Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-23 / 270. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 23. KOMMENTÁR Valamit valamiért TUBA LAJOS Egy és negyedmillióan maradtunk kötvénytulajdonosok, és a Nemzeti Vagyonalap felmérése alapján közülünk minden harma­dik szívesen becserélné ezt az értékpapírját valamilyen jó rész­vényre. A Slovnaft-részvények az első ilyen lehetőséget jelentik. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy nem akad közülünk ötven­ezer, aki erre azon az árfolyamon tartana igényt, amelyen a MÓL vette meg a pozsonyi kőolaj finomító stratégiai csomagját. Inkább kivárunk, hátha marad a második körre, és akkor te­szünk egy próbát. Az érdeklődés is bizonyítja", hogy az elmúlt évek szomorú tapasz­talatai ellenére bőven akadnak nálunk olyanok, akik hazai rész­vénybe is pénzt fektetnének - természetesen arra számítva, hogy ez többet jövedelmez majd, mint a kötvények vagy a szintén ör­vendetesen szaporodó befektetési alapok jegyei. Az viszont egy­általán nem biztos, hogy a vagyonalapi kötvényünkért más lehe­tőségünk is lesz az érdeklődésünk kielégítésére. A vagyonalap ugyanis afféle partizánakcióba kezdett, a folytatáshoz kormány- döntésre lenne szükség. Reformkormányunk azonban nem na­gyon mutat hajlandóságot, hogy a még meglevő komoly cégek­ből akárcsak szimbolikus részt is a nép közé dobjon. Pedig csak egy-két százalékról lenne szó, amin nem vesztene semmit, és a stratégiai érdeklődőknek is meg lehetne magyarázni a dol­got. Ráadásul abban is biztosak lehetnének, hogy az övéiknek jut a vagyon, hiszen aki az egyszerű választók közül tudja, mi is a részvény, úgysem szavaz a jelenlegi ellenzékre. Ezért kár, hogy elfeledkeznek a két-három évvel ezelőtti terveikről, amikor is épp ezt a megoldást ígérték a mecari porhintés ellensúlyozására. Egy sikeres Slovnaft-részvénycsere esetén ez az igény újra erősebben jelenik majd meg. Kár lenne, ha arra hivatkoznának, hogy december közepétől már nem lehet mozgatni a vagyon­alapi kötvényeket. Ennek technikája már ismert, csak a jóin­dulat hiányzik. Az elmúlt két évben elég csalódás ért bennünket a kormány tel­jesítményével kapcsolatban. így azután ránk férne egy kis kelle­mes élmény. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Ez van. Ez van? PÉTERFI SZONYA Bár a törvény kötelezi az egészségbiztosítókat arra, hogy a szolgáltatásokért meg­határozott időben - harminc napon belül - fizessenek, egy­re több hónapos késéssel ren­dezik a számlákat. Noha évek óta törvényt sértenek, senki sem koppint a fejükre. Az „ez van, ezt kell szeretni” állapotot mindenki tolerálja, bár időn­ként akadnak, akik fellázad­nak. Leggyakrabban a bari­kád túloldalán álló patikusok, akik létét fenyegeti a körbetar­tozás. Tiltakozó megmozdulá­saiknak viszont eddig nem volt, s félő, hogy ezután sem lesz foganatja. A közvélemény riogatása azon­ban sikeres, sokan kapnak a szívükhöz, amikor azt hallják, hogy a gyógyszerészek velük fizettetik meg az orvosságok árát. Más lehetőség nem lévén, a biztosítók törvénytelen ma­gatartására ők is törvénysze­géssel kívánnak reagálni. A gond csak az, hogy a csatáro­- Nem értem a politikát. Ha már az eredménytelen népszavazás után erősödött a korona a dollárhoz képest, akkor Meciar rács mögé dugása felbecsülhetetlen gazdasági fellendüléssel járna. Ilyen alkalmat nem kihasznál­ni?! (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET A kezdeti habozás után a Románi­ai Magyar Demokrata Szövetség a választási kampány finisében egy­re határozottabbá válik - már ami a korábban sokak által felvetett ko­alíciós együttműködés lehetőségét illeti. A magyar kártya előkerülé­se, a Szociális Demokrácia Romá­niai Pártja és a Nagy-Románia Párt fokozott térnyerése következtében előállt helyzet az RMDSZ vezérka­rát is szókimondóbb álláspontra kényszerítette. Takács Csaba ügy­vezető elnök után már Markó Béla szövetségi elnök is úgy nyilatko­zott, az RMDSZ-nek az ellenzéki szerepre kell felkészülnie, mert semmilyen lehetőség nem mutat­kozik arra, hogy a szövetség részt vegyen a következő kormányban. Mint Markó mondta: „Nem fogad­hatjuk el a kirakatszerepet, nem áldozhatjuk fel a jövőnket csupán azért, hogy néhány beosztást kap­junk, és a romániai magyarság helyzetének minimális megváltoz­tatására lehetőségünk nyíljon.” A szövetségi elnök nyilatkozata sze­rint ugyanakkor az RMDSZ ve­zetősége számára Corneliu Vadim Tudor nagy-romániás vezető tér­nyerése nem vet fel új kérdéseket, mert ha netán ő jutna be az elnök- választás második fordulójába Ili­escu mellett, azt a helyzetet a ro­mán demokratikus erőknek kell megoldaniuk. Romániában november 26-án, vasárnap rendezik meg az elnökválasztás első fordulóját Ki lesz Constantinescu utódja? Romániában november 26- án rendezik meg az elnökvá­lasztás első fordulóját. A je­lenlegi elnök, Emil Constan­tinescu nem azáll harcba a posztért. Az alábbiakban be­mutatjuk a négy legesélye­sebb elnökjelöltet. SIMON HUNOR A tizenhárom román elnökjelölt­ben a sok különbözőség mellett felfedezhetünk néhány, tulajdon­képpen egyáltalán nem meglepő azonosságot. Szinte mindegyikük a NATO- és az EU-csatlakozás szükségességét hangoztatja, és gazdasági fellendülést ígér. A le­küzdendő problémák között leg­többször a munkanélküliséget és az inflációt említik. Egy tanul­mány szerint a kampányköltségek­re minimum 500 ezer dollárt köl­töttek ajelöltek. Ion Iliescu Románia elnöke volt, két ciklus­ban, 1990 és 1996 között. 70 éves, nős, gyermektelen, végzett­ségét tekintve mérnök. Karrierje még az előző rendszerben kezdő­dött: Temes megyei párttitkár, Ia­si megyei pártfőtitkár, a Román Kommunista Párt (RKP) Közpon­ti Bizottságának tagja, de később Nicolae Ceausescu egyik ellenlá­basaként kikerül a párt élvonalá­ból. A forradalom segíti újra ha­talomra: az 1989. december 22- én megalakuló ideiglenes kor­mány tagja lesz. Az első szabad választásokon, 1990 májusában, pártja, a Nemzeti Megmentési Front a szavazatok 80 százaléká­val toronymagasan győz. Csa­lón Iliescu (Archívum) kúgy, mint 1992-ben, amikor is nemzetközi megfigyelők szerint több helyen törvényt sértett a voksolás. Iliescut annak idején további vádakkal is illették, me­lyek közül a legsúlyosabb az álla­mi televízió befolyásolása, továb­bá egy ellenzéki csatorna indítá­sának megakadályozása volt. Rá­adásul az elnöksége alatti véres bányászmegmozdulások nagy va­lószínűséggel ugyanúgy az ő hoz­zájárulásával történtek, mint a szomorú emlékű marosvásárhe­lyi magyarellenes jnegmozdulás. Áz 1996-os választásokon vesztes Iliescu és pártja a legnagyobb el­lenzéki erő maradt annak ellen­ére, hogy az utóbbi időben több botrány is kipattant velük kap­csolatban. A román médiában nagy vihart kavart az állítólagos vörös telefonvonal léte: vagyis, hogy Iliescu elnöksége alatt köz­vetlen telefon-összeköttetés léte­zett az elnöki palota és a Kreml között. A volt elnököt többen is Moszkva melletti elkötelezettség­gel és KGB-s múlttal vádolják, és a sajtó sokat cikkezett a külföldi pénzen gyártott, a vámok megke­rülésével behozott választási pla­kátokról is. A felmérések szerint azonban úgy tűnik, ezek a táma­dások jelentős mértékben nem befolyásolják a szakszervezetek által is támogatott Iliescu megíté­lését, aki legfőképpen az ala­csony iskolázottságúak, a nyugdí­jasok és a mezőgazdasági szek­torban dolgozók szavazataira számíthat. Mugur Isarescu A nős, kétgyermekes Isarescu Ro­mánia jelenlegi miniszterelnöke, egy éve tölti be ezt a tisztséget. Közgazdaságtanból szerzett dip­lomát nemzetközi kapcsolatok szakon. A forradalomig a buka­resti Nemzetközi Gazdasági Inté­zet munkatársa, utána fél évig Románia amerikai nagykövetsé­gén diplomata. A Román Nemze­ti Bank kormányzójává 1990 szeptemberében nevezik ki, és in­nen kerül a miniszterelnöki szék­be. Bár a kormánykoalíció le­gerősebb pártja, a Nemzeti Ke­resztény-Demokrata Paraszptárt szorgalmazta Isarescu koalíciós jelöltként való indulását, a kor­mányfő elnökjelöltként független maradt, és kijelentette, amíg je­lenlegi tisztségét betölti, addig csak szabadidejében kampányol, hivatali idejében azonban szigo­rúan csak kormányfőként lép föl Mugur Isarescu (TA SR) a nyilvánosság előtt. Deklarált függetlensége, a megvalósítás nehézségei ellenére, plusz szava­zatokat jelenthet. Theodor Stolojan Románia miniszterelnöke volt 1991 és 1992 között. A közgazda­ságtani doktorátussal rendelkező 56 éves, nős, kétgyermekes Stolo­jan az 1990-es választások után Petre Roman kormányában egy évig tölti be a pénzügyminiszteri posztot, majd miniszterelnöksé­ge előtt néhány hónapig a romá­niai privatizációs folyamat ve­zetője. Távozása után eltűnik a román politikából, és öt évig a Nemzetközi Újjáépítési és Fej­lesztési Banknál dolgozik. Romá­niába 1997-ben tér vissza, és több nagyobb üzleti vállalkozásba kezd. A Nemzeti Liberális Pártba (PNL) ez év nyarán lépett be, ki­fejezetten az elnökválasztás mi­Theodor Stolojan (Archívum) att. Belépése markáns arculatvál­tást jelentett a PNL-nek. A tech­nokrata Stolojan - akinek, nyilat­kozata szerint, munkahelye az or­szág - a tulajdonjog és a vállalko­zási szabadság garantálása mel­lett a politikai rendszer reformját, életszínvonal-emelkedést, az álla­mi intézmények presztízsének helyreállítását és EU-integrációt ígér, de nem hiteget a látványos és gyors javulás lehetőségével. A román sajtó által egyszerűen csak a „reformok hercegeként” emlegetett elnökjelölt szavazói várhatóan főként a felsőfokú vég­zettségűek és a vállalkozók közül kerülnek ki. Frunda György A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora, 49 éves, nős, két gyermek apja. Frunda György (Archívum) Jogot végzett, majd ügyvédként dolgozott. Strasbourgban az Eu­rópai Parlament romániai kül­döttségének tagja. Az RMDSZ-en belül egyébként nem ő volt az egyedüli jelölt, csak 25 szavazat­tal győzte le Tőkés Lászlót, akit elsősorban a párt radikálisabb erői támogattak. Frunda 1996- ban volt már elnökjelölt, végül a leadott szavazatok 6 százalékát szerezte meg, amivel a negyedik helyen végzett. Sokkal jobb ered­ményre most sem számíthat, de indulása az RMDSZ alkupozíció­ját mindenképpen befolyásolja. Politikai elemzők szerint, ha a második fordulóban Iliescu és Isarescu között kell dönteniük a választóknak, akkor az első kör­ben a Frundára szavazók Isares- cut fogják támogatni. -­A szerző erdélyi munkatársunk JEGYZET zások kárvallottjai a gyógy­szerre szoruló vétlen betegek. Akik nem tehetnek a kialakult áldatlan helyzetről. Mert míg az idősekért és a gyerekekért az állam fizeti a betegbiztosí­tást - keveset ugyan, de rend­szeresen -, az alkalmazottak (és a munkáltatók) zöme nem kevés pénzt utal a dolgozó ál­tal kiválasztott egészségbizto­sítónak. Az időben és sokat fi­zetőket mégis ugyanaz a ve­szély fenyegeti, mint azokat, akik valamilyen okból elmu­lasztják a biztosítási díjak térí­tését, viszont részesei az ellá­tórendszernek. Míg a közelmúltban a gyógy­szerészek azt követelték, hogy az állam, az egészségügyi mi­nisztérium végre rendezze a megszüntetett Perspektíva Biz­tosító adósságait, most arra hi­vatkoznak: azért hárítják át a terheket a betegre, mert már a legnagyobb, az Általános Egészségbiztosító fizetési fe­gyelme is válságossá vált. Rá­adásul nyakukon az egzekúci- ós törvény, s ha netán beindul a csődeljárás-láncolat, össze­omlik a gyógyszerpiac. És erre ismét azok fáznak rá, akik nem vétenek a törvények ellen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents