Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-05 / 229. szám, csütörtök
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 5. A Zenei Ünnepek mai hangversenyei Pozsony. Skuta Eleonóra és Dana Sasinová zongoraművészek, valamint Radoslav Sasina bőgős ad ma délután 17 órától koncertet a Moyzes-teremben. Schubert és Sosztakovics klasszikus művein kívül egy új darabot, Juraj Hatrík Liebe Sinn und Not című művét is megszólaltatják. Ugyancsak a Moyzes-teremben lép közönség elé 20 órától Leszek Mozdzer lengyel dzsesszzongorista. A Szlovák Fiharmonikusok koncerttermében 19.30-kor kezdődik a kiváló Moszkvai Filharmonikusok hangversenye. Műsorukban Muszorgszkij-, Prokofjev- és Kancseli-művek szerepelnek. A zenekart Vlagyimir Ziva vezényli, hegedűn közreműködik Liana Iszakadze. (ú) Brunszvik Terézről a Pozsonyi Casinóban Pozsony. Az európai hírű „angyalkert” (azaz óvoda) alapítója, Brunszvik Teréz 225 évvel ezelőtt született Pozsonyban. E jubileum alkalmából ma délután 18 órától Üvegesné dr. Hornyák Mária tart előadást a Pozsonyi Casinóban. (ú) Nemzetközi művészeti szimpózium Pozsony. A japán kulturális hetek kísérőrendezvényeként háromnapos nemzetközi művészeti szimpózium kezdődik holnap a Szlovák Nemzeti Galériában A művészet globalizációja és az etnikai identitás jövője címmel. A szimpóziumon hat ország - Ausztria, Franciaország, Németország, Magyarország, Japán, Lengyelország és Szlovákia - szakemberei tartanak előadást. Magyarország, illetve a budapesti Műcsarnok képviseletében Petrányi Zsolt érkezik Pozsonyba, (me) FELHÍVÁS A Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége és a Csemadok Tavaszi szél vizet áraszt címmel országos népdal- és népzenei versenyt hirdet a Szlovákiában élő, illetve működő magyar és roma népdalokat előadók számára a következő kategóriákban: I. szólóénekesek II. női, férfi- és vegyes éneklőcsoportok (max. 20 fő) III. népi hangszeren játszó szólisták IV. népi hangszereken játszó együttesek V. hangszeres-énekes roma együttesek Nevezési feltételek: A jelentkezők október 15-ig hang- vagy videokazettán küldhetik el maximum 20 perces versenyműsorukat a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségének címére: Mytna 1., P. O. Box 55, 817 55 Bratislava 15. Az amatőr felvételeket szakmai zsűri értékeli és meghatározza, hogy kik és műsoruk mely részével vehetnek részt a döntőben, melyre 2000. november 18-án kerül sor a Szlovák Rádió koncerttermében. A meghívott szólisták és csoportok részére az útiköltséget, étkezést, valamint nagyobb távolság esetén a szállást a Rádió téríti, illetve biztosítja. SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ HV IEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A denevér 19.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Coyote Ugly (am.) 15.30, 17.30 Magnólia (am.) 19.30 OBZOR: Csibefutam (am.) 16, 17.30, 19 A kanári (cseh) 20.30 MLADOST: Luna papa (osztr.-ném.-fr.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Fantázia 2000 (am.) 17, 18.30 Mission impossible 2 (am.) 17.15, 20 Radírfej (am.) 19.30 Dal a szürke galambról (szlov.) 20 KASSA CAPITOL: Mission impossible 2 (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: X- Men (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Vad a világ (am.) 16.15, 19.15 DRUZBA: A Föld csatamező (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Luna papa (osztr.-ném.-fr.) 15.30,17.30 Isten veled, édes otthon! (fr.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ideglelés (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: A szibériai borbély (am.) 16.30,19.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Gagyi mami (am.) 18 Tegnap kezdődött és október 7-ig tart az észak-szlovákiai Csacán az Etnofilm Cadca fesztivál, a népi kultúrával foglalkozó filmek nemzetközi seregszemléje. A válogatóbizottság 36 alkotást juttatott a versenybe, Magyarországot két film képviseli. A szombati eredményhirdetésen hat díj talál gazdára. (Archív felvétel) A Tévedések vígjátéka a prágai Rendi Színházban. Jövőre ugyanott Shakespeare Vízkeresztje E. E. parádés győzelme Prágában Martina Stehlíková, Hana Sevcíková és Martin Preiss az előadás egyik forró pillanatában (Hana Smejkalová felvétele) Shakespeare ifjúkori zsengéjéből, a Tévedések vígjátékéból rendezett életerős előadást Eszenyi Enikő a prágai Rendi Színházban. Tavalyi munkája, a Sok hűhó semmiért ugyanebben a pompás palotában a társulat egyik legsikeresebb, időközben pedig legdrágább előadása lett. SZABÓ G. LÁSZLÓ A legdrágább azonban nem a kivitelezésre értendő. A díszlet és a kosztümök ára nem nevezhető égbekiáltó összegnek. A jegyárak lépnek túl az eddig elfogadott csúcson. Pár héttel a kirobbanó sikerű bemutató után, látván a közönség hatalmas érdeklődését, a színház vezetősége ugyanis úgy döntött: megemeli a belépődíjat. Ha lúd, legyen kövér alapon rögtön a duplájára. Sok hűhó 700 koronáért - az összeg magáért beszél. Akárcsak az előadás, amely továbbra is telt ház előtt megy. Szombaton és vasárnap ösz- szesen négyszer. Ilyen előzmények után másodszor ugyanott és ugyancsak Shakes- peare-rel nem mindennapi kihívás a rendező számára. Eszenyi azonban nem ismer lehetetlent. Két kihívás közül mindig a nehezebbet választja. Még akkor is, ha „az életével játszik”. A Tévedések vígjátéka nem tartozik Shakespeare legjobb, legkiforrot- tabb darabjai közé, hiszen első munkáinak egyike. A második felvonás, történéseiben és ritmusában, gyengébb az elsőnél. Le is ül egy- egy pülanatra. Eszenyi azonban pontosan átlátja a darabot. Ismeri halványabb pontjait. Ide, ezekbe a részekbe még több ödetet told be. Nem engedi, hogy lelassuljon az előadás. Hajtja, pörgeti egészen a végkifejletig. Amíg a család egymásra nem talál. Egeont és Emíliát ugyanis elszakítja egymástól a háborgó tenger. Szétesik egy család. Elkeverednek a fiúk, Dromio és Antipholus, és ugyanez a sors vár szolgáikra is. Ikerpár a két testvér, ikerpár a két szolga. Ebből lesz később a shakespeare-i galiba. Efe- zusz, a történet színhelye egy mai nagyváros lüktető szíve. Szupermarket, Tiger Night Club, Hotel Kentaur, Jewellery - a feliratok magukért beszélnek. Prága, Budapest, London, Hong-Kong itt most egyre megy. Hatalmas irodaépületek, üzletházak, szórakozóhelyek sűrűjében keresi egymást félj és feleség és a két testvérpár. Egeon élete csupa hányattatás, Emilia már elvonult a világ elől, a fiúk sodródnak ide-oda, megélve kalandot, csapást, oldást és kötést. Útjaik során elvesztik páiju- kat, pénzüket, s a sok félreértés miatt már önmagukat is, amikor a stratfordi mesemondó, a minden jó, hajó a vége kiváló ismerője egymás karjaiba sodorja őket. Eszenyi olvasatában a darab itt és ma játszódik, hiszen az elkavaro- dáshoz, egymás szem elől vesztéséhez elég egy több kijáratú, modem mozipalota. Vagy elég, ha csak az elmúlt hetek-hónapok koreai eseményeire gondolunk, észak és dél ép ésszel felfoghatatlan viszonyáról, amely miatt emberek ezrei szenvednek még ma is. Az elválasztott családtagok újratalálkozásának fájdalmas-szép pillanatait Eszenyi be is cserkészte az előadásba, múlt és jelen ily módon tökéletesen rímel a színen. A vígjáték másik eseményvonala egy aranylánc, amelyet Angelo, az ékszerész ad Antipholus- nak. De mert Dromióból és Anti- pholusból is kettő van a darabban, az egyik efezuszi, a másik szira- kúzai, a tévedések újabb és újabb bajt és kellemetlenséget okoznak. Mivel a darab Shakespeare később született remekműveitől eltérően aránylag rövid, Eszenyi kedvére tűzdelhette, színesíthette, gazdagíthatta cselekménydús beékeléseivel. Ötletekért pedig sosem megy a szomszédba. Fantáziája csapong és szárnyal, humora egyszerűen kiapadhatatlan. Adrianát, Antipholus feleségét a Pillangókisasszony egyik áriájára küldi fel a tetőre, amikor kétségbeesésében végezni akar az életével. De még azelőtt, kínjában, zavarában, fájdalmában forró tepsivel a kezében rohangál fel-alá, amikor úgy hiszi, félje sorozatban megcsalja őt. Húga, Lucian?' a (gépizongoránál kap nagyjelenetet Eszenyitől, amikor a lány, abban a tudatban, hogy senki sem látja-hallja, az élvezetek csúcsára „billentyűzi” magát. Angelo, az ékszerész bordó selyempongyolában, legyezővel a kezében próbálja behajtani az aranylánc árát, miközben egy részeg éjszaka után a szupermarket bevásárlókocsijában landol. Parádés jeleneteket talált ki Eszenyi Csipet doktornak is. Egy természet- gyógyász, aki színes papírlapokkal próbálja „leszerelni” őrületbe kergetett páciensét, és amikor már semmi sem segít, önmagát kábítja el úgy, ahogy az a színpadi neveltetés nagykönyvében meg van írva. Az első felvonás végén, mindenféle ócska limlommal megrakott régi babakocsit tolva, egy rongyokba öltözött asszony jelenik meg a színen. Amikor a kukában kotor, már a kolduló Egeont látjuk egy hatalmas acélváz alatt. Apátlan-anyátlan kamaszok húznak el mellette az utcán, az éjszakai klubokban tombol az élet, a fogyasztói társadalom mindent felzabál. Efezusz 2000. Pénzért minden és mindenki megvásárolható. Díszlet: Kentaur. Mintha csak egy képeskönyvben sétálnánk. Ilyen színfalak még sosem álltak a Rendi Színház forgóján. Nagyvárosi miliő az illúziókeltés sok-sok eszközével. És a legvégén, az előadás utolsó perceiben kinyílik a kapu. A négyarcú díszlet még egy mesés ráadással is szolgál. Hadd ámuldozzon a néző, elvégre azért jár színházba. A legnehezebb terhet Milan Mi- kulcík cipeli az előadás során. Pozsonyban, a Hviezdoslav Színház deszkáin épp Eszenyinél, az Ahogy tetszikben bizonyította nem mindennapi tehetségét. Erre dupláz most rá kiváló cseh nyelvtudásával. Antipholus szerepében valósággal brillíroz. Dromio bája, esendősége Martin Preiss tehetsége által fénylik fel. Mindkét színész kettős szerepet játszik, de a sok átöltözés, jelmezcsere egyikük játékát sem fékezi. Mikulcík is, Preiss is pontosan elválasztja egymástól az efezuszi figura szirakúzai alteregóját. Az előadás sikere voltaképpen rajtuk áll vagy bukik. Tehetségük, vonzerejük, fizikai rátermettségük hatalmas lendületet ad a darabnak. Adriana szerepében Hana Sevcíková, Lu- cianaként Martina Stehlíková, Csipet doktorként Jifí Kodét, Angeló- ként Ladislav Mrkvicka, a kurtizán szerepében a fiatal Anita Ekbergre emlékeztető Marika Procházková remekel. De jók a többiek is: az Egeont alakító Boris Rösner, az Emíliát játszó Jana Preissová, a Solinost megformáló Petr Bláha (a második szereposztásban Tomás Petiik). Petr Vágner a Rendőr, Jaroslav Slánsky Antipholus ikertestvéreként színesíti az előadást, amelyhez a tehetséges Jan P. Mu- chow komponált kifejező zenét. Hogy miben mérhető a siker? A bemutató napján állva tapsolt a közönség. A szakmabeliek szerint a Tévedések vígjátéka a fiatalok kultuszelőadása lesz Prágában. De még ennél is többet mond el a múlt heti bemutatóról az a tény, hogy Eszenyi Enikő újabb meghívásokat kapott Prágába. így holnap akár két évre is átköltözhetne a cseh fővárosba. Ma nyílik és a hónap végéig látható Pozsony óvárosában a Modern Művészetek Soros Központjának kiállítása Realitás/real (e)state magánlakásban TALLÓSI BÉLA Pozsony. Hogy a kortárs művészet nem ismer korlátokat vagy határokat, azt több hazai, elsősorban a Modem Művészetek Soros Központja (MMSK) által rendezett kiállításon bizonyították már művészek. A kortárs művészektől - akiket nem az időtényező, vagyis nem a korunkban való jelenlét tesz kortárssá, hanem kötődésük a progresszív irányokhoz - kiállítottak már olyan szokatlan helyeken, mint egy kefegyár gyártóműhelyei. Idén sem szokványos térben, Pozsony belvárosának néhány üres magánlakásában rendezi meg az MMSK azt a kortárs művészeti kiállítását, amely a Realitás/real (e)state címet kapta. A realitás kifejezés ez esetben azt jelenti, hogy a kiállított anyag teljes mértékben kötődik a Ferencesek tere hármas számú épületének 3. e- meletén található magántulajdonban levő, a kiállítás idejére - egy hónapra - bérbe vett négy lakás valóságához, valamint az ingatlanpiaci viszonyokhoz. Ötvenegy beküldött tervezetből tizenhármat fogadott el és adoptált, illesztett a bérelt lakások valóságába a kiállítás öt kurátora, Vladimír Beskid, Karel Císar, Jana Oravcová, Mária Orisková és Martina Pachmanová. A Realitás című kiállítás esetében - amelyet ma 18 órakor nyitnak meg a Ferencesek tere 3-as számú épületének 3. emeletén - a helyszín határozta meg, milyen anyag kerüljön a közönség elé. Vagyis a lakások, az ingatlanok (erre utal a szlovák reality - ingatia- nokjelentése) is beleszóltak, milyen anyaggal rendezzék be őket, milyen legyen a kiállítás. A lakások, ingatlanok, amelyek természetesen magukon viselik a volt lakók mindennapjait, e múltból maradt jelekkel is hozzátesznek ezt-azt a látottakhoz, adnak üyen-olyan jelentést a felsorakoztatott modem műtárgyaknak. Ez az, amire a kortárs művészettel foglalkozó művészettörténészek által csak „fehér kockának” nevezett, négy fehér fallal határolt klasszikus galériák nem képesek. Nem is célszerű - ahogy a kiállítással kapcsolatban kurátorai elmondták - a kortárs művészetet kényszerűen izmusokba passzírozni. Az izmusokba sorolás különben sem más, mint valamiféle klisé követése. És ez a ma születő s valóban kortársnak mondható művészet esetében változatossága, sokszínűsége miatt szinte lehetetlen. „A modern művészet állandóan változó, alakuló élő organizmus, amelynek arculatát majd az idő mutatja meg, formálja valamilyenné” - mondta Mária Orisková. Vagyis a jövő tisztázza le, ha úgy tetszik, rendszerezi a jelen kortárs művészetét. De aki mégis ragaszkodik a címkékhez, az neokonceptuális művészetnek könyvelheti el magában a Ferencesek téri lakásokba beköltöztetett művészeti realitást. De jobb, ha a beskatulyázás helyett inkább a kurátorok, nem utolsósorban a művészek szándéka előtt meghajolva próbálja elfogadni a látottakat, vagyis kommunikálni kezd, diskurzust folytat a művészi alkotófolyamat eredményeként létrejött valósággal. Eldiskurálhat magában azon, milyen pazar lakásokhoz lehet jutni Pozsony belvárosában. S hogy miért állnak üresen pazar lakások, kik lakták, s vajon a kapitalizálódással milyen sors vár rájuk: maradnak-e meíeg otthont adó életterek, vagy az üzleti világot kiszolgáló irodaépületeket alakítanak ki bennük. Hogy az intimitás helyett a spekulációnak adnak-e teret. De az sem elképzelhetetlen, hogy e műtárgyakkal megtöltött lakatlan helyiségekben a hajléktalanokjutnak a látogató eszébe. Sőt, még az is előfordul, hat, hogy egy két nézőnek majd azt sugallja a Realitás, hogy a művészettörténészek ezzel a szokatlan formával valamiféle kommentárt fogalmaztak meg, amelyben a szlovákiai kiállítási tevékenységet, a galériák munkáját tették nagyító alá. Megkérdezve, mondjuk, azt, hogy a galériáinkban kiállított művészet miért nem vonzza hozzánk nagyobb tömegekben a turistákat. A kiállításon Varga Emőke és Németh Ilona munkái is helyet kaptak.
