Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-08 / 257. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 8. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 44. számában feltett kérdésre összesen 492 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Palme Sarolta berzétei, Farkas Róbert vágai és Szalai Erzsébet muzslai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 37 év után. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A segéd 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Black comedy 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Figaro há­zassága 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Temetetlen múlt (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Viharzóna (am.) 18, 20.30 Cool túra (am.) 20.45 Esőcseppek a forró kövön (fr.) 17.30, 20 OBZOR: Végső állo­más (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSt: Segíts, majd segítek (cseh) 15, 17.30, 20 MÚZEUM: Szökőkút (szovj.) 19 CHARLIE CENT­RUM: Tájkép (szlov.-cseh) 17.30,18,18.30,20.30 Sakáltanya (am.) 17,18.45, 20.30 Jana és barátai (izr.) 20 A réztorony (szlov.) 19.30 KASSA DRUZBA: Viharzóna (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Esőcseppek a forró kövön (ff.) 16, 17.45 Lisszaboni történet (ném.) 20 ÚSMEV: Temetetlen múlt (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Sztárom a párom (am.) 16.15,19.15 CAPITOL: Viharzóna (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Tolvajtempó (am.) 17, 19.15 LÉVA - JU­NIOR: Csibefutam (am.) 16.30,19 GALÁNTA-VMK: A szibériai bor­bély (or.-fr.-ol.) 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Új csapás (am.) 18 A RÉV NOVEMBERI MŰSORA 11. A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség tanfolyama 9.00-17.00 11. Peter Lipa 20.00 12. A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség tanfolyama 9.00-16.00 16. Boltemian Blues Band - Stan Volarz (Anglia) 20.00 17. Deákos, szólótáncverseny és táncház 16.00 18. Táncház 20.00 24. Nosztalgiabuli 20.00 25. Játszóház - kézműves-foglalkozás Méhes Katával és Varjú Ta­mással; ének, zene játék a Pihegővel 25. Nosztalgiabuli 20.00 Kezdődik az Európai Színházak Uniójának fesztiválja Másodszor Budapesten MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. A franciaországi Théatre National Populaire (Villeurbanne), valamint a litván főváros, Vilnius Menő Fortas nevű társulatának elő­adásával pénteken kezdődik meg az Európai Színházak Uniójának fesz­tiválja. A szervezet sorrendben im­már 9. találkozója november végéig tartó eseménysorozatának a ma­gyar főváros 1993 után már máso­dik alkalommal ad otthont. A Thé­atre National Populaire a Hattyúdal című produkcióval érkezik a ren­dezvényre. A vilniusi Menő Fortas Shakespeare Hamletjével vendég­szerepei. A Düsseldorfer Schauspielhaus tár­sulata Bertolt Brecht Galilei élete cí­mű színművével mutatkozik be. A Theatergroep Hollandia Pier Paolo Pasolini-Cor Herksröter Voices, va­gyis Hangok című produkcióját mu­tatja be. A Schaubühne am Leh- niner Platz, Marius von Mayenburg Paraziták című művével lép fel. A bukaresti Teatrul Bulandra Carlo Gozzi Turandot című darabjával vendégszerepei a magyar főváros­ban. A házigazda Katona József Színház a Kamrában játssza a Kö­zellenség című Kleist-Tasnádi je­gyezte produkciót. A tel-avivi Ca- meri Theatre a Requiem című, Ha- noch Levin írta és rendezte előadás­sal mutatkozik be az európai szín­házak budapesti uniós seregszemlé­jén. A Katona József társulata a nagyszínházban játssza a Hóhérok hava című Hamvai Komél-darabot. A Royal Shakespeare Company A vi­har című örökbecsű Shakespeare- darabbal lesz jelen a találkozón. A szentpétervári Malij lyeatr Anton Pavlovics Csehov Cím nélküli darab (Platonov) című darabjával érkezik Budapestre. A kísérőrendezvények sorában tartanak például szakmai találkozókat, valamint worksho- pokat vüághírű külföldi művészek irányításával. Bár a következő Oscar-díjátadástól még hónapok választanak el bennünket, a nevezések már hetek óta folynak. A magyar filmes szakma Gödrös Frigyes Glamour című alkotását jelölte a külföldi filmek versenyébe. Képünkön a film női főszereplője, Ónodi Eszter. (Markovics Ferenc felvétele) A magyar irodalom s a magyar kultúra utazó nagykövete volt. Száz éve született Emil Boleslav Lukác Párizsban a költészet bibliájával A magyar közönség rajongott érte. O is szeretett a magyar emberek közé járni, hiszen a magyar második anyanyelve volt. Sok emlékezetes irodal­mi találkozója volt a hazai magyar falvakban és váro­sokban. DÉNES GYÖRGY Egyik felszólalásában így fogalma­zott: „Magyar költőtársaim, iroda­lomtörténész barátaim tudják, na­gyon gyakran együtt vándoroltunk közös kultúrszolgálatban. Közeli s távoli gócpontokon fordultunk meg, emlékezetes irodalmi esteken, ünnepségeken, konferenciákon. So­sem fogom ezeket a közös, testvéri fellépéseket elfelejteni...” Ahol Lu­kác megjelent, villamossággal telt meg a levegő. Személyesen az ötvenes évek dere­kán találkoztunk Pozsonyban, egy irodalmi esten. Kezdő költők, írók bemutattuk szárnypróbálgatásaink eredményét. A teremben alig volt közönség, Lukác viszont ott volt. Hátul ült, és Monoszlóy Dezsővel diskurált. Ők már ismerték egy­mást. A műsor végén felszólalt, ki­fejtette, mit gondol felőlünk. Végül megállapította - verseinkből hiány­zik a démonizmus. Elképedtünk. Nem tudtuk, mit akar ezzel monda­ni. Megmagyarázta. A démoni erő­ket, az elsöprő kitöréseket, a perzse­lő tüzeket hiányolja. Langyosnak, szürkének, egyhangúnak találta költeményeinket. Megismerkedésünk után alig volt hét, hogy ne találkoztunk volna. Be­szélgetéseinkben mindig a magyar irodalomnál kötöttünk ki. Hol Ady- val, hol Petőfivel, vagy Juhász Gyu­lával hozakodott elő. Kedvelte Czóbel Minkát, Gyóni Gézát meg Berda Józsefet. De mindenekelőtt Adyt, aki egész életében nagy hatás­sal volt rá. Több mint száz verset be­téve tudott tőle. Nem úgy fogadta magába a magyar irodalmat, mint valami más nemzetiségű szimpati­záns. Beleszületett s benne élt. Em­lékezőn mesélte, hogy szülőhelyén, Hodrusbányán édesanyja és néniké­je sok Jókait olvasott. Ő meg a hátuk mögé lopakodott, és szinte habzsol­ta a sorokat. így kezdődött a magyar könyv iránt érzett szerelme, s folyta­tódott a selmeci magyar gimnázi­umban. A gimnázium szellemi lég­körére, tudós tanáraira mindig hálás szívvel emlékezett. Különösen osz­tályfőnöke, a magyar-latin szakos Klaniczay Sándor kedvelte az ifjú Lukácot, megérezte benne a tehetsé­get: „Ő ismertetett meg a magyar- és a világirodalom nagyjaival, a Nyu­gat folyóirattal, Adyval és másokkal, s rendelkezésemre bocsátotta a líce­um könyvtárát. Ekkor születtek első zsengéim. Persze magyarul kezdtem a versírást” - vallotta. A fordulat után Lukác igyekezett korszerű szlovák lírát teremteni a Dunatájon. Érzékeny és kifejező vá­rosi lírát, amely úgyszólván, hiány­zott a szlovák költészetből. Megal­kotta a városlakó szlovák polgár költészetét, aki igyekezett kitekin­teni szűkebb pátriájából, s nemzeti, történelmi, társadalmi önismeretét építette lázas buzgalommal. Népé­hez és nemzetéhez hű akar marad­ni, de a más nemzetek értékeit is becsben tartja, s magáévá teszi eredményeiket. Mint valaha Ady, ő is Párizsban kö­tött ki, hogy nagy lélegzetet vegyen a francia kultúra frissítő levegőjé­ből. Ő is Párizsból gondolt elha­gyott szülőföldjére, s megírta a Du­na és Szajna (Dunaj a Seine) című kötetét, amelyben hegyes-völgyes hazáját dicsőíti. Első kötetének, a Gyónásnak (Spoved’) a megjelené­sétől a még életében napvilágot lá­tott Szív a Kaukázus alatt (Srdce pod Kaukazom) című utolsó mű­véig közel hatvan év telt el hábo­rúkkal, forradalmakkal, földrenge­tő társadalmi változásokkal. Lukác, ha bukdácsolva is, de igyekezett megőrizni emberségét, hazaszere­tetét, európaiságát. A történelem kihívásait azonban nem kerülhette el: „így keveredik Lukácban pacifiz­mus, humanizmus, nacionalizmus -mert az is fel-feltör-, érzelmesség Üdvözlet Párizsból A költőbarátok, Emil Boleslav Lukác és Dénes György (Archív felvétel) a filozófiával és teológiával, francia és magyar nosztalgiák, a szlovákiai táj és úti emlékek. Hódol minden lí­rai irányzatnak, amelyből hörpint- het... Érzi, hogy sorsa Prométhe- usz-forma lesz. De az élet: igazság, szabadság és igazságosság” - írta róla Szalatnai Rezső. Leginkább a könyvesboltokban, an­tikváriumokban találkoztunk. Ha megpillantott, örömmel üdvözölt, s felhívta a figyelmemet az értéke­sebb művekre. Többször üldögél­tünk a kávéházakban is, ő többnyi­re törzshelyére, a Stefankába járt. Az ötvenes években meghűvösö- dött körötte a levegő. Az írószövet­ségből kiebrudalták, szerkesztői, tanári állást sem vállalhatott. Ideig­lenesen a Smena alkalmazta kor­rektorként. Akkoriban sokat pa­naszkodott, mondván, alig tudnak megélni. Bélyeggyűjteményét tette pénzzé. Gyakran kifakadt előttem, hogy író kollégái, akikkel eddig bé­késen megfért, és sokan barátai vol­tak, elkerülik az utcán, mi több, tá­madásokat intéznek ellene, rágal­mazzák. A hallgatás évei nehezed­tek a lelkére. A hatvanas évek végé­től megint dolgozhatott, külföldi utakon is részt vehetett. Már hat­vanesztendős múlt, de még el-el- ruccant Párizsba, régi íróbarátai­hoz. Világjáró útjairól mindig kül­dött egy-egy képeslapot. Ha Párizs­ból írt, mindig Ádyra gondolt. 1973 októberében írta: Kedves Gyur­kám! „Züm, züm, röpködnek végig az úton a tréfás falevelek.” Szívé­lyes üdvözlet Ady városából. Egy másik lapon ez állt: „Ballagtam ép­pen a Szajna felé, s égtek lelkemben kis rőzsedalok...” Szívélyesen üdvö­zöl Párizsból igaz barátod. E. B. Lukác. Sokszor megfordultam Fra- no Krár utcai lakásában. Mindig szeretetteljesen fogadott: „Gyere, gyere! Már vártalak!” Öreg kanapé­ján üldögélve beszélgettünk. Boles­lav öblös hangja betöltötte a szobát. Szavait széles gesztusokkal kísérte. Egyre jobban belelovalta magát va- lamüyen kínos ügy kiteregetésébe. Hol kiadójával, hol költőtársaival volt nézeteltérése. Rapszodikus, lobbanékony természet volt. Tagol­tan, paposán beszélt, hiszen evan­gélikus teológiát végzett. Hamar méregbe gurult, de amüyen hirte­len lángra lobbant, olyan gyorsan ki is hamvadt a dühe. Mélyeket szippantott örökösen füstölgő ciga­rettájából, s barna gombszemével ravaszkásan mosolygott. Később, elnézést kérve, egy kicsit turkáltam a könyvei között. Sok ritka kötete volt, több mint felerészben magyar nyelvű. Illyés Gyula, József Attila, Móricz, Szabó Lőrinc és sok más író dedikálta neki a könyveit. Ma is meghatottan simogatom a tőle ajándékba kapott József Attila-kö- tet első kiadását, a Külvárosi éjt. Sok verset, regényt ültetett át ma­gyarból szlovákra. Évtizedekig ké­szült annak a hatalmas antológiá­nak a létrehozására, amelyben Janus Pannoniustól Tamás Meny­hértig mutatja be a 700 éves ma­gyar költészetet szlovák nyelven. Sok küzdelmébe került e kötet megjelentetése. Gyakran felhör­dült, ha a könyv kiadásának ke­resztbe tett valaki. „Ez a brontosza- urusz, megint elgáncsolt!” - dörög­te. Rosszakaróit brontoszauruszok- nak titulálta. „Ennek az antológiá­nak a tető alá hozása nem egyéb, mint harc a lehetetlennel” - mon­dogatta keserűen. Végre 1976-ban mégis megjelent a 300 oldalas könyv, a Spoved Dunaja (A Duna vallomása). A könyvet ezzel a dedi­kálással nyújtotta át: „Kedves Bará­tomnak, Dénes György költőnek, aki tanúja volt ennek a Harcnak a Lehetetlennel. E. B. Lukác.” Ezzel az antológiával tette föl a koronát a magyar versfordításaira. Életében és költészetében jelentős helyet foglalt el Ady szelleme. Ady életműve volt számára a költészet bibliája. Sokat írt róla, s minden tá­madással szemben megvédte. E. B. Lukác versei többször megjelentek magyarul, 1973-ban pedig A nagy üzenetváltás című könyvben esz- széi és emlékezései jelentek meg a Madáchnál. Valóban a magyar iro­dalom s a magyar kultúra utazó nagykövete volt. Megjelent az Irodalmi Szemle 7-8. száma A magyarok helyzete LAPAJÁNLÓ Az Irodalmi Szemle 7-8. száma közli Lanstyák István tanulmányát a magyarok helyzetéről Szlovákiá­ban. A szerző szerint „a szlovákiai és más kisebbségi magyarok legin­kább abban különböznek a ma­gyarországiaktól, hogy kétnyelvű­éit, s kétnyelvűségükből adódóan anyanyelvűket másképp beszélik, mint az egynyelvű magyarok.” Bár a kétnyelvűség a nyelvcsere előszo­bája is lehet, Lanstyák István sze­rint az a tény, hogy „a szlovákiai magyarok zöme jobban beszél ma­gyarul, mint szlovákul, nem csak a nyelvi kölcsönhatás mértéke miatt jelentős”, hanem azért is, mert „a magyar nyelvi dominancia mint­egy biztosítéka az egynyelvű szoci­alizációnak, amely nélkül egy ki­sebbségi nyelv hosszú távon kiha­lásra van ítélve”. A folyóirat Kortárs magyar iroda­lom rovata az Új Symposion nem­zedéket mutatja be. Beszélgetést közöl a hetvenéves Szeberényi Zol­tánnal, s tanulmányban foglalkozik József Attila kései költészetével, kü­lönös tekintettel a pszichoanaliti­kus narratívumra. A tanulmány szerzője Baranyai Szüvia, ötödéves egyetemista. A szépirodalmi rovat­ban Tornai József, Dénes György, Vida Gergely, Z. Németh István versei mellett egy fiatal szerző, Czibor Zita bűnügyi történettel mutatkozik be. A Könyvről könyvre rovatban az újabb irodalomtörté­neti kutatásokról szól E. Fehér Pál, aki a Svejkről és Hasekról szóló újabb kiadványokat mutatja be. A Margó-rovat közli azt a beszédet, melyet Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke mondott Jan- kovics Marcell, a Pozsonyból el­származott író emléktáblája előtt, Budapesten. A Tallózóban Fazekas Erzsébet írását olvashatjuk a XXI. század kihívásairól. Az Irodalmi Szemle legújabb számát az Art Ma Galéria anyagából válogatott mű­vekkel illusztrálták, -dz­ÚJ SZÓ-HÍR Novemberben további három to­vábbképzéssel folytatódik a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok Szö­vetsége Pedagógiai Intézete és az SZMPSZ illetékes területi választ­mányai által szervezett szakem­berképzési programsorozat. Az egyenként 30 órás tréningszerű to­vábbképzések az intézményfej­lesztés három meghatározó terüle­tére készítik fel az érdeklődő isko­lavezetőket, tanügyi dolgozókat és pedagógusokat: az intézmény pe­dagógiai programja megalkotásá­ra, az intézmény tevékenységének TQM alapú minőségbiztosítására, valamint a pedagógiai mérés, érté­kelés módjaira és eszközeire. A tanfolyamok mindegyike három­napos (csütörtök- szombat), és bentlakásos formában zajlik. 2000. november 16-18.: Pedagógusok felkészítése a tanulói tudás értékelésének, mérésének korszerű módszereire. Tanfolyamvezető: Medvegy Tilda közoktatási szakértő, Győr. Helyszín: Kassa. Célcsoport: a Nagyrőcei, Rozsnyói, Kassai, Tőketerebesi és Nagymihályi járás pedagógusai. 2000. november 23-25.: Pedagógusok felkészítése a tanulói tudás értékelésének, mérésének korszerű módszereire. Tanfolyamvezető: Medvegy Tilda. Helyszín: Galánta. Célcsoport: Pozsony és vidéke, a Galántai, Vágsellyei és Dunaszer- dahelyi járás pedagógusai. 2000. november 30. és december 2. között: TQM - egy vezetési modell az okta­tás minőségének szolgálatában. Tréningvezető: Annási Ferenc és Görcsné Múzsái Viktória, Győr. Helyszín: Rimaszombat. Célcsoport: a Nagyrőcei, Rima­szombati és Losonci járás pedagó­gusai. Az érdeklődők bővebb tájé­koztatást az érintett területi választ­mányok elnökeitől kérhetnek. Folytatódik az SZMPSZ szakemberképzési sorozata A tudás értékelése

Next

/
Thumbnails
Contents