Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-06 / 230. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 6. KOMMENTÁR Carnogursky közérzete TÓTH MIHÁLY Nem a KDH elnöke az első a rendszerváltó politikusok galériájában, aki sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja az általa 1989 őszén alapított párt nagymértékű megkopásának, rosszabb esetben teljes eljelenték- telenedésének keserű piruláját. Ján Carnogursky most távozni ké­szült a párt éléről. Az általa szorgamazott utódot bizonyára megvá­lasztják, ami azt is bizonyítja, hogy visszavonulása után is több lesz ő a mozgalom szürke eminenciásánál. Aki reménykedik benne, hogy ebben az országban egyszer nyugat-európai mércével értékelve lehet majd korszerűnek minősíteni a liberálisokat, a szocdemeket és a kon­zervatívokat, az a KDH élén rövidesen bekövetkező őrségváltás előké­születeit figyelve abban is reménykedik, a leendő első ember (hogy stílusos legyek) nem falusi sekrestyésre fogja emlékeztetni a világot, hanem olyan (most franciás, korszerű) abbéra, aki az ezredforduló által igényelt színvonalon tudja eligazítani a párt tagságát, kor­szerűen befolyásolni az ország dolgait. Apropó: a KDH tagsága. Gya­korló katolikusként e tagságban még maga J. C. is csalatkozott, ami­kor nem sokkal 1989 ősze után kijelentette: tévedtem, amikor azt gondoltam, aki vasárnap misére jár, az mind rám szavaz. Az egykor méltán katolikus Szlovákiában olyan dolgok történtek 1938 óta, ame­lyek alaposan felhígították a korábban inkább fundamentalizmusra hajló népesség erkölcsét. Az 1939-1945-ös időszakban az arizátorok példája azt mutatta, hogy itt lehetőség van a könnyű meggazdago­dásra, csak antiszemitának kell lenni. Később, a szocializmusban a középszerűséget állították oltárra, majd a fordulat után, pártalapon, ismét az újgazdaggá válás lehetőségének évadja következett. J. C. ti­tokban valószínűleg álmodott egy korszerű kereszténydemokrata pártról a Tátra alatt. Azért, mert ez az álom nem vált valóra, az vesse rá az első követ, akinek politikusként sikerült decensen európai libe­rális, illetve szociáldemokrata pártot szerveznie. Nem semmi, hogy van Szlovákiában egy politikus, aki 11 év után önként átadja helyét egy pártbelijének. Valószínű, Carnogursky 1989-ben nem úgy képzel­te el az egykori őrségváltást, hogy a lét és a nemlét határán tengődő pártot hagy utódjára. A továbbiakban szorítanánk a KDH elnökének, ha több mint szürke eminenciáskét előmozdítaná pártja korszerű konzervatív politikai erővé válását. Ahogy elnézem a KDH tagságát, a konfliktusmentességet tekintve ez nem lesz úrnapi körmenet. JEGYZET Isteni beavatkozás KMOTRIK PÉTER „Úgy vagytok a párttal, mint az Úristennel - szidjátok, de amikor valami gondotok akad, mégis mindig hozzá futtok segítséget remélve. Jó lenne, ha ráébredné­tek, nemcsak nektek van szüksé­getek a párt támogatására, ha­nem a pártnak is rátok - hogy belépjetek a soraiba...” - e sza­vakkal zárta mondókáját egy párt igazhitű tagja egy dél-szlo­vákiai városka közelmúltban zaj­lott lakossági fórumán. A politi­kai tömörülés helybeli ereje a já­rási fórum után újabb agitátort propagandaeszköz alkalmazásá­hoz folyamodott, „letelefonált” a párt egyik községi alapszerveze­tének tisztségviselőihez, s „isteni beavatkozással” fenyegette meg a falu egyik fiatal polgárát: ha az illető nem lép be a pártba, meg­történhet, hogy kipenderítteti ál­lamigazgatásban betöltött állásá­ból, s különben is, vegye tudomá­sul, csakis a pártnak köszönheti munkahelyét. Pedig az érintett pártoskodni nem akaró fiatal már jóval a kormányváltás előtt is az államigazgatásban dolgo­zott, ugyanabban a beosztásban, amelyben jelenleg is van. A meg­fenyegetett polgár egyébként lak­helyén, illetve a járásban a ma­gyar kulturális és közélet egyik aktív szereplője, szakmai tudásá­val kiérdemelt állása mellett évek óta a vidék magyar fiatalságának nevelésére áldozza szabad idejét, s lakhelye vallási közösségének is hasznos és megbecsült tagja. „De nem tagja a PART-nak, az egyet­lennek, amelyik a magyar válasz­tóknak köszönhetően első helyen végzett a járásban a parlamenti választások során!”- mondja az agitprop, akinek gondolkodása az ötvenes évek szövetkezetesíté­sének szellemét, s hangulatát idézi. Kár, hogy az említett párt képviselői megfeledkeztek róla, hogy a választási ígéretek betar­tása, a "polgárok jogainak érvé­nyesítése, a választók iránt érzett felelősség és tisztelet, a velük va­ló állandó kapcsolattartás és a nekik való rendszeres számadás a legjobb eszköz egy politikai párt számára saját népszerűségé­nek megőrzésére és növelésére. Jó lenne, ha addig sem zaklatnák a helyi közösségek azon tagjait, akik üres szavak pufogtatása he­lyett a dolgukat teszik - ott, ahol azt ők jónak látják. • ILOVAim H AOTAR NAPILAP Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Egy kicsivel stabilabbnak tűnik, mint a szlovák korona (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ THE INDEPENDENT Vojiszlav Kostunica szerint Jugo­szláviában óráról órára változik a politikai hangulat, és a Milosevics- rezsim hamarosan összeomlik. A jugoszláv elnökválasztáson győztes ellenzéki jelölt kijelentette: „A vál­tozás nagyon gyorsan meg fog tör­ténni. Abban a pillanatban, amint megszabadulunk Milosevicstől, megszabadítjuk a politikát a mé­regtől. A hadsereg, a rendőrség tu­datában van annak, hogy nem kö­vetheti a végsőkig Milosevicset.” Kostunica szerint a jugoszláv elnök már nem elég erős ahhoz, hogy erőszakkal elnyomja ellenségeit. „Óvatosan kerülni fogja, hogy vé­rontásba keveredjen. Ez a végét je­lentené” - hangoztatta. „Látni fo­gom Milosevics politikai végét” - je­lentette ki. Kostunica, akit Milose- viccsel együtt Putyin orosz elnök Moszkvába hívott tárgyalásokra, bírálta az orosz vezetést amiatt, hogy nem támogatja teljességgel az ellenzék választási győzelmét. Semmiképpen sem lehet totális csődként értékelni a Magyar Koalíció Pártja kétesztendős kormányténykedését Rossz pontok és szempontok Hazai magyarságunkhoz ha­sonlóan a szlovák közvéle­mény is nagy érdeklődéssel vájja az MKP Országos Taná­csának holnapi ülését, ahol a legtöbben viharos, ám még­iscsak észérveken alapuló vi­tát és határozatot várnak. SZILVÁSSY JÓZSEF Egy-egy párt politizálásának ered­ményeit leginkább akkor lehet reáli­san értékelni, ha figyelembe vesz- szük, müyen társadalmi körülmé­nyek között, müyen hazai, nemzet­közi politikai légkörben és közeg­ben tevékenykedik, s az adott felté­telek közt milyen stratégiával, szel­lemi munícióval van felvértezve. Sokan, egyre többen ezeket a szem­pontokat figyelembe véve, vagy ép­penséggel ezekre fittyet hányva, csupa rossz pontot adnak a Magyar Koalíció Pártjának. Következéskép­pen gyenge bizonyítványt állítanak ki kétesztendős kormányzati tény­kedéséről. Ők köztudottan azzal ér­velnek, hogy a kormányprogram­ban rögzített célokból az MKP prio­ritásai közül eddig szinte semmi sem valósult meg. Ami tény, ám a következtetések levonásával éppen a fenti szempontok ismeretében azért csínján kell bánni. Mert a tár­sadalmi és a politikai színtér Szlová­kia megalakulása óta nem kedvező számunkra, s alapjában véve ma sem sokkal jobb a helyzet. Meciarék és Slavkovskáék magyarellenes ga- ládságaira kár szót, papírt pazarol­ni, azt viszont nem téveszthetjük szem elől, hogy a szlovákiai magya­rok politikai törekvéseinek megíté­lésében a magukat demokratáknak kikiáltott kormánypártiak többsége sem sokban különbözik tőlük. Ben­nük is hasonló előítéletek, gyanak­vások munkálnak rólunk, legfeljebb okosabban vagy ravaszabbul álcáz­zák ezeket. Közülük sem sokan akarják tudatosítani, hogy Szlová­kia nem nemzetállam, hanem több­nemzetiségű ország. így amikor a magyarok a szubszidiaritás érték­rendje alapján több önkormányzati hatalmat követelnek, akkor előttük is rémképek lebegnek. Bizonyíték­ként elegendő akár csak egy röpke pülantást verni ellenérveikre: a ne- vesítetlen földek nem kerülhetnek az önkormányzatok tulajdonába, a közigazgatási reform során pedig azért nem lehet számottevő sehol sem nemzeti közösségünk arány­száma, mert ezzel a magyar auto­nóm törekvéseket erősítenék. Nyit- rán szóba sem jöhet az önálló ma­Sokan nem akarják tu­datosítani, hogy Szlová­kia nem nemzetállam. gyár pedagógiai kar, hiszen így kis egyetem csíráit melengetnék a nagy intézmény kebelén, s ebből egyszer szárba szökkenhet az önálló magyar felsőoktatási intézmény. Balkáni magatartásukat leginkább a kisebb­ségi nyelvek hivatali használatával kapcsolatos magatartásuk tükrözi. Amikor nem vették figyelembe az MKP javaslatait, és a magyar párt támogatása nélkül - részletkérdé­sekben még Dusán Slobodníkkal is cinkosan összekacsintva - hagyták jóvá a kisebbségi nyelvtörvényt, az­zal ámították partnerüket és a ma­gyar kormányt, hogy a kisebbségi nyelvi charta jóváhagyásánál majd helyrehozzák mulasztásaikat. Most pedig arra hivatkoznak, hogy csak olyan dokumentumot hajlandók aláírni, amely mindössze a jelenlegi joggyakorlatot rögzíti. Akkor hát csapjuk rájuk az ajtót, ahogy azt leg­inkább Malíková hasonszőrű politi­kusokkal együtt várja sóvárogva? Most még talán mégsem. Elsősor­ban azért, mert nem feledhetjük: a mostani kormánykoalíció szlovák szubjektumait Meciaréktól legin­kább az különbözteti meg, hogy na­gyon is figyelnek arra, miként véle­kednek az európai intézményekben Szlovákiáról. Mert Dzurindáék a- zért mégiscsak Nyugat fele araszol­nának. Elsősorban ennek a ténynek köszönhetően azért a politikai al­kuk egy részét megtartották, s így semmiképpen sem lehet totális csődként értékelni az MKP idestova kétesztendős ténykedését. Például két minisztériumban újra működik- nemzetiségi főosztály, és azért az ál­talános pénzínséges idők eüenére mára már mégsem mostohagyer­mekek iskoláink és kulturális intéz­ményeink. László Béla, a Katedra szeptemberi számában megjelent kitűnő tanulmányában egyértelmű előrelépésnek tartja a magyar szek­ció megalakulását, amely közelebb visz a pedagógiai kar megszületésé­hez. Több országos, kerületi és járá­si állami hivatalban a nem könnyű körülmények között dolgozó ma­gyar szakemberek zöme mára kellő szakmai tekintélyt szerzett. Ezek kétségtelenül csupán részsikerek, de mégsem lebecsülendő eredmé­nyek, amelyeket a kis lépések takti­kájával meg kell, meg lehet sokszo­rozni. Elsősorban a potenciális kül­földi és maroknyi hazai szövetsége­sek felismerése és megnyerése ré­vén. Az Európai Parlament éppen e héten sürgette Szlovákiát, hogy a ki­sebbségek számára teremtse meg a kulturális autonómia bizonyos szin­tjét. S ezzel az elvárással teljesen összhangban van a nyitrai magyar kar igénylése, a kisebbségi nyelvi chartának az a változata, amelyet az MKP javasolt. Amely, ugyebár, már társult tagja kontinensünk jelenlegi legerősebb nemzetközi tömörülésé­nek, az Európai Néppártnak. Ám politikai mannák nem hullnak sem Brüsszelből, sem Strasbourgból. Az ottani partnerek, főleg a döntésho­zók, rendkívül óvatosak és csigalas- súságúak. Csak alaposan kiérlelt szakmai érvekkel hathatunk rájuk és győzhetjük meg őket. Legyen intő jel, hogy tavaly a kisebbségi nyelv­törvény ügyében végül Pavol Ham- zík és Milan Knazko érveit fogadták el. Talán az MKP néhány illetékese legalább önmagának bevallja, miért történhetett ez meg. A lobbizás, a megszervezett politikai háttérmun­ka idehaza és külföldön ma már va­lóságos tudományág, amelyet csak rátermett szakemberekből álló gár­da tud eredményesen művelni. Ezt végre azok a politikusaink is tudato­síthatnák, akik még mindig minden szakmai kérdéshez zseneiálisan értő személynek képzelik magukat. Szepsiben a közeljövő kapcsán ezért talán arról is kellene beszélni, hogy nem egymásra rálicitáló, önmagu­kat túlontúl menedzselő politiku­sokra, hanem egymást támogató és kizárólag nemzeti közösségünk ér­dekeit szem előtt tartó személyisé­gekre van szükségünk. Akik képe­sek az eddiginél lényegesen több szakembert megnyerni az együtt­működéshez. És oda is figyelnek, hallgatnak is rájuk. A jelenlegi hazai és külföldi politikai színtéren csak így lehet több szövetségest szerezni, a kétségtelenül nehéz körülmények között pedig valamivel eredménye­sebben politizálni. A szerző a Csallóköz lapigazgatója Szükség van arra, hogy a Duna-parti város egy nagyobb közigazgatási egység központjává váljék Meg lehetne gátolni Komárom leépítését KAMONCZA MÁRTA Viktor Niznansky kormánybiztos a minap azt nyilatkozta, hogy a Ko­márom megye létrehozására tett ja­vaslat nem szerencsés és bonyolítja a közigazgatási reform folyamatát. Kár, hogy a kormánybiztos nem pontosított, nem fejtette ki, miért nem szerencsés az MKP indítványa. Nem hozott fel szakmai érveket arra vonatkozóan, miért nem alakulhat­na meg a Komárom központú má­sodfokú közigazgatási egység. Niz- nanskyval ellentétben a Komáromi Járási Hivatal elöljárója meg van győződve róla, igenis szükség van arra, hogy a Duna-parti város egy nagyobb közigazgatási egység köz­pontjává váljék. „Ha Komárom nem lesz regionális központ, valószínű­leg tovább folytatódik a leépítés” - fogalmazott Keszegh Margit. Sze­rinte a városban az utóbbi években több önálló jogalanyisággal bíró hi­vatal és intézmény megszűnt. Az adóhivatal központja Nyitrán mű­ködik, Komáromban csak kihelye­zett részlege van. A Szlovák Autó­busz-közlekedési Vállalat központja és a műemlék-felügyelet már Érse­kújvárba költözött. Ugyanez vár a Szlovák Távközlési Vállalatra, ám ők a tervek szerint nem Érsekújvár­ba, hanem Nyitrára költöznek. A parlament második olvasatban tár­gyalja azt a törvényjavaslatot, mely szerint 2001. január elsejétől a ko­máromi kataszteri osztály működé­sét Besztercebányáról irányítanák. A kórházban ugyancsak folyik a le­építés, csökkentik az ágyszámot, osztályokat zsugorítanak, s a város központjában működő szemkórház­ként ismert épületből a járási kór­ház területére költözik a Komárom­ban nagy hagyományokkal rendel­kező szemészeti osztály. Sokan még ma is gyakran a szlovákiai magyar­ság szellemi központjaként emlege­tik Komáromot, ahol ma már mind­össze két országos intézménynek, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének és a Selye János Kol­légiumnak van a központja. Ha a gazdasági helyzetet nézzük, a kép siralmas. A munkanélküliségi ráta a járásban szeptember negyedik heté­ben 22,67 százalék volt, s „csak” azért ennyi, mert ezekben a hóna­pokban mintegy 1500 tartósan ál­lástalan személy közhasznú mun­kásként dolgozik az év végéig, utá­na a munkanélküliségi arány való­színűleg ismét eléri a 24 százalékot. A régió legnagyobb munkáltatója, az egykor 5000 személynek munka- lehetőséget biztosító hajógyár pilla­natnyilag kétségbeesett harcot vív a fennmaradásért. Magánvállalatról van szó, tehát az ott történtekért ki­zárólag a tulajdonosok vonhatók felelősségre, viszont az is tény, hogy a cég körüli huzavona, a több mint egy éve tartó bizonytalanság nemcsak az 1700 alkalmazottra és családjára van kihatással, hanem az egész régióra. Csökken a vásárló­erő, aminek következtében a bolto­sok kerülnek nehéz helyzetbe és így tovább. Azzal, hogy Komárom egy nagyobb területi egységnek a köz­pontja lesz, a jelenlegi helyzet egyik pülanatról a másikra nem változik meg, de - a járási elöljáró szavaival élve - az itt élő embereknek már az is sokat jelentene, ha az évekkel ezelőtt elkezdődött leépítés nem folytatódna. S ez nemcsak az ebben a régióban zömében élő magyar­ságnak, hanem az itt lakó szlová­koknak is érdeke.

Next

/
Thumbnails
Contents