Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-24 / 245. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 24. KOMMENTÁR Pénz lesz a kötvényből PÁKOZDI GERTRUD Közeledik az év vége, így az a nap is, amelyen megkezdődhet a 2 millió 330 ezer, egyenként 10 ezer korona névértékű vagyonalapi kötvény kifizetése - a beígért kamathozamokkal együtt. A jövő év­ben minden kötvénytulajdonos 13 700 koronát várhat számlájára. Egyelőre kérdés, melyik hónapban. A nagyprivatizációs törvény ér­telmében a Nemzeti Vagyonalapnak az egész 2001. év a rendelkezé­sére áll, hogy az állam nevében rendezze a kötvénytulajdonosokkal szembeni adósságot. A kormánykoalíciót már most is sok támadás éri az ellenzék részéről, mert a kifizetést az ún. stratégiai vállalatok privatizálásából származó pénzforrásból tervezik. Furcsán hangzik bármilyen bírálat éppen azoktól, akik úgy főzték ki az első privati­zációs hullámban érvényesített gyakorlathoz viszonyítva egyér­telműen rosszabb magánosítási formát, hogy halvány fogalmuk sem volt róla: ha 2001-ben esetleg ők lesznek kormányon, miből fizet­nék ki. A törvény azonban az új kormányt az előző hatalom által rá­hagyott kötelezettségek teljesítésére is kötelezi. A Dzurinda-kabinet becsületére legyen mondva, nem a teljesítés elodázásának lehetősé­geit keresi, hanem a teljesítés módját. A vagyonalapi kötvények szü­letése körülményeinek ismeretében több mint cinizmus Sergej Roz­iiknak a bírálata. Vladimír Meciar volt pénzügyminisztere nem érti, a kormány miért nem használta ki a vagyonalapi kötvények straté­giai vállalati részvényekre történő cseréjének lehetőségét. Éppen az a volt pénzügyminiszter tesz ilyen kijelentést, aki maga is jócskán hozzájárult ahhoz, hogy a második hullám úgy alakuljon, ahogy alakult. Elősegítette, hogy az akkori kormány „kedvezményezettjei” bagóért jussanak milliókat érő vállalatokhoz, kedvezményes banki hitelekkel. Harmincmilliárd korona sok pénz. Nyilvánvaló, hogy a kormánynak csak úgy tudja előteremteni, ha „megdézsmálja” a stra­tégiai vállalatok részvényei egy részének eladásából származó pénzt. A kormány kényszerhelyzetben van, de ez arra is jó, hogy meggyorsítsa a főleg politikai okokból húzódó, az ország gazdasági előmenetele szempontjából azonban elengedhetetlen privatizációs akciók végrehajtását. A kisbefektetőnek kis haszna lesz az öt évvel ezelőtt e célra fordított ezer koronájából; bár akinek volt türelme ki­várni ezt a fél évtizedet, az lényegesen jobban jár, mint az, aki a most beígért összegnek a feléért, harmadáért, vagy még keveseb­bért vesztegette el értékpapírját. A kisembert ért veszteségért az ál­lam nem felelős. De ha a magánosításra kiszemelt vállalatok, pénz­intézetek eladásánál netán rossz döntést hoznak, azért már ez a kormány lesz a felelős. Az sem lenne enyhítő körülmény, hogy kény­szerhelyzetben cselekedett... JEGYZET Hasadó tudatunk MOLNÁR NORBERT Két évvel ezelőtt lázas tárgyalá­sok folytak az ellenzéki pártok között a kormányalakításról. Lélegzetvisszafojtva figyelt a fél ország, vajon sikerül-e műkö­dőképes kabinetet és koalíciót létrehozni, melyik párt mennyit képes leadni igénykötegeiből, és mit áldoz föl a meciarta- lanítás oltárán. Akkortájt az volt a fő kérdés, képes lesz-e Mikulás Dzurinda kormányfő­jelölt az alkotmányos többség kialakítása miatt összeverődött pártok vadhajtásait némikép­pen lenyesegetni. Nem volt ké­pes. Ha valaki két évvel ezelőtt elhagyta az országot, s most visszatér, azt gondolhatja, még mindig nem sikerült kormányt alakítani, tovább folyik a huza­vona a magyarok és az SDK kö­zött, s ez a jóságos arcú maratonfutó, kezeit tördelve még mindig arra vár, hagyják már abba a szembeköpősdit. Szlovákiában pedig, ha nem be­folyásolják a dolgokat azok, akik megtehetnék, a kontrasze­lekció szokott úrrá lenni. A Demokratikus Baloldal Pártja irányadó vonulata azóta is ga­rázdálkodik a kormányban, s ahogy közgyűlésén egyik kül­döttje fogalmazott: a párt a sa­ját ellenzékét alkotja, az általa jelölt kormánytagokat lehetet­leníti el. Ebbe a skizofréniába - talán méretei miatt - csak Pavel Koncos nem fér bele. Migasék második hosszú hétvégéje sem hozott megoldást, marad a már megszokott hangnem, a kacs- karingós politika, az alibizmus és a populizmus balos demagó­giában pácolva. Mi pedig - reméljük - még két évig azért fogunk könyörögni, hogy ezt a nehezen emészthető stílust élvezzük, s ne kelljen a vasvillával adagolt kvázide- mokráciát szenvednünk. És ak­kor csoda, ha lassan rajtunk is eluralkodik a skizofrénia? Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) ✓ Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Koáická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ SME Válságban vannak a gyógyfürdők, kérdésessé váltak az ingyenes beu­talók. Az elmúlt negyedévben a ta­valyi 17 ezerről ötezerre csökkent az ingyenes beutalók száma. A kor­mány már 1999-ben kevesebb tá­mogatást hagyott jóvá az ingyenes utókezelésre, bízva abban, hogy a parlament időközben jóváhagyja a szociális segítségről szóló törvényt. Erre nem került sor, a gyógyfürdők pedig válságos helyzetbe kerültek. A kevesebb beteg kevesebb mun­kát jelent, és valószínűleg elbocsá­tásokra kerül sor. Próbálnak ugyan külföldi klienseket szerezni, ez azonban nerti pótolja az egyre ki­sebb csoportokban érkező hazai betegeket. Néhány nappal ezelőtt Trencsénteplicben a fürdő veze­tősége 20%-os csökkentés mellett döntött, 100 alkalmazottól meg­válnak, az ágyak számát ezerre re­dukálják. Pöstyénben 75%-kal csökkent azoknak a betegeknek a száma, akik kezelését a Szociális Biztosító térítette. A Biztosító ta­valy 89 ezer beutalót osztott szét, idén 23 ezerrel kevesebbet. Két hét van még hátra minden idők egyik legunalmasabb amerikai elnökválasztási kampányából Apja karikatúrája és a pénzköltő Alig egy héttel a harmadik elnöki televíziós párbeszéd után sem változott a kép; egyes felmérések szerint Ge­orge W. Bush, mások szerint A1 Gore vezet hajszállal a másik előtt. Vagyis minden idők egyik legunalmasabb kampánya után alighanem minden idők egyik legszoro­sabb elnökválasztására szá­míthatunk november 7-én. JARÁBIK BALÁZS A három televíziós csata is me­gerősítette; Gore összehasonlítha- tadanul jobban ért a kül- és belpoli­tikához, a szociális reformhoz, míg Bush csakis az adó reformjáról haj­landó beszélni. Igaz, azt rendkívül ügyesen szajkózza, hogy a piacgaz­daság sikerei révén felhalmozódott 400 milliárd (!) dollárt vissza sze­remé juttatni az amerikaiaknak a következő választási évadban. Rá­adásul az adóreformban visszafo­gottabb alelnököt az amerikai ad­minisztráció legnagyobb költőjének nevezte, miközben nem az iroda­lomra gondolt. Bush kampánystáb­ja Gore-t hazugnak is bélyegezte, mert kiderítették, hogy az alelnök nem katonaként szolgált Vietnam­ban - amit oly szívesen emleget -, hanem újságíróként járt ott. Gore- nak továbbá a szemére vetették, hogy túlságosan baráti szálak fűzik Csemomúgyin volt orosz kormány­főhöz, a GAZPROM egyik fő részvé­nyeséhez, akit az amerikai sajtó csak a túlzott politikai korrektség miatt nem gyanúsít fekete üzelmek­kel. Bush számláján olyan elszólá­sok szerepelnek, mint amikor Szlo­vákiát Szlovéniával tévesztette össze, sokan pedig csupán apja kari­katúrájának tekintik. Erősen tartja magát viszont az USA-ban az az ér­zés, hogy bármilyen sikeres volt is Bili Clinton nyolc éve, itt az ideje, hogy az amerikai adminisztráció Bárki győz is, Amerika valószínű egy illúzióval szegényebb lesz. összetétele megváltozzék, felfrissül­jön, aimre a morálisan erősebbnek tartott republikánusok alkalmasak lehetnek. Az amerikai polgárok (köztük a republikánusok jó része) ebben csak egy problémát lát - Ge­orge W.-t. El is terjedt egy vicc az Egyesült Államokban a közel-keleti krízis kapcsán, George W. Bush, ahogy a tárgyalásokat vezeti Arafat és Barak között... Közben a kam­pány teljes erővel tombol. Na nem mindenhol az Egyesült Államok te­rületén. Ha az ember bekapcsolja a televíziót New Yorkban vagy Was­hingtonban, szinte nem is érzékeli, hogy két hét múlva „a világ legha­talmasabb nemzete” választ elnököt magának. A két oldal kampánysza­kértői ugyanis felmérték, a leginga- dozóbb választók az USÁ 5 államá­ban találhatók. Tudni kell, hogy az amerikai választási rendszer a ta­gországokra bontja a szavazást. Aki egy országot megnyer, nem a szava­zók számát, hanem bizonyos számú ún. elektort szerez magának. Az elektorok száma az országok lako­sainak számától függ. Vagyis, ha va­laki New Yorkban nyer, a vesztes ott semmit sem kap és így tovább. így a kampány jelenleg az 5 határozatlan államban, Ohio, Michigan, Pennsyl­vania, New Jersey és Florida folyik - itt legalább teljes gőzzel. Azzal szinte minden szakértő egye­tért, hogy kulcsfontosságú lesz, kik kerülnek a különböző posztokra. Alighanem számunkra elég, ha a külpolitikai csapatok háza táján né­zünk körül. A Bush-team csupa nagy név: Dick Cheney alelnökje- lölt, az idősb. George Bush (1986- 1990) védelmi minisztere, Colin Po­well, minden idők legnépszerűbb fekete generálisa, Schwarzkopf tá­bornok, az üaki Sivatagi Szél irányí­tója, na és Condoleazza Rice, Bush megválasztása esetén az új nemzet- biztonsági tanácsadó, aki George W. apjának Oroszország-szakértője volt. Csupa a papa által kipróbált, hűséges ember. Gore alelnök csapa­ta egy embert leszámítva elméleti szakemberekből áll. A külügymi­niszteri poszt várományosa Richard Holbrooke, aki - nemcsak magyar származású felesége, Kati Márton végett - kiváló kapcsolatokat ápol a magyar érdekérvényesítő szerveze­tekkel az Államokban. Mellette a „brilliáns munkamániás” Leon Fu- erth, a Harvardról „exportált” vé­delmi tanácsadó, Ashton Carter és a Berkeley-n közgazdaságot oktató Laura D'Andrea Tyson (nem Mike felesége) neve említhető a kulcsjá­tékosok között. Két héttel a válasz­tások előtt azért itt-ott szóba kerül az amerikai demokrácia egyik leg­fájóbb problémája, az alacsony részvételi arány. Ä szabad és tiszta választásokat több mint 200 éve gyakorló amerikai nemzet csak iri­gyelheti a jugoszláv urnák elé járu­lók számát. Elemzők szerint no­vember 7-én jó ha 30%-os lesz az arány, figyelembe véve a két unal­mas figurát, s a választási kampány csökkentését a már említett öt tag­államra. Bárki győz is, Amerika va­lószínű egy illúzióval lesz szegé­nyebb: az erős elnöki személyiség nimbuszával. Milosevics (és a nyerészkedő háromszáz család) a bezárkózást választotta, míg Kostunicáék nyitnak a Nyugat felé Jugoszlávia a forradalmi napok után SINKOVITS PÉTER Az átélhető változás megtörtént, az ország nem ugyanaz, ami tegna­pelőtt volt. A zsarnokot sikerült megfosztani trónjától, s ez szinte mindenütt karneváli hangulatot váltott ki, barátok és ismerősök fel­szabadultan ölelkeztek, leültek sö­rözni egyet, az utcákon ujjongó fel­vonulások, harangzúgás. Számos városban rendeztek ökörsütést ado­mányokból, s a kocsmákban ingyen mérték az italt. A lázas eufória az­tán lassan-lassan lecsitult, helyét a szorongással és izgalommal teli vá­rakozás váltotta fel, annál is inkább, mivel a teljes hatalomátvétel nehéz­kesen alakul. Paragrafusok közé zárt forradalom - mondhatnánk le­egyszerűsítve. A szerb szkupstina összetétele ugyanis változadan, szö­vetségi szinten viszont - a választá­sokat bojkottáló montenegrói Dju- kanovics-hívek miatt - az erőviszo­nyok kuszaságában nehéz eligazod­ni. A jogász Kostunica pedig adna a törvényekre, a szabályosságra. De ez egyre nehezebb. A feldühödött munkásság igyeke­zett mihamarabb megszabadulni a szocialista vállalatvezetőktől, a hir­telenében megalakított válságtör­zsek számos helyen elzavarták az igazgatókat, bankok, közintézmé­nyek, egyetemek és iskolák éléről, váltottak le személyeket, aminek jo­gosságát a Szerb Szocialista Párt most kétségbe vonja. A szocialisták egyébként az elszánt tömegtől meg­rettenve kezdetben mindeme rááll­tak, a napok múltával azonban - miután csak megroggyantak, de nem szenvedtek kiütéses vereséget - rendezni próbálták soraikat. Tak­tikájuk pedig a gáncsoskodás. Milo­sevics, midőn nem volt hova mene­külnie, maradt, s most a háttérből irányít. E pillanatban nem tiszta a képlet, maradtak-e hívei a katona­ságnál és a rendőrségben. A volt teljhatalmú uralkodó most a puszta életéért küzd, Hága vagy egy belg­rádi bíróság - számára egyre megy. Figyelemre méltó viszont a tény, hogy az elmúlt napok során több százezer szocialista adta vissza párt­könyvecskéjét, vagy tépte szét, s műid több helyről érkezik a javaslat: Milosevics nem maradhat az SZSZP élén. Tehát a tagság is szakítani igyekszik az egy évtizeden át dicsőített vezérével. Valamit persze azért tudni kellene: az október első napjaiban bekövetkezett általános néplázadás mindenekelőtt szociális jellegű volt. Szerbia polgárai tud­ták, hogy a soron következő tél ez­zel a rezsimmel - fűtés s élelmiszer- ellátás vonatkozásában - nem él­hető túl. Viszont a szerbség a saját Trianon-élményét még nem dolgoz­ta fel, mindenekelőtt Koszovó tekin­tetében (magyar párosításban ez Erdélyt jelenthetné). Müosevics a (horvátországi és boszniai) szerb te­rületek visszacsatolását ígérte, s ez az ideológia csak lassan halványul. A vezérszónok megbukott ugyan, de az elmélet még él. A lényeges kü­lönbség: Milosevics (és a nyerész­kedő mintegy háromszáz család) a teljes bezárkózást választotta, míg Kostunicáék nyitnának a Nyugat fe­lé. Ám ehhez is idő kell, hiszen a le­endő partnerek tavaly március vé­gétől 49 napon át bombázták az or­szágot. Ilyen tekintetben minőségi változás, hogy az állami tévéállo­más (és a többi is) átállt, így a lépé­seket indokolni lehet. És a vajdasági magyarság? Nos, a választásokon a Kasza József nevé­vel fémjelzett Vajdasági Magyar Szövetség elsöprő sikert aratott, eggyel növelve a magyar önkor­mányzatok számát. A bölcs szava­zók tudták, a befutóra érdemes vok­solni. Magyarországi lapokban ol­vasom, a VMSZ rosszul tette, hogy beavatkozott a szerb-szerb belhá- borúba, mert ez még visszaüthet. Tény, hogy a VMSZ csatlakozott a 18 ellenzéki csoportosuláshoz, így a vajdasági magyar pártok közül egyedül állíthatja, hogy részese volt a rendszerváltásnak. A magyar pártból a nyár folyamán kiszakadt Európa Platform igen mérsékelt tel­jesítményt mutatott fel, a többieké szinte elenyésző. Müe lesz mindez elegendő? A szerb ellenzéki pártok korábban toleranciát tanúsítottak a magyar autonómiakoncepció meg­valósítását illetően, most azonban mindenki számára vüágos, előzőleg Vajdaság autonómiáját kell helyre­állítani, a gazdasági javak visszatar­tásával. Most a Nyugat helyezkedé­se a perdöntő. Ha megérkezik a várt segítség, a folyamat visszafordítha­tatlan. Munkanélküliek százezrei, 80 márkás fizetésből élő „foglalkoz­tatottak” és a nyugdíjasok tömegei remélik a jobbulást. Ez döntheti el a második félidőt. A szerző újvidéki munkatársunk

Next

/
Thumbnails
Contents