Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-23 / 244. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 23. Vágsellyén megint az európai kupaszereplésre összpontosítanak a kézilabdás lányok; a tavalyi EHF Kupa-siker után a BL-ben is bizonyítani akarnak A Siracusa után keményebb ellenfél következik A női kézilabda-bajnokság győztese, a vágsellyei Slovan Duslo idén hasonló teljesít­ménnyel készül előrukkolni a Bajnokok Ligájában, mint tavaly az EHF Kupában, amelyben az elődöntőig me­neteltek a lányok. JÁN PLESNÍK A csapat a legjobb európai klub­csapatokat felvonultató viadalon sikeresen vette az első akadályt: az első fordulóban különösebb meg­erőltetés nélkül elbúcsúztatta az ASH Siracusát. Hazai pályán 40:17 arányban győzték le az olaszokat, idegenben 31:18-ra. A Duslo to­vábbi elképzeléseiről Ján Packá- val, a csapat vezetőedzőjével be­szélgettünk. Mennyire változott meg a keret a tavalyi idényhez képest? Koday Lívia személyében sikerült erősítést szereznünk a kapuba, Kudrocovával remekül kiegészítik egymást, így ezen a poszton a leg­jobb párost hoztuk össze. Beszterce­bányáról leigazoltuk az ukrán Szuíejovát, de nála valószínűleg hu­zamosabb időt vesz majd igénybe, amíg megszokja azt a játékstílust, amit képviselünk, mert ő egészen máshoz szokott hozzá Besztercebá­nyán. Idén több lehetőséget szeret­nénk adni Sedlákovának és Weibelovának, biztos vagyok ben­ne, hogy több van bennük, mint amennyit eddig mutattak. Ne felejt­sük el, hogy az új szerzeményekre azért volt szükség, mert sok kiváló képességű játékos elhagyta a klu­bot. Moravanské távozása kifejezet­ten gyengítette a csapatot. Olyan veszteség ért, hogy még a frissen le­igazolt kézüabdázók sem tudják azt hiánytalanul pótolni. Bízom benne, hogy hosszan tartó sérüléséből vég­leg felépül Marcela Vlcová, aki ha egészséges, a keret egyik meghatá­rozójátékosa lehet. Az említett átalakulások tudatá­ban mire összpontosítottak legin­kább a nyári felkészülés során? Nyolc hétig tartott az edzőtábor, amelyen a „kötelező” erőnléti gyakorlatok mellett elsősorban a lélektani tulajdonságok fejleszté­sét tartottam szükségesnek, mert gyakran a játékosok szellemi fel­készületlensége miatt megy el egy-egy mérkőzés. Az ő szemük­kel nézve néhány edzés kifejezet­ten megerőltető volt ebből a szempontból - alaposan meg kel­lett küzdeniük azért, hogy véghez vigyék a feladatukat. Részemről viszont pont erre ment ki a játék, hogy tapasztalatot szerezzenek az ilyen jellegű feladatokhoz. Ez csak a javukra válik. Amit a lányok az edzésen begya­koroltak, nyilván élesben is ki kellett próbálni. Elégedett az előkészületi mérkőzéseken nyúj­tott teljesítménnyel? Tizennyolc találkozót játszottunk, ezeknek nagy részén vereséget szen­vedtünk. Nekünk nem az eredmény a mérvadó. A lényeg az volt, hogy védenceim erős ellenfelekkel méljék össze tudásukat. Csak így tudhatták meg, mi vár rájuk. A legnagyobb re­ményeket Flaskához, Fecovához, Dubajovához és Caltíkovához fűz­zük, valamint a már említett kapus­kettőshöz. Ha az egészsége engedi, akkor Vlckovávhoz is. A Duslo meggyőzően rajtolt a ha­zai bajnokságban. Nyolc forduló után vezeti a tabellát. Ez a csa­pat erejéről vagy az extraliga gyenge színvonaláról árulkodik? Korai lenne a bajnokságot értékelni. Persze meghatározó szempont le­het, hogy több kiváló képességű ké­zilabdázó nem tud ellenállni a jobb kereseti lehetőséget és méltóbb fel­tételeket kínáló külföldi csapatok­nak. Ez érthető és nem kell mindjárt azt hinni, hogy színvonalcsökkenést hoz magával. Azt is látni kell, hogy ennek köszönhetően sokkal több fi­atal kaphat lehetőséget. Mindezt összegezve, mit gondol, mely csapatok szállhatnak ver­senybe a bajnoki címért? A magam részéről maximalista va­gyok, s ezt a vezetőség el is várja tőlem. Ezért mindnyájan ehhez igazítjuk célkitűzéseinket. Rajtunk kívül még a pozsonyi Internek és a Nitrának lesz esélye. Utóbbinak azért nehezebb dolga lesz, mint tavaly, hiszen több kezdőember el­hagyta az együttest. Tavaly a Duslo az EHF Kupában ért el nemzetközi szintű sikere­ket, idén a Bajnokok Ligájában minden bizonnyal nehezebb fel­adat vár a lányokra. A Siracusa jó „előételnek” bizonyult, a fő fogás azonban még hátra van. A második fordulóban az FIF Kop­penhága következik. Tavaly már játszottak a dánok ellen, akkor a Duslo egy góllal többet dobott ellenfelénél. Milyen esélyei van­nak most a csapatnak? Nehéz lenne megjósolni. Minden mérkőzés más. A koppenhágaiak­kal épp az EHF Kupa negyeddöntő­jében hozott össze a sors. Akkor ne­künk volt több szerencsénk, s ez so­kat jelentett a szlovákiai női kézi­labdasportnak. Azt hiszem, ezt ide­haza kevesen értették meg. Szlová­kiában ez már csak így van. A dá­nok ellen nem ez fogja motiválni a lányokat, hanem pont a tavalyi eredmény. Most hasonló meglepe­téssel szeretnénk szolgálni. Egyelő­re minden nyitott, nem tudnám és nem is merném megtippelni, mi­lyen eredmény várható. Egy biztos: mindent meg teszünk azért, hogy a második mérkőzés befejeztével mi ünnepelhessünk. Ján Packa edző derűlátó a BL-mérkőzésék előtt (Archív) A cseh jégkorongozók meghatározó szerepet töltenek be az észak-amerikai profi ligában Karelin, a birkózólegenda búcsút intett a szőnyegnek Jágr nincs elragadtatva honfitársaitól Karelin fent, Gerard lent. A dobogón fordított volt a helyzet (TA SR) bizonyult, 1997-ben a csapattal megnyerte a Stanley Kupát. Bob Hartley, a Lavinák edzője ma is Roy-ra építi a csapat védelmét. A kanadai kapusról azt tartják, hangulatember ugyan, de hajó na­pot fog ki, csodákra képes. És jó­szívű ember. Nemrég csapatával, a játékosok szövetségével és a hokifelszereléseket gyártó KOHO- céggel jótékonysági vállalkozásba fogott: a Colorado valamennyi győztes találkozója után, amelyen Roy védi a csapat kapuját, egy bi­zonyos pénzösszeget juttat el az egyik városi gyermekklinikának. Ez az akció október 10-én, a Calga­ry elleni mérkőzéssel vette kezde­tét és 2001 február 1-jéig tart. A folyósított összeg egyenes arány­ban növekszik majd Roy győztes meccseinek számával (446-nál tart), alkalmanként egy dollárral. A teljes bevételt február 4-én, az 51. All Star-gála napján fogják át­adni a kórház illetékeseinek. „Örü­lök, hogy egy olyan kezdeménye­zésben vehetek részt, amely a be­teg gyermekeken segít” - jegyezte meg szerényen a coloradói kapus. Többször írtuk már, hogy a tenge­rentúli bajnokságot az utóbbi évek­ben elársztották a külföldi játéko­sok. A The Hockey News magazin szerint idén 228-ra rúg az idegenlé­giósok száma. Csak összehasonlí­tásképp: az 1997/1998-as szezon­ban még csak 143-an voltak a nem észak-amerikai származásúak. Míg két-három évvel ezelőtt 23 százalék volt a külföldiek aránya, idén már 31, s a legfrissebb felmérések sze­rint, ha ez a folyamat folytatódik, három év múlva már a 35 százalé­kot is elérhetik a „vendégmunkás­ok”. Ezt elsősorban a kanadaiak sínylik meg, akik 1998-ban még 61 százalékban képviseltették magu­kat, idén már csak 54 százalék kö­rül mozog az arányuk. Enyhén csökkent az egyesült államokbeli játékosok száma is (16 százalékról 15-re). A legtöbb európai játékossal a Pittsburgh dicsekedhet (tizenöt­tel), bár maga Jaromír Jágr nem győzi hangsúlyozni: nem ártana, ha kiegyenlítettebb lenne a csapat­ban a nemzetiségek aránya, a cseh áradattól nincs igazán elragadtat­va. Mindenesetre érdekes, hogy nincs egyetlen NHL-es klub sem eu­rópaiak nélkül. Hiába no, annak idején európai ember fedezte fel Amerikát. Medve az alsóházban ÖSSZEÁLLÍTÁS Tizenhárom évig uralta a világ bir­kózását, a 130 kilogrammosok kö­zött senki sem tudta legyőzni. Ti­zenegyszer nyert világbajnokságot, tizenháromszor Európa-bajnoksá- got, háromszor olimpiát. Az utóbbi időben csak két pontot szereztek el­lene a riválisok, az egyiket éppen a szeptemberi olimpia döntőjében. l:0-ra kikapott az amerikai Gardnertől. Vége lett a legendának. Alekszandr Karelin művészi szint­re emelte a birkózást. Ellenfelei nem tudták, mit kezdjenek vele, többnyire csak félénken vártak a vereségre. „Amit nem érek el fizi­kai képességeimmel, azt elvégzi helyettem a hírnevem” - mondo­gatta mosolyogva a Szibériai Med­ve (a többi között így is becézték), aki születésekor (Novoszibirszk- ben) is szép kis darab gyerek volt - csaknem hét kilót nyomott. Több­ször akadt kézsérülése, az ellenfe­lek néha összetörték a bordáját, különben semmi komolyabb baja. A négy évvel ezelőtti Eb-n izomhú­zódást szenvedett, alig tudta fel­emelni a jobb kezét, de egy pilla­natra sem jutott eszébe, hogy fel­adja. Természetesen megnyerte a kontinensviadalt. Tréningadagjairól legendák ke­ringnek, állítólag senki sem lett volna képes utáncsinálni. Órák hosszat evezett, télen futott a ha­vas hegyoldalakon Szibériában kemény és zord az élet. „Edzéseim sokkal szórakoztatóbbak, mint a szőnyegen töltött percek”. - mond­ta, amikor lakása nyolcadik emele­tére vitte a hűtőszekrényt. Szinte üldözték a hollywoodi filmrende­zők, mindig elhárította őket: „Hagyjanak békén. Kötöttfogású birkózó vagyok, nem filmsztár. Legfontosabb a győzelem.” Hatalmas termete (193 cm, 130 kg) mintha nem passzolna leiké­hez. Főiskolát végzett, művelt, ol­vasott ember, szereti a klasszikus zenét, imádja Gershwint. Régi do­log, érdeklődik a politika iránt, a Kreml-párti Egység mozgalom egyik vezetője és alsóházi képvise­lő. Állítólag nagy befolyással van Vlagyimir Putyinra. Nem meglepe­tés hát, hogy az orosz elnök Karelin egykori edzőtársát, Ivanyuzsenkót nevezte ki sportminiszternek. A Gardner elleni vesztes olimpiai döntő nagyon bánija a politikai sze­repvállalásra készülő 33 éves Alekszandr Karelint: „Vereségem után láttam honfitársaim fájdalmas tekintetét, kellemetlen érzés volt csalódást okozni azoknak, akik szá­mítottak rám. A legrosszabb, hogy egy amerikaitól kaptam ki, mert ön­magamat is úgy tekintettem, mint a világ legerősebb birkózó nemzeté­nek képviselőjét.” (ie) ANDREJ MIKLÁNEK Javában zajlanak a mérkőzések az észak-amerikai profi hokiligában (NHL), ezért nem árt feleleveníte­ni, hogy állnak a játékosok a min­denkori dicsőséglistákon. A sta­tisztikák sokat elárulnak a játéko­sok képességeiről. Elég Dominik Hasek példáját venni. A Buffalo Sabres kapusa 449 mérkőzésből 45-ször nem kapott gólt. Patrick Roy (Colora­do) ugyan 48 alkalommal védte meg csapatát a gólkapástól, eh­hez azonban neki 841 találkozóra volt szüksége. Ez is csak megerősíti azt a régen is­mert tényt, hogy a cseh jégkoron­gozók meghatározó szerepet tölte­nek be az NHL-ben. Jaromír Jágr, a Pittsburgh Penguins támadója azon játékosok közé tartozik, aki nem hárítja, hanem ontja a talála­tokat. Csak napok kérdése, mikor hagyja maga mögött az ezerpon­tos határt. Ehhez már csak néhány gólpassz vagy gól hiányzik. Ha azt vesszük, hogy még csak 29 éves a cseh hokizseni, nem kis teljesít­ményre készül. Mark Messier is hasonló feladat előtt áll, ő az ezer- nyolcszázadik pont felé közeledik a New York Rangersnél. Az aktív játékosok közül öten lépték már túl az 1500-as határt. Ä legtöbb mérkőzésen eddig Larry Murphy lépett jégre, mögötte, csak egy-két összecsapással lemaradva Ray Bourque áll. Térjünk azonban visz- sza a Coloradóhoz. Patrick Roy több olyan „szakállas­nak” minősített csúcsot döntött meg, amelyekről sokan azt hitték, a mostani nemzedék tagjai közül senki sem tesz túl rajtuk. Az Avalanche portása beállította a Detroit Red Wings egykori legen­dás kapusának, Terry Sawchuknak a rekordját, aki ezidáig a legtöbb alapszakaszbeli találkozón védte a győztes csapat hálóját. Roy ezt a határt a Columbus elleni meccsen érte el, s tizennégy sikeres hárítá­sának köszönhetően pályafutása 447 mérkőzését nyerte meg. Ehhez 846 találkozón kellett „átrágnia” magát, míg Sawchuknak ugyanez a teljesítmény 968 összecsapást vett igénybe. Patrick Roy vezeti még az aktív kapusok mérkőzéseit számláló statisztikát is: eddig 841 alkalommal őrizte kenyéradói há­lóját; a második helyen álló John Vandiesbruck 879-szer. És még egy adat Roy-ról: Ed Belfour (49) után a második helyen áll azon kapusok mezőnyében, akik a legtöbb mér­kőzésen nem kaptak gólt. Van, aki azt mondja, Patrick Roy egyszerűen szerencsés csillag alatt született. A harmincöt esztendős kanadai játékos háromszor került már ki csapatával győztesen a Stanley Kupa döntőjéből: 1986- ban és 1993-ban a Montreal Canadiensszel, 1997-ben a Colora- dóval. Képességeiről több szakmai elismerés árulkodik. Háromszor ítélték neki a Vezina Trophyt (1989, 1990, 1992), egyszer a Mr. Jennings Trophyt (1992). Tizenki­lenc éves volt, amikor először ka­pott lehetőséget az NHL-ben, a Montreal színeiben 1985. február 23-án debütált. Tizenkét eszten­dőn át szolgálta a Canadiens csa­patát, utána úgy döntött, összecso­magol, és szerencsét próbál a Co- loradónál. Elhatározása helyesnek Az NHL legeredményesebb kapusa: Patrick Roy (Archív)

Next

/
Thumbnails
Contents