Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-23 / 270. szám, csütörtök
Csütörtök, 2000. november 23. 3. évfolyam, 40. szám A címeravató ünnepséget sportdélután követte, ahol a múlt és a jövő focistái léptek színre, hiszen a helyi öregfiúk mellett a diákcsapat is a pályára lépett Egy gömöri település múltja és jelene A járási hivatal elöljárója, Boros Zoltán és Mács Zoltán polgármester a kopjafa előtt (A szerző felvételei) SIMON ATTILA a egy település 900 éves múltra tekinthet vissza, akkor méltán lehet arra büszke. A Balog folyócska völgyében fekvő kis gömöri falu, Bátka nevét az oklevelek ugyan 1294-ben említik először, de Gömör megye legjobb szakértője, Ila Bálint szerűit a falut még a 11. században alapították, s így már a 900 év is megvan. Bátkában október 19-én falunapot tartottak. Délnyugat-Szlovákra fal- vaival ellentétben a Rimaszombati járásban az ilyen rendezvények még nem túl gyakoriak, de az ott élők is egyre inkább felismerik, hogy milyen jelentősége van az ilyen közösségformáló és a hagyományokat ápoló eseményeknek. Persze a rimaszombati járásban mostanában inkább a szociális helyzet a fő beszédtéma, hiszen óriási a munkanélküliség. A döntő többségében magyarok által lakott Bátkában is ez a helyzet, hiszen a korábban a lakosság nagy részének munkahelyet biztosító állami gazdaság mára megszűnt, s jogutódja sorra bocsátja el dolgozóit. Mindenesetre a falu vezetőinek, mindenekelőtt Mács Zoltán polgár- mesternek a dicséretére válik, hogy ilyen helyzetben is megszervezték a község történetének első falunapját. A nap sikeréhez az októberben szokatlanul jó idő is közrejátszott, noha reggel még fagyott, de amikor az ünnepélyes istentiszteletet követően a falu polgárai a községháza elé vonultak, az előttük menetelő rövid szoknyás várhosz- szúréti mazsorettek lába már semmiképpen sem fázhatott, hiszen gyönyörűen sütött a nap. A mai Bátkát 1906-ban belügyminiszteri rendelettel vonták össze az addig külön közigazgatással rendelkező Alsó-és Felsőbátka falvakból. A Bátka településnév török eredetű, sarat, sárvizet jelent. E név eredetileg azt a várföldet jelentette, amely területéből az Árpádok korában egy tucat település vált ki fokozatosan. Ezekből néhány az idők során elpusztult, Bátka, Dulháza, Rakottyás azonban ma is önálló település. A két falu lakossága a huszadik századig keveset változott, évszázadokon keresztül kizárólag magyar volt, s az első cigányok is csupán az 1700-as évek végén jelentek meg a falu mellett. (Az elsőt Lalinak hívták.) Az állandóságot az is bizonyítja, hogy a mai családok elődjeiről már a középkorból vannak feljegyzések. Az alsóbátkai jobbágycsaládok névsorában már 1389- ben megjelenik a Myke család, 1550-ből pedig a Csont, a Fejes, a Gál, a Mács, a Szívós család, a felsőbátki családok között pedig ugyanebben az időben jegyezték fel a Vass család nevét. Álsóbátkában kevés nemes volt, itt főleg jobbágyok éltek, s az ő soraikból emelkedett a nemesi sorba a Szívós- család, akiknek I. Lipót magyar király adott 1690-ben nemességet. Alsóbátkában hosszabb ideig a Kállay, a Bakos, a Szentmiklósi és a Bornemissza család birtokolt. Felső-Bátka ezzel szemben úgynevezett kuriális falu volt, ahol jobbágyság alig élt, hanem inkább kisebb birtokokon gazdálkodó birtokosok, esetleg béreseik. A nemesi családok közül a Bátky, a Kollát, a Csikó család érdemel említést. Külön ki kell emelni a Bornemissza családot, amely a 2. világháborúig birtokolt a faluban. Az övék volt a mai orvosi rendelőként szolgáló úrilak, amelyet 1895-ben Bornemissza István építtetett, s amelyben a század elején Bornemisz- sza Elemér lakott. Halála után a kastély Cirbesz Józsefé lett, majd az ő örököseitől vette meg a falu. A malom mellett álló kastély még az 1600-as években épült, ennek utolsó a Bornemisszák közül utolsó tulajdonosa Bornemissza László Gömör megyei alispán volt, akit a falubeliek szerettek, s kis termete miatt csak Kupaknak neveztek. Kastélya, amely az elmúlt évtizedekben az állami gazdaság raktáraként szolgált jelenleg átépítés alatt áll, s ha elkészül, a környék falusi turizmusának egyik központja lehet, amelyben a hangulatos pinceborozó mellett, vendégszobák is helyet kapnak. Bátka 20. századi története a többi gömöri faluéval azonos, a fájdalom és öröm váltotta egymást, noha az előbbiből volt több. Míg a falu lakossága a trianoni békedjktátum következtében bekövetkező határmódosítást megdöbbenéssel és érthetet- lenséggel fogadta, addig az 1938. november 10-én bevonuló magyar honvédeket őszinte örömmel üdvözölte. A második világháború azonban Bátkától is megkövetelte áldozatait, akiknek emlékét ma a református templomban emléktábla őrzi. A háborút pedig a hontalanság évei követték, s bizony a deportálásokat, a lakosságcserét és a reszlovakizációt átélő idősebb emberek még ma sem szívesen beszélnek az akkori eseményekről. Pedig szükség lenne erre, hogy a mai fiatalok is tisztában legyenek szülőfalujuk múltjával. Bátkát a 16. század közepe óta református magyarság lakta, amely az elmúlt századokban többször látta vendégül a református egyház megyei közgyűlését. Ennek ellenére a falu fiatal lelkésze, Boros István joggal említette meg az ünnepi istentiszteleten, hogy a 18. századi, s utoljára a 90-es években restaurált templom padsorai gyakran foghíjasak, a falut évszázadokon keresztül megtartó hittől elfordultak az emberek. Persze az elmúlt évtizedek történéseinek ismeretében ez nem is csoda, hiszen a járás kommunista vezetői mindent megtettek azért, hogy az emberek eltávolodjanak az egyháztól. így volt ez Bátkában is, ahol konfirmáció helyett olyan esküre kötelezték az iskolásokat, amely során a Párt és a Szovjetunió iránti hűségüket kellett kinyilvánítaniuk. Annak pedig, hogy egész generációk szoktak el a templomba járástól máig érezhető hatása van, hiszen a gyülekezet aktív tagjai között kevés a fiatal és a középkorú. A községháza előtt a falu polgár- mestere, Ján Kamensky alpolgármester, Boros Zoltán járási elöljáró és Mács József író avatták fel a falu új jelképeit, a község zászlaját és címerét. Ä falu címere a település mezőgazdaságijellegét fejezi ki, hiszen a piros mezőben ezüst színű ekevas és két arany csoroszlya található. A címer tulajdonképpen az Alsóbátka által a múlt században használatos bélyegző motívumain alapul. A községháza előtt állították fel azt a várhosszúréti Ulman István és társai által készített kopjafát, amely nemcsak a falu múltjának állít emléket, hanem a magyar államiság ezredik évfordulójának is. A címeravató ünnepséget sportdélután követte, ahol a múlt és a jövő focistái léptek színre, hiszen a helyi öregfiúk összecsapása mellett a diákcsapat is pályára lépett. A két mérkőzés a valós helyzetet tükrözte, hiszen míg az elmúlt évtizedekben a járás egyik legjobbjának számított a bátki csapat, addig jelenleg gyengén teljesít. E diákok tehát kiBátka község címere a település mezőgazdasági jellegét fejezi ki (archív) kaptak, de az öregfiúk biztosan győztek a szentkirályi csapat ellen. Közben persze fogyott a gulyás és a gömöri sör is, így az ellenfél sem távozott szomorúan, s a falu lakosai is vidámabban vonulhattak a koraesti kultúrműsorra, amelyen a Újgömör néptánceggyüttes, az Écsi Gyöngyi vezetésével a berzétei Berkő népdalkor és néptánccsoport, a bátkai Csemadok Egyszer volt, hol nem volt színjátszócsoportja és a helyi iskolások és óvódások léptek fel nagy sikerrel. A zajos és látványos falunapi események mellett egy kevésbé hangos, de annál bensőségesebb rendezvényre is sor került, amely során az érdeklődők a falu neves szülöttjével, Mács József íróval beszélgethettek életéről, alkotásairól és a régi Bátkáról, amelynek Mács József regényeiben igazi krónikásává vált. Az írónak napjainkban jelenik meg négykötetesre tervezett regénysorozatának első kötete Öröködbe Uram címmel, amely a szerző családjának története mellett naplószerű hitelességgel idézi fel a falu történetének utolsó száz évét. Az író elmondta, hogy számára szülőfaluja és az itt megélt fiatalsága olyan táptalaj, amelyhez mindig visszanyúlhat, s amely kiapadhatatlan élményforrás írói vénája számára. A református templomot 1808-ban említik először Tompa Mihály Kulturális Napok és II. Gömör-Kishonti Fórum - emlékműsor, diákszínpad bemutatója, tudományos előadások, fotókiállítás, zene és istentisztelet Közösen, egymásért az eljövendő évezred küszöbére lépve JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya és a Gömör-Kishonti Múzeum Egye- mmmmm sülét közös szervezésében került sor arra a háromnapos rendezvényre, amelyet november 10. és 12. között rendeztek meg Rimaszombatban jelentős érdeklődés mellett. A Csemadok TV hosszú évek óta november elején rendezi meg a Tompa Mihály Kulturális Napokat, amihez ezúttal csatlakozott a II. Gömör-Kishonti Fórum is a Magyar Tudomány Napja alkalmából. Az első napon délelőtt a rimaszombati gimnazisták és a kereskedelmi akadémia diákjai Sellei Zoltán budapesti előadóművész millenniumi emlékműsorát élvezhették, este előbb megnyitották a Magyar jelképek és történelem 2000 című vándorkiállítást, amelyet a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete bocsátott a szervezők rendelkezésére, majd zsúfolt ház előtt a füleld Apropó diákszínpad mutatta be a komáromi Jókai Napokon is nagy közönségsikert aratott Tengerihántás című előadását, amelyet Arany János négy verses alkotása alapján rendezett Szvorák Zsuzsa. A második nap a tudományos értékelésé volt. Előbb a református egyház gyülekezeti termében a II. Gö- mör-Iüshonti Fórum két előadására került sor (Tököli Gábor előzetesen meghirdetett Épített örökségünk kutatása c. előadása a régész prágai elfoglaltsága miatt elmaradt), dr. Gaál Lajos „szlovákiai főbarlangász” a Természeti örökségünk kutatásának eredményei cím alatt tartott igen izgalmas, képekkel illusztrált előadást Gömör természeti értékeiről, az itt felfedezett rengeteg barlangról, amelyek közül Georg Bucholz már 1719-ben leírta a szili- cei jégbarlangot, s a következő évtizedekben folyamatosan került sor a vármegye többi nevezetes barlangjának feltárására is. A sok neves munka közül kiemelésre kívánkozik Fábry János Gömör és Kishont Vármegye természeti viszonyait 1855-ben leíró munkája, a breznó- bányai születésű Herman Ottó munkái, aki ornitológiái munkáival szerzett elismerést magának, az Ajnácskő melletti Pogányvár és Csontos-árok felfedezése. Fábry János volt az, aki 1882-ben megalapította a Gömöri Múzeumot, és magát a Múzeum Egyesületet, amelyik egészen 1951-ig létezett, majd a rendszerváltás után felújította a tevékenységét. A sok neves kutató közül kiemelkedik Bartholomeides László is, aki 1808-ban megjelent nevezetes művében először vállalkozott Gömör történeti, földrajzi és statisztikai leírására. B. Kovács István gömörológus a régió társadalomtudományi eredményeit foglalta össze. (Megjegyzem, hogy nagyon hiányzott a fórumról egy, a régió művészeti értékeit, eredményeit összefoglaló értékelés). Mint régész kiemelte a környéken végzett legfontosabb régészeti feltárásokat, így a rima- szombati főtér, a szabadkai török vár, a sajógömöri vár, valamint a tornaijai földvár feltárását, Blasko- vics József törökkori kutatásait, s Forgon Mihály családkutatásait. Gömör vármegyét először Bodó Mátyás írta le, de ez a munka csak pár éve jelent meg Debrecenben, ahol Újváry Zoltán jelenleg is igen sokat tesz Gömör megismertetéséért. Nemrég jelent meg egy gömöri néprajzi monográfia, de a régiek közül értékes Kollár Sámuel, Nyáry Jenő és Balassa Géza Gö- mört leíró munkája is. A rendszer- váltás előtti időben Volfík Július és csapata végzett e téren jelentős kutatómunkát, de sajnos ez 1989 után meszakadt. B. Kovács István hiányolta a céhes problematika feldolgozását, s keserűen említette, hogy a járási levéltár gyakorlatilag kutathatatlan. Az egyháztörténeti kutatások közül kiemelte Lenkei Lajos, Mikulík József és az Egyesült Protestáns Gimnázium történetét feldolgozó Bodor István munkáját, amely jövőre megjelenik a Gömör Kishonti Könyvtár egyik köteteként. A várostörténeti munkák közül jelentős Gaál Imre Két évszázad Tornaija történetéből című monográfiája, Tichy Kálmán Pelsőc történetét, Lojz Gusztáv Rőcét és Balogh Béla Putnok történetét feldolgozó, valamint Püspöki Nagy Péter Rozsnyó város címeréről értekező munkája. A vármegyei levéltár jelenleg Besztercebányán található, de remélik, hogy a közigazgatási reform esetleges elfogadása után Rimaszombatba kerül. B. Kovács István végül kiemelte a Gömör Kishonti Könyvtár sorozatát, a Putno- ki Múzeum által életben tartott Gömöri Könyvtárt és a Gömöror- szág című folyóiratot is, amelynek legújabb száma a napokban jelenik meg. A fórum anyagát az érdeklődők az egyesület jövőre megjelenő évkönyvében olvashatják. Két kedves történész vendége is volt a fórumnak. Mindketten - Püspöki Nagy Péter és Molnár Imre - Szent István korába vezették vissza a népes hallgatóságot. Püspöki Nagy Péter a magyar állam kialakulásáról, a magyar katolikus egyház hatalomátvételéről értekezett, s olyan érdekességek is felszínre kerültek, mint hogy I. Ottó német császár már Taksonyt és fiát, Gézát is királyként tisztelte, s Erdélyben már 948-ban felvették a kereszténységet. Molnár Imre a korabeli szent családok életébe engedett bepillantani első királyaink családi életéből említve példákat, legendákat. Czenthe Zoltán fotógyűjteményéből hozott el néhányat, amelyeken jellegzetes gömöri parasztarcok szerepelnek, míg Ráczi Győző a most megjelent Tompa virágai című kötetét mutatta be, amelyben Tompa Virágének című ciklusával foglalkozik. Este Dévai Nagy Kamilla, illetve az általa vezetett Krónikás Ének zeneiskola diákjainak koncertjére került sor. Vasárnap Erdélyi Géza református püspök igehirdetése után került sor arra az ünnepségre, amelyen Bordás Kálmán, Ingrid polgármestere millenniumi zászlót ajándékozott Rimaszombat magyarságának, a- melyet a városi kulturális egyesületek nevében Polgári László, Csúsz László, Bán Zoltán és B. Kovács István vettek át, s ha elkészül a Magyar Közösségi Ház, akkor az épület falai között talál magának méltó helyet. A megható ünnepség után Rimaszombat polgárai megkoszorúzták Tompa Mihály szobrát, s meghallgatták Dsida Jenő Psalmus Hunga- ricusát Sellei Zoltán előadásában. Hosszú évek után Rimaszombat magyarsága együtt ünnepelt, s ez mindenképpen jó jel az elkövet- keztő ezredév küszöbére lépve.
