Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-24 / 271. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 24. KOMMENTAR A diploma értéke TÓTH MIHÁLY Takaros dolgozatok jelennek meg a sajtóban a felsőoktatás ingyenes­sége megtartásának vagy megszüntetésének lehetőségéről. A leple­zetlenül polgári szemléletű véleményezők, legyünk őszülték, a politi­kai jobboldal hívei, nagyon logikus érveket sorakoztatnak fel. Igazuk van abban, hogy az emberek kevésbé becsülik meg, ami ingyenes. Té­nyekkel bizonyítható, hogy vannak országok, ahol úgyszólván isme- reden vívmány az egyetemi képzés ingyenessége. Adatokat ismerünk a nyugati ösztöndíj- és diákkölcsönrendszerekről. A tandíjbevezetés híveinek érveit hosszan sorolhatnánk. Teljesen természetes, hogy a szerényebb körülmények között élők rokonszenvét élvező baloldali pártok keményen küzdenek a tandíjmentesség fenntartásáért. És ér­velnek: akárhogy csűrik-csavarják is a dolgot az ingyenes felsőoktatás felszámolásának hívei, tényekkel bizonyítható, hogy a tandíj beveze­tésére mindig a legszerényebb jövedelmű családokból származó fiata­lok fizetnek rá. Más helyzetből startol ugyanis az a 18 éves, akit óvo­dáskorától kezdve a „zongora körül kergettek”, máshogy az a frissen érettségizett, aki kisiskolás korától természetesnek tekinti, hogy szülei könyvtárában több ezer kötet között válogathat, mint az a fiatal, aki­nek családjában legfeljebb bulvár lap az esti olvasmány. Ugyan még csak alig több műit 10 esztendő telt el a rendszerváltás óta, de már érezhető, hogy - főképp az ország kevésbé fejlett régióiban - lelassult a társadalmi mobilitás. Csokonai panaszának ez lehetne ma a (sajnos, nem kérdés, hanem kijelentés formájában megfogalmazott) parafrá­zisa: traktoros, melós, kisegzisztencia lesz, akinek apja traktoros, me- lós, kisegzisztencia volt. Szlovákia - bármennyire furcsa - ma a sze­génysége miatt nem engedheti meg, hogy felsőfokú tanintézeteiben megszüntessék az ingyenes oktatást. Tévedés ne essék, nem politikai szempontból nem engedheti meg, hanem gazdaságiból. Nekimehet­nénk a Dunának ugyanis, ha belenyugodnánk abba, hogy az ország gazdasági helyzete a legközelebbi 11 év elteltével is olyan siralmas lesz, mint napjainkban. Korszerű, tehát versenyképes gazdaságot műveletien emberek nem tudnak létrehozni. Vajon van-e a tandíj be­vezetésének agitátorai között akár egy is, aki ki tudja számítani, mek­kora kár keletkezik abból, ha szülei szegénysége miatt egy tehetséges, netán zseniális fiatal elkallódik? Elterelő hadművelet SIDÓ ÁRPÁD A HZDS saját referendumbotrányát egyre nyüvánvalóbban igyekszik szóvirágba burkolt elterelő hadművelettel feledtetni, s a legerősebb ellenzéki párt háza tájékán a mai országos elnökségi ülés után való­színűleg minden marad a régiben. „Érvénytelen volt csupán, nem pe­dig sikertelen” - hangzik az össznépi érdektelenségbe fulladt népsza­vazással kapcsolatban a HZDS legújabb eufemizmusa. Szépítő körül­írásra szükségük is van, hiszen a 40 százalékra saccolt részvételi a- rány csak 50 százalékban teljesült, ami miatt, ahogy az várható volt, személyi következtetést senki nem hajlandó levonni a Tomásik utcá­ban. Vannak, akik egyenesen elégedettek az eredménnyel (Jozef Tár­cák elnökségi tag), s a leginkább önostorozó pártkatona (Jozef Bozik alelnök) is csak olyan adalékot szolgáltat az ügyhöz, hogy „én a lehe­tőségekhez képest a maximumot nyújtottam”. A HZDS elterelő műve­letének része a pofozógépnek bármikor használható MKP-s 13. me­gye elképzelése. Nincs igazi mondanivaló, s csak az unalomig ismé­telt közhelyektől csöpög a párt e kérdésben nyilvánosságra hozott nyüatkozata. Odáig merészkednek a dokumentum kiagyalói, hogy a „plusz egy megye” elgondolás a hazai „belpolitikai bonyodalmakon” túl még a nemzetközi szerződéseket is sérti. Lelki szemeimmel látom, ahogy a tömörülés sajtóosztályának csúcsfejei zsonglőrködnek a ná- luknál gyorsabb reflexű, hasonlóan üldözési mániában szenvedő pár­tok által már jóval korábban vüággá kürtőit frázisokkal, mi kerüljön be a hivatalos változatba. Arra persze gondosan ügyelnek, a sérelmek közlése mellett nehogy legalább egy konkrétumot is megnevezzenek. Bár érthető ez az alapállás: egyszerűbb megalapozottságot nélkülöző, ráadásul aktualitását vesztett dörgedelmet spontán tálaim a szlováki­ai magyarok politikai sikersztoriját (kormányra kerülésüket) ereden­dő bűnnek tartó választópolgárok 40 százalékának, mintsem beis­merni, a népszavazással elszámítottuk magunkat, bocsi, de még sincs rendszerváltó hangulat az országban. Az a bizonyos 40 % megelég­szik a tagadhatatlanul bugyuta, egyszerű megoldással is, csak hogy egy valósnak tűnő mozaikdarab ismét beilleszthető legyen az ellenség­képbe. A többiekre meg nem kell feltétlenül tekintettel lenni. Kis jóin­dulattal feltételezhetjük róluk, úgysem kíváncsiak a magyarázkodásra. •<«•**«■*■ ■•mi» Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz daée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com A pénz bálában számolva jó (CTK/AP) TALLÓZÓ ' ABC A baszk szakadár terrorszervezet, az ETA olyan fegyvereket használ, amelyeket a cseh feketepiacon szer­zett be, jelentette a spanyol lap ál­lambiztonsági forrásokra hivatkoz­va. Az a pisztoly is cseh gyártmányú volt, amellyel a terrorszervezet ked­den megölte Ernest Lluch volt szoci­alista minisztert. Az ETA állítólag tavaly félmillió dollár összegben eszközölt vásárlásokat Csehország­ban, amikor ugyan tiszteletben tar­totta a bejelentett fegyverszünetet, de közben újabb merényletek előké­szítésével foglalkozott. Ugyanilyen pisztolyokat talált a rendőrség, ami­kor a november 9-én végrehajtott akció során letartóztatta a Vizcaya kommandó tagjait. A vásárlás ténye azzal a félmillió dollárról szóló elís- mervénnyel bizonyítható, amelyet 1999 tavaszán foglalt le a rendőrség az ETA egyik vezetőjének párizsi le­tartóztatása során. A hét végén Budapesten KEK-csúcstalálkozó - Jugoszlávia visszatérhet a regionális együttműködési tömörülésbe Tizenhatan egy nyomsávban Ma és holnap Budapesten tartják tizenegyedik találko­zójukat a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) elne­vezésű regionális együttmű­ködési tömörülés tagállama­inak kormányfői. MTI-SAJTÓADATBANK A KEK a térség országai közötti kap­csolatok legnagyobb - 16 országot és csaknem 200 millió Iákost magá­ban foglaló nem intézményesített együttműködési kerete, amelynek soros elnöki tisztségét idén Magyar- ország tölti be. A Duna-Adria föld­rajzi vonal mentén fekvő országok közösségének megteremtését az 1978-ban életre hívott Alpok-Adria együttműködési rendszer ihlette. Olaszország, Jugoszlávia, Ausztria és Magyarország külügyminiszterei 1989. november 11-12-én állapod­tak meg Budapesten: a jószomszédi kapcsolatok erősítésével, a nemzeti kisebbségek híd szerepére támasz­kodva, a kulturális és történelmi ha­gyományokat szem előtt tartva fej­lesztik az együttműködést. A közös­séghez 1990. május 28-án csatlako­zott Csehszlovákia. Az első csúcsta­lálkozót 1990. július 31-én és au­gusztus 1-jén tartották Velencében, itt és ekkor honosodott meg a görög-latin eredetű pentagonalis (ötszögletű) olasz megfelelője, a Pentagonale használata. A tagság feltételévé tették, hogy a csatlakozó országban szabadon választott par­lament gyakorolja a törvényhozó hatalmat, biztosítsák az emberi jo­gokat, és ismerjék el a nemzeti ki­sebbségek jogait. Az alapelvek sze­rint a tömörülés földrajzilag zárt, de rugalmasan viszonyul a más orszá­gokkal folytatandó együttműködés­hez. 1991 júliusában, a Dubrovnik- ban tartott második csúcsértekezle­ten lett Lengyelország hatodik, tel­jes jogú tag, a Pentagonale pedig Hexagonale. Az 1992 óta Közép-eu­A KEK-et az Alpok-Ad­ria együttműködési rendszer ihlette. rópai Kezdeményezés nevet viselő regionális tömörülésben Jugoszlá­via tagságát 1992-ben felfüggesztet­ték, de 1993-ban megerősítették az önálló Csehország és Szlovákia tag­ságát. 1992 óta tag Horvátország, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina, 1993-ban csatlakozott Macedónia. Az 1996-os bécsi külügyminiszteri találkozón felvették Albániát, Bul­gáriát, Fehéroroszországot, Romá­niát és Ukrajnát, majd a grazi csú­cson Moldovát. A KEK-nek tagja két EU-tagállam, több, az EU-val társult ország, négy volt jugoszláv állam, sőt megfigyelő státusban Bajoror­szág német tartomány is. Ennek fé­nyében szögezte le 1997-ben a brüsszeli bizottság, hogy kész finan­szírozni a KEK egyes programjait, azokat, amelyek a politikai helyzet megszilárdulását, a gazdasági refor­mokat, a környezetvédelmet, a ma­gánszektort, a határon átnyúló igaz­ságügyi együttműködés javítását szolgálják. A KEK szerepe 1989 óta alapjában változott meg: létrehozá­sakor a kelet-nyugati együttműkö­dés ügyét kívánta szolgálni, ma a legfőbb feladat az eurokonformitás megteremtése, s azoknak az orszá­goknak a bevonása az együttműkö­désbe, amelyek az Európai Unióban semmilyen státussal sem rendelkez­nek. A KEK sokáig nem rendelkezett állandó adminisztratív-irányító tes­tülettel, első állandó saját székhely- lyel és szervezettel rendelkező szer­ve a Triesztben 1996. március 15-én megnyílt Információs és Dokumen­tációs Központ, amelyet az 1997-es szarajevói csúcs határozata értel­mében állandó titkársággá alakítot­tak át. Fő feladata az információ- áramlás elősegítése, döntések elő­készítése, tanácskozások szervezé­se, a fejlesztési programok kezelése. A 2000-2001. évre elfogadott ak­cióterv adja a keretét a KEK gyakor­lati, konkrét projektumok megvaló­sítását célzó tevékenységének, amelynek kivitelezéséért tizenhat munkacsoport a felelős (minden or­szág egy-egy munkacsoport elnöki tisztét látja el). A gazdasági együtt­működés keretében száznál több munkaprogramot tartanak nyilván a turizmustól a telekommunikáción át a kis- és középvállalkozásokig, a környezetvédelemig. A legutóbbi, 1999. november 5—6-i prágai jubile­umi csúcstalálkozón a KEK 16 tagor­szága közül 12 kormányfői szinten képviseltette magát, a résztvevők el­fogadták a következő két évre szóló akcióprogramot. A tanácskozás zá­ródokumentuma hangsúlyozta a ki­sebbségi jogok védelmének fontos­ságát is, emlékeztetve arra, hogy a kisebbségi jogok védelmének KEK- okmányát eddig 11 tagállam írta alá. Előzetes tájékoztatás szerint a mostani budapesti csúcstalálkozón a délkelet-európai együttműködés - ezen belül a jugoszláviai demokrati­zálódás, a koszovói újjáépítés - és az euroatlanti integráció ügye mellett kiemelt téma lesz a KEK-en belüli gazdasági kooperáció. A tanácsko­zásra meghívást kapott Vojiszlav Kostunica jugoszláv, valamint Müo Djukanovics montenegrói elnök is, így napirendre kerülhet Jugoszlávia visszatérése a KEK-be. Többször előfordult, hogy a rendőrök ugyanazt a tettest háromszor is kénytelenek voltak megkeresni és előállítani Költséges bújócska néhány bíró miatt GAÁL LÁSZLÓ Szeptembertől érvénybe lépett a büntető perrendtartás módosítása, vagyis ha a bíró nem tesz eleget a vizsgálótiszt kérelmének, és nem helyezi vizsgálati fogságba az elő­zetes letartóztatásban levő gyanú­sítottat, az ületékes ügyész fellebb- viteli bírósághoz fordulhat, amely öt napon belül elrendelheti a vizs­gálati fogságba helyezést. Csak­hogy a törvények értelmében az előzetes letartóztatás legfeljebb 24 óráig tarthat, s ha a bíró első fokon ez alatt az idő alatt nem rendeli el a vizsgálati fogságot, a rendőröknek nincs más lehetőségük, mint a gya­núsítottat kitessékeljék a szabadba. OLVASÓI LEVÉL Vladimír Meciar győzhetett volna Csúfos kudarccal végződött kia­gyalóira nézve az a népszavazás, amelyet a HZDS és az SNS kezde­ményezett a parlament választási idejének lerövidítéséért. Gondol­kodtam, mit hibázott el a nagy kombinátor (mifelénk ezt más­képpen mondják, de az nem tűri Aztán ülhetnek ölbe tett kézzel, várva a fellebbviteli bíróság határo­zatát, mert a törvény még azt sem teszi lehetővé, hogy közben a gya­núsítottat megfigyeljék. Ez ugyanis sértené személyi jogait. Aztán öt nap múlva felköthetik a gatyájukat, és kezdhetik keresni az azóta ár- kon-bokron túljáró gyilkost, rablót, zsarolót, aki közben még a tanúkat is megfélemlítette. A bűnügyi rend­őrség nyomozóosztályának veze­tője nemrég elpanaszolta, előfor­dul, hogy ugyanazt a tettest három­szor is kénytelenek megkeresni és előállítani. Először, amikor a bűn- cselekmény gyanúsítottjaként le­tartóztatják, másodszor, amikor a bíró elengedi, és a gyanúsított nem a nyomdafestéket), Vladimír Me­ciar. Aztán rájöttem, ha egy kicsit körültekintőbb lett volna, akkor olyan elsöprő győzelmet arat, hogy még elődei, kommunista elvtársai is elbújhatnának mögöt­te. Márpedig azok akár 101,4 szá­zalékos választási győzelmet is arattak. Emlékeznek, amikor azt próbálták firtatni, honnan vette az 50 milliót a trencsénteplici panzióra, a nagy szemfényvesztő azzal hárította el a célzásokat, hogy külföldről kapta a kölcsönt. jelenik meg a kihallgatáson. A bíró pedig, miután kihallgatta, ismét el­engedi. Aztán amikor megszületik a bírósági ítélet, és a tettes - már el­ítéltként - nem jelentkezik a bünte­tés végrehajtására, megint csak a rendőrök dolga őt bekísérni a hűvösre. S teszik ezt mindannyi­szor az adófizetők pénzén, csak azért, mert a bíró a világért sem akar belegázolni a gyanúsított sze­mélyiségi jogaiba. Nem vitatom, hatalmas felelősség valakit meg­fosztani szabadságától annak tuda­tában, hogy esetleg ártatlan ember életét teheti ezzel tönkre. Csak­hogy túl sok olyan esetről hallani, amikor a rendőrség megcáfolhatat­lan bizonyítékokkal támasztja alá a Ha annyira szereti ezt az orszá­got, ahogy gyakran deklarálja, el­árulhatná, hol dobálóznak 50 milliós kölcsönökkel. Meggyőződésem, hogy akkor leg­alább 4 millió szavazópolgár fo­lyamodna tüstént érte, és ha meg is kapná, nyakam rá, mindenki őrá adná voksát. Csakhogy aki ki­csit is ért a nemzetközi politiká­hoz és gazdasági kapcsolatokhoz, tudja, külföldön nemigen oszto­gatják olyan kegyesen a hiteleket és a kölcsönöket, mint nálunk, tettes bűnösségét, a bíró mégsem •veszi ezt figyelembe. Vajon miért? Megfélemlítették? Lefizették? Mert mi egyébbel magyarázható például az a nemrég megtörtént eset, ami­kor a rendőrség tetten érte a zsaro­lót, a bíró mégsem volt hajlandó vizsgálati fogságba venni ót, pedig olyan visszaesőről volt szó, aki a tett elkövetésének idején is feltéte­lesen volt szabadlábon az előző börtönbüntetéséből. Kíváncsi len­nék, ha a bíró urakkal fizettetnék meg egy-egy általuk elengedett bűnöző kétszeri-háromszori kinyo­mozásának és előállításának költ­ségeit, akkor is annyira szívükön viselnék-e a „szegény megtévelye- dettek” személyiségi jogait. éppen az ő országlása idején. A külföld nagyon is megnézi, hová adja a pénzét. Ha juttat valamit, az biztos, hogy ellenszolgáltatást vár érte. Ha tehát az ország akko­ri egyik legmagasabb méltósága ellenszolgáltatás fejében jutott külföldi pénzekhez, akkor elárul­hatná azt is, mit ígért értük és ki­nek. Ellenkező esetben a bűnül­döző szervek dolga lenne, hogy szóra bírják. Palágyi Lajos Dunaszerdahely

Next

/
Thumbnails
Contents