Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-05 / 229. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 5. A Zenei Ünnepek mai hangversenyei Pozsony. Skuta Eleonóra és Dana Sasinová zongoraművészek, va­lamint Radoslav Sasina bőgős ad ma délután 17 órától koncertet a Moyzes-teremben. Schubert és Sosztakovics klasszikus művein kí­vül egy új darabot, Juraj Hatrík Liebe Sinn und Not című művét is megszólaltatják. Ugyancsak a Moyzes-teremben lép közönség elé 20 órától Leszek Mozdzer lengyel dzsesszzongorista. A Szlovák Fiharmonikusok koncerttermében 19.30-kor kezdődik a kiváló Moszkvai Filharmonikusok hangversenye. Műsorukban Muszorg­szkij-, Prokofjev- és Kancseli-művek szerepelnek. A zenekart Vlagyi­mir Ziva vezényli, hegedűn közreműködik Liana Iszakadze. (ú) Brunszvik Terézről a Pozsonyi Casinóban Pozsony. Az európai hírű „angyalkert” (azaz óvoda) alapítója, Brunszvik Teréz 225 évvel ezelőtt született Pozsonyban. E jubileum alkalmából ma délután 18 órától Üvegesné dr. Hornyák Mária tart előadást a Pozsonyi Casinóban. (ú) Nemzetközi művészeti szimpózium Pozsony. A japán kulturális hetek kísérőrendezvényeként három­napos nemzetközi művészeti szimpózium kezdődik holnap a Szlo­vák Nemzeti Galériában A művészet globalizációja és az etnikai identitás jövője címmel. A szimpóziumon hat ország - Ausztria, Franciaország, Németország, Magyarország, Japán, Lengyelország és Szlovákia - szakemberei tartanak előadást. Magyarország, illet­ve a budapesti Műcsarnok képviseletében Petrányi Zsolt érkezik Pozsonyba, (me) FELHÍVÁS A Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége és a Csemadok Tavaszi szél vizet áraszt címmel országos népdal- és népzenei versenyt hir­det a Szlovákiában élő, illetve működő magyar és roma népdalokat előadók számára a következő kategóriákban: I. szólóénekesek II. női, férfi- és vegyes éneklőcsoportok (max. 20 fő) III. népi hangszeren játszó szólisták IV. népi hangszereken játszó együttesek V. hangszeres-énekes roma együttesek Nevezési feltételek: A jelentkezők október 15-ig hang- vagy videokazettán küldhetik el maximum 20 perces versenyműsorukat a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségének címére: Mytna 1., P. O. Box 55, 817 55 Bratislava 15. Az amatőr felvételeket szakmai zsűri értékeli és meghatározza, hogy kik és műsoruk mely részével vehetnek részt a döntőben, melyre 2000. november 18-án kerül sor a Szlovák Rádió koncert­termében. A meghívott szólisták és csoportok részére az útiköltséget, étke­zést, valamint nagyobb távolság esetén a szállást a Rádió téríti, il­letve biztosítja. SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ HV IEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A denevér 19.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Coyote Ugly (am.) 15.30, 17.30 Magnólia (am.) 19.30 OBZOR: Csibefutam (am.) 16, 17.30, 19 A kanári (cseh) 20.30 MLADOST: Luna papa (osztr.-ném.-fr.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Fantázia 2000 (am.) 17, 18.30 Mission impossible 2 (am.) 17.15, 20 Radírfej (am.) 19.30 Dal a szürke galambról (szlov.) 20 KASSA CAPITOL: Mission impossible 2 (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: X- Men (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Vad a világ (am.) 16.15, 19.15 DRUZBA: A Föld csatamező (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Luna papa (osztr.-ném.-fr.) 15.30,17.30 Isten veled, édes otthon! (fr.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ideglelés (am.) 17, 19 LÉVA - JUNI­OR: A szibériai borbély (am.) 16.30,19.30 NAGYKAPOS - ZEMP­LÉN: Gagyi mami (am.) 18 Tegnap kezdődött és október 7-ig tart az észak-szlovákiai Csacán az Etnofilm Cadca fesztivál, a népi kultúrával foglalkozó filmek nemzetközi seregszemléje. A válogatóbizottság 36 alkotást juttatott a versenybe, Magyarországot két film képviseli. A szombati eredményhirdetésen hat díj talál gazdára. (Archív felvétel) A Tévedések vígjátéka a prágai Rendi Színházban. Jövőre ugyanott Shakespeare Vízkeresztje E. E. parádés győzelme Prágában Martina Stehlíková, Hana Sevcíková és Martin Preiss az előadás egyik forró pillanatában (Hana Smejkalová felvétele) Shakespeare ifjúkori zsengé­jéből, a Tévedések vígjátéké­ból rendezett életerős elő­adást Eszenyi Enikő a prágai Rendi Színházban. Tavalyi munkája, a Sok hűhó semmi­ért ugyanebben a pompás pa­lotában a társulat egyik legsi­keresebb, időközben pedig legdrágább előadása lett. SZABÓ G. LÁSZLÓ A legdrágább azonban nem a kivite­lezésre értendő. A díszlet és a kosz­tümök ára nem nevezhető égbekiál­tó összegnek. A jegyárak lépnek túl az eddig elfogadott csúcson. Pár héttel a kirobbanó sikerű bemutató után, látván a közönség hatalmas érdeklődését, a színház vezetősége ugyanis úgy döntött: megemeli a belépődíjat. Ha lúd, legyen kövér alapon rögtön a duplájára. Sok hű­hó 700 koronáért - az összeg magá­ért beszél. Akárcsak az előadás, amely továbbra is telt ház előtt megy. Szombaton és vasárnap ösz- szesen négyszer. Ilyen előzmények után másodszor ugyanott és ugyancsak Shakes- peare-rel nem mindennapi kihívás a rendező számára. Eszenyi azonban nem ismer lehetetlent. Két kihívás közül mindig a nehezebbet választ­ja. Még akkor is, ha „az életével ját­szik”. A Tévedések vígjátéka nem tartozik Shakespeare legjobb, legkiforrot- tabb darabjai közé, hiszen első munkáinak egyike. A második fel­vonás, történéseiben és ritmusában, gyengébb az elsőnél. Le is ül egy- egy pülanatra. Eszenyi azonban pontosan átlátja a darabot. Ismeri halványabb pontjait. Ide, ezekbe a részekbe még több ödetet told be. Nem engedi, hogy lelassuljon az előadás. Hajtja, pörgeti egészen a végkifejletig. Amíg a család egymás­ra nem talál. Egeont és Emíliát ugyanis elszakítja egymástól a há­borgó tenger. Szétesik egy család. Elkeverednek a fiúk, Dromio és Antipholus, és ugyanez a sors vár szolgáikra is. Ikerpár a két testvér, ikerpár a két szolga. Ebből lesz ké­sőbb a shakespeare-i galiba. Efe- zusz, a történet színhelye egy mai nagyváros lüktető szíve. Szuper­market, Tiger Night Club, Hotel Kentaur, Jewellery - a feliratok ma­gukért beszélnek. Prága, Budapest, London, Hong-Kong itt most egyre megy. Hatalmas irodaépületek, üz­letházak, szórakozóhelyek sűrűjé­ben keresi egymást félj és feleség és a két testvérpár. Egeon élete csupa hányattatás, Emilia már elvonult a világ elől, a fiúk sodródnak ide-oda, megélve kalandot, csapást, oldást és kötést. Útjaik során elvesztik páiju- kat, pénzüket, s a sok félreértés mi­att már önmagukat is, amikor a stratfordi mesemondó, a minden jó, hajó a vége kiváló ismerője egymás karjaiba sodorja őket. Eszenyi olvasatában a darab itt és ma játszódik, hiszen az elkavaro- dáshoz, egymás szem elől vesztésé­hez elég egy több kijáratú, modem mozipalota. Vagy elég, ha csak az el­múlt hetek-hónapok koreai esemé­nyeire gondolunk, észak és dél ép ésszel felfoghatatlan viszonyáról, amely miatt emberek ezrei szenved­nek még ma is. Az elválasztott csa­ládtagok újratalálkozásának fájdal­mas-szép pillanatait Eszenyi be is cserkészte az előadásba, múlt és je­len ily módon tökéletesen rímel a színen. A vígjáték másik esemény­vonala egy aranylánc, amelyet Angelo, az ékszerész ad Antipholus- nak. De mert Dromióból és Anti- pholusból is kettő van a darabban, az egyik efezuszi, a másik szira- kúzai, a tévedések újabb és újabb bajt és kellemetlenséget okoznak. Mivel a darab Shakespeare később született remekműveitől eltérően aránylag rövid, Eszenyi kedvére tűz­delhette, színesíthette, gazdagíthat­ta cselekménydús beékeléseivel. Öt­letekért pedig sosem megy a szom­szédba. Fantáziája csapong és szár­nyal, humora egyszerűen kiapadha­tatlan. Adrianát, Antipholus felesé­gét a Pillangókisasszony egyik áriá­jára küldi fel a tetőre, amikor két­ségbeesésében végezni akar az éle­tével. De még azelőtt, kínjában, za­varában, fájdalmában forró tepsivel a kezében rohangál fel-alá, amikor úgy hiszi, félje sorozatban megcsal­ja őt. Húga, Lucian?' a (gépizon­goránál kap nagyjelenetet Esze­nyitől, amikor a lány, abban a tudat­ban, hogy senki sem látja-hallja, az élvezetek csúcsára „billentyűzi” ma­gát. Angelo, az ékszerész bordó selyempongyolában, legyezővel a kezében próbálja behajtani az aranylánc árát, miközben egy ré­szeg éjszaka után a szupermarket bevásárlókocsijában landol. Pará­dés jeleneteket talált ki Eszenyi Csi­pet doktornak is. Egy természet- gyógyász, aki színes papírlapokkal próbálja „leszerelni” őrületbe kerge­tett páciensét, és amikor már semmi sem segít, önmagát kábítja el úgy, ahogy az a színpadi neveltetés nagykönyvében meg van írva. Az első felvonás végén, mindenféle ócska limlommal megrakott régi ba­bakocsit tolva, egy rongyokba öltö­zött asszony jelenik meg a színen. Amikor a kukában kotor, már a kol­duló Egeont látjuk egy hatalmas acélváz alatt. Apátlan-anyátlan ka­maszok húznak el mellette az utcán, az éjszakai klubokban tombol az élet, a fogyasztói társadalom min­dent felzabál. Efezusz 2000. Pén­zért minden és mindenki megvásá­rolható. Díszlet: Kentaur. Mintha csak egy képeskönyvben sétálnánk. Ilyen színfalak még sosem álltak a Rendi Színház forgóján. Nagyvárosi miliő az illúziókeltés sok-sok eszközével. És a legvégén, az előadás utolsó per­ceiben kinyílik a kapu. A négyarcú díszlet még egy mesés ráadással is szolgál. Hadd ámuldozzon a néző, elvégre azért jár színházba. A legnehezebb terhet Milan Mi- kulcík cipeli az előadás során. Po­zsonyban, a Hviezdoslav Színház deszkáin épp Eszenyinél, az Ahogy tetszikben bizonyította nem min­dennapi tehetségét. Erre dupláz most rá kiváló cseh nyelvtudásával. Antipholus szerepében valósággal brillíroz. Dromio bája, esendősége Martin Preiss tehetsége által fénylik fel. Mindkét színész kettős szerepet játszik, de a sok átöltözés, jelmez­csere egyikük játékát sem fékezi. Mikulcík is, Preiss is pontosan elvá­lasztja egymástól az efezuszi figura szirakúzai alteregóját. Az előadás sikere voltaképpen rajtuk áll vagy bukik. Tehetségük, vonzerejük, fizi­kai rátermettségük hatalmas lendü­letet ad a darabnak. Adriana szere­pében Hana Sevcíková, Lu- cianaként Martina Stehlíková, Csi­pet doktorként Jifí Kodét, Angeló- ként Ladislav Mrkvicka, a kurtizán szerepében a fiatal Anita Ekbergre emlékeztető Marika Procházková remekel. De jók a többiek is: az Egeont alakító Boris Rösner, az Emíliát játszó Jana Preissová, a Solinost megformáló Petr Bláha (a második szereposztásban Tomás Petiik). Petr Vágner a Rendőr, Jaroslav Slánsky Antipholus iker­testvéreként színesíti az előadást, amelyhez a tehetséges Jan P. Mu- chow komponált kifejező zenét. Hogy miben mérhető a siker? A be­mutató napján állva tapsolt a kö­zönség. A szakmabeliek szerint a Tévedések vígjátéka a fiatalok kul­tuszelőadása lesz Prágában. De még ennél is többet mond el a múlt heti bemutatóról az a tény, hogy Eszenyi Enikő újabb meghívásokat kapott Prágába. így holnap akár két évre is átköltözhetne a cseh fővárosba. Ma nyílik és a hónap végéig látható Pozsony óvárosában a Modern Művészetek Soros Központjának kiállítása Realitás/real (e)state magánlakásban TALLÓSI BÉLA Pozsony. Hogy a kortárs művészet nem ismer korlátokat vagy határo­kat, azt több hazai, elsősorban a Modem Művészetek Soros Köz­pontja (MMSK) által rendezett kiál­lításon bizonyították már művé­szek. A kortárs művészektől - akiket nem az időtényező, vagyis nem a korunkban való jelenlét tesz kor­társsá, hanem kötődésük a prog­resszív irányokhoz - kiállítottak már olyan szokatlan helyeken, mint egy kefegyár gyártóműhelyei. Idén sem szokványos térben, Pozsony belvá­rosának néhány üres magánlakásá­ban rendezi meg az MMSK azt a kortárs művészeti kiállítását, amely a Realitás/real (e)state címet kapta. A realitás kifejezés ez esetben azt je­lenti, hogy a kiállított anyag teljes mértékben kötődik a Ferencesek te­re hármas számú épületének 3. e- meletén található magántulajdon­ban levő, a kiállítás idejére - egy hó­napra - bérbe vett négy lakás való­ságához, valamint az ingatlanpiaci viszonyokhoz. Ötvenegy beküldött tervezetből tizenhármat fogadott el és adoptált, illesztett a bérelt laká­sok valóságába a kiállítás öt kuráto­ra, Vladimír Beskid, Karel Císar, Ja­na Oravcová, Mária Orisková és Martina Pachmanová. A Realitás cí­mű kiállítás esetében - amelyet ma 18 órakor nyitnak meg a Ferencesek tere 3-as számú épületének 3. eme­letén - a helyszín határozta meg, milyen anyag kerüljön a közönség elé. Vagyis a lakások, az ingatlanok (erre utal a szlovák reality - ingatia- nokjelentése) is beleszóltak, milyen anyaggal rendezzék be őket, milyen legyen a kiállítás. A lakások, ingat­lanok, amelyek természetesen ma­gukon viselik a volt lakók minden­napjait, e múltból maradt jelekkel is hozzátesznek ezt-azt a látottakhoz, adnak üyen-olyan jelentést a felso­rakoztatott modem műtárgyaknak. Ez az, amire a kortárs művészettel foglalkozó művészettörténészek ál­tal csak „fehér kockának” nevezett, négy fehér fallal határolt klasszikus galériák nem képesek. Nem is cél­szerű - ahogy a kiállítással kapcso­latban kurátorai elmondták - a kor­társ művészetet kényszerűen izmu­sokba passzírozni. Az izmusokba sorolás különben sem más, mint va­lamiféle klisé követése. És ez a ma születő s valóban kortársnak mond­ható művészet esetében változatos­sága, sokszínűsége miatt szinte le­hetetlen. „A modern művészet ál­landóan változó, alakuló élő orga­nizmus, amelynek arculatát majd az idő mutatja meg, formálja valami­lyenné” - mondta Mária Orisková. Vagyis a jövő tisztázza le, ha úgy tet­szik, rendszerezi a jelen kortárs mű­vészetét. De aki mégis ragaszkodik a címkékhez, az neokonceptuális mű­vészetnek könyvelheti el magában a Ferencesek téri lakásokba beköltöz­tetett művészeti realitást. De jobb, ha a beskatulyázás helyett inkább a kurátorok, nem utolsósorban a mű­vészek szándéka előtt meghajolva próbálja elfogadni a látottakat, va­gyis kommunikálni kezd, diskurzust folytat a művészi alkotófolyamat eredményeként létrejött valósággal. Eldiskurálhat magában azon, mi­lyen pazar lakásokhoz lehet jutni Pozsony belvárosában. S hogy mi­ért állnak üresen pazar lakások, kik lakták, s vajon a kapitalizálódással milyen sors vár rájuk: maradnak-e meíeg otthont adó életterek, vagy az üzleti világot kiszolgáló iroda­épületeket alakítanak ki bennük. Hogy az intimitás helyett a spekulá­ciónak adnak-e teret. De az sem el­képzelhetetlen, hogy e műtárgyak­kal megtöltött lakatlan helyiségek­ben a hajléktalanokjutnak a látoga­tó eszébe. Sőt, még az is előfordul, hat, hogy egy két nézőnek majd azt sugallja a Realitás, hogy a művé­szettörténészek ezzel a szokatlan formával valamiféle kommentárt fogalmaztak meg, amelyben a szlo­vákiai kiállítási tevékenységet, a ga­lériák munkáját tették nagyító alá. Megkérdezve, mondjuk, azt, hogy a galériáinkban kiállított művészet miért nem vonzza hozzánk na­gyobb tömegekben a turistákat. A kiállításon Varga Emőke és Né­meth Ilona munkái is helyet kaptak.

Next

/
Thumbnails
Contents