Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-26 / 247. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér / ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 26. KOMMENTÁR Asszisztens kerestetik TUBA LAJOS Idén a szokásosnál egy hónappal korábban került a parlament elé a jövő évi állami költségvetési javaslat, ami hosszú vitát sejtet. Egyelőre az első körben tartunk, amikor mindenki valamelyik kiadási tétel növelését kéri. Igazi politikusi terep ez, hiszen ki válaszolná azt egy hozzá forduló választónak, hogy most nem lehet. A helyzet azonban hamarosan megváltozhat, ha elfogadják a pénzügyminiszter javaslatát, az ilyen beadványokhoz azt is mellékelni kell, hogy akkor kinek a költségvetési tételét csökkentsék a kért összeggel. A politikus tehát többé nem lenne Mikulás, nyíltan kellene vállalnia azt is, hogy miatta valaki számára csökkentik a dotációt. A játék így sokkal komolyabbá válna, hiszen jövőre is nagyon szűkös költségvetés készül, sok szomorú intézkedéssel. A szűrőn elsőként a lakástakarék állami prémiuma és a betegbiztosítási járulék növelése akadt fenn. De hajói figyelünk, az elkövetkező napokban még néhányszor meghökkenhetünk, milyen meglepetéseket épített be számunkra a kormány, amikor október elején három nap alatt húszmilliárd koronával feljavította a költségvetés mérlegét. Csak érdekességként két tétel: a jól keresők számára radikálisan emelik a társadalom- biztosítási elvonásokat, és nem vezetik be a minden gyereknek családi pótlékot megoldást. Ráadásul még csak a vita elején tartunk, ha továbbra is naponta derülnek ki ilyen kaliberű meglepetések, szükség lesz egy kis önuralomra, hogy a népszavazás idején otthon maradjunk. Egy tehát biztos: a reformokra egyre képtelenebb kormány továbbra is megnyomja a tollát, ha a lakosság terhelése kerül napirendre. Sőt, a legújabb hírek szerint a polititikusok egy esetben nem érzik úgy, hogy szegény az eklézsia: ha a saját kényelmükről van szó. Hiába vártuk például, hogy az új többség leállítja a parlament mellet a Várhegy gránitjában épülő sétálóalagút építését. Most pedig azt tervezik, hogy havi huszonhatezer koronás fizetésű asszisztensekkel ajándékozzák meg magukat. Valaki gyorsan ki is számolta, hogy ez évente százmillió koronás többletkiadást jelent. Kíváncsiak leszünk, mit is faragnak le ennek érdekében, ha közben elfogadják a pénzügyminiszter javaslatát. Az biztos, hogy odaadóbban keresik majd a rejtett tartalékokat, mint mondjuk a családi pótlék esetében. JEGYZET Kapuzárás Szliácson PÉTERFI SZONYA November végétől január közepéig felfüggeszti szolgáltatásait a szliácsi gyógyfürdő. Ha a beutalókat kiadó szociális biztosító úgy dönt, akkor az utókezelésre szoruló szívbetegeket valahol másutt kezelik. Vagy nem. A szliácsi kapuzárás oka: pénzhiány. A pénzhiány okozója: Viliam So- bona társtulajdonos, aki úgy sáfárkodott a vagyonnal, mintha kizárólag az övé volna. Tehette, hiszen hű alattvalóként - HZDS- esként - előbb az egészségügyben szerzett tapasztalatokat. Az érsekújvári kórház dolgozói tudják a legjobban, mi mindenre vetemedett - persze, a saját hasznára. Azután egészségügyi miniszteri bársonyszéket és vérszemet kapott. Az egészségügyi dolgozók tudják a legjobban, hogy tárcavezetőként nem a fehérköpenyesek, hanem a saját szűk baráti köre érdekeit védte. Az ágazatban káosz uralkodott, döntései tönkretették azt is, ami az egészségügyben úgy-ahogy működött. Sokan elfelejtették már, hogy nevéhez fűződik egy óriási, az állam számára előnytelen kölcsön, amit még sokáig nyögünk. Valamennyien, hiszen a mi adónkból kell visszafizetni, de akadnak, akik megszedték magukat. Talán hangsúlyoznom sem kell, melyik mozgalom híveiről van szó. A miniszteri székből távozni kényszerülő Vüiam So- bona előbb a pöstyéni fürdőben talált megfelelő munkahelyet, majd a HZDS rábízta a szliácsi fürdőt. Az alkalmazottak (feltehetőleg nem önszántukból) a vezérigazgatót tulajdonos úrnak kezdték szólítani, és a kezeitekkel együtt látniuk kellett sáfárkodását. Mindenki tudta, hogy autókat vásárolt, és ha kedve tartotta, a sétányokon száguldott a terepjáróval, de azt is, hogy évente többször költséges külföldi utakon, szafarivadászatokon is részt vett. A fürdő társtulajdonosaként több HZDS-est üdültetett, akik természetesnek tartották, hogy nem fizetnek. És ő sem fizette a kölcsönöket. Sem az 1996-1999 között felvett 30,324 millió koronát, sem a késedelmi kamatot, amely ma meghaladja a 10,6 milliót. Egy biztos, bármennyire költséges életmódot folytatott is, ennyi pénzt nem költhetett el. Lehet, hogy rendes párttagként a mozgalom számlájára is juttatott némi zsozsót? Netán a Meciar- panzióra adakozott?! Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály - tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, • 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Azért jöttünk önökhöz, mert a Marson diszkriminálják a kétszeműeket (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ LIDOyÉ NOyiNY Idén már több mint 600 szlovákiai roma folyamodott menedékjogért a cseh hivatalokhoz, míg az elmúlt hat évben mindössze 49 hasonló esetet regisztráltak. A kérvényezők többsége fiatal, többgyermekes család, főbb okként a gazdasági helyzetet, a romák körében csaknem 100 százalékos munkanélküliséget, a diszkriminációt és a szkinhedek támadásait jelölik meg. A lap szerint az exodusnak más oka is van. A romáknak idén kellett volna megkezdeniük a három évvel ezelőtti áradások okozta károk helyreállítására kapott kölcsönök visszafizetését. Legtöbbjüknek azonban nincs pénze. Jana Garajová, a szlovák kormány romaügyi biztosi irodájának munkatársa elmondta, a romákat gyakran az uzsorások kényszerítik arra, hogy elhagyják otthonukat. Az ügyet már a rendőrség vizsgálja. Eddig egy szlovákiai állampolgár sem kapott menedékjogot. A menekülteknek csekély esélyük van beadványuk pozitív elbírálására. A reformgyorsítás terén Németország is konkrétabb és egységesebb fellépést kíván Szlovákiától Minél közelebb, annál rosszabb Schröder kancellár pozsonyi látogatása során diplomáciai nyelven ugyan, de szinte kategorikusanjelentette ki, hogy Szlovákia a németektől csak akkor számíthat EU-tagfelvé- telre és NATO-tagságra, ha az ország politikai irányvonala nem változik, és Dzurinda kormánya képes lesz végigvinni a reformokat, rendes megbízatási időszakon belül. BUCHLOVICS PÉTER Ez azt jelenti, Németország nagyon nem szeretné, ha a kormánykoalíció burkoltan ugyan, de már az előrehozott választásokban gondolkodna, sőt a reformgyorsítás terén konkrétabb és egységesebb fellépést kíván. Ehhez képest minél közelebb vagyunk a referendumhoz, annál ellenkezőbb folyamat körvonalazódásának lehetünk tanúi. Mint az a múlt hét végén kiderült, a kormány elbaltázta a külföldi befektetők mihamarabbi letelepedését, eredetileg ugyanis tízéves adósságszünetet ígért nekik, de jövő januártól csak ötéves kedvezményt nyújt számukra. Naná, hogy inkább Csehországban és Magyarországon fektetnek be, ahol ezt a lehetőséget már megkapták. Mára az is kiderült, a kormány szeptember végén titkosan úgy döntött, hogy tartalékalapjából 2,6 millió dollárt fizet ki annak a közvetítő cégnek, amely az orosz adósságállomány részeként abszolút korszerűtlen MIG-27-esekkel szúrta ki a szlovák hadsereg szemét. Bár a Pavol Kanis vezette hadügyminisztérium még tehetne jogi lépéseket ez ügyben, nincs politikai akarat a tékozlás megállítására. Az SDL-ben úgy tűnik, másra sincs: a közalkalmozotti törvény korszerűsítését Peter Magvasi miniszter még mindig gátolja, a párt kongresszusán pedig ismét Jozef Mi- gasék klikkje győzött a reformerőkkel szemben. A KDH-ban bekövetkezett változások is azt jelzik, a kereszténydemokraták szintén a haszonelvűséget részesítik előnyben: a megválasztott új elnök, Pavol Hrusovsky, minél szélesebb szaEz az egész káosz még mindig Meciarnak kedvez a leginkább. vazóbázist akar, Ján Figel’ pedig nyugatiasabb kereszténydemokráciát és elviekben tisztább profilt, de ez még a jövő kérdése. Frantisek Miklosko pedig szinte magányos hang a maga „inkább legyünk kicsik, de világnézetben, értékekben, stílusban határozottabbak” jellegű véleményével. A reformértelmiség pülanatnyüag tehát a KDH-ban is gyengült, hiába próbálta ezt Ján Camogursky a maga lemondásával megakadályozni. Mikulás Dzurinda pártja, az SDKÚ eredetileg azért jött létre, mert a miniszterelnök roppant szűknek érezte saját mozgásterét, mind az SDK-ban, mind pedig a KDH-ban (Dzurindának egyre kínosabbá vált Camogursky szürke eminenciássága), ehhez képest megmosolyogtató volt a kormányfő legutóbbi nyilatkozata, az SDKÚ és a KDH jövendő fényes együttműködéséről. Az SOP-t szintén hidegen hagyja a saját profilja, gyűjtőpárttá válnának bármi áron. Az LDÜ pedig a mai napig nem tudja, hogy szocialista legyen-e avagy liberális, esetleg mindkettő. A szociáldemokraták is inkább a baloldallal kokettálnak, viszont többekkel is üzletelnek koalíción belül. És ez az egész káosz még mindig Meciarnak kedvez a leginkább. Schüssel és Zeman önmaga népszerűségének a növelésére lovagolta meg két kis nemzet nacionalista gőgjét Színjátékok és érdekharcok Temelín körül SZILVÁSSY JÓZSEF Ma még talán senki sem tudja, végleg megszűntek-e a tiltakozások a temelíni atomerőmű üzembe helyezése ellen, vagy csupán jövő kedd estig, vagyis a cseh és az osztrák államfő brünni személyes találkozójának a végéig tart-e a néhány napja beállt csend. Távol áll tőlem, hogy műszaki antitálentumként beleüssem az orrom a Ceské Budejo- vicéhez közeli atomerőmű biztonsága körül fellángolt szakmai vitákba. Úgy érzem azonban, hogy az elmúlt napokig tartó éktelen hangzavarnak, a cseh-osztrák politikai szócsatáknak az elfogulatlan érdeklődő számára is sok érdekes tanulsága van. Az első mindenképpen az, hogy a viták gyökere tulajdonképpen a Husák-rezsim idejéig nyúlik vissza, amikor - ma már legfeljebb csak sejtem lehet, milyen szándékból - a német és az osztrák határ közelében kezdték építeni a dukovanyi, a temelíni és a Jaslovs- ké Bohunice-i, Magyarország szomszédságában pedig a mohi atomerőművet. Méghozzá orosz tervek alapján. Cseppet sem nyugtatta meg főleg az osztrákokat, hogy Mohiban utólag főleg német és francia biztonsági berendezéseket szereltek fel, Temelínben pedig a legeslegkorszerűbbnek kikiáltott amerikaiakat. Erre mondta az egyik osztrák szakember, képzeljük csak el, miként működne az elavult tervek alapján gyártott és ósdi motorral pöfögő Zsiguli, ha néhány korszerű Ford-alkatrésszel foltoznák össze. Hagyjuk azonban a szakmai kérdéseket. Számomra sokkal érdekesebb az, hogy az osztrákok nem emelték fel a szavukat például a szlovéniai atomerőmű üzembe helyezésekor, amely szintén nincs messze Ausztriától, és a mostanihoz képest jóval szelídebb hangnemet ütöttek meg a Dzurinda-kabi- nettel szemben is, amely a bécsi követelés ellenére néhány évvel mégis csak kitolta a Jaslovké Bohunice-i atomerőmű leállításának időpontját. Úgy vélem, igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy az osztrákokat elsősorban a cseh kormányfő arrogáns magatartása hergelte fel, aki hetekig nem válaszolt Wolfgang Schüssel személyes találkozót és az atomerőmű beindításának elhalasztását kérő levelére. Ez Zeman merőben udvariatlanul viselkedett Schüssellel szemben. pedig a mai diplomáciában, különösen a szomszédos országok között merőben udvariadan magatartás. Zeman nyilván kész helyzet elé akarta állítani osztrák partnerét, s csak akkor óhajtott vele tárgyaló- asztalhoz ülni, ha Temelín már működik. A szereposztás azonban az osztrák tiltakozók határzárlatával drámaian megfordult, hiszen ekkor már a cseh kormány kért sürgős fellépést és találkozót szervezett, mire az osztrák miniszterelnök mosta a kezeit, mondván, hogy a tünető polgárok ellen semmit sem tehet, holott ugyebár az osztrák rendőrség engedélyezte a határblokádot. Tulajdonképpen mindkét politikus önmaga népszerűségének a növelésére lovagolta meg két kis nemzet nacionalista gőgjét, és használta ki az újabb cseh-osztrák politikai konfliktust, amely akkor lobbant fel, amikor az osztrákok követelték a benesi dekrétumok érvénytelenítését, s a Haider színrelépésével kapcsolatos, a magyar és a szlovák magatartásnál jóval keményebb cseh álláspont ismeretében mélyült el. Ilyen feszült viszony közepette olaj volt a tűzre, hogy Schüssel az atomenergia elleni ren- dítheteden harcosként, Zeman pedig a Csehország szinte száztíz százalékos szuverenitását védő politikus szerepében hangoskodott. Érdemes lesz nyomon követni, vajon Brünnberi, nyilván brüsszeli intésre is, miként próbálnak kimászni - természetesen győztesnek kikiáltva magukat - a részben önmaguk ásta kelepcéből. Mert Schüsselt a bécsi törvényhozás tulajdonképpen arra kötelezte, hogy ne egyezzen bele Temelín végleges működtetésébe. Zeman viszont semmiképpen sem hagyhatja - igaz, nem is akaija - figyelmen kívül azt a tényt, hogy a határzárlat miatt felháborodott és megalázott cseheknek immár több mint hetven százaléka támogatja ezt az atomerőművet, amely egyesek szemében a Morván túl már- már olyan nemzeti jelképpé terebélyesedett, mint sok mélyszlovák szemléletében Bős. Fölöttébb tanulságos a cseh lapokban kibontakozó szakmai vita arról, hogy miért kellett az adófizetők pénzéből immár 96 milliárd cseh koronát fordítani Temelínre, amikor a hazai energiaszükséglet nem emelkedik drámai módon, s az ország olcsón jutna behozatalhoz, ha éppen szüksége lenne rá. Minden bizonnyal főleg azok a cseh állami nagyvállalatok állnak a háttérben, amelyek tíz éven keresztül nagy és biztos megrendelésekhez jutottak. Temelínt ezenkívül egyfajta referenciának is tartották tervezett keleti nyomulásukhoz, ugyanis a posztkommunista országokban tizenegy, a temelínihez hasonló, WER típusú atomerőmű működik, ezeknek a javítására és elengedhetetlen korszerűsítésére évente összesen legalább egymilli- árd dollárt kellene fordítani. Ha a cseh nagyvállalatok legalább a munkálatok egynegyedét megkaparintanák, akkor évente 10-14 milliárd cseh koronás megrendelést szerezhetnének. A cseh és a szlovák atomlobbi egyébként nem mondott le a mohi atomerőmű harmadik és negyedik blokkjának felépítéséről sem. Ők tulajdonképpen örömmel fogadják a további gázáremelésekkel kapcsolatos világpiaci és várható szlovákiai híreket, mert ezek a tények szerintük az ő esélyeiket növelik, és az atomenergiával szembeni fenntartásokat csökkentik a lehetséges magánbefektetők között is: A dél-csehországi atomerőmű körüli tiltakozások valójában tehát elsősorban politikai színjátékok és milliárdos haszonért vívott érdekharcok, amelyeknek csak mellékszereplői a környzetvédők, akik között ugyancsak akadnak magamutogatók és notórius balhékeresők, ám a többségük őszinte aggodalmában. Tiltakozásaik őszinteségében nincs okunk kételkedni. A szerző a Csallóköz lapigazgatója
