Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-24 / 245. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 24. KOMMENTÁR Pénz lesz a kötvényből PÁKOZDI GERTRUD Közeledik az év vége, így az a nap is, amelyen megkezdődhet a 2 millió 330 ezer, egyenként 10 ezer korona névértékű vagyonalapi kötvény kifizetése - a beígért kamathozamokkal együtt. A jövő évben minden kötvénytulajdonos 13 700 koronát várhat számlájára. Egyelőre kérdés, melyik hónapban. A nagyprivatizációs törvény értelmében a Nemzeti Vagyonalapnak az egész 2001. év a rendelkezésére áll, hogy az állam nevében rendezze a kötvénytulajdonosokkal szembeni adósságot. A kormánykoalíciót már most is sok támadás éri az ellenzék részéről, mert a kifizetést az ún. stratégiai vállalatok privatizálásából származó pénzforrásból tervezik. Furcsán hangzik bármilyen bírálat éppen azoktól, akik úgy főzték ki az első privatizációs hullámban érvényesített gyakorlathoz viszonyítva egyértelműen rosszabb magánosítási formát, hogy halvány fogalmuk sem volt róla: ha 2001-ben esetleg ők lesznek kormányon, miből fizetnék ki. A törvény azonban az új kormányt az előző hatalom által ráhagyott kötelezettségek teljesítésére is kötelezi. A Dzurinda-kabinet becsületére legyen mondva, nem a teljesítés elodázásának lehetőségeit keresi, hanem a teljesítés módját. A vagyonalapi kötvények születése körülményeinek ismeretében több mint cinizmus Sergej Roziiknak a bírálata. Vladimír Meciar volt pénzügyminisztere nem érti, a kormány miért nem használta ki a vagyonalapi kötvények stratégiai vállalati részvényekre történő cseréjének lehetőségét. Éppen az a volt pénzügyminiszter tesz ilyen kijelentést, aki maga is jócskán hozzájárult ahhoz, hogy a második hullám úgy alakuljon, ahogy alakult. Elősegítette, hogy az akkori kormány „kedvezményezettjei” bagóért jussanak milliókat érő vállalatokhoz, kedvezményes banki hitelekkel. Harmincmilliárd korona sok pénz. Nyilvánvaló, hogy a kormánynak csak úgy tudja előteremteni, ha „megdézsmálja” a stratégiai vállalatok részvényei egy részének eladásából származó pénzt. A kormány kényszerhelyzetben van, de ez arra is jó, hogy meggyorsítsa a főleg politikai okokból húzódó, az ország gazdasági előmenetele szempontjából azonban elengedhetetlen privatizációs akciók végrehajtását. A kisbefektetőnek kis haszna lesz az öt évvel ezelőtt e célra fordított ezer koronájából; bár akinek volt türelme kivárni ezt a fél évtizedet, az lényegesen jobban jár, mint az, aki a most beígért összegnek a feléért, harmadáért, vagy még kevesebbért vesztegette el értékpapírját. A kisembert ért veszteségért az állam nem felelős. De ha a magánosításra kiszemelt vállalatok, pénzintézetek eladásánál netán rossz döntést hoznak, azért már ez a kormány lesz a felelős. Az sem lenne enyhítő körülmény, hogy kényszerhelyzetben cselekedett... JEGYZET Hasadó tudatunk MOLNÁR NORBERT Két évvel ezelőtt lázas tárgyalások folytak az ellenzéki pártok között a kormányalakításról. Lélegzetvisszafojtva figyelt a fél ország, vajon sikerül-e működőképes kabinetet és koalíciót létrehozni, melyik párt mennyit képes leadni igénykötegeiből, és mit áldoz föl a meciarta- lanítás oltárán. Akkortájt az volt a fő kérdés, képes lesz-e Mikulás Dzurinda kormányfőjelölt az alkotmányos többség kialakítása miatt összeverődött pártok vadhajtásait némiképpen lenyesegetni. Nem volt képes. Ha valaki két évvel ezelőtt elhagyta az országot, s most visszatér, azt gondolhatja, még mindig nem sikerült kormányt alakítani, tovább folyik a huzavona a magyarok és az SDK között, s ez a jóságos arcú maratonfutó, kezeit tördelve még mindig arra vár, hagyják már abba a szembeköpősdit. Szlovákiában pedig, ha nem befolyásolják a dolgokat azok, akik megtehetnék, a kontraszelekció szokott úrrá lenni. A Demokratikus Baloldal Pártja irányadó vonulata azóta is garázdálkodik a kormányban, s ahogy közgyűlésén egyik küldöttje fogalmazott: a párt a saját ellenzékét alkotja, az általa jelölt kormánytagokat lehetetleníti el. Ebbe a skizofréniába - talán méretei miatt - csak Pavel Koncos nem fér bele. Migasék második hosszú hétvégéje sem hozott megoldást, marad a már megszokott hangnem, a kacs- karingós politika, az alibizmus és a populizmus balos demagógiában pácolva. Mi pedig - reméljük - még két évig azért fogunk könyörögni, hogy ezt a nehezen emészthető stílust élvezzük, s ne kelljen a vasvillával adagolt kvázide- mokráciát szenvednünk. És akkor csoda, ha lassan rajtunk is eluralkodik a skizofrénia? Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) ✓ Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Koáická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ SME Válságban vannak a gyógyfürdők, kérdésessé váltak az ingyenes beutalók. Az elmúlt negyedévben a tavalyi 17 ezerről ötezerre csökkent az ingyenes beutalók száma. A kormány már 1999-ben kevesebb támogatást hagyott jóvá az ingyenes utókezelésre, bízva abban, hogy a parlament időközben jóváhagyja a szociális segítségről szóló törvényt. Erre nem került sor, a gyógyfürdők pedig válságos helyzetbe kerültek. A kevesebb beteg kevesebb munkát jelent, és valószínűleg elbocsátásokra kerül sor. Próbálnak ugyan külföldi klienseket szerezni, ez azonban nerti pótolja az egyre kisebb csoportokban érkező hazai betegeket. Néhány nappal ezelőtt Trencsénteplicben a fürdő vezetősége 20%-os csökkentés mellett döntött, 100 alkalmazottól megválnak, az ágyak számát ezerre redukálják. Pöstyénben 75%-kal csökkent azoknak a betegeknek a száma, akik kezelését a Szociális Biztosító térítette. A Biztosító tavaly 89 ezer beutalót osztott szét, idén 23 ezerrel kevesebbet. Két hét van még hátra minden idők egyik legunalmasabb amerikai elnökválasztási kampányából Apja karikatúrája és a pénzköltő Alig egy héttel a harmadik elnöki televíziós párbeszéd után sem változott a kép; egyes felmérések szerint George W. Bush, mások szerint A1 Gore vezet hajszállal a másik előtt. Vagyis minden idők egyik legunalmasabb kampánya után alighanem minden idők egyik legszorosabb elnökválasztására számíthatunk november 7-én. JARÁBIK BALÁZS A három televíziós csata is megerősítette; Gore összehasonlítha- tadanul jobban ért a kül- és belpolitikához, a szociális reformhoz, míg Bush csakis az adó reformjáról hajlandó beszélni. Igaz, azt rendkívül ügyesen szajkózza, hogy a piacgazdaság sikerei révén felhalmozódott 400 milliárd (!) dollárt vissza szeremé juttatni az amerikaiaknak a következő választási évadban. Ráadásul az adóreformban visszafogottabb alelnököt az amerikai adminisztráció legnagyobb költőjének nevezte, miközben nem az irodalomra gondolt. Bush kampánystábja Gore-t hazugnak is bélyegezte, mert kiderítették, hogy az alelnök nem katonaként szolgált Vietnamban - amit oly szívesen emleget -, hanem újságíróként járt ott. Gore- nak továbbá a szemére vetették, hogy túlságosan baráti szálak fűzik Csemomúgyin volt orosz kormányfőhöz, a GAZPROM egyik fő részvényeséhez, akit az amerikai sajtó csak a túlzott politikai korrektség miatt nem gyanúsít fekete üzelmekkel. Bush számláján olyan elszólások szerepelnek, mint amikor Szlovákiát Szlovéniával tévesztette össze, sokan pedig csupán apja karikatúrájának tekintik. Erősen tartja magát viszont az USA-ban az az érzés, hogy bármilyen sikeres volt is Bili Clinton nyolc éve, itt az ideje, hogy az amerikai adminisztráció Bárki győz is, Amerika valószínű egy illúzióval szegényebb lesz. összetétele megváltozzék, felfrissüljön, aimre a morálisan erősebbnek tartott republikánusok alkalmasak lehetnek. Az amerikai polgárok (köztük a republikánusok jó része) ebben csak egy problémát lát - George W.-t. El is terjedt egy vicc az Egyesült Államokban a közel-keleti krízis kapcsán, George W. Bush, ahogy a tárgyalásokat vezeti Arafat és Barak között... Közben a kampány teljes erővel tombol. Na nem mindenhol az Egyesült Államok területén. Ha az ember bekapcsolja a televíziót New Yorkban vagy Washingtonban, szinte nem is érzékeli, hogy két hét múlva „a világ leghatalmasabb nemzete” választ elnököt magának. A két oldal kampányszakértői ugyanis felmérték, a leginga- dozóbb választók az USÁ 5 államában találhatók. Tudni kell, hogy az amerikai választási rendszer a tagországokra bontja a szavazást. Aki egy országot megnyer, nem a szavazók számát, hanem bizonyos számú ún. elektort szerez magának. Az elektorok száma az országok lakosainak számától függ. Vagyis, ha valaki New Yorkban nyer, a vesztes ott semmit sem kap és így tovább. így a kampány jelenleg az 5 határozatlan államban, Ohio, Michigan, Pennsylvania, New Jersey és Florida folyik - itt legalább teljes gőzzel. Azzal szinte minden szakértő egyetért, hogy kulcsfontosságú lesz, kik kerülnek a különböző posztokra. Alighanem számunkra elég, ha a külpolitikai csapatok háza táján nézünk körül. A Bush-team csupa nagy név: Dick Cheney alelnökje- lölt, az idősb. George Bush (1986- 1990) védelmi minisztere, Colin Powell, minden idők legnépszerűbb fekete generálisa, Schwarzkopf tábornok, az üaki Sivatagi Szél irányítója, na és Condoleazza Rice, Bush megválasztása esetén az új nemzet- biztonsági tanácsadó, aki George W. apjának Oroszország-szakértője volt. Csupa a papa által kipróbált, hűséges ember. Gore alelnök csapata egy embert leszámítva elméleti szakemberekből áll. A külügyminiszteri poszt várományosa Richard Holbrooke, aki - nemcsak magyar származású felesége, Kati Márton végett - kiváló kapcsolatokat ápol a magyar érdekérvényesítő szervezetekkel az Államokban. Mellette a „brilliáns munkamániás” Leon Fu- erth, a Harvardról „exportált” védelmi tanácsadó, Ashton Carter és a Berkeley-n közgazdaságot oktató Laura D'Andrea Tyson (nem Mike felesége) neve említhető a kulcsjátékosok között. Két héttel a választások előtt azért itt-ott szóba kerül az amerikai demokrácia egyik legfájóbb problémája, az alacsony részvételi arány. Ä szabad és tiszta választásokat több mint 200 éve gyakorló amerikai nemzet csak irigyelheti a jugoszláv urnák elé járulók számát. Elemzők szerint november 7-én jó ha 30%-os lesz az arány, figyelembe véve a két unalmas figurát, s a választási kampány csökkentését a már említett öt tagállamra. Bárki győz is, Amerika valószínű egy illúzióval lesz szegényebb: az erős elnöki személyiség nimbuszával. Milosevics (és a nyerészkedő háromszáz család) a bezárkózást választotta, míg Kostunicáék nyitnak a Nyugat felé Jugoszlávia a forradalmi napok után SINKOVITS PÉTER Az átélhető változás megtörtént, az ország nem ugyanaz, ami tegnapelőtt volt. A zsarnokot sikerült megfosztani trónjától, s ez szinte mindenütt karneváli hangulatot váltott ki, barátok és ismerősök felszabadultan ölelkeztek, leültek sörözni egyet, az utcákon ujjongó felvonulások, harangzúgás. Számos városban rendeztek ökörsütést adományokból, s a kocsmákban ingyen mérték az italt. A lázas eufória aztán lassan-lassan lecsitult, helyét a szorongással és izgalommal teli várakozás váltotta fel, annál is inkább, mivel a teljes hatalomátvétel nehézkesen alakul. Paragrafusok közé zárt forradalom - mondhatnánk leegyszerűsítve. A szerb szkupstina összetétele ugyanis változadan, szövetségi szinten viszont - a választásokat bojkottáló montenegrói Dju- kanovics-hívek miatt - az erőviszonyok kuszaságában nehéz eligazodni. A jogász Kostunica pedig adna a törvényekre, a szabályosságra. De ez egyre nehezebb. A feldühödött munkásság igyekezett mihamarabb megszabadulni a szocialista vállalatvezetőktől, a hirtelenében megalakított válságtörzsek számos helyen elzavarták az igazgatókat, bankok, közintézmények, egyetemek és iskolák éléről, váltottak le személyeket, aminek jogosságát a Szerb Szocialista Párt most kétségbe vonja. A szocialisták egyébként az elszánt tömegtől megrettenve kezdetben mindeme ráálltak, a napok múltával azonban - miután csak megroggyantak, de nem szenvedtek kiütéses vereséget - rendezni próbálták soraikat. Taktikájuk pedig a gáncsoskodás. Milosevics, midőn nem volt hova menekülnie, maradt, s most a háttérből irányít. E pillanatban nem tiszta a képlet, maradtak-e hívei a katonaságnál és a rendőrségben. A volt teljhatalmú uralkodó most a puszta életéért küzd, Hága vagy egy belgrádi bíróság - számára egyre megy. Figyelemre méltó viszont a tény, hogy az elmúlt napok során több százezer szocialista adta vissza pártkönyvecskéjét, vagy tépte szét, s műid több helyről érkezik a javaslat: Milosevics nem maradhat az SZSZP élén. Tehát a tagság is szakítani igyekszik az egy évtizeden át dicsőített vezérével. Valamit persze azért tudni kellene: az október első napjaiban bekövetkezett általános néplázadás mindenekelőtt szociális jellegű volt. Szerbia polgárai tudták, hogy a soron következő tél ezzel a rezsimmel - fűtés s élelmiszer- ellátás vonatkozásában - nem élhető túl. Viszont a szerbség a saját Trianon-élményét még nem dolgozta fel, mindenekelőtt Koszovó tekintetében (magyar párosításban ez Erdélyt jelenthetné). Müosevics a (horvátországi és boszniai) szerb területek visszacsatolását ígérte, s ez az ideológia csak lassan halványul. A vezérszónok megbukott ugyan, de az elmélet még él. A lényeges különbség: Milosevics (és a nyerészkedő mintegy háromszáz család) a teljes bezárkózást választotta, míg Kostunicáék nyitnának a Nyugat felé. Ám ehhez is idő kell, hiszen a leendő partnerek tavaly március végétől 49 napon át bombázták az országot. Ilyen tekintetben minőségi változás, hogy az állami tévéállomás (és a többi is) átállt, így a lépéseket indokolni lehet. És a vajdasági magyarság? Nos, a választásokon a Kasza József nevével fémjelzett Vajdasági Magyar Szövetség elsöprő sikert aratott, eggyel növelve a magyar önkormányzatok számát. A bölcs szavazók tudták, a befutóra érdemes voksolni. Magyarországi lapokban olvasom, a VMSZ rosszul tette, hogy beavatkozott a szerb-szerb belhá- borúba, mert ez még visszaüthet. Tény, hogy a VMSZ csatlakozott a 18 ellenzéki csoportosuláshoz, így a vajdasági magyar pártok közül egyedül állíthatja, hogy részese volt a rendszerváltásnak. A magyar pártból a nyár folyamán kiszakadt Európa Platform igen mérsékelt teljesítményt mutatott fel, a többieké szinte elenyésző. Müe lesz mindez elegendő? A szerb ellenzéki pártok korábban toleranciát tanúsítottak a magyar autonómiakoncepció megvalósítását illetően, most azonban mindenki számára vüágos, előzőleg Vajdaság autonómiáját kell helyreállítani, a gazdasági javak visszatartásával. Most a Nyugat helyezkedése a perdöntő. Ha megérkezik a várt segítség, a folyamat visszafordíthatatlan. Munkanélküliek százezrei, 80 márkás fizetésből élő „foglalkoztatottak” és a nyugdíjasok tömegei remélik a jobbulást. Ez döntheti el a második félidőt. A szerző újvidéki munkatársunk
