fog megszeppenni, amikor éppen választania kell, kivel lépjen koalícióra, mert egyedül biztos nem fog kormányozni. Az RMDSZ csupán akkor hajlandó újabb kormányzati szerepre, ha konkrét biztosítékokat kap arra, hogy az állami magyar egyetem, a tulajdontörvények, az egyházi ingatlanok, a közigazgatási decentralizáció, valamint az anyanyelvhasználat kérdésében tartós megoldás születik. A 17 százalékot is megszerezni képes Nagy-Románia Párttal lépne koalícióra? A szélsőségességéről híres Comeliu Vadim Tudor bizonyára nem kéretné magát, hiszen műiden vágya, hogy fontos feladatkörhöz jusson. De ezt a lehetőséget a szakértők kizárják, mivel az NRP népszerűsége az utóbbi időben csökkent. Többek között „Ha Iliescu nyeri meg a választásokat, az útlevél mindig nálunk lesz.” azért, mert Tudor pártjának tíz tagja kampánycsend előtt egy nappal a szó szoros értelmében megszurkál- ta a Dőlj megyei Demokrata Párt ifjúsági szervezetének alelnökét. Természetesen az elkövetők - akik emberölési szándék vádjával bíróság elé kerülnek majd - a nagy nemzeti színezetben köddé váltak. Emellett még az is fontos tényező az NRP esélyeinek rombolásában, hogy nemrégen kitálalt egy Tudorhoz egykor közel álló újságíró, aki szerint számos politikust, üzletembert, újságírót helyezett feketelistára az NRP elnöke, és számításai szerint ha győztesként ér célba, akkor nekik is bűnhődniük kell az ország helyzetéért. Előzetes felmérések szerint esetleg a 12 százalék eséllyel rendelkező Nemzeti Liberális Párttal köthetne koalíciót, de szakértők szerint az súlyos következményekkel járhatna a párton belül, még a párt kettészakadásának veszélye is fenyegethet. De például Iliescu egykori társa, a Petre Roman által vezetett Demokrata Párt (DP) sem látszik késznek a koalícióra lépésre, hiszen a kampány alatt kölcsönösen támadta egymást a két párt. Még az RTDP legfelsőbb szintjén sem tudják, hogy kivel lépnének koalícióra. Ha a szavazópolgárok meghallgatják a legtisztességesebb kampányt folytató RMDSZ felhívását, vagy a nemrégen 61. életévét betöltött Emil Constantinescu leköszönő államelnök tanácsát, hogy az urnáknál mindenki gondolja át az ígérgetések realitását - akkor a második fordulóig változhat a helyzet, (s) Finnország sikeres Európa-politikája ONDREJCSÁK RÓBERT Finnország Európia Unióban betöltött szerepét egy publikáció „a későn jött eminens” szavakkal jellemezte (Urkuti György: A későn jött eminens: Finnország az Európai Unióban, In: A tizenötök Európái, Osiris, Budapest 2000). Ezzel a megnevezéssel, egyet lehet érteni. A második világháború után Finnország demokratikus országgá vált, fejlett piacgazdasággal, a finn külpolitika alapvető jellemvonása azonban a Szovjetunióval való kényszerűen szoros együttműködés volt, amely a finn politikára komoly befolyást, ellenőrzést biztosított Moszkva számára. Ez a kettősség - gazdaságilag és társadalmilag a Nyugat, de biztonságpolitikában de facto a Kelet része - Helsinki sajátos geopolitikai helyzetéből adódott. A Szovjetunió széthullása után megszűnt Moszkva befolyása, így Finnország teljesen visszanyerhette önállóságát a külpolitika terén. Ennek megfelelően a nagy keleti szomszéd már nem akadályozta európai integrálódását, így Helsinki 1995. január 1-jén csatlakozhatott az Európai Unióhoz, amelyhez gazdaságilag már több évtizede kötődött. Finnország EU-csatlakozásának legfőbb oka a biztonság keresése volt. Ez teljesen érthető egy olyan ország esetében, amely évtizedeken keresztül a szovjet hatalom árnyékában élt. A finnek úgy vélik, hogy uniós tagállamként gyökeresen javult országuk biztonsági helyzete, de egyesek szerint csak a NATO-tag- ság garantálná a teljes körű biztonságot (a jövőben ez a nézet valószínűleg erősödni fog). Bár Finnország teljes integrációjáról még nem beszélhetünk, elsősorban az állampolgárok szintjén van lemaradás, hiszen egy átlagos finnországi állampolgárnak még viszonylag kevés kapcsolata van Európával (ez a földrajzi helyzetből is adódik). Ennek ellenére a finn csatlakozás számos területen jelentősen javított az EU-átlagon, pl. a 100 lakosra jutó számítógépek, kórházi ágyak vagy az átlagéletkor tekintetében. Finnország Európa-politikájának alapköve, hogy csak a lehető legszorosabb integráció garantálja a gazdasági fejlődést és a biztonságot, és hogy az integrációs folyamatokból Európa keleti része se maradjon ki. Ennek megfelelően elsősorban gazdasági és biztonságpolitikai megfontolásokból a helsinki balti államok csatlakozásának egyik legnagyobb támogatója. Az EU jövőjével és átalakításával kapcsolatban Finnország több speciális érdekének adott hangot. Az északi államokkal karöltve erőteljes környezetvédelmi politikát követel, a kisebb tagállamokkal egyetértésben ragaszkodik ahhoz, hogy az intézményi reform után is legyen minden országnak delegáltja a bizottságban, s hogy a tanács összetételénél a jövőben is ragaszkodjanak ahhoz az elvhez, amelynek alapján minél kisebb egy tagország, annál kevesebb lakos után van egy szavazata. Finnország a másik két skandináviai EU-tagál- lammal, Dámával és Svédországgal együtt a schengeni szerződés aláírása után is ragaszkodott útlevélunió- jának fenntartásához, az EU-n kívüli észak-európai országokkal, Norvégiával és Izlanddal. Finnország Európa-politikája rendkívül sikeres, érdekérvényesítésének hatásfoka lehetőségeihez mérten elég magas. OLVASÓI LEVÉL Én iskolám, köszönöm Neked A magyar oktatás újraindításának 50. évfordulója alkalmából emlékünnepségre került sor november harmadik szombatján Rétén. Az egész délutánt betöltő rendezvény fő szervezője a Csemadok alapszervezete volt. Az iskola pedagógusai és diákjai kiállítást rendeztek az iskola életéből. Fényképek, korábbi tanévekből összegyűjtött bizonyítványok, régi osztálykönyvek, osztálynaplók és egyéb érdekességek idézték fel a múltat. A kiállítás megnyitásával vette kezdetét az ünneplés, melyen szép számban jelentek meg az egykori pedagógusok és diákok. A kiállítás megtekintését követően az iskola kertjében elhelyezett kopjafa megkoszorúzására került sor. A koszorúzás után a résztvevők útja a község két temetőjébe vezetett, ahol a Csemadok tagjai kisdiákok kíséretében koszorút helyeztek el a két elhunyt igazgató-tanító és az iskola alkalmazottja sírjára. Az emlékünnepség végső állomása a helyi kultúrház volt, ahol a megjelent vendégeket Metzner Zoltán, a Csemadok helyi elnöke üdvözölte. Ünnepi beszédet Kovács Péter, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának szakelőadója mondott. A közel kétórás kultúrműsor után, melyben az iskola diákjai és a Csemadok tagjai léptek fel, a résztvevők felidézhették diákéveiket, elbeszélgethettek egykori tanítóikkal és diáktársaikkal. Én iskolám, köszönöm Neked címmel könyv is megjelent az iskola 50 évéről. Jó érzéssel töltötte el a rendezőket az az igény, hogy gyakrabban kellene rendezni hasonló találkozókat. Metzner Valéria alpolgármester AZ EU ALAPFOKON
