Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-13 / 261. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 13. Michael Schumacher két világbajnoki címet szerzett a Benettonnal, majd a Ferrarihoz igazolt, amellyel négy év sikertelen próbálkozás után végzett az élen Két olasz csapatnak köszönheti hírnevét Nem szeretik egymást? Mika Häkkinen (balról) és Michael Schumacher (Archív) Már majdnem egy hónap telt el azóta, hogy Michael Schumacher, a Ferrari né­met pilótája elsőként ért célba az 51. Forma-l-es vé- bé utolsó futamán, megsze­rezve ezzel maga és csapata számára a hőn áhított világ- bajnoki címet. JÁN HUDOK Michael Schumacher 1969. január 3-án született. Öccse, Ralf hat év­vel fiatalabb nála. Mindketten az édesapjuk tulajdonában levő go­kartpályán kezdték pályafutásu­kat. Michael 1988-ban aratta első futamgyőzelmét a németországi Forma Königben. Egy évvel később harmadik lett hazája Forma-3-as versenyében, ahol még egy idény­re maradt. Ekkor találkozott élete örök vetélytársával, a finn Mika Häkkinennel. 1990-ben Michael összetettben győztesként zárta Forma-3-as karrierjét, de hogy tel­jes legyen a kép, hozzá kell ten­nünk, a macaói viadalon azzal rontotta el Mika Häkkinen esélye­it, hogy összeütközött vele. A következő évben már a For- ma-l-ben „pedálozott”. Először Spában, a Belga Nagydíjon ülhe­tett a volán mögé. A Jordan-istálló színeiben induló német versenyző az időmérő edzésen a hetedik leg­jobb időt autózta, ami nemcsak a sajtó és a szurkolók, hanem a kol­légák számára is bombameglepe­tésnek számított. Flavio Briatore, a Benetton csapatfőnöke azonnal le­csapott az év felfedezettjére, szinte ott helyben leigazolta Schuma- chert, aki öt futamon próbált sze­rencsét a Benettonnal és összesen négy pontot szedett össze. Hu­szonhárom évesen már ő volt a csapat első számú pilótája. Meg­nyerte élete első nagydíját - ter­mészetesen Spa Francorchamps- ben. Az átlagos olasz istállóból el­ső osztályú műhelyt kovácsolt. 1993-ban ötvenhárom pontjával a harmadik helyen zárta az évet. Ez azt jelentette, hogy egy fokkal lej­jebb csúszott a létrán az előző sze­zonhoz képest, a folytatás azon­ban megint mesterire sikerült. Egy-évvel később a brazil Ayrton Sennát tartották a leggesélyeseb- bnek arra, hogy megszerezze a vi­lágbajnoki címet. A brazil pilóta otthagyta a McLarent és a Williams- hez igazolt. Ahhoz a csapathoz, amelyikkel 1993-ban Alain Prost vi­lágbajnoki címet nyert. Az első két Grand Prix után azonban Michael Schumacher vezette a mezőnyt, Sennának egyetlen pontja sem volt. Következett a San Marino-i viadal, a Forma-1 történetének talán leg­szomorúbb futama. Az egyik edzé­sen életét vesztette egy fiatal oszt­rák pilóta, Roland Ratzenberg. A vasárnapi nagydíjon pedig Ayrton Senna 300 kilométeres óránkénti sebességgel csapódott neki a pálya mellett felállított betonfalnak. Sé­rüléseibe röviddel a kórházba szál­lítás után belehalt. A versenyt Mi­chael Schumacher nyerte meg. Az­tán Monacóban is begyűjtötte az el­ső helyért járó tíz pontot, s így, ne­gyedik győzelmével a zsebében már szülte biztos volt, hogy meg­szerzi első világbajnoki címét. A Brit Nagydíjon azonban nem vette figyelembe a fekete zászló lengeté- sét, amiért a Nemzetközi Automo­bil Szövetség nemcsak, hogy kizár­ta az angliában megrendezett GP- ről, hanem a következő két alka­lommal nem engedte rajthoz állni. Következett a Belga Nagydíj, ahol Michael Schumachert ismét tetten érték: ezúttal az autó nem felelt meg az előírásoknak. Ez újabb disz- kvalifikációval járt. Ausztráliában, ahol az idény utolsó versenyét ren­dezték, Damon Hillel szemben mindössze egypontos előnnyel állt rajthoz. Schumacher bármit meg­tett volna a győzelemért, s ez meg is látszott a pályán. A 36. körben kicsúszott a pályára, kocsija neki- súrolódott a betonfalnak, de még vissza tudta hozni az autót az asz­faltra. Damon Hill ekkor természe­tesen gyorsabb volt, és meg is akarta előzni a németet. Schuma­cher azonban nem engedett, az utolsó lehetséges pillanatban zárta a szöget, de erre Hül 'már nem tu­dott reagálni. Ennek következté­ben összeütköztek, így egyikük sem tudta befejezni a versenyt. Mi­chael Schumacher tehát megőrizte egypontos előnyét, és megnyerte a világbajnokságot. A következő esztendőben már ko­rántsem volt ilyen kiélezett a harc az első helyért. Schumacher külö­nösebb megerőltetés nélkül meg­védte elsőségét, küenc Grand Psix- diadalával pedig kiegyenlítette Ni­gel Manseü csúcsát. Damon Hill 33 ponttal lemaradva a második he­lyen végzett. Schumachert jobbnál jobb ajánlatokkal kecsegtette a kon­kurencia, s a Ferrari hívására nem tudott nemet mondani a kétszeres világbajnok. 1996-ban tehát eggy másik olasz istállóval kezdett el dolgozni a következő győzelmen. Mindnyájan tisztában voltak vele, hogy első nekifutásra nem lehet csodát várni a Ferraritől, a vé- bégyőzelmet egy évvel kérőbbre várták. Erre Schumacher a harma­dik helyen végzett, s ez több volt mint bíztató jel az 1997-es idény előtt (96-ban Damon Hill diadal­maskodott). Jacques Villeneuve azonban éppen 1997-ben hagyta ott az amerikai CART bajnokságot a Forma-1 kedvéért. A világbajnoki címért a kanadai és a német pilóta vívott ádáz küzdelmet, melynek vé­gén Villeneuve került ki győztesen, bár az utolsó futam előtt egy pont­tal még Schumacher vezetett. A Ferrarinak tehátt a következő kísér­letben kellett bíznia. A Mercedes azonban keresztülhúzta az olaszok számításait, ugyanis a németek rendkívül gyors motorral robban­tak be a Forma-1-be. Mika Häkki­nen személyében pedig mindjárt vi­lágbajnokot is avathattak. A finn versenyző a Japánban harcolta ki az első helyet, miután Schumacher defektet kapott és nem tudta to­vább befolyásolni a nagydíj mene­tét. A német sztár negyedszerre sem járt sikerrel a Ferrarival: tavaly egy lábtörés akadályozta meg ab­ban, hogy megpróbálja megakadá­lyozni Häkkinent a címvédésben. Schumi csapattársa, Eddie Irvine ezt majdnem megtette, Szuzuká- ban azonban Häkkinen esélyt sem adott az írnek. Sokan azt mondják, hogy Schumacher ettől nem is volt olyan boldogtalan, hiszen a Ferrari- nál tőle várták az 1979 utáni első világbajnoki címet. Következett a 2000-es idény. A töb­bit már úgyis tudják... Szakemberek szerint az alpesi sí Világ Kupa idei sorozata nem tartogat különösebb meglepetéseket a nagyközönség számára - az első viadalon is ez derült ki Nincs, aki megszakítsa az osztrák versenyzők hegemóniáját A női óriás-műlesiklás egyik nagy sztárja, a német Martina Érti (Archív) PETER SAJDÍK A fél világ újra az alpesi sípályákra figyel, a Világ Kupa-viadal idei küzdelemsorozata nem kecsegtet különösen kiélezett versennyel. A kristályglóbuszokért dúló csata el­ső felvonását évek óta a franciaor­szági Tignes-ben, illetve az auszt­riai Söldenben bonyolítják le. Ez a hagyomány Serge Lang nevéhez fűződik, aki 1989-ben elhatározta, hogy az első helyszínt mindig a Franciaország-Svájc-Ausztria trió­ból fogják kiválasztani. Idén a tiro- li Alpok „szívében”, Rettenbach- ban található Sölden volt az első verseny házigazdája, ahol a síelők­nek utoljára adatott meg bebizo­nyítani leendő támogatóiknak, hogy érdemes, beléjük fektetni a „fölösleges” pénzüket. Ugyanak­kor mindig az első viadal az, ame­lyen az igazi favoritok még nincse­nek teljesen bemelegedve, ezért ilyenkor az esélyteleneknek is van pontszerzési lehetőségük - a ké­sőbbiekben már nem nagyon fog­nak szóhoz jutni. És vannak a nagymenők közt olyanok is, akik egész egyszerűen nem vesznek részt az első megmérettetéseken. Elég, ha Kjetil Andre Aamodtot említjük. A norvégok bajnokjelölt­jét a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) tavaly az Év síelőjének kiál­totta ki, most, októberben azon­ban a premieren nem állt a nagy- közönség elé. A sportszergyártó cégek ilyenkor bizonyosodhatnak meg arról, hogy valóban megfelel-e a köve­telményeknek, amit gyártottak, mert ha nem, marad még idejük a végső csiszolásra. A sífelszerelé­sek eladásából élő társaságoknak pedig kitűnő alkalmuk nyílik né­hány üzlet nyélbe ütésére. Ilyen és hasonló okok vezérelték az Ivan Heimschil-Veronika Zozulová szlovák kettőst, Söldenben azon­ban egyikük sem járt sikerrel - a versenyt nem tudták befejezni. A 16 éves Veronika számára ez volt a főpróba a december 20-21 között Jasnában sorra kerülő viadal előtt. Édesapja, aki egyben az edzője is, a következőket mondta: „Azért döntöttünk Veronika rajtja mellett, mert a Hinterluxban ab­szolvált felkészülése elégségesnek tűnt ahhoz, hogy élesben is össze­mérje tudását a profikkal. Igaz, nem lettünk sokkal okosabbak, hi­szen mindjárt az első körben ki­esett, de az óriás-műlesiklás a- múgy sem tartozik az erősségei közé. Más lett volna a helyzet, ha a műlesiklással kezd, ott biztosan megállta volna a helyét.” Maga a verseny nagyon érdekesen ala­kult. A női óriás-műlesiklás után az első két helyet két svéd hölgy foglalta el, Pärson és Ottesson, akik csaknem egy másodperccel jobb időt mentek a többieknél. A második körben a sorrendet illető­en alapos változás állt be. Martina Érti, a németek kiválósága a 17. helyről ugrott az élre, mögé az el­ső kört tizenkilencedikként záró norvég Adrine Flemmen került. Anja Pärson a harmadik helyre esett vissza. Mint már említettük, a fiatal szlovák reménység kiesett. Ez a viadal arra volt jó, hogy meg­adja a válaszokat azokra a szokásos kérdésekre, amelyek egy-egy Világ Kupa-sorozat vagy világbajnokság (az ideire az ausztriai St. Antone- ban kerül sor) előtt fel szoktak me­rülni, éspedig: kik milyen eséllyel pályázhatnak a végső győzelemre, milyen neves síelők veszítettek ta­valyi formájukból, mit várhatunk az új arcoktól stb. A tavalyi évad a sérülések jegyében telt. Nem kerül­te el az osztrákok favoritját, Ale­xandra Meissnitzert, a horvát Kos- telicet, az amerikai Picabo Streetet vagy a svéd Pernilla Wiberget. Ak­koriban sokan vitatkoztak arrról, miért éppen olyan időszakban es­tek ki annyian egészségügyi okokra hivatkozva, amikor sem olimpiai játékokat, sem világbajnokságot nem rendeztek. A szakvélemény két táborra oszlott. Az első azt állí­totta, hogy a lányok egyszerűen nem akarták kockára tenni a jövő­jüket, és inkább úgy döntöttek, amint egy aprócska, első látásra akár ártatlannak tűnő sérülést ész­lelnek magukon, azonnal szünetet tartanak. Mások azonban az újfajta sítalpakkal magyarázták a sztárok távollétét. Korábban írtuk már, hogy az ún. „carving”-féle sítalpak másképpen reagálnak a kanyarok­ra, a versenyzőknek sokkal jobban megterhelik az ízületeiket, mint a hagyományos lécek. A térdekre is jóval több súly nehezedik, s ez gyakrabban vezetett sérülésekhez. Persze minden érintett korai visz- szatérést ígért. A férfiaknál nem sok meglepetés született. Az óriás-műlesiklás előtt mindössze egy dolog nem volt vilá­gos: idén is az osztrákok viszik majd a prímet, mint tavaly, amikor Kitzbühelben a tízből kilencszer ők diadalmaskodtak, vagy sem. Való­színűleg Aamodt nem lesz képes megállítani az osztrákokat, Lasse Kjus pedig egész biztosan nem. Aa­modt honfitársa, aki 1999-ben megnyerte a VK-sorozatot, a vaile-i vüágbajnokságon pedig két arany- és három ezüstérmével történel­met írt, már jó ideje nem mutatko­zott a legjobbak társaságában. Ter­mészetesen sérülésre hivatkozva, így aztán - nagy valószínűséggel - Herman Maier uralja majd a tere­pet, aki a nagy kristályglóbusz cím- védőjeként száll harcba. Az erede­tileg kőművesnek készült flachaui sífenomén már kétszer végzett az összetett verseny élén, pedig mind­össze ötödik idényének vág neki ebben az esztendőben. Egy időben a svájciak és a norvégok azzal gya­núsították, hogy tiltott szereket szed, de amilyen gyorsan terjedt el a pletyka, ugyanolyan sebességgel felejtődött el. A Világ Kupa kezdete előtt a nemzetközi szövetség hiva­talosan is megállapodást kötött a világszerte elismert doppingelle­nes ügynökséggel, a WADA-val. A FIS az első olyan szervezet a téli sportok szövetségei közül, amelyik elszánta magát erre a lépésre. A FIS már korábban is végzett teszte­ket a versenyzőkön, azért kérték fel a WADA-t is, hogy a nagy nyilvá­nosság ne vonhassa kétségbe a vizsgálatok eredményeit. Az alpesi síelők közül eddig senki sem akadt fenn a hálón. Söldenben Herman Maier vitte el a pálmát - a többiekkel szembeni előnye több mint hét másodperces volt. A lapok tehát le vannak oszt­va. A Világ Kupa most egy időre szünetelni fog, aztán a tengerentú­lon folytatódnak tovább a küzdel­mek. Amerika után pedig a gyen­gébb nem képviselői - 24 év után újra - Szlovákiában állnak rajthoz. Az osztrák Alexandra Meissnitzer tavaly sokáig sérült volt (Archív)

Next

/
Thumbnails
Contents