Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-04 / 228. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 4. KOMMENTÁR Sebezhető gazdaság PÁKOZDI GERTRUD Mostanában több kedvező hír is felröppent a szlovákiai gazdasággal kapcsolatban. OECD-taggá vált az ország, és az amerikai tőke végre belépett a kassai vasműbe. Két olyan hír, amely a külföldi tőke Szlovákia iránti bizalmának erősödését bizonyítja. Bár nem várható, hogy ostromolni fogják Szlovákiát a külföldi befektetők, de nagyobb a valószínűsége, hogy az érdeklődők elhiszik: ha lassan is, de stabilizálódik az ország gazdasága. Ugyanakkor sebezhetőségét bizonyítja, hogy a külkereskedelem augusztusi hiánya szokadanul nagy mértékben nőtt egyetlen nagyvállalat üzemi szabadsága miatt. Gazdasági elemzők szerint a helyzet nem siralmas, a kiesés gyorsan pótolható, s az év végén minden bizonnyal az utóbbi évek legjobb külkereskedelmi mérlegét zárhatjuk. Az exportteljesítménynek a pozsonyi autógyár üzemi szabadsága miatti visszaesése láttán mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az ország termelési struktúrája nem megfelelő; három-négy óriásvállalaton áll vagy bukik a gazdasági egyensúly. Jó lenne, ha az exportból az eddiginél lényegesen nagyobb arányban vennék ki részüket a hazai kis- és középvállalkozások. A piacgazdasági elveken működő gazdaságokban ez a gazdaság legnagyobb hajtóereje. Ez a réteg képes rugalmasan igazodni a kereslet és kínálat mindenkori alakulásához - ha hagyják. Ha munkájukat, fejlesztési elképzeléseik megvalósítását nem lehetetlenítik el a túl nagy adó- és járulékterhek, ha nem adóemelést helyeznének kilátásba, hanem a kis- és középvállalkozók terhének csökkentését. Ettől válna rugalmassá, kevésbé sebezhetővé a gazdaság. Csakhogy nálunk egyelőre túl sok a bizonytalansági tényező, azért is, mert nehezen tisztázódnak a korábbi garnitúra gyanús privatizációs és egyéb ügyei. Ezért tudja megrázni külkereskedelmi mérlegünket egyetlen nagyvállalat exportjának kétheti szüneteltetése. Ilyenkor arra gondol az ember, mi lenne, ha nem a Volkswagenhez hasonló kaliberű világcég működtetné a pozsonyi autógyárat. Meg arra, hogy mi lett volna, ha a külföldi tőke nem lépett volna be Kelet-Szlovákia legnagyobb vállalatába, a Vasműbe. Ha gazdaságunk e zászlóshajóinak ma nem azok a tulajdonosai, akik, hanem Meciarék csapatából valakik, ma nem arról elmélkedhetnénk, megrázza-e az egyik nagyvállalat üzemi szabadsága kereskedelmi mérlegünket, hanem csak arról, hogyan lehet tönkretenni jól menő cégeket. Meg arról, hogy a költségvetésért felelős pénzügyminiszter miért nem tehet eleget az adócsökkentésért folyamodó hazai vállalkozók kérésének. Mindenesetre jó tudni, hogy Szlovákiában van a Volkswagen, meg hogy megvetette a lábát a U. S. Steel, de azt is tudjuk, müyen veszélyeket rejt egy-egy régió számára, ha a gazdasága monokulturális. Amerika is figyel ránk JUHÁSZ LÁSZLÓ Ellenzéki kormánypártunk, az MKP berkeiből az utóbbi napokban többször elhangzott, a szombati országos tanácskozás napirendjén nem szerepel a menni vagy maradni kérdése, mégsem kizárt, sőt, megkockáztatom, valószínűleg fölmerül majd, van-e értelme a további koalíciós tagságnak. Közhely, hogy Amerika keveset tud a mi kis közép-kelet-európai operettállamunkról. S bár a közhelyek mindig tartalmaznak egy nagy adag igazságot, féléves amerikai tapasztalataim alapján mégis azt állítom: az Egyesült Államok kormánya igenis észrevette, mi minden változott Szlovákiában az 1998-as „rendszer- váltás” után. Az amerikai külügytől kezdve a kormányon kívüli szervezeteken át a Kongresszusig bezárólag számos mértékadó forrás hozta nyilvánosságra, illetve súgta megfelelő fülekbe: az MKP kormányba kerülése már önmagában is fontos fejezetet nyitott Szlovákia demokratizálódásában, és integrációs esélyeinket is jócskán növelte. A kisebbségi ügyekért felelős kormányalelnöki poszt létrehozása is kiemelt helyet kapott az országértékelő jelentésekben. Csak két példa: az amerikai Kongresszus képviselőháza tavaly novemberben hozott egy határozatot, amelyben külön szól a magyar kisebbség kormánybeli érdekképviseletének pozitív voltáról, igaz, dicsérve a kisebbségi- nyelv-használatról szóló, azóta sokszor bírált törvényt is. Egy interjú- ban Madeleine Albright külügyminiszter sem rejtette véka alá afölött érzett örömét, hogy a magyarok ott vannak a kormánykoalícióban. További példák helyett most csak egy ténymegállapítás: az Egyesült Államok kormánya és kisebbségi szakértői is pozitívan viszonyultak az MKP eddig elért eredményeihez. Kérdés, hogyan változna az Egyesült Államok mértékadó politikusainak és polgári szervezeteinek hozzáállása egy MKP nélküli kormányhoz. Azt hiszem, lenne mit magyaráznunk. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME Három hete a jugoszláviai ellenzék még örült volna a hírnek, hogy jelöltje, Kostunica bekerül a második fordulóba A lap munkatársa kétségbe vonja Vladimír Palkó szavait, hogy az atomerőműveket a rendőrségnek és nem őrző-védő szolgálatnak kellene védenie. A rendőrségnek egyelőre nincs pénze ilyen bonyolult feladat ellátásához, amihez speciális eszközökre van szükség. A cikk írója szerint az ügy lényege az, hogy a Dynastia cég be akar kerülni ebbe a buliba. Mivel a Dynastia a nyilvános pályázaton csak a negyedik helyen végzett, érthetetlen, hogy a villamos művek miért épp ezt választotta ki. Illetve nem annyira érthetetlen, hiszen a Dynastia annak a Slavia Capital cégnek az udvari szolgálata és nyomozóirodája, mely komoly kapcsolatokkal rendelkezik Cérnák gazdasági exminiszterrel, és elég jóban vannak a jelenlegivel, Harac- chal is . Felmerül a gyanú, hogy valaki fentről leszólt. Cérnáknak egy Slavia Capitallal kapcsolatos ügy miatt kellett lemondania, de úgy tűnik, Harach nem tanult ebből. Hidegre tették... (Fotó: www.fudge.cz ) Végre dereng az alagút vége Három héttel ezelőtt a jugoszláviai ellenzék még kitörő örömmel fogadta volna a hírt, hogy jelöltje, Kostunica bekerül a második fordulóba, s ott talán már komoly esélye lehet. SINKOVITS PÉTER Időközben a helyzet alaposan megváltozott, hiszen a tízévi háborúskodásból és nemzeti eufóriából kijózanodó, s a leromlott megélhetési viszonyok miatt elkeseredett választópolgárok a vártnál - és a csalások ellenére is - meggyőzőbb többséggel utasították el a korábban istenített elnököt és rendszerét. Meglepő, hogy semmi meglepő nem történt: az ellenzék győzött, a rezsim pedig nem ismeri be vereségét. E pillanatban mintegy 600 ezer szavazólap sora „lóg”, az utólagos (együttes) ellenőrzésre egyre kevesebb a remény. Látván a szövetségi szavazási bizottság dicstelen tevékenységét, sokan már azok közül is átálltak, akik eddig Milosevics táborát segítették. Marad tehát a kérdés, mi legyen a jelenlegi elnökkel (akinek fia, az ifjú Milosevics egy nap alatt felszámolta pozsarevaci szórakoztató központját, s állítólag máris külföldre távozott, az elnök feleségét, Miijana Markovicsot, az Egyesült Baloldal vezetőjét pedig idegösszeomlással kezelik). A rézsűn halálos sebet kapott. A rezsim ezért veszélyes. A most kialakult patthelyzetből (a második forduló erőltetése) egyenes út vezethet a nyűt diktatúrába, a rendkívüli állapotba. Vagy valóban a polgárháA rezsim halálos sebet kapott. A rezsim ezért veszélyes. borúba. Egyelőre inkább hihetőnek tűnik, hogy a formaságokat mindig szem előtt tartó és a ravasz taktizá- lásában szinte utolérhetetlen Milosevics utasítására színházi produkcióként az elnökválasztás második fordulóját mégis megtartják, s a csekély szavazatokat száz százaléknak véve kihirdetik, a volt elnök marad a helyén. A szocialisták és az egyesült baloldaliak ezután csak abban bizakodhatnak, hátha kifullad az ellenzékiek tömegszervező lendülete. Egy másik változat szerint a szövetségi parlamentben - a választásokon a Djukanovicshoz hű monte- negróiak távolmaradása révén kialakult arányok miatt - Müosevics akár kormányfő is lehet. Ez ugyan kevésbé valószínű, ám tény: Müosevics minden variánsba beleegyezne, amely távol tartja őt Hágától, és közel a hatalom csúcsához. Helyzet- megítélők szerint egyébként mind kevesebb a befolyása a katonaságra, a rendőrséget azonban (még) többnyire ő irányítja. Az eddigi kényúr- riak azonban számolnia kell azzal is, hogy egyre több eddigi közvetlen munkatársa fordít neki hátat; szocialista tisztségviselők, gazdasági vezetők mondanak le, állnak át vagy igyekeznek eltűnni szem elől. Végül - bár a távolabbról érkező információkat óvatosan kell kezelni - nem kerülhető ki annak latolgatása sem, hogy a Nyugat közbenjárására Milosevics« (a nemzetközi törvényszéket elfelejtendő) valahova külföldre „menekítik”. Jugoszláviában sokan ebben a megoldásban bíznak. A Kostunica nevével fémjelzett ellenzék az elnökválasztás második fordulóját kereken elutasította, az ugyanis a választási csalás elismerését jelentené (számításaik szerint jelöltjük támogatottsága az első rundban 53-54 százalékos). A lakosságot általános bojkottra szólították fel, beleértve a polgári engedetlenség minden létező formáját. Számos intézmény, vállalat és egyetem máris szünetelteti munkáját, az utakra torlaszokat állítanak. Szerbia megbénul. Szerbia jelezni próbálja, megérett a helyzet a hatalom átadására. Bárhogyan történik is - néhány nap vagy néhány hónap töredékében -, a visszafordíthatatlan folyamat elkezdődött. Ahogyan mondani szokás, most már végre látszik az alagút vége. Kis-Jugoszlávia polgárai felocsúdtak. Rádöbbenve egy végzetes és szemfényvesztő politika katasztrofális következményeire, most milliók követelik a változást. Egy sötét folt tűnhet el mindörökké Európa térképéről. A Hamasz, az Iszlám dzsihád és a Hizballáh vezetői „szent háborúra" szólítottak fel „a cionista ellenséggel" szemben Véres, kompromisszumokkal övezett béke KOVÁCS ATTILA Az akció-reakció elv alapján történt minden: a Camp David II. és III. tragikomikus sikertelensége után a közeledő elnökválasztások nyomására Clinton elnök és a Demokrata Párt kétségbeesetten igyekezett A1 Gore érdekében külpolitikai bombasikert felmutatni. A Palesztin Autonómia és az Izrael kormányai - részben a saját érdekükben, részben az amerikai nyomás előtt meghajolva - a múlt hét szerdáján Barak Tel Aviv-i házában meg is egyeztek, hogy kiküldik Washingtonba legújabb békeküldöttségeiket. Szaíb Árakát és Slomo Ben-Ami - már sokadszor - becsomagolt, hogy csütörtökön egy újabb Camp David-i csúcsra menjen. De más is készülődött és ment is, bár máshová. A jobboldali Likud tömörülés vezetője és az izraeli ellenzék egyik legarrogánsabb képviselője, a populista Ariel Sáron aznap a jeruzsálemi Templom-hegyre ment, a judaizmus és az iszlám szent helyére. Sáron a Harám as-sa- rífot, a „Szent körzetet” - ahogy arabul a Templom-hegyet, az iszlám harmadik legszentebb helyét hívják - saját bevallása szerint „mint a béke küldötte” látogatta meg. De rajta kívül csak kevesen értékelték volna a több mint százfőnyi izraeli katona és két tucat testőr társaságában megtett látogatást „templom-hegyi békesétának”. Elsősorban persze a palesztin moszlimok nem értelmezték békeüzenetnek Sáron egyértelműen provokatív jelenlétét, és a forróbbfejű tinédzserek igyekeztek ennek - és nemcsak szóval - hangot adni. Hamarosan repült is minden, ami kéznél és mozdítható volt Ariel Sáron és kísérői felé, s ez utóbbiak könnygázzal és gumilövedékekkel válaszoltak. így indult el a lavina. Még aznap lángba borult Jeruzsálem, egész Ciszjordánia és Gázai- övezet, égtek a gumiabroncsok és állandósultak az utcai csetepaték az álarcos palesztin fiatalok, a palesztin rendőrség és az izraeli „rend- fenntartó” egységek között. Másnap a konfrontáció újult erővel lángolt fel. A Saron-féle provokáción felháborodott és az al-Aksza mecsetben a péntek déli ünnepi prédikációjával feltüzelt moszlimok kővel dobálták meg az alattuk, a Templom-hegy lábánál levő Siratófalnál imádkozó zsidó hívőket. A péntek esti mérleg hét palesztin és egy izraeli halott, több száz sebesült mindkét oldalon. Szombaton megkezdődött a palesztin hatóságok által hirdetett általános sztrájk. Tízezrek vonultak az utcákra, és bár az izraeli hadsereg és a Bet Sem - a belbiztonsági szolgálat - lezárták a Palesztin autonóm terület határait, a tiltakozási hullám átcsapott az észak-izraeli arab településekre is. A gumüövedékeket felváltotta az élestöltény; Nábuluszban tankokat, a Gázai övezetben pedig rakétákat is bevetett az izraeli hadsereg, amely most már a követ dobáló fiatalokon kívül elsősorban a palesztin rendőrséggel állt szemben. Ennek függvényében a halottak és sebesültek száma is radikálisan megnőtt, és komoly nemzetközi visszhangja is lett a Sáron kiváltotta konfrontációnak. Tütakozó tömegek lepték el Kairó, Damaszkusz, Ammán utcáit, az arab és iszlám országok vezetői egymás után ítélték el az „izraeli provokációt”. Még élesebben fogalmaztak a palesztin-izraeli konfliktusban „érdekelt” radikálisok. A Hamasz , az Iszlám dzsihád és a Hizballáh vezetői „szent háborúra” szólítottak fel „a cionista ellenséggel” szemben, a Washingtonban folyó béketárgyalások azonnali megszakítását, Arafát lemondását követelték. De nemcsak a palesztinokkal szemben - pozitívan - elfogult országok és vezetőik ítélték el Izrael nyerserő-politikáját. Az EU és Kofi Anan ENSZ-főtitkár is keményen bírálták a kemény izraeli fellépést. Összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megoldást keressen a véres konfrontáció megfékezésére, és Albright amerikai külügyminiszter kezdeményezésére újabb palesztin-izraeli csúcs is készülődik, ezúttal Párizsban. Az összecsapások pedig tovább folynak, és minden nap több tucat új halottat és sebesültet jelent. A helyzet kísértetiesen kezd emlékeztetni a nyolcvanas évek végére, amikor az utcai harcok az intifada volt Izrael-Palesztina szomorú realitása. Egy újabb - sorban a harmadik - intifáda kezdődött volna? „Igen, itt a III. intifáda”, áll az arab és izraeli lapokban, és tagadhatatlanul nagyobb az esélye egy újabb, tartós palesztin népfelkelésnek, mint bármikor is az elmúlt öt évben volt. Nyüvánvaló, hogy a palesztin-izraeli, és az ennek függvényeként létező, reménybeli közel-keleti béke véres, lassú és fájdalmas kompromisszumokkal övezett folyamat eredményeképpen fog megszületni. Érvényes volna ez Ariel Sáron, a Hamasz, Ciszjordánia fanatikus izraeli telepesei vagy az iszlám „keményszívű” palesztin élharcosai által elkövetett újabb és újabb „fényes hőstettek” nélkül is. Talán kevésbé lenne véres és egy kicsivel gyorsabb. Hogy mit jelentene ez pontosabban? Elsősorban esélyt a ma az utcán köveket dobáló palesztin és könnygázzal válaszoló izraeli tizen- és huszonéveseknek, hogy a fiaikat már nem sebezheti halálra az „ellenség” egy jól irányzott köve vagy lövedéke, mert nem lesznek egymás ellenségei. Ez nem jelenti azt hogy barátság váltaná fel a több mint nyolcvanéves palesztin-izraeli ellenségeskedést. A békefolyamat híveinek célja sem ez. Barak és Arafát nem barátok, „csak” partnerek igyekeznek lenni. Az együttműködéshez és megegyezéshez ugyanis partnerekre van szükség. Hogy mit szeretne Sáron, a Hamasz és a hozzájuk hasonlóak? Nehéz élhinni, hogy a mostani véres konfrontációnál többet. Ez az egyetlen dolog ugyanis, amiből a béke éllenében politikai tőkét kovácsolhatnak, és ami hivatkozási alapot adhat nekik az általuk képviselt „gyűlöletpolitika” folytatására. A szerző arabszakértő
