Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-26 / 247. szám, csütörtök

Csütörtök, 2000. október 26. 3. évfolyam, 36. szám Nyílt nap és szüreti ünnepség Búcson - munka, ünnep, szórakozás - a vendégek és meghívottak díszes kulacsból kóstolgatták a friss búcsi újbort Megünnepelték a millenniumi bort A búcsi pávakör Bielekozlovszky András kisbíró nyitotta meg a XIII. Búcsi Szüreti Ün­nepséget sokadosó, gyarapodó és művelt országot szeretnénk. A polgár- mester a továbbiakban a munká­ról, az ünnepről és a szórakozás­ról beszélt, majd amikor kihirdet­te, hogy ebben az évben a millén- niumi új bort ünnepeljük, hatal­mas vastaps tört ki a nézőtéren. Az ünnepi műsorban felléptek többek között az isaszegi Csata Néptáncegyüttes és Asszonykó­rus, a pathi és a búcsi pávakör, a hetényi Pörgös Tánccsoport, a kürti citerások, a szálkái Magyar Nándor nótaénekes és a párkányi Dilli Trió. A helyi óvodások falu- csűfolókkal, azaz tréfás versikék­kel szórakoztatták a közönséget. Tízezer éve kíséri az embert a bor. A rómaiak is nagy előszeretettel fo­gyasztották. Nem véleüen, hogy a történelmi borvidékek a római hadi utak mentén alakultak ki. De a Kár­pát-medencében kelta kori emléke­it is fellelték a szőlőtermesztésnek, borkészítésnek. A magyar bor rek­lámozását már a Rákócziak elkezd­ték, amikor diplomáciai ajándék­ként küldték, vitték a szomszédos és távolabbi uralkodóknak. A Habs­burgok különösen a somlói borokat kedvelték. Az udvari törvényekben foglaltak szerint a trónörököspár it­ta a nászéjszakán, egy népi hiede­lem alapján, bizonyítékaként an­nak, hogy fiúutódokat nemzenek A somlói borokat Mária Terézia is kedvelte. XII. Leó pápának, aki mi­után megkóstolta a tokaji bort, így szólt: „Ez a bor méltó hozzám.” Ugyanígy szólhatott Búcson is sok helyi gazda és vendég is, aki meg­kóstolta az idei borokat. A búcsi gazdák szerint is a bor görcsöt, stresszt old, stimulál és feldob. Azt mondják ezer jó tulajdonsága van. Egyik legjobb dolog azonban a mérték. Akkor van baj, ha ez az egy elvész. Eufórikus, felszabadító ha­tását a magyar irodalomban szá­mosán megénekelték. Persze az ünnep és a szórakozás mellett szó volt a munkáról is, hi­szen Búcson azt tartják, a bor olyan kényes, mint az újszülött csecsemő, mondják állandóan fog­lalkozni kell vele. A bor karakterét a szüret ideje és módja is befolyá­solja, a szőlő illatanyaga élénkebb, ha korán szedik. A később szüre­telt szőlőnek gyengül, elérik az il­latanyaga, viszont a cukortartal­ma magasabb. A bornak életgörbé­je van, előbb alakul, fejlődik, új ad­dig nem volt tulajdonságokat vesz fel, majd a kialakult értékeket megőrzi, azután pedig hanyatlani kezd. Jó volt hallgatni az idős, ta­pasztalt gazdák véleménycseréjét, saját élettapasztalatait. Persze, aki az új borok kóstolgatása alatt meg­éhezett a kitűnő gulyásról gondos­kodtak a dunaradványi mestersza­kácsok, Tóth György, Stehlík And­rás és Tárnok Gábor. A Kultúráért és Turizmusért Tár­sulás vezetősége a szüreti ünne­pély kísérő rendezvényeként a fa­lusi turizmus iránt érdeklődők számára nyílt napot tartott az Emese vendégházban. Amint azt Szobi Kálmán a társulás elnöke és házigazdája elmondta, a rendez­vény célja, hogy itt Dél-Szlovákiá- ban is kedvet ébresszünk az álta­lunk művelt vállalkozáshoz, mi­nél több követőnk akadjon, akik bebizonyítják: igenis, tájainkon minden természeti kulturális adottság megvan a fellendülés­hez. Találkozási lehetőséget biz­tosítottunk azoknak, akik a falusi turizmus iránt érdeklődnek. Mesterszakácsok Dunaradványból: Tóth György, Sztehlík András és Tár­nok Gábor Magyar Nándor nótaénekes ismerős dallamokkal szórakoztatta az egy­begyűlteket Mint mondta a szüreti ünnepély is a millenniumi év jegyében zajlik. Búcs község - sok más szlovákiai magyar településsel együtt - kis millenniumi zászlócskát vett át Orbán Viktortól. Ez a zászló, mely az összetartozást jelképezi, elis­merést jelent a falu, s a régió pol­gárainak. A Dél-Komáromban megtartott Millenniumi Napokra, számos szlovákiai magyar telepü­lésvezető is meghívást kapott. „Ezer év tiszteletre méltó kor, har­minchat emberöltő. Hajtsuk meg fejünket őseink előtt, akik nélkül ma csupán történelem lennénk.” Az új évezred céljairól szólva pe­dig Szent István szavait idézte: MIRIÁK FERENC szüret kezdésének időpontja a XVII-XIX. század óta hagyomá­nyosan meghatáro­zott, s többnyire vala­mely jeles naphoz kö­tődik. Ebben az évben, a rendkívü­li meleg és száraz időjárásnak kö­szönhetően jóval korábban kezd­ték meg tájainkon a szőlő szürete­lését. A szüret a kisparaszti gazda­ságokban társas munka, az uradal­mi szőlőkben bérmunka volt. A ki­sebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A szürethez, mint közösségi jellegű munkaalkalomhoz gazdag szokás­hagyomány tartozik, amelyben a munka és az ünnep jellege különö­sen kidomborodott. Az idei szüre­tet nyílt nap és szüreti ünnepség keretében ünnepelték meg Búcson, amit a Bulchu Polgári Tár­sulás, a Csemadok helyi szervezete és a búcsi önkormányzat szerve­zett. A tizenharmadik alkalommal megrendezett szüreti ünnepély már hagyományosan szüreti felvo­nulással kezdődött. Az ünnepi menet énekelve haladt a Szent István térről a rendezvény színhelyére, a futballpályára, ad­dig a megjelent vendégek, köztük Szabó Olga parlamenti képviselő, dr. Bastrnák Tibor, a Nyitrai Kerü­leti Hivatal elöljáróhelyettese és Dékány György mérnök, a Csema­dok Komáromi Területi Választ­mányának elnöke díszes kulacsból kóstolgatták az új búcsi bort. A ha­gyományoknak megfelelően a kis­bíró kihirdette a szüreti ünne­pélyt, majd Szigeti János polgár- mester köszöntötte a vendégeket. Bajkai Sándor búcsi lovasfogattal vonult fel (A szerző felvételei) A kürti citerazenekar

Next

/
Thumbnails
Contents