Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-13 / 261. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 13. KOMMENTAR »► Létfenntartási ösztön TÓTH MIHÁLY Ha most a politikatudomány, a társadalomlélektan és az emberi magatartás tanulmányozásával foglalkozó többi tudományág világviszonylatban is legmegbízhatóbb ítéletű művelői gyors diagnózist fogalmaznának meg Szlovákia lakosságának pillanatnyi lelkiállapotáról, nagyon valószínű, hogy az elaborátumban nem elhanyagolható szerepe lenne e megállapításnak: az állampolgárok többségében ismét működik a létfenntartási ösztön. Attól függően, hogy melyik irányból értékelünk egy jelenséget, osztályozáskor különböző „érdemjegyet” adhatunk. Ha például svédországi normák alapján történik a kvalifikálás, pusztán a létfenntartási ösztön működésére elégtelent se adna egy iskolázott szociálpszichológus. Viszont ha a középkeleti vallási fundamentalisták irányából szemlélné azt, amit 2000. november 11-én a Tátra és a Duna közötti térségben élők produkáltak, az élvemaradási ösztön kifejezésre juttatását messzemenően pozitív cselekedetnek minősíthetné. Gondolkozzunk most pozitívan, így ne arra helyezzük a hangsúlyt, hogy volt egy időszak, amikor azt a politikai Rontó Pált, akinek sikerült szétbomlasztania egy erős demokráciára hivatott országot, Szlovákia lakosságának 85 százaléka jutalmazta meg rokonszenvével. Hangsúlyozzuk inkább, hogy megkezdődött a választópolgárok döntő többségének a kijózanodása. Ez abban fejeződik ki, hogy a nemzet zöme 1992-től eltérően 2000-ben nem hormonjaitól vezérelve cselekszik. Hormonoktól vezérelve lehet dobszóra lépést tartani, lehet öngyilkosán robbantgatni, lehet egypárti alapon politikát csinálni, lehet ütemesen tapsolni, kiiktatva az agy szürkeállományának alkotókészségben illetékes tartományát. A létfenntartási ösztön jelentkezése köztes fokozat a hormonok által vezérelt „szűnni nem akaró ütemes taps” és a tudatos cselekvés között. Aki szombaton fumigálta Meciar felhívását, az azt fejezte ki, hogy különbséget tud tenni kontinensünk fejlődőképes irányzata és a társadalom sárba dagonyozása között. Ennek az ösztönnek a jelentkezése azonban nem azt jelenti, hogy az ország több mint 4 millió felnőtt lakosának 80 százaléka tudatosan, a további teendőket ismerve foglalt állást november 11-én. A kormány a referendum eredménye alapján számos lényeges következtetést levonhat. Egyvalamivel azonban tisztában kell lennie: azzal, hogy a lakosság nemet mondott Meciarra, semmiképpen se mondott igent a kormányzás eddigi stílusára. Viszont kétségkívül bővült a Dzurinda-csapat mozgástere. JEGYZET Forog már a film JUHÁSZ KATALIN Úgy tűnik, igazi banánköztársaság vagyunk. Az utóbbi napok legfelháborítóbb és leghihetede- nebb fülesét kaptam, amely szerint egy amerikai stáb háborús film forgatására készül Koszovó- ról, sőt már munkához is láttak, méghozzá Szlovákiát választották helyszínül. Annak is egyik legszebb térségét, a Szádelői- völgytől lóugrásnyira fekvő fennsíkot szemelték ki. A hollywoodi filmművészek a környezetvédelmi minisztérium speciális engedélyét lengették a kezükben, amely arra ad áldást, hogy helikopterek röpködhessenek a természetvédelmi terület légterében, és filmezhessék a festői tájban lopakodó katonai egységeket. Ehhez képest a forgatókönyv tankokat ígér, amelyek lánctalpai, mint tudjuk, alaposan átformálhatják a helyszínt. A természetvédők, természetesen, nem nézték tétlenül a dolgot, megtették, ami ilyenkor megtehető, azaz faxon adtak hangot felháborodásuknak a minisztérium felé. A címzettként feltüntetett államtitkár asszony, aki egyébként azelőtt a zöldek között is sötétzöldként védte a flórát és a faunát, csodálkozva forgatta a levelet, ő ugyanis semmiféle speciális engedélyről nem tud. Az ügy vizsgálata jelenleg is nagy erőkkel folyik, remélhetőleg hamarosan kiderül, ki kinek és főleg mire adott vagy nem adott engedélyt. A környezetvédelmi felügyelőség kassai kerületi embere nyugodtan fogadta a tűzvészként terjedő hírt, szerinte felesleges túldramatizálni a dolgot, néhány fűszál görbülhet csak, a vendégek nagyon vigyáznak a környezetre, és - főleg - rendkívül nagyvonalúak az anyagiak terén. Márpedig tudjuk: országunkban manapság minden a pénzről szól. A dologban az a felháborító, hogy három évvel ezelőtt a szoros felett akrobatizálni vágyó bátor hegymászóknak legalább hatvan helyről kellett engedélyt szerezniük, és még így is nyolcvan kömyezetvédelő szervezet tüntetett ellenük. Ók valószínűleg nem dollárban fizettek az ország egyik legszebb régiójának ideiglenes használatáért... 11 \ .* . liKyáii “M,A.“. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. . Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szlovákiai folklór (CTK-fel vétel) A sok jó hír ellenére nem szabad elfeledkezni a gondokról, a bírált területekről sem Felminősítés - előlegbe A népszavazás előtti napokban csak úgy záporoztak a kedvező gazdasági hírek. TUBA LAJOS A két legfontosabb hitelminősítő intézmény egyike sem várt szombatig, és még a hét közepén bejelentette, nagy esélyünk van arra, hogy végre a befektetésre ajánlott országok közé soroljanak bennünket. Túlzásokba azonban ne essünk, az átsorolásra egy-három évet várni kell. Más szóval: amíg a politikában a hatalomváltásnak csak a mai alternatívája létezik, nem számítunk szalonképes országnak. A hírek hatására mindenesetre véget ért a korona hetek óta tartó romlása, sőt sokan arra számítanak, hogy akár megközelítheti a 42,30-as euróárfolyamot. Ez az érték, amelyen a jegybank utoljára interveniált a túlzott javulás ellen. A dollárral szembeni erősödés hozzájárult a benzin árának több mint egykoronás csökkenéséhez. Az egész sorozatban valószínűleg Az unió végre működő piacgazdaságnak minősítette az országot. ez volt az egyetlen elem, amelyre a referendum iránt érdeklődők is felfigyeltek. Az egészre a koronát az uniós országjelentés tette fel, amely végre működő piacgazdaságnak minősítette az országot. Az előbb említett három vélemény azonban túl sok megszívlelendő tanácsot is tartalmaz, így az illetékesek nem dőlhetnek hátra elégedetten. A múlt héten is emlegetett teendők - például a nyugdíjreform, a nagy cégek privatizációja, a bankrendszer konszolidációja - felsorolása az itt élőknek lassan már unalomszámba megy. Mivel azonban a változások nem haladnak a kívánt ütemben, az inkább dicséretnek ítélhető vélemények szezonjában is érdemes a hazai politikusokat emlékeztetni: két év már nem szint, ha esetleg Romániánál többet tudunk felmutatni. A jó hírek között nem szabad még megfeledkeznünk a 0,4 százalékos októberi inflációról sem. Ez 1993 óta a legkisebb érték, alacsonyabb még a Meciarék által kínnal-ke- serwel produkált művi adatoknál is. Kár, hogy a megélhetési költségek még mindig egy sor olyan tényezőt tartalmaznak, amelyek miatt még távol vagyunk a reális viszonyoktól. így ugyanis nem mondhatjuk el, hogy igen, ez a mi igazi pozíciónk, és ezentúí jó előre mindenkivel közölhetjük, mire is számíthat a közeljövőben. Annyit azért érdemes a részletekről is elmondani, hogy az élelmiszerárak egy hónap alatt egy százalékkal, a tavalyi ilyenkorinál jobban emelkedtek. Mivel azonban ismert, hogy novemberben egy sor hipermarket nyílik meg, köztük a régóta hiányzó Metro például egész áruházláncot indít egyszerre, ez valószínűleg jótékony hatással lesz az élelmiszerárakra is. A múlt héten puhulni kezdett Lengyelország, amely eddig elutasította, hogy Oroszország rajta keresztül építsen egy Ukrajnát elkerülő gázvezetéket. Ez a Szlovák Gázművek sorsa miatt meghatározó. A kérdés rendezése ugyanis alapvetően befolyásolja a cég árát. A gázművek privatizációja egyébként újra eltolódott, még a privatizációs tanácsadó kiválasztásának a határidejét is meghosszabbították. Most, amikor a népszavazás után újra napirendre kerülhetnek a kényesebb kérdések, itt az ideje, hogy a kormánykoalíció valamelyik illetékese, leginkább a kormányfő, elárulja, miből is kezdik A régóta hiányzó Metro például egész áruházláncot indít egyszerre. meg jövőre a vagyonalapi kötvényekért járó pénz kifizetését. Mert ugye, az is törvényes lesz, ha az egészet, mondjuk, csak jövő decemberben fizetik ki, ezért az igazán becsületes megoldás az lenne, ha megosztanák velünk a terveiket. Már csak azért is, mert az idősek között már elterjedt, hogy elsőként ők számíthatnak a kifizetésre, őket pedig nem szabad ily módon átejteni. A múlt hét kevésbé jó hírei közé Brigita Schmögnerová pénzügy- miniszter tettét kell sorolni, aki a jövedelemadó módosításával kihúzatta a másodállásban vállalkozók átalányadózási lehetőségét. A parlamenti képviselőknek még lehetőségük van ennek kijavítására. Attól sem kell tartaniuk, hogy valamiféle jogi és adózási káoszt idéznének elő, hiszen a miniszter által töröltetett rész javát hivatala készítette élő. KATASZTRÓFÁK Európában sok ember vesztette életét az utóbbi 40 évben drótkötélpályákon és alagutakban történt szerencsétlenségek következtében. ♦ 1961. augusztus 29-én a Mont Blanc Fehér-völgyében egy vadászbombázó eltépte a drótkötélpálya kötelét, s a kabinok a mélybe zuhantak, különböző források szerint 6, illetve 9 ember vesztette életét. ♦ 1971. február 14-én Bosznia-Hercegovinában egy gyorsvonat kisiklott egy alagútban, a jármű kigyulladt, 34 ember megfulladt a sűrű füstben. ♦ 1972. június 16-án a franciaországi Vierzy-alagútban nagy sebességgel összeütközött két vonat, 108 ember halt meg. ♦ 1972. július 12-én Svájcban elszakadt a Bettenből a Bettneralpra vezető sikló kötele, a jármű az alsó állomásra visszazuhanva szétroncso- lódott, 13 ember halt meg. ♦ 1972. október 26-án Grenoble-től 50 kilométerre egy még át nem adott drótkötélpályán a próbaüzem során két kabin összeütközött és lezuhant, az áldozatok száma 9. ♦ 1976. március 9-én az olaszországi Cavalese közelében történt Európa eddigi legsúlyosabb drótkötélpálya-szerencsétlensége: 42 ember vesztette életét, mert elszakadt a kötél, és egy zsúfolásig telt kabin 60 méteres mélységbe zuhant. ♦ 1983. február 13-án az olaszországi Aosta-völgyben az erős szélben kiakadt a drótkötélpálya három kabinja, s a mélybe zuhant; 11 ember meghalt. ♦ 1998. február 3-án a Cavalese melletti kabinos sílift kötelét elszakította egy gyakorlatozó amerikai katonai repülőgép, egy kabin lezuhant, az áldozatok száma 20 volt. ♦ 1999. március 24-én a Mont Blanc-alagútban kigyulladt egy teherautó, az ennek nyomán kitört tűzvész 42 ember életét oltotta ki. ♦ 1999. május 29-én egy teherautó okozta összeütközések nyomán tűz ütött ki a Tauem-alagútban, 12 ember vesztette életét. ♦ 1999. július 1-én lezuhant egy kabin a francia Alpokban, a Pic de Bure hegyen levő nemzetközi obszervatóriumba vezető magánkötélpályán, a szerencsétlenségben 20 személy vesztette életét. ♦ A szombati súlyos szerencsétlenség színhelye, a Kitzsteinhorn az egyike annak a nyolc gleccser- síterületnek, amely Ausztriában egész évben használható. A drótkötél vontatású vasutat 1971-ben kezdték építeni, az első földalatti alpesi vasút volt, amikor 1974-ben átadták. Völgyi állomása a tengerszint felett 911 méter magasan, felső állomása 2446 méter magasan van, a pálya átlagos lejtése 42,8, maximális lejtése 50 százalék. A szerelvény maximális sebessége 36 km/h, szállítási kapacitása óránként 1240 fő irányonként. A vontatókötél acélsodronya 4,8 centiméter vastag és 198 szálból áll. A vasút túlnyomó- részt alagútban teszi meg mintegy 8 perces útját, az alagút hossza 3298 méter. A középső állomás - amely csakis a szemben haladó vonatok kitérésére szolgál - 638 méter hosszú mellékalagúton át közelíthető meg. A vasút két szerelvényét 1994-ben cserélték le, az újakat neves szakemberek tervezték és a feltételezések szerint megfeleltek minden lehetséges biztonsági követelménynek. (MTI) OLVASÓI LEVÉL Ködösít a szlovák sajtó Folyik a huzavona a kormánykoalíción belül annak szlovák fertálya és a Magyar Koalíció Pártja között a közigazgatási reformról, a kisebbségi nyelvek chartájáról, a nyitrai egyetem magyar karáról és Komárom megyéről. Bár ezeket az ún. prioritásokat a szlovák fél a kormányprogramban vállalta, most valahogy ódzkodik az ígéret teljesítésétől. De meggyőződésem, hogy végül győz a józan ész. Merthogy a kérdésnek nincs alternatívája. Hacsak az nem, hogy az értelmetlen acsarkodás után ismét visszakerül az a hatalom, amely Szibéria felé fordította az ország szekerét, s nem is titkolja, hogy a maiakkal köny- nyen és gyorsan leszámol. Ezért szlovák részről örülök minden olyan megnyilvánulásnak, amely rokonszenvez velünk, vagy legalább objektiven ítéli meg a helyzetet. Minden biztató jelnek, amely ügyünk támogatására utal. Eddig azt hittem Ales Krátkyról, a Novy Cas hírmagyarázójáról is, hogy józan ítélöképességű szemlélője a fejleményeknek. Ezt erősítette meg bennem a minap is Közös prioritások című szokásos kommentárjának bevezető soraival, amelyekben ezt írta: „Az első csoportba tartoznak azok a prioritások, amelyeket gyakran »magyar« jelzővel illemek, de ez merő tévedés. A nevesítetlen földek kezelésének átruházása a községekre, a Nemzeti Kisebbségek és Regionális Nyelvek Európai Chartája, az anyanyelvi pedagógus- képzés nemcsak az MKP ügyvitelének része. Mindhárom feladatot jóváhagyták tavaly decemberben, és besorolták a kormány prioritásai közé ebben az évben, éspedig konszenzussal.” Van Isten, gondoltam én, naiv lélek. Úgy látszik, szlovák testvéreink között is vannak szövetségeseink, támogatóink, személyek, akik minden nemzeti elfogultság nélkül ítélik meg a dolgokat. Csakhogy a hírmagyarázó egy hirtelen pálfordulással, egy bekezdéssel odább a szó szoros értelmében ledorongolja az MKP-t azért, mert felszólította parlamenti képviselőit, hogy az alkotmány módosítását csak abban az esetben támogassák, ha a kormány teljesíti az imént felsorolt prioritásait. Szerinte ez módfelett elegáns módja annak, hogy ruházzuk át a felelősséget másra. Erről a logikai bukfencről az a zimberi-zombori szép asszociáció jut eszembe, hogy nem az a feleség a hibás, aki megcsalja a férjét, hanem a férj, aki figyelmezteti erre. Elvégre hogy jön ahhoz a Magyar Koalíció Pártja, hogy figyelmezteti a kormányt vállalt kötelességeire akár parlamenti képviselői által is. Ne ringassuk magunkat abban a balga hitben, hogy ettől a kormánytól bármilyen, a világ jobb, demokratikus fertályán megszokott bánásmódot kapjunk. Ismét csak szomorúan győződhettem meg arról, hogy a szlovák politikai elit és a sajtó mindig közös nevezőre jut, ha a magyarokról van szó. Palágyi Lajos Dunaszerdahely
