Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-09 / 258. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 9. KOMMENTÁR Korai volt az öröm JUHÁSZ LÁSZLÓ Mikor tegnap reggel nyolc órakor hatalmas csinnadrattával kihirdették az amerikai választások végeredményét, nevesen, hogy George W. Bush lett az Egyesült Államok 43. elnöke, republikánus pezsgődurranásoktól volt hangos Amerika. A demokrata csalódottságot csak néhány órával később oldotta föl a hír: a mindent eldöntő Floridában annyira szoros volt a választói eredmény, hogy az állam törvénye szerint meg kellett ismételni a voksok számlálását, így aztán az is előfordulhat, hogy Bush nyeri ugyan a választói voksok többségét, az elektorok azonban demokratáéknál lesznek túlsúlyban. A1 Gore persze reggel azon melegében telefonozott is riválisának, hogy gratuláljon győzelméhez. Később ezt a korai jókívánságot vissza kellett vonnia. A reggeli amerikai napilapok nyomását is sietve leállították, hiszen mindegyik Busht hozta ki a választások győztesének. Soha nem volt még példa ekkora fejetlenségre és bizonytalanságra az amerikai elnökválasztások történetében. Először fordulhat elő az is, hogy a külföldön élő, szavazati joggal rendelkező amerikaiak döntik el a voksolás kimenetelét. Az ő szavazataikra azonban még pár napig várni kell. Tegnap délután senki sem tudta tehát megjósolni, ki lesz az új amerikai elnök. Az viszont kiderült, a Republikánus Párt megtartotta többségét a kongresszusban, így, ha Bush költözik a Fehér Házba, a republikánusok ellenőrzik a törvényhozás mindkét házát, sőt a legfelsőbb bíróság négy nyugdíjba vonuló tagja is Bushék soraiból kerülhet ki. Akár lesz elnök A1 Gore-ból, akár nem, annyi bizonyos, már most fájhat a feje amiatt, hogy Clinton államában, Árkansasban republikánus riválisa nyert, sőt, a demokrata alelnök még saját szőkébb pátriájában, Tennessee-ben sem tudott felülkerekedni Bushon. És megint csak a feltételes mód: ha a végeredmény mégis A1 Gore-nak kedvez, lesz mit csinálnia, hogy a republikánus többségű képviselőházban és szenátusban keresztül tudja vinni kormánya akaratát, ám Bush - és főleg Bush valódi szakértőkből álló stábja - sem fog unatkozni, ha a nem túl fényes politikai intelligenciával rendelkező volt texasi kormányzó első bicegő elnöki lépéseit megfelelő irányba akaija terelni. Akárhogy lesz is, az új elnök felkészülhet arra, hogy egy fele-fele arányban megosztott országban kell helyt állnia a következő elnökválasztásig. Hillary Clinton, aki megszerezte New York állam szenátori székét, nevető harmadikként négy év múlva könnyen visszaveheti a Fehér Ház kulcsát. Clintonból pedig akár First Gentleman is lehet. JEGYZET Repül a, repül a... HOLOP ZSOLT Bár egyre kedvezőbb híreket tettek közzé állapotáról, én továbbra is komolyan aggódom miatta, így csak helyeselni tudom, hogy ma ismét Innsbruckba röptetik. Sőt örülnék, ha a tisztánlátás kedvéért nemcsak az államfő műtéti hegeit és éledező emésztőrendszerét ellenőrizné a nagy tudású (bár vidéki), cseh-szlovák elnöki életek mentésére szakosodott Bod- ner professzor, hanem minden tekintetben átfogó és alapos kivizsgálásnak vetnék alá őt. Mert nem volt elég a halálközeli élmény, szombaton ismét urnaközeibe akart kerülni, járulni hozzá. Másrészt talán éppen csak az említett élmény riasztotta vissza attól, hogy úri (államfői) jókedvében mozgóurnát vitessen magának Tirolba, vagy egyenesen bepakolja személyes holmijai, a teniszütő és a kétp- latnis rezsó közé (az ellentétek vonzzák egymást). Elvégre egészen mini mozgóurnák is léteznek, melyek méreteiben semmiképp sem hasonlíthatók össze egy méretes elnöki íróasztallal, amely már megjárta a Po- zsony-lnnsbruck útvonalat. Ha a szükséges és mindenre kiterjedő vizsgálatra nem kerül is sor, legalább a friss hegyi (nyugati vagy legalábbis semleges) levegőben reménykedem. Talán ennek hatására nyilatkozta Schuster még odakinn a nyáron, hogy Meciar népszavazása káros Szlovákia számára, s reméli, érvénytelen lesz. (Ez volna az a bizonyos légből kapott nyilatkozat?) Viszont amint hazatért és megcsókolta a pozsonyi reptér madárszaros betonját, máris szavazhatnékja támadt - állampolgári kötelességből részt akart venni ebben a káros dologban. Mintha a hazatérés időutazás is lett volna, megkísértette a múlt, amikor mindenkit szavazni tereltek, kötelezően. Ausztriában most talán ismét azt nyilatkozza, mégsem kell elmenni. És végképp nem kötelesség. Csak mi lesz, ha megint hazajön? « Lapigazgató: Slezálcné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaőe, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szöveg nélkül (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az alkotmánybíróság döntése, melyben elutasította az alaptörvény referendumra vonatkozó cikkelyének magyarázatát kérő képviselői beadványt, nem volt salamoni. A tény, hogy a taláros testület nem hajlandó a törvényértelmezésre, hogy maga a referendum kiírója sem vesz rajta részt, s a képviselők nem győzik hangsúlyozni, a népszavazás esetleges pozitív eredménye sem befolyásolhatja szavazásukat, azt az alternatívát erősíti: valóban felesleges az urnák elé járulni. Az alkotmánybíróság azért nem tett eleget a képviselők kérelmének, mert megítélése szerint az államfő és az értelmezést kérő honatyák között nincs nézeteltérés. Az elnök azért írta ki a referendumot, mert véleménye szerint a megválaszolandó kérdés összhangban van az alkotmánnyal. A képviselők csoportja úgy gondolja, a kérdés ütközik az alkotmánnyal. Az alkotmánybíróság úgy döntött, nincs nézeteltérés. Mi lesz, ha Amerika komolyan gondolja a gyakran hangoztatott tételt, hogy „Európa stabilitása az európaiak ügye"? Új amerikai stratégia Az Egyesült Államokban egyre világosabban rajzolódik ki a végeredmény: az új elnök valószínűleg - noha az utolsó pillanatig szoros a küzdelem - George W. Bush lesz, akit hosszú időn keresztül esélytelennek tartottak a tapasztaltabb Al Gore- ral szemben. MOLNÁR GUSZTÁV A választók a jelek - előrejelzések többsége - szerint november 7-én nem az arroganciával párosuló okosságot, hanem a természetes jenki észjárást, a közvetlenebb személyiséget díjazták. Ezt azért tehették meg, mert tisztában vannak azzal, hogy a gazdaság magától működik, nyugodtan voksolhattak arra az emberre, aki nem fogalmaz tekervényesen, nem izzad a kamerák előtt, ezért kellemesebb lesz a következő négy évben viszontlátni nap mint nap a tévében. Október 21-én azonban történt valami, ami ezt a látszólag érdektelen és különösebb következményekkel nem járó opciót alapvető fontosságúvá, visszafordíthatatlan folyamatok elindítójává teheti. Condoleezza Rice, Bush külpolitikai főtanácsadója kijelentette, hogy a republikánus elnökjelölt - ha megválasztják - hazarendeli a Balkánról az amerikai szárazföldi csapatokat. Nem azonnal és nem a szövetségesekkel való előzetes konzultáció nélkül, de ezt teszi, mert úgy véli, az amerikai katonákat nem békefenntartásra és nemzet-, valamint demokráciaépítésre képezték ki, hanem arra, hogy harci feladatokat hajtsanak végre, amikor és ahol erre szükség van. A Balkánon az Egyesült Államok lehetséges jövendő nemzetbiztonsági főtanácsadója szerint semmilyen életbe vágó amerikai érdek nem forog kockán, felesleges ott tartani a katonákat. A demokraták biztonságpolitikai víziója arról szól, hogy az USA sehol sincs kitéve stratégiai fenyegetettségnek, azaz egyetlen regionális hatalom sem viselkedik vele szemben ellenségesen. Majd minden régióban vannak azonban olyan „nem eléggé demokratikus” államok, amelyek nem hajlandók elismerni a demokraták által vallott baloldali-univerzalista értékeket. Mivel feszültséget keltenek, meg kell fékezni és lehetőleg meg is kell nevelni őket. Mivel a regionális hatalmak érdekei gyakran keresztezik egymást, ezt a „biztonságteremtő”, demokráciaépítési feladatot a leghatékonyabban az Egyesült Államok mint globális hatalom töltheti be. A republikánusok konzervatív világképe stratégiai kérdésekben kemény realizmussal párosul. E felfogás szerint az iszlám fundamentalizmus, Kína és Oroszország potenciális veszélyforrás az Egyesült Államok szempontjából, fel kell készülni arra, hogy szükség esetén az amerikai hadsereg e három stratégiai irány bármelyikéből érkező fenyegetésre katonai eszközökkel válaszolni tudjon. Condoleezza Rice Oroszországot nem nevezi meg veszélyforrásként, de az oroszok Irakkal és Iránnal kapcsolatos politikája, az orosz-kínai katonai és űrtechnikai együttműködés, a NATO bővítésének orosz elutasítása elegendő ok arra, hogy a Strobe Talbott által képviselt oroszbarát amerikai külpolitikát Bush hatalomra kerülésével egy jóval óvatosabb politika váltsa fel. Mivel Bush alelnökjelöltje Dick Cheney volt védelmi miniszter, külügyminiszter-jelöltje pedig Colin Powell volt vezérkari főnök, joggal feltételezhetjük, hogy az új republikánus adminisztráció a NÁTO-bővítést nem klubtagságnak fogja tekinteni, hanem arra törekszik, hogy a lehető legrövidebb időn belül változtasson az amerikaiakat elsősorban érdeklő déli parancsnokság alá tartozó Magyarország jelenlegi, stratégiai szempontból képtelen helyzetén. Ez minden bizonnyal Szlovénia és Szlovákia 2003-as, Horvátország és Ausztria valamivel későbbi meghívását fogja jelenteni az észak-atlanti szövetségbe. Az új amerikai geopolitika kidolgozóit nem fogja túlságosan zavarni, ha a kibővített NATO-val szomszédos kelet- és délkelet-európai térség - a Baltikumtól Ukrajnán keresztül Montenegróig húzódó sáv - az Európai Unió és Oroszország közötti rivalizálás színterévé válik. Ez Washington szempontjából azzal a haszonnal járhat, hogy megnehezíti, sót lehetetlenné teszi az amerikai rémálom, az EU és Oroszország közötti stratégiai partnerség kialakulását. Ez a rivalizálás Ukrajna, Románia Az amerikai katonákat nem demokráciaépítésre képezték ki. és Jugoszlávia sorsát fogja meghatározni. Ukrajna geopolitikai helyzete mára megpecsételődött. Brze- zinski és a lengyelek álma egy erős, a nyugati szövetségi rendszerhez kapcsolódó ukrán államról a múlté. Ma már legfeljebb arra lehet számítani, hogy az EU támogatását élvező Lengyelország az egykori Galíciában a maga gazdasági és kulturális expanziójával elő tudja segíteni egy olyan nyugatukrán gazdasági és politikai entitás kialakulását, amely sokkal hatékonyabb civiltársadalmi stratégiát alkalmazva parancsol megálljt Ke- let-Ukrajnában az orosz befolyásnak. Ha ez a galíciai stratégia sikerrel jár, számítani lehet arra, hogy a Kárpátalján is teret nyerhet az a lokális ukrán - voltaképpen rutén - hallgatag többség, amely mindig valamilyen központi akaratnak volt kiszolgáltatva. Jugoszláviában már most kialakult a keleti és nyugati befolyás törésvonalát követő belső geopolitikai megosztottság. Montenegró a hadsereg fölötti ellenőrzést leszámítva rendelkezik egy független állam ismérveivel. Az Egyesült Államoknak, az EU- tagállamok közül pedig Olaszországnak alapvető érdeke, hogy az Adria egyfajta NATO-beltengerré váljék. Amerikai szempontból ez azért is fontos, mert a Közel-Kelet miatt stratégiai jelentőségű keletmediterrán térség másik, ugyancsak NATO-ellenőrzés alatti beltengerének, az Égei-tengernek a helyzete a görög-török rivalizálás, a görög és ciprusi orosz befolyás és a törökországi politikai rendszer ingatagsága miatt fölöttébb bizonytalan. Koszovó megoldhatatlan kérdés. Szerbia a jelek szerint nem tud lemondani róla, az EU pedig nem teheti meg, hogy ne ismerje el a helyi albán lakosság legitim igényét a terület fölötti ellenőrzésre. Úgy tűnik, hogy azokban a térségekben, ahol nemcsak eltérő nemzeti identitások, hanem különböző civilizációk érintkeznek, nem képzelhető el megosztott szuverenitás. Pontosabban csak úgy, ha az EU vállalkozna Koszovó területi megosztására. Ezt nem teheti meg, mert akkor nehezen tudná megakadályozni Nagy-Albánia létrejöttét és Bosznia széthullását. A Vajdaságban is erős a helyi lakosság önkormányzat iránti igénye, de itt nem a Vajdaságon belül, hanem e történetileg és mentálisan közép-európai jellegű tartomány és Szerbia többi része között húzódik egy civilizációs választóvonal. Ez azonban nem zárja ki a megosztott szuverenitás intézményi érvényesülését. Persze nem is szavatolhatja azt, különösen, ha a Milosevicstől november 25-én megszabaduló Szerb Szocialista Párt a szerbiai politika meghatározó tényezője marad. Ez esetben a baloldali és jobboldali nacionalizmus szimbiózisa alakul ki Belgrádban, amely megpróbál ellenszegülni a Vajdaság és a Szandzsák politikai decentralizáció iránti igényének. Az új Köztes-Európa legkiszámíthatatlanabb országa Románia. Akár NATO-tag is lehetne, bár erre jóval nagyobb volna az esélye, ha a jobbközép koalíció 1996-ban egy hajszállal elveszíti a választásokat, és a posztkommunisták teljes diszkreditálódása után, most kerülne hatalomra. A helyzet azonban ennek ellenkezője: a jobbközép alternatíva semmisült meg, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Miközben Erdély és a Bánság egyre inkább a vajdasági modellt tekinti irányadónak, és arccal az EU és Magyarország felé fordul, Bukarestben Iliescu és a PDSR erős emberének tartott Adrian Nastase lesz a kormány, és a román posztkommunizmus másik arcát jelképező Vadim Tudor lesz az ellenzék. Texas fővárosában, Austinban működik a globális világhálón elérhető hírek beszerzésével és elemzésével, geopolitikai előrejelzésekkel foglalkozó Stratfor nevű központ, amely a republikánus külpolitika egyik műhelyének számít. Október 23-i elemzésük arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Bush tanácsadói által kívánatosnak tartott külpolitikai irányváltásra adott demokrata válasz (amit Bush akar, az több, mint egy fél évszázados külpolitikai hagyoTöbbről van itt szó, mint Európa balkáni perifériájáról. mánnyal való, még ki nem próbált szakítás, ti. veszélybe sodorhat törékeny szövetségeket, kárt okozhat a NATO-nak) Bush kezére játszik. Azon túl, hogy a válasz megfogalmazásának módja az új megközelítésektől való bürokratikus irtózás tipikus példája, mondanivalóját az amerikai közvélemény úgy ítéli meg, mint a túl hosszúra nyúló amerikai gyámkodás miatt kialakult európai felelőtlenségtől való félelmet. így a Bush-csapat ellen a nagy médiumokban imponáló következetességgel és alapossággal bevetett érvek egytől egyig a visszájukra fordulnak: a balkáni amerikai katonai jelenlét ellen szóló argumentumokká válnak. Ugyan miféle szövetség az, amely rögtön veszélybe kerül, mihelyt kiderül, hogy egyik meghatározó pillére kénytelen egyedül rendet tartani a saját hátsóudvarán? Többről van itt szó, mint Európa balkáni perifériájáról. A Balkán stabilizálása fontos kérdés, de az európai hatalmak közötti viszonyé még fontosabb. Mi lesz itt, ha Amerika nemcsak a Balkánról vonul ki, hanem komolyan gondolja az óceánon túl egyre gyakrabban hangoztatott tételt, hogy „Európa stabilitása az európaiak ügye”? Az angolok eléggé pánikszerűen, a franciák idegesen, a németek nyugodtan reagáltak a fejleményekre. Az angoloknak nem lesz könnyű hozzászokniuk, hogy Európa önálló pillére a NATO-nak, a franciáknak pedig ahhoz, hogy vége szakad az eddigi különutas politikának. A komolyabb külpolitikai és katonai szereptől eddig tartózkodó Németországnak viszontlehet, hogy ez lesz a megfelelő alkalom új európai szerepének kialakításához, A szerző magyarországi politológus
