Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-17 / 265. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 17. KOMMENTÁR Nosztalgia, 11 év után TÓTH MIHÁLY Megható, de nem éppen önbizalomról árulkodó, hogy Csehszlovákiá­ban évtizedekig a politikai folklór egyik alaptétele volt: az csak a vi­lágpolitika kedveződen alakulásának a következménye, hogy hazánk nem tart ott, ahol Franciaország. Mind 1968-ban, mind az 1989-et kö­vető első időszakban érezhető volt, hogy a kollektív emlékezetben él a két háború közötti orientáció emléke. Viszont kiábrándultságról ta­núskodik, hogy a szlovákiai társadalomban az 1938-at követő „francia legenda” hat évtizedes létét az 1992-t követő nyolc év alatt a „Hol tar­tanánk, ha Csehszlovákia egyben marad?” kezdetű töprengés váltotta fel. Ma, 11 évvel a nagy fordulatot követően, úgy nosztalgiázunk Szlo­vákiában, hogy lépten-nyomon összehasonlítjuk az itthoni helyzetet a csehországival. A földművelő árgus szemmel figyeli, hányszorta több ott az egy hektárra eső állami támogatás. A diák azt fürkészi, mennyi­vel színvonalasabbak ott az egyetemek, mennyivel több az ösztöndíj. A pedagógus csendes lemondással konstatálja, hogy Csehországban kétszer akkora a kollégák fizetése... Az ilyen összehasonlítások ered­ményeként kétségkívül azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy a rendszerváltást követő időszakban a leggaládabb tettek egyike min­denképpen az volt, amit Meciar és Klaus azzal az országgal tett. Mindazonáltal be kell látnunk, hogy a „Mi lett volna, ha...?” kezdetű nosztalgiázás a politikai virágoskertnek éppen olyan termékeden nö­vénye, mint a „Ha akkor nem a Vörös Hadsereg...” címre hallgató dar- vadozás. Teljes mértékben az 1989 után kialakult politikai osztály vi­seli a felelősséget azért, hogy a társadalmi élet fontos területein vagy csak negyedfordulatot hajtottak végre, vagy pedig 360 fokos fordula­tot, tehát ugyanabba az hányba haladunk, mint 11 évvel ezelőtt. Né­mely politikusok csak azért nem tűzik zászlajukra az egy vezér - egy párt jelszót, mert Európában manapság ez szalonképtelen. Tiso páter 1939 tavaszán demokráciából 24 óra alatt létrehozta az egypártrend- szert. Mintha az ő pártszervezési babérjaira pályázna az a politikus is, aki - miközben egyre cseppfolyósabbá válik az általa vezetett koalíció - pártegyesítéssel múlatja idejének döntő részét. Ne csodálkozzunk, hogy ilyen viszonyok között nosztalgiázik a plebs, és egyre inkább el­veszíti tájékozódási képességét. Szlovákiában sem a politikai elit, sem a közrendűek sokasága nem volt felkészülve a szabadságra. A húsz százalék TUBA LAJOS A népszavazás előtt a makrogazdaság szinte műiden fontos tényezője jelezte: fordulat esetén elvesztjük a két év alatt nehezen megszerzett előrehaladást. Erre szerencsére nem került sor, így azzal foglalkozha­tunk, vajon milyen hatással lesz a gazdaságra a húszszázalékos ered­mény. Az 1998 utáni időszak egyik leküzdhetetíen akadálya a külföldi befektetők bizalmatlansága. Ennek oka nemcsak az, hogy a vállalko­zói környezet nálunk a kormány kétségtelen igyekezete ellenére még mindig inkább balkáni, mint európai. Kevés az olyan tőkés, aki a ma­ga vagy a részvényesei pénzét egy olyan országba fekteti, ahol ugyan reményteljes kormány van, de a politikai alternatíva még mindig egy rossz emlékű társaság. A népszavazás megfelelően hangzatos bizo­nyítékát nyújtotta, hogy ez a felállás már nem ennyire egyértelmű. De belföldön is sokat jelenthet a húsz százalék. Az urnáktól való távol- maradással a választók jóváhagyták a kormány által reform címén tett húsbavágó megszorító intézkedéseket. Ez nagy bizalom, amelyre építve akár azt a régi politikai alapelvet is fel lehet rúgni, amely sze­rint a megbízatási időszak másik felében már csak az atyai gondosko­dást szabad gyakorolni. Teendő ugyanis bőven akad. Egyrészt azért, mert a hazai gazdasági reform nem is egy kormányciklus, hanem ta­lán egy emberöltő számára tartalmaz feladatokat. Meg azért is, mert 1998 végén sokat ígérő kormányunk sok teendővel adós maradt. Ilyen szempontból pedig akár rossz is lehet az említett húsz százalék. Ez ugyanis könnyen kényelmessé teheti a jelenlegi hatalom birtokosa­it. Nem ég a ház, gondolhatják, a nép nem készül a kiseprűzésünkre, miért törjük magunkat. Ebben azonban könnyen csalatkozhatnak. Időhúzásukkal több, az ország szempontjából stratégiai döntés ha­lasztódott idén télre. Azt, amit eredetileg fokozatosan szerettek volna adagolni, és szombat óta nyüvánvaló, hogy a választók készen álltak ezek elviselésére, most ennél sokkal koncentráltabban kell a nya­kunkba zúdítaniuk. Ha nem teszik meg, maguk alatt vágják a fát. Ha megteszik, az elkövetkező hónapokban nagyon fogjuk kapkodni a fe­jünket. Arról azonban remélhetőleg szombaton elég nyilvánvalóan meggyőztük őket, hogy ennek ellenére 2002 őszén olyan cédulákat dobálnánk az urnába, amellyel ők is elégedettek lehetnének. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Jozef Migas, a besztercebányai e- gyetemen egy előadás során komo­lyan bírálta a közigazgatási refor­mot. A parlament elnöke szerint ha a Niznansky-féle tervezet alapján készül el a reform, az adminisztrá­ció csak felduzzad, s ezzel épp az el­lenkezőjét érik el, mint amüyen cél­ból a reformot elkezdték. Szerinte pillanatnyilag az egészre sem idő, sem pénz nincs. Ezért kérte Ivan Miklós miniszterelnök-helyettes a reform kezdetének 3 hónappal tör­ténő elhalasztását. Migas szerint ez a tett a baloldalt igazolja, hiszen ők már korábban kritizálták a közigaz­gatási reformért felelős kormány- megbízottat, hogy az egész ügy nincs végiggondolva, s Niznansky is csak annyit tett, hogy végigjárta az országot, és behúzogatta a leendő megyék határait. A baloldal elnöke továbbra is fenntartja álláspontját, nem biztos, hogy a 12 megye jobb, mint az ő 8 megyés javaslatuk. Hétvégén megalakul Mikulás Dzurinda (legújabb) politikai pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió Új lesz a párt, régi a paletta Mikulás Dzurinda, Eduard Kukán, Milan Knazko, Jozef Macejko, Ladislav Pittner, Ivan Simko, Tibor Sagát, Viliam Vaskovic, Pe­ter Kresánek, Milan Hrot és Juraj Kopcákjanuár 16-án aláírták az SDKÚ alapító dokumentumát. SZABÓ MÓNIKA Tették ezt kizárólag „a polgárok és az ország érdekében”. Mint azt a dokumentumban is leszögezték, el­utasítják, hogy a Szlovák Demokra­tikus Koalíció (SDK) ötös koalícióvá alakuljon, és ezzel meginduljon a pusztulás útján. Ehelyett mindent megtesznek azért, hogy megőrizzék az SDK-frakció egységét. Am Dzu- rindát és társait éppen azzal vádol­ták meg, hogy a pártalapítással bomlásnak indították a frakciót, és csak az SDK és az anyapártok belső problémáiról akarják elterelni a fi­gyelmet. Ami igaz is, hiszen Dzurin­da időben ráébredt arra, hogy az SDK jövője küátástalan; egyszeri használatra, a ‘98-as választásokra és az azt követő választási időszakra hozták létre. Ezt a felismerést az is alátámasztani látszott, hogy az anyapártok vezetői egymás után léptek ki az SDK-ból. A pártalapítás tehát válaszlépés volt, amit a part­nerek sem hagytak viszonzatlanul. Támogatták a kettős párttagságot tiltó jogszabályt. A február 28-án hatályba lépő törvény értelmében módosítani kell a pártok alapsza­bályzatát oly módon, hogy ne tegye lehetővé tagjainak a párhuzamos párttagságot. Ez azt jelenti, hogy az SDK-tagoknak, akik az SDKÚ tagjai is, 2001 februárjáig az egyik párt mellett kell dönteniük. Mikulás Dzurinda higgadtan fogadta a fejle­ményeket, és nem lát okot arra, mi­ért ne tölthetné be egyszerre az SDK és az SDKÚ elnöki tisztségét is. Mert az ugye természetes, hogy ő az SDKU elnöki posztjának váromá­nyosa. A probléma megoldása Dzu­rinda szerint a politikai akarattól Dzurinda a héten ter­jesztette be javaslatát a vezetés összetételére. függ. Meggyőződése, ha itt lesz az ideje, olyan megoldást kínál, amely összhangban lesz a törvénnyel, és partnerei számára is elfogadható lesz, ha meg akarják őrizni a kor­mánykoalíció stabilitását. Az SDK köreiből olyan értesülések szivárog­tak ki, hogy képviselőik és miniszte­reik, akik az SDKÚ tagjai is, márci­ustól meghatározott időre, vagyis a 2002-es választásokig felfüggesztik tagságukat az új pártban. Ez módot ad nekik arra, hogy az SDK meg­szűnéséig annak tagjai maradjanak. Tehát az SDKÚ hétvégi alakuló kongresszusán megválasztott el­nökség tagjai márciustól a választá­sokig csak látszatra lesznek az unió tagjai, valójában SDK-tagságukat évényesítik. S ha már szóba került az elnökség, Dzurinda a héten ter­jesztette elő elképzeléseit a csúcsve­zetés összetételéről, amit az előké­szítő bizottság jóváhagyott, és hét­végén a kongresszus elé terjeszt. Ezek szerint Eduard Kukán tölti be a külpolitikai alelnöki posztot, a bel­politikáért Juraj Kopcák, a harma­dik szektorért és a szociális ügyé- kért Zuzana Martináková, a gazda­ságért Lubomír Harach, a kultúrá­ért és a médiáért Milan Knazko fe­lel. A jelek szerint Ivan Simko sem marad funkció nélkül, őt a főtitkári posztra javasolja Dzurinda. Az SDKÚ pozsonyi kerületi szervezete jelölte a DÚ volt alelnökét, Lubomír Piait is az egyik alelnöki posztra. A párt alapítójának és egyetlen elnök­jelöltjének komoly erőfeszítést kel­lett kifejtenie, hogy korrupciós bot­rányokba keveredett személyek ne juthassanak pártja közelébe^ Sike­rült félreállítania Ludovít Cérnák volt gazdasági minisztert, Ján Odz- gant, az állami tartalékalap exigaz- gatóját és Jozef Polackót, aki szolgá­lati gépkocsi vásárlásakor csak úgy szórta az állami pénzeket. Sikerült megakadályozni, hogy bejusson az SDKÚ-ba Juraj Bachraty, a DÚ egy­kori, a HZDS-hez közel álló alelnöke és Peter Duracka exképviselő, ellen­ben Pavel Blazej az SDKÚ fővárosi szervezetének alelnöke lett. Róla annyit érdemes tudni, hogy a mag­isztrátust uraló pártok számára pro­víziót vett fel. A másik alelnöknek, Roman Filisteinnek botrányos kö­rülmények között kellett távoznia a kormányhivatal szekcióvezetői posztjáról. Dzurindának mégis meggyőződése, az SDKÚ-t nem ke­rítik hatalmukba olyan emberek, akiknél fennáll a gyanú, hogy kor­rupciós ügyekbe keveredtek. El­mondta, ha a gyanú beigazolódik, nem sok esélyt ad nekik, ugyanak­kor ő nem káder, az SDKU pedig nem káderosztály. Az SDKU-ban máris kisebb nézeteltérés volt. Éva Rusnáková és a DÚ egykori hat tagja az előkészítő bizottságban felvetette egy liberális frakció létrehozásának gondolatát, amit a testület azonnal elutasított. Ivan Simko szerint az alapszabályzat nem teszi lehetővé „párton belüli párti’ létrehozását. Ennek értelmében az SDKÚ-ban egy kereszténydemokrata és egy li­berális ideológiai platform működ­het két munkacsoport formájában, saját politikai tevékenységet nem folytathatnak. A kezdeményezők­nek meggyőződése, az aggodalmak alaptalanok, mindössze a hiányos kommunikációból eredő félreér­tésről van szó. Dzurinda azonban visszaélési szándékról beszél. Az StB-listán megjelentek valószínűleg jót tennének önmaguknak és a közösségnek, ha nyíltan vállalnák, amit tettek Oly korban, mikor besúgni érdem (volt) BORDÁS SÁNDOR Oly korban éltem én - e földön, mikor besúgni érdem volt - úja Radnóti Töredék című versében. Mi úgy hittük, a későbbi korok tisztábbak (lesznek), de olyan tár­sadalomba csöppentünk, amikor erény volt mások beárulása, ki­szolgáltatása a hatalomnak. S az erény jutalma pozíció, lehetőség, pénz, ranglétra csehszlovákiai es- tébéügynökként éppúgy, mint ma­gyarországi háromperhármasként. Ki kit miért? A juttatásokért? Féle­lemből? Gyávaságból? Vagy a vé­letlen vitte őket tévútra? A dinamikus lélektan a lelki élet­ben nem fogadja el a véletlent. Fel­tételezi, hogy minden pszichés megnyilvánulásnak előtörténete van, létrejöttét a szükségleti vagy ösztönös indítékok vezénylik, s ezek áttételei a vágyak szintjére. Esetleg a frusztráció, a telítődés, a személyek közti kapcsolatrend­szer, az együttes élmény. Ebben az összefüggésben a lelki élet annak a törekvésnek a vetülete, amellyel a szervezet működési egyensúlyát igyekszik fenntartani. Minden re­akció az egyensúly megbomlására felel, ennek helyreállítására törek­szik. A lelki élet dinamikus mozza­nata jelzi az egyensúlyzavart, és cselekvésre késztet. A besúgók jelzőrendszere túl korán jelez egyensúlyzavart. (Úgy viselked­nek, mint a gyerekek, akik túl sok frusztrációt szenvednek el környe­zetüktől, és kapcsolatrendszereik­ben ott is agressziót érzékelnek, ahol nincs.) Az egyensúlyzavar kí­nos számukra, szorongások, a lét­bizonytalansággal járó rossz érzé­sek kísérik (fokozottabban, mint másokat). Ezek ellen úgy védekez­nek, hogy azonosulnak a hatalom­mal, hiszen ha kiszolgálják azt, ré­szesévé válnak. Ha úgy éli meg, hogy ő a hatalom, megszűnik a szorongás, a kín, és helyreáll a lel­ki élet egyensúlya. Freud fogal­mazta meg először az azonosulást mint énelhárító mechanizmust. Szerinte az azonosulás a feszült­ségszabályozás komplex mecha­nizmusa. Elsősorban egy szem­éllyel való azonosulást tart fontos­nak, ahol a viselkedés a modell (pl. szülő vagy agresszor) követé­sében nyilvánul meg. A folyamat egy személyhez (vagy eszméhez) való érzelmi kötődéssel kezdődik - ami lehet pozitív, de negatív is. Ki­fejeződhet szeretetben vagy gyűlö­letben, sőt Freud szerint ennek a mechanizmusnak a kiindulópont­jában a magas indulati hőfok ambi­valens: a szeretet mellett a gyűlölet elemeit is tartalmazza. Magas hőfo­ka és ellentmondó összetétele ré­vén a kínos indulatot csökkentheti a modellhez való hasonulás. Az után­zással átvett vonások (gesztusok, kifejezésmódok, ítéletek) által a kö­tődés tárgya veszít rendkívülisé­géből, mivel tulajdonságai megkö- zelíthetőek, átvehetőek. Az után­zón: cselekvést az utánzó fokozato­san belsővé teszi, egyre jobban úgy éli meg, mint sajátját, így oldja fel a modellhez fűződő érzelmi ambiva­lencia nagy feszültségét. Utánoz, ezzel hasonul a modellhez, végül azonosul vele. Ezzel új tulajdonsá­got dolgozott ki magában, új ítélet­módot alakított ki. A besúgónál va­lószínűleg az agresszorral való azo­nosulással találkozunk, nála az azonosulás feszültségcsökkentő ereje kimagaslóan nagyobb az egyéb azonosulási folyamatoknál. A diktatúra bukása után Szlovákiá­ban is láthatóvá váltak az ügynökök és azok a rejtett hálózatok, melyek összekötötték őket. A listákat - me­lyeken ismerősök, volt barátok, szomszédok nevével találkozha­tunk - sokan olvassák ma is. De mindenki hallgat, mintha mi sem történt volna. A besúgók felettes énje, ahol a lelkiismeret lakozik, csendben van, bár elképzelhető, hogy befelé mardos, kínoz. Tho­mas Mann ezt így fogalmazza meg a Törvényben: „Jól tudom, és Is­ten is tudja előre, hogy az ő paran­csait nem fogják megtartani, és az ő szavai ellen mindenkor és min­denütt vétkeznek majd. De min­denesetre jéghidegség fogja körül annak a szívét, aki ezt megtöri, mert az ő húsába és vérébe is be van írva, és jól tudja, hogy a sza­vak érvényesek.” Freud kidolgozta a pszichoanalízis módszerét, mellyel feltárhatók és újrafogalmazhatok a már elfelej­tett történések, élmények a lelki egyensúly visszaállításáért. Feltár­ni, újrafogalmazni, megnyílni, ki­mondani, kikiabálni, őszintének lenni, elmondani - ezek a kulcs­szavak ahhoz, hogy korábbi bűne­ink miatt elvesztett lelki egyensú­lyunk bizonyos mértékig helyreáll­jon. A már említett listán megje­lentek valószínűleg jót tennének önmaguknak és a közösségnek, melyben élnek, ha nyíltan vállal­nák, amit tettek. Önfeltáró vallo­másukkal lelki megtisztulási folya­matot indíthatnának el. A szerző pszichológus Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents