Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-18 / 240. szám, szerda
ÚJ SZÓ- 2000. OKTÓBER 18. Kultúra Nagy Zsolt: „Édesapám mellett, az asztalosműhelyben szívósságot, keménységet, fegyelmet és becsületességet tanultam. S hogy minden helyzetben az igazat mondjam" * Kilenc este játszik a párizsi Odeon színpadán Erőtől duzzadó, szenvedélyes színész, aki borít és terít, ha a helyzet úgy hozza. Nem akar aranyos gyerek lenni. Az őszinteség, a becsületesség sokkal fontosabb számára. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nagy Zsolt, a Schilling Árpád vezette Krétakör Színház tagja az idén vette át színészi diplomáját. De még ezt megelőzően, mint az év legtehetségesebb pályakezdő színművésze a Népszabadság Üstökös Díját kapta. Nem sokkal ezután elcsúszott egy ütés az arcán. A nyoma persze ott maradt. Monokli formájában a szeme alatt. Heccből volt, tehát nincs harag. Mint mindenből, ebből is tanult. Kíváncsi természetű. De magára is W kíváncsi, nemcsak másokra. Sorolja, amit már biztosan tud: a tunyaságot nem szereti, a „tűzre” szűk sége van, de biztonsági ember; ha földre vágják, azonnal összeszedi magát, önzőségén nem tud változtatni, ha leereszt, átkozottul dühös magára, felelősségtudatot főleg a szüleivel szemben érez, félni csak a rossztól, a tehetségtelenségtől és a haláltól fél. Ekartként, a Schilling Árpád rendezte Baalban hetekkel ezelőtt a nyitrai színházi fesztiválon nyújtott kiváló teljesítményt. Ugyanebben a szerepében nemsokára a francia közönség is láthatja. A párizsi Odeon színpadán kilencszer játsszák el Bertold Brecht még ma is sok vitát kiváltó és heves indulatokat kavaró művét. Nagyon erős fénycsóva az üstökös, milliárdnyi csillag közül is kitűnik, de a zuhanása is szembetűnő. Nem szeretnék kiégni. Persze, ki szeretne? Senki. Ebben a társulatban viszont, ahol most vagyok, Schilling Árpádnál, ilyen veszély ^ nem fenyeget. Itt olyanok a próbák, a feladatok, a morál, a szellem, hogy nemigen lehet elszállni. Azt hittem, a Katona József Színházhoz szerződik, hiszen ott volt gyakorlaton. Mi ezt így beszéltük meg Zsámbéki Gáborral. Hogy engem csak gyakorlatra vesz magához, segít rajtam, de nem biztos, hogy évadkezdésig szerepet tud ajánlani. És akkor megcsináltuk a Baalt Schilling Árpáddal, és bent maradtam a csapatában. Lehet, hogy nem is nagyon akart a Katonába szerződni? Inkább vakon követné Schillinget? Ez igaz. Zsámbéki Gábor viszont meg sem kérdezte, hogy lenne-e kedvem ott maradni, hosszabb távon velük dolgozni. És lett volna kedve? Én nem tartom rossz társulatnak a Katonát. Tehetséges emberek dolNagy Zsolt és Bodó Viktor a Schilling Árpád rendezte Baalban (Dömötör Ede felvételei) goznak ott. Szívesen lennék köztük, de a szívem mégis a Krétakörhöz köt. Tehát, ha Zsámbéki hívta volna, könnyű szívvel visszautasítja. Nagy betyár vagyok. Igen, visszautasítottam volna. Mellesleg úgy gondolom, ha valakinek jó híre van a szakmában, mégsem kínálnak szerződést neki, akkor ott baj van. Felborult az értékrend. Ami engem is aggaszt, természetesen, csak épp nem beszélek róla. A Krétakörben ugyanis nagyon jól érzem magam. Egy évre szóló szerződésem és havi fixem van. A Baal főiskolai vizsgaelőadásként született, aztán elkezdődött ez a móka-kacagás. Annyira jól sikerült ugyanis a bemutató, hogy' meghívtak bennünket a zsámbéki romtemplomba, utána bekerült az előadás a Katona József Színház kamrájába, majd elvittük Strassbourgba, Vüniusba, most Nyitrára, és megyünk vele Párizsba, Avignonba. Közben elkészült az új produkciónk, a Nexxt. Azt is Schilling Árpád rendezte. Előbb filmen, aztán színpadon. Csányi Jánosnál, a Bárka deszkáin játsszuk. Másodéves főiskolásként a Kerényi Imre rendezte Magyar Elektra Oresztészeként láttam. Energiájával és tehetségével mindenkit felülmúlt az osztályban. Nekem nagyon rossz emlék ez a darab. Ezt vittük Pozsonyba, a színművészeti főiskolások fesztiváljára. Egy népi eposzt! Nagy égés volt. Főleg a bolgárok erős, pontos, nagyon jó előadása mellett. A főiskola milyen emlék marad? Kerényi Imre volt az osztályvezető tanárunk. Én jobban szerettem volna Máté Gábor és Horvai István osztályában tanulni, ahol kitaposták volna a belemet, csak hogy jobb legyek. Kerényinél viszont az volt a jó, hogy szabadon dolgoztunk. Jött Novák Eszter, Zsámbéki Gábor, Zsótér Sándor, megcsináltuk a Szentivánéji álmot, a Paravánokat... ez utóbbit rettenetesen szerettem. Zsótérral nagy élmény volt a munka. Tizennyolc évesen, még mielőtt bekerült volna a főiskolára, Kassán próbálkozott. Tuzséri vagyok, ott nőttem fel, nem messze Záhonytól. Az pedig Kassához van közel. Persze Nyíregyházához is, csakhogy ismertem a kassaiak előadásait, megbarátkoztam velük, és kértek, hogy „gyere hozzánk!” De nem kaptam meg a munkavállalási engedélyt, így aztán Békéscsabán kötöttem ki, ahol egy év után rám osztották Ludas Matyit. És én boldog voltam, mert Soós Imre egyik emlékezetes szerepét játszhattam. Gondolom, már akkor is olyan vagány, belevaló fiú volt, aki az elszenvedett sérelmekért háromszor fizetett vissza. Nem szeretek verekedni. Ha balhéba keveredek, igyekszem megvédeni magam, de az agressziót kimondottan gyűlölöm. Azt is utálom, ha azt mondják rólam, hogy olyan mokány, bunyós gyerek vagyok, akitől félni kell, nem megijedni. Én csak akkor indulok be, ha megsértenek, vagy ha valami nem tetszik, ésszel nem tudom felfogni. Akkor nekimegyek, nem érdekel, hány méter magas a fal. A Ludas Matyi által szerzet tapasztalatokkal könnyebb volt bejutni a főiskolára? Én a felvételin nem beszéltem erről. Békéscsabát is elhallgattam. Azt mondtam, hogy az édesapám mellett vagyok asztalosinas. Ami igaz volt. És nem zavarta az esélyeimet. Ha bevallom, hogy van némi színpadi tapasztalatom, mindenbe belekötöttek volna. „Igen, színházból jött? Akkor menjen vissza és tanuljon még!” Volt, akit visszaküldték. Az asztalosműhelyben mit tanult? Édesapám mellett? Szívósságot, keménységet, fegyelmet és becsületességet. Hogy mindig, minden helyzetben igazmondó juhász legyek. És hogy szeressem, tiszteljem a munkát. Cipekedtem is mellette eleget. A falusi gyereknek sokat kell dolgoznia. Édesapám mindig azt mondta: „Ha a lehető legjobban végzed el a munkádat, akkor keresni és szeretni fognak.” Ennél jobb útravalót, azt hiszem, nem is adhatott volna. Most már én is azokra a kollégáimra figyelek, akik lelkiismeretesen végigdolgozzák a próbákat. Őket valóban csodálom. A Katonában is ezt látom, ahol Hamvai Kornél darabjában, a Hóhérok havában többek között Napóleont játszom. Taknyában, nyálában fetreng a színész, de végigcsinálja. Nem adja fel. Pedig naponta elölről kezdi. Minden próbán, minden jelenetében. Schillingnél mit emelne ki? A tehetséget. Az odaadást. Az akaratát. Engem mindenkinél csak a munkája érdekel. Hogy milyen vele dolgozni, milyen kapcsolatokat tud teremteni, hogyan fog össze egy csapatot. Persze a Krétakör sem paradicsom. Nálunk is vannak gondok, nehézségek, de megoldhatóak és meg is oldjuk őket. A Nexxt milyen alapokon született? Tasnádi István írta. A show-ról, a manipulációról, az erőszakról. A televízió hatásgyakorló mechanizmusáról. Udvaros Dorottya a show-ve- zető, és vannak meghívott emberek. Táncosok, manökenejt, pszichopata gyilkosok. Toparcok, akiknek nem számít semmi, csak hogy jól nézzenek ki. Felveszik a Versace- öltönyt, és sz.. .nak a világra. El sem fogadna egy Versace- modellt? Dehogyisnem! Láttam most egy 3 700 dolláros Versace-öltönyt. Nagyon szép volt. Tudnám viselni. Szívesen járnék öltönyben, mondjuk a századforduló divatját követve. Kis nyakkendő, helyes ing, mente. Tetszene. Csak nincs rá pénzem. És akkor ki kellene dobni az összes ruhám, amit most hordok, mert egészen más stílusúak. Arra pedig képtelen lennék. Ekart a Baalban nem nagyon öltözik. Inkább vetkőzik. Vagy mezítelenül járkál, vagy női „bordóneműben” Nem volt olyan sok munkám a figurával. Könnyű volt próbáim. Pontosan azért, mert szót értettem Schü- ling Árpáddal. Én is azt képzeltem a szerepről, amit ő. Ekart olyan, mint a felhő. Jön és megy. Persze mindent lehet vele csinálni. Össze is lehet gyűrni, ki lehet dobni, haza lehet vinni. Ha elpusztítják, újrakeletkezik. Bemész egy kocsmába, és ott ül egy ilyen ember. Beszélgethetsz vele, sőt haza is víheted. Aztán azt csinálsz vele, amit akarsz. Barátoddá fogadhatod, a szerelmeddé teheted, elküldheted, vagy ő megy el egy másik emberhez. Nincsenek korlátái. De azért mégis Baalhoz húz. Kitart mellette. Baalt Bodó Viktor játssza, aki a nyáron Citromfej címmel mozifilmet rendezett. Játszik benne? Egy elmegyógyintézeti ápolót, aki a Deák téren találkozik Citromfejjel, és lesz egy kis afférjuk. Üstökös Díj, Krétakör, Párizs, Odeon... ha a puszta tényeket vesszük, nem lehet rossz a szakmai közérzete. Ám ha a megszabdalt lehetőségeket tekintjük... ... elég lesújtó a látvány, ami a kultúra állami támogatását illeti. A Nexxtre szerencsére elegendő pénz jött össze. Innen és onnan, így születhetett meg a film is. Hogy most a Bárkában játszunk? Hátha lesz egyszer nekünk is színházunk! Bízom mindenkiben, aki az ügy érdekében dolgozik. Én szeretnék tehetséges, jó színész lenni. Mit mondjak még? Főszerepeket szeretnék játszani Schilling Árpádnál. Az Üstökös Díj segítette valamiben? Szakmailag. Nem tudom. A vele járó százezer forint viszont nagyon jól jött. Vettem belőle egy hűtő- szekrényt, és kifizettem a büfészámlámat. Többre nem futotta. Egy újabb százezret mire költené? Lehet, hogy vennék egy kismotort és azzal járnék dolgozni, vagy éjszaka, haza. Esetleg elmennék a barátaimmal dorbézolni. Édesapám máshogy tekint a pénzre. Ó egész nap gályázik érte. Én másképpen viszonyulok hozzá. Szeretnék persze családot, házat, kocsit, de lehet, hogy aztán semmi sem lesz belőle. Vagy eltolódik. Vagy egy idő után már nem is lesz fontos. F
