Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-19 / 241. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 19. KOMMENTÁR A híd két vége TUBA LAJOS Kedden ünnepélyes keretek között kezdték meg a Mária Valéria híd újjáépítését. Az építkezők fogadkoznak, hogy a néhány hónapos késés ellenére tartják a határidőt. Sokan pedig már arra készülnek, miként teszik majd emlékezetessé az átadást. A párkányiakra rá is fér egy kis öröm, hiszen az elmúlt évtizedben jóval több negatív élményben volt részük, mint kellemes eseményben. A domináns munkaadónak számító papírgyár szerencsére kikecmer- gett a krízisből, de a térséget még így is az országos átlagnál jóval magasabb munkanélküliség sújtja. A kilátástalanság pedig nem éppen kedvcsináló tényező. Amíg az építők dolgoznak, a párkányiaknak két évük lesz rá, hogy kitörjenek ebből a körből. A híd ugyanis minőségileg más kapcsolatot teremt majd a Duna két oldala közt. Párkány felkészülhet arra, hogy a már meglevő idegenforgalmi kapacitásait miként tudná eladni az Esztergomba érkező turistaáradatnak. Sőt, ez egy olyan potenciális ügyfélkör, amely a környék forgalmát is nagyban fellendítheti. De még ennél is nagyobb lehetőség rejlik a túloldalon hozzáférhetővé váló munkahelyekben. Aki ismeri a Volkswagen által teremtett viszonyokat Pozsonyban, hamar rájön: a múlták felszívó hatása Esztergom környékén is megnyilvánul. így már most keresni kellene, müyen lehetőségek nyílnak a hazaiak számára a túloldali, jól menő cégekben, a szolgáltatásokban és általában a gazdaságban. De érdemes észrevenni a múlták környezetében indított magyarországi bedolgozási programokat is. Üres épület, szabad helyi munkaerő és vállalkozókedv nálunk is akad, ezt lehet egy-két okos programmal működőképessé tenni. Párkány jelenleg egy vergődő ország szürke határ menti kisvárosa. Két éven belül azonban egy lüktető gazdasággal kerül kapcsolatba. Most már csak az ott élőkön múlik, miként készülnek fel ennek kihasználására. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002245, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzerda@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press4:erjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com 1 Durvul a játék FARKAS OTTÓ A megyeszékhelyért zajló vetélkedés Losonc és Rimaszombat között egyre inkább kezd a Fekete városból ismert Lőcse és Késmárk vitájához hasonlítani. A regionális lapokban hónapok óta jelennek meg azok az írások, amelyek saját városuk előnyeit ecsetelik. Amikor a téma egészséges lokálpatriotizmusból fakad, lehetnek élvezetesek az írások, sót az olvasó is szívesen mazso- lázgat közöttük. Sajnos, az utóbbi hetekben másfajta publikációk is napvüágot láttak. Egy Losoncot méltató olvasói levél írója a magyarveszélyre figyelmeztet. Hangsúlyozza, nem nacionalista, de nem tudja elképzelni, hogyan irányíthatná a zömében magyarok lakta Rimaszombat majd azt a megyét, amelyben szlovákok laknak többségben. Mint úja, nem losonci, de évente egyszer- kétszer megfordul a városban, hasonlóképpen Rimaszombatban és Nagyrócén is. Kifejti, mind a három település egyformán kedves a szívének, mivel itt töltötte gyermekkorát. Rimaszombattal kapcsolatosan megjegyzi, sok a számára idegen, az utcán magyarul is beszélnek, és ez szomorúsággal tölti el. A háttérben a Magyar Koalíció Pátija aknamunkáját sejti, és ezt nem is titkolja. Természetesen nem csoTALLÓZÓ MAGYAR NEMZET „Semmilyen objektív okot nem látok arra, hogy az Unió fenntartásokkal kezelné a tagjelölt országok ügyét. Ami azt a feltételezést illeti, hogy a bizottság „halogató technikákat” alkalmaz, úgy vélem, hogy ez elfogadhatatlan és megalapozatlan vád” - jelentette ki Pierre Mos- covici francia európaügyi miniszter a lapnak adott nyilatkozatában, fel- tételezéseknek nevezve az effajta találgatásokat. Az EU elnökségét betöltő Párizs méltányolja a társult országok erőfeszítéseit a csatlakozásra való felkészülésben, ám a kényes területeken lépéseket kell tenni - fejtette ki Moscovici. Az európaügyi miniszter nem értelmezi Franciaország kudarcának az Ausztria elleni szankciókat, szerinte ezt a politikát követve Párizs „soha nem volt egyedül”. Egyes tagállamokban, mint például Németországban, a közvélemény némüeg szkeptikus volt ugyan, ám a tizennégy EU-tag- állam kormányai mindvégig szüár- dan képviselték ezt az álláspontot - véli Moscovici. Különböző világszervezetek felmérései alapján egészségügyünk Albániával és afrikai országokkal van egy csoportban Agonizáló egészségügyünk A szocializmusban sokáig azt tartották, hogy egy társadalom fejlettsége egyenesen arányos a megtermelt vas mennyiségével. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a világ legszegényebb országai (pl. India) egyben a világ legnagyobb vastermelői is, ezt a nézetet gyorsan korrigálni kellett. CZIRFUSZ ATTILA Nyugaton az iskolaügy mellett már régen az egészségügyet tartják a fejlettség és ebből eredően a jólét indikátorának. E mutató alapján azonban egyre hátrább csúszunk. Nem újság, hogy a különböző világszervezetek által elkészített felmérések alapján egészségügyünket sorozatosan Albániáéval és néhány afrikai országéval találjuk egy csoportban. A Schuster-ügy világbotrányt kavart, reflektorfénybe hozva a tárca tehetetlenségét. Mindenki számára világos, hogy ez csak a jéghegy csúcsa volt. Valljuk be őszintén: az elnököt Pozsony legnevesebb klinikáin kezelték agyon! Ennek alapján mit várjon el az egyszerű beteg, akit esetleg nem a fővárosban kezeltek, aki kénytelen igénybe venni a vidéki kórházak szolgáltatásait. Fekete humorral, lehet, hogy éppen szerencséjére... A szlovák egészségügy mostoha sorsa nem új keletű: a közös Csehszlovák állam 74 éve alatt sem sikerült a Monarchiából örökölt lemaradást megszüntetni. A szétválás óta a szakadék a két ország egészségügye között rohamosan mélyült: az egy főre eső egészségügyi kiadás Csehországban évek óta 1,5-2-szerese a szlovákiainak. Az EU-tagállamokban, például Ausztriában ez az összeg 8-10-szeres! Ilyen feltételek mellett illúzió, hogy a betegellátás valaha is elérje a nyugati színvonalat. Kormányok jöttek és mentek, de az egészségügy problémáját egyik sem oldotta meg. A felelős miniszterek az általános pénzhiányra szoktak panaszkodni, ez azonban csak magyarázkodás: ez a kormány is talált milliárdokat a néhány kilométernyi autópályára, a szociális biztosítóra és több mint százat a bankok részére a nem törlesztett kölcsönök szanációjára! Az a baj, hogy az elmúlt kormányok olyan rendeleteket hoztak az egészségügyi ellátás és a gyógyszerek biztosítására, amelyekről a szakemberek előre tudták, hogy nem lesz rájuk fedezet. Az egészségügyet kötelezték, szankciókkal kényszerítették, sőt ma is kényszerítik, hogy ezt a fedezetlen ellátást nyújtsa. Ezért az egészségügy adósságai csillagászatiak. Sajnos az eladósodás minden ígéret ellenére tovább nő: 2000 januáijától a receptre kiadott gyógyszerek havonta 150-200 millióval, a többi egészségügyi intézmény adóssága mintegy 500 millióval emelkedik. Az utolsó adat azonban nem hivatalos, az eladósodás valós mértékét az egészségügyi minisztérium inkább nem is hozza nyilvánosságra... A jelenlegi kormánynak mindössze két éve marad az egészségügy gondjainak megoldására. Az elmúlt két évben nem történt semmi biztató, még az említett eladósodás mértékét sem sikerült csökkenteni. Itt nemcsak pénzről van A választópolgár számára az egészségügy állapota az elsőrendű. szó, hanem olyan koncepció kialakításáról, amely ennek a szférának a talpra állítását lenne hivatott elősegíteni. A választópolgár számára a felmérések alapján az egészségügy állapota az elsőrendű. Nehogy éppen ennek agóniája legyen e kormány és a koalíció sírásója! Az MKP-nak is aktívabban kellene ezzel foglalkoznia. A választókat nagyon is fogja érdekelni, mit tettek képviselőink e probléma megoldásáért. Az eddigi aktivitás lesújtó: az MKP-nak nem volt átfogó egészségügyi koncepciója, az egészségügyi minisztériumban nincs képviselője, a parlament egészségügyi bizottságának egyetlen MKP-s tagja van, az sem nyilatkozik gyakran a sajtónak, így aztán úgy tűnik, mintha a pártnak nem is lett volna nézete és javaslata az egészségügy katasztrofális helyzetére. Regionális szinten az egészségügy általában a legnagyobb munkaadó, a költségvetés negyedét felemésztő ágazat, így közvetlen és közvetett gazdasági hatása sem elhanyagolható. Az egészségügy lenne az a kapocs, amellyel a szlovák nemzetiségű állampolgárt is meg lehetne szólítani, és bebizonyítani, hogy nem csak a nemzetiségi problémák érdeklik a magyar pártot. Reményteljes az MKP új egészségügyi bizottságának munkája, amely behatóan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és intenzíven foglalkozik egy új koncepción. Nagyon sok magasan képzett magyar egészségügyi szakember van, akiknek segítségét felhasználhatnák. Egy működőképes egészségügy alapja az anyagi háttéren kívül a jó egészségügyi törvények megalkotása. E törvények csak egy aránylag szűk szakmai kör számára érthetőek, így nem csoda, hogy az elmúlt két évben a képviselőinknek nem sok hozzáfűznivalójuk volt a törvényalkotási folyamathoz. Sajnos az ellenkezője is megtörtént. Az egyik törvényt, melyet még Meciar idejében hoztak, és amelyet az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított, éppen az MKP néhány képviselőjének a javaslata alapján, novellizálni kellett. Több hónapos előkészítő munka után, amelyben az MKP jogászai is részt vettek, kész volt egy aránylag jó törvény- módosító javaslat. Annál lesúj- tóbb volt a párt által delegált képviselő megnyilvánulása, aki a parlament egészségügyi bizottságának az alelnöke is: konzultációk nélkül, az utolsó pillanatban az egyik paragrafus megváltoztatását javasolta úgy, hogy a törvény újra alkotmányellenessé vált. A plénumban a képviselők 98%- ának fogalma sem volt, hogy miről szavaz, megszavazták a jogilag igen bonyolult egymondatos módosítást. A szavazást pár nap múlva újra meg kellett ismételni, mivel kiderült, hogy nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság határozatát. Pedig elég lett volna az MKP alkotmányjogászát felhívni, és kikérni a véleményét. Lehet, hogy az így korEgy működőképes egészségügy alapja a jó egészségügyi törvények. rigált módosító javaslat is újra a kassai alkotmánybíróság asztalán köt ki... Az üyen esetek elkerülése érdekében hasznos lenne az MKP szakmai bizottságának véleményét is kikérni. Csak így lehetne elkerülni, hogy a párt nevét adja alkotmányellenes és olyan törvények megszületéséhez, amelyek szakmailag igencsak hiányosak, s ezzel közvetve vagy közvetlenül a polgárokat mint potenciális betegeket sújtsa. A recept a katasztrofális állapot megváltoztatására tehát elméletileg egyszerű, de Szlovákiában nagyon nehéz. Kellene egy jó egészségügyi miniszter, olyan törvények, amelyeknek az anyagi fedezetét az állam biztosítja, és nem adósság formájában az elkövetkező nemzedék. Olyan törvények, amelyek biztosítják a beteg alkotmányos jogát az alapellátásra. Picivel jobb hozzáállás kellene a politikusok részéről, akik nemcsak deklarálni tudnak, hanem cselekedni is. Akkor esetleg meg lehetne szüntetni az egészség- ügyi dolgozók apátiáját, ami, mint mindig, a szegény betegen csattan. A szerző gyógyszerész OLVASÓI LEVELEK Tízből ötven egyenlő ötszázzal Kellemetlen élményben volt részem a minap Vágsellyén. Bementem a Szlovák Állami Takarék- pénztár (Slovenská státna sporti- telna) kirendeltségébe azzal a céllal, hogy felváltsak 10 darab ötezerkoronás bankjegyet ezerkoronásokra. A pénztárnál ülő hölgy szemrebbenés nélkül közölte velem a feltételt, mely szerint hajlandó felváltani a pénzt 1 százalékos díj kifizetése ellenében. Magyarán: ajándékozzak a takarék- pénztárnak 500 koronát azért, hogy 10 papírpénz helyett kapok 50 darabot? Véleményemet eléggé érthető módon adtam az alkalmazottak tudtára, de ez a lényegen mit sem változtatott. Azonnal átrohantam a szemben levő Általános Hitelbankba (VÚB), ahol kedvesen, egyetlen fillér levonása nélkül eleget tettek kérésemnek. Ugye, elgondolkodtató a fenti eset? Ha viszont a takarékpénztár alapszabályzatában a pénzváltási mód így van meghatározva, kérem tisztelettel, ez felháborító. Ezen a szabályon sürgősen módosítani kell. H. Z. (Név és dm a szerkesztőségben) Telefonálás akadályokkal Vasárnap a szokásos politikai műsort nézve, ahol Koncos földművelési miniszter volt a Testre szabva műsor vendége, valami baj lehetett a telefonvonallal vagy a telefonálókkal. Amíg az igenlők számát mutató mérce pergett, emelkedett, alig mozgott a másik, az ellenzék nemje nem emelkedett. Ennyire meggyőző és hiteles lenne Koncos miniszter úr állítása, hogy a mi embereink is neki adják szavazataikat? Mindezek után kíváncsi voltam. Az első telefonhívásra egy hang azt közölte, „smer nie je zapojeny”, a másik hívás után „volajte informáciu”, majd végre harmadszorra sikerült a minimális szavazatot eggyel emelni. A technika befolyásolhatja a hívások számát. Gondolom, többen is így jártak, mint én, s belefáradtak az ide-oda tárcsázásba. Mindent el lehet lehetetlemteni. Hajtman Kornélia Nána Szöveg nélkül (Anton Kotreba karikatúrája) JEGYZET dálkoznék, ha a népszavazás előtt elszaporodnának az üyen és hasonló hangú olvasói levelek a regionális lapokban. Elképzelhetőnek tartom, hogy lehet ez például a nemzetiek egyfajta beavatkozása is, akik szándékosan keresik a feszültséggócokat, mert ott egyszerűbb új szimpatizánsokat találni. Márpedig feszültség az van a két város, illetve a két járás között, és mint általában sok minden, ennek az értelmetlen vitának a bosszúja is az egyszerű polgáron csattan. Valamikor valahol valaki szájából elhangzott, hogy majd a két járás polgárai döntenek a leendő megyeszékhelyről. Azóta ismert losonci vállalkozók tesznek látogatást a Rimaszombati járás polgármestereinél, és rövid beszélgetésük során kifejtik, „fekete bárányok” lesznek a leendő megyében, ha nem Losoncra szavaznak. Eddig csak a felsőbb körökben okozott ki- sebb-nagyobb feszültséget a megyeszékhely vitája, ma viszont az egyszerű ember is érintett a kérdésben. Olyan vita ez, aminek az alapja elképzeléseken, találgatásokon, latolgatásokon alapul, hiszen lényegében még az sem biztos, benne van-e egyáltalán Losonc vagy Rimaszombat abban a bizonyos kalapban. Durvul az értelmetlen vita, ideje lenne már leállítani. Sajnos, ez a feladat azokra vár, akik kibocsátották azt a bizonyos szellemet a palackból. Hogy miért sajnos? Mert ók most csak megyeszékhelyben tudnak gondolkodni.
