Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-18 / 240. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 18. VENDÉGKOMMENTÁR Kisütötték, mit főznek Aki nem lát bele az SDKÚ boszorkánykonyhájába, jól szórakozhat azon, mennyi titok lengi körül a vezetői posztok újraelosztását. Ivan Simko komoly képpel jelenti be a sajtónak, nem tudja, kik lesznek az unió alelnökei, s hogy ő a második ember lesz-e - még ha nem nevezik is alelnöknek. A többi politikus is úgy tesz, mintha még valami a küldötteken múlna. Legföljebb az lehet érdekes, ízlik-e majd nekik az ebéd és az SDKÚ konyhájában kotyvasztott kongresszusi leves. Mikulás Dzurinda lesz az elnök, mert ezt a pártot ő találta ki. Azért, hogy továbbra is két elnöki posztot töltsön be. Simko támogatta törekvéseiben, ezért ő lesz a második ember. Más megoldás nincs, a többieknek van funkciójuk és nincs idejük. Zuzana Martináková, a BBC volt szerkesztője lesz az egyetlen újonc a néhány pártot megjárt többszörös miniszterek közt. Ha Martináková, akkor egy ember az SDK-ból, mondjuk Jozef Kop- cák. Aztán ketten a DÚ-ból - Eduard Kukán' és talán Eubomír Harach. Milan Knazko és Roman Kovác esélyei kisebbek. Ott van még Pavol Prokopovic, aki a vállalkozókat vonzotta az SDKÚ-ba. És fel is lebbent a fátyol a titokról. Már csak azon törhetjük a fejünket, milyen következményei lesznek. Lökést adhat a többi pártnak, hogy hasonlóképpen viselkedjenek. A régi arcok a régi pénzért hasonló uniókba tömörülnek, amelyek (egy új arc segítségével - még ha Pavol Rus- ko és Martinková nevét nem illik is egy napon említeni) által megőrizhetik helyüket a parlamentben és a politikai életben. Közben fel-fel- hangzik Robert Fico magányos kiáltása a többiek amatőrizmusáról, de ezzel nem állítja meg választási preferenciái csökkenését. Meciar is szívesebben nyilatkozik majd mások helyzetéről, mint az ugyancsak szerencsétlen, de mégis sajátjáról. Meglehet, ezek a sorok senkit sem töltenek el optimizmussal, de nem keltik azt a látszatot - mint az SDKÚ kongresszusi-küldöttei -, hogy valami majd eldől. A szerző az Internetové noviny munkatársa JEGYZET Kipipált bejegyzés SIDÓ ÁRPÁD Csupa bölcsességet szívhat magába, aki figyeli elkötelezett arcú politikusaink komoly témákban kifejtett érvelését. Itt van például a kereszténydemokrata Vladimír Palkó: teketóriázás nélkül lerántja a leplet a ferde nézetektől zavaros nyugati családpolitikáról. Abban nincs komolyabb kivetnivaló, hogy a KDH-s képviselőnek sziklaszüárd meggyőződése: a tágabb értelemben vett hagyomány és a művelődés ne tartozzon az EU jogkörébe. Ám azzal elvetette a sulykot, amikor a családi értékek hanyatlásának okát az általa abszurdnak címkézett kérdések felvetésében látja. Szerinte a család válságát az okozza, hogy „az uniós tagállamokban megkérdőjelezték a hagyományos szerepeket, s olyan témák kerültek napirendre, mint a homoszexuálisok házassága, a könnyű kábítószerek használata és az eutanázia”. Szó se róla, érdekes megközelítés. Ráadásul Palkó mindezt „Szlovákia nemzetállami érdekeinek” nézőpontjából taglalja. A választókból élő, valamirevaló politikusnak egyszerűen kell fogalmaznia - ez vitathatatlan. Egy pártkatonától aligha várható el, hogy tömörülésének kongresszusa előtt puhá- nyan fogalmazzon. Ideális esetben megnevez néhány bűnbakot is valamelyik szubkultúra határ- mezsgyéjéről, aztán lesheti, a vártnak megfelelően mozdul-e a célcsoportnak kiszemelt, beetetett tömeg. Nem kell lacafacázni a tényekkel, Palkó egy testcsellel palira veszi a jónépet. A család válsága kapcsán minek elveszni a részletekben; kit érdekel az individualizmus soha nem látott mértékű előretörése, a viszonylagos jólét és az ezzel összefüggő kényelem összefonódása, a mindenre kiterjedő emancipáció, ne adj’ isten a tudatos családtervezés? Söpörjük le az asztalról az áltudományos ömlengéseket, fűtsünk be a melegeknek, csapjunk le a füvezést az alkohollal egyenjogúsítani akaró forradalmárokra, s ha már az összes ellenségnek odasóztunk, oldalvágással ijesszük meg az eutanáziát végző orvosokat is, akaratuk ellenére hadd agonizáljanak a gyógyíthatatlan betegek! A látlelet kész, az alkotó pihen. A „családi értékek megmentése” bejegyzés Palkó noteszében pedig kipipáltatott. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002245, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com A nemzetközi megbékélés hídja SZABAD EURÓPA RÁDIÓ Több évtizedig tartó huzavona után tegnap láttak hozzá a Párkányt Esztergommal összekötő híd újjáépítéséhez- Higgyék el, minden nemzetiségi kérdést tapintatosan oldok meg (Peter Gossányi karikatúrája) A rádió komoly kritikával illette a szlovák kormányt és a szlovák közjogi méltóságokat a dalai láma látogatásával kapcsolatos passzivitásuk miatt. Őszentsége Budapestről érkezett Szlovákiába. Magyarországon fogadta Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter és több parlamenti képviselő. Szlovákiából Csehországba vezetett, az útja, ahol személyesen Václav Havel államfő fogadta. A rádió véleménye szerint nevetségesnek tűnik a szlovák politikusok azon érvelése, hogy a dalai láma nem hivatalos látogatásra érkezett Szlovákiába. Mivel nem állami vezető, nem is érkezhetett volna hivatalos látogatásra. A Nobel-békedíjas egyházi vezetőt a világ legmagasabb politikai vezetői fogadják sorra nem hivatalos látogatásokon, bár tisztában vannak vele, hogy Kína rosszallására számíthatnak miatta. Vannak olyanok, akik ezen a problémán gyorsan túlteszik magukat, de nagyon sokan gondolják azt, hogy a kormány és a parlament passzivitása a szlovákiai társadalom jelenlegi állapotának tükörképe. TALLÓZÓ Tegnap megkezdődött az eddig sokat halogatott, a Párkányt Esztergommal egyelőre össze nem kötő Mária Valéria híd újjáépítése. A Ferenc József leányáról elnevezett híd az egyik leghányatottabb sorsú építmény Európában. FELDOLGOZÁS Az eredeti ötnyílású, 496 m hosszú vashidat Esztergom és Párkány között két és fél év alatt építették meg, 1895. szeptember 28-án avatták fel. 1919-ben a légionáriusok lerombolták a szlovákiai oldalon levő szélső nyílását, s csak 1929-ben lett rendbehozva. 1944-ben a visszavonuló német csapatok a három középső hídtestet robbantották fel. A Duna teljes hosszában 96 híd épült. A legrégibb az 1135-ből származó Kőhíd Regensburgban, sokan az 1849-ben épült budapesti Lánchidat tartják a legszebbnek. A Párkány és Esztergom között levő Mária Valéria híd (csonk) az egyetlen, amely a megépítése óta eltelt idő nagyobb részében nem szolgálhatta célját. A híd újjáépítésének terve komolyabban először a rendszer- váltás után merült fel. A magyar fél sürgette a felújítást, a szlovák kormány a háromszoros miniszterelnök, Vladimír Meciar vezetésével eleinte halogatta, majd végleg elvetette. Pedig akkor már az Európai Unió megígérte, a PHA- RE-program keretében állja a híd felújítási költségeinek felét. Me- ciarék nacionalista riogatással próbálták meggyőzni a szlovák közvéleményt, hogy Magyarország ezen a hídon támadja majd meg Szlovákiát. Később a bős-nagymarosi vízerőműperrel indokolták a leállítást, mondván, nem lehet tudni, milyen döntés születik Hágában, ami befolyásolja a leendő híd magasságát. Az 1998-as szlovákiai kormányváltás után olyan megoldást találtak, hogy a középső, legmagasabb pontján az eredeti szinthez képest 6,5 méterrel magasabb - 17,35 méteres - lesz a A híd újjáépítésének terve komolyabban a rendszer- váltás után merült fel. hídszerkezet, így a hídépítést teljesen függetleníteni lehetett a hágai döntéstől. Az 1998 októberében hatalomra került Dzurinda-kormány programjának egyik pontja lett a felújítás, ám az addigi halogatások miatt a két fél kifutott az időből, ezért újra pályázni kellett a PHARE-segélyért, amit Brüsszel ismételten megítélt. 1999 szeptemberében Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök kormányközi szerződést írt alá a Duna közepén, a Rákóczi hajón. Eszerint 2002 elején, eredeti formájában átadják az új hidat. Idén júniusban meghirdették a nemzetközi tendert, augusztus 21-én lezárták. Előtte még az Európai Unió májusban jóváhagyta a közös rekonstrukciós tervet. Egy dán cég értékelte a tervezetet, és bár rengeteg észrevétele volt, lényeges kifogást nem emelt. A kivitelezői munkálatokra kiírt pályázatot egy szlovák-magyar közös vállalat, a GanzIS nyerte, amely tizenhat napos késéssel, tegnap kezdhetett neki a munkálatoknak az esztergomi oldalon. Magyar részről a Ganz és a Közgép alkotja a kivitelezői konzorciumot, szlovákról a kassai Inzini- erske stavby, amelynek kb. 70 alkalmazottja vesz részt a munkálatokban. Alvállalkozóként több kisebb környékbeli cég segíti a kivitelezőt. A híd újjáépítése körülbelül 19,4 millió euróba kerül, ebből 10,9 millió euró hárul a szlovák, 8,5 millió a magyar félre. Az Európai Unió az összeg felével, kb. 10 millió euróval járul hozzá az újjáépítéshez. A Duna felett átívelő szakasz 509 méter hosszú lesz, hasznos szélessége 11 méter. Alsó szerkezeti elemei 11 méterrel a víz színe felett helyezkednek el. A hídon gyalogosok, személygépkocsik, buszok és 3,5 tonnánál nem nehezebb kisteherautók közlekedhetnek. A vám- és útlevél-ellenőrzés továbbra is a szlovák oldalon folyik. Az EU körülbelül 10 millió euróval járul hozzá a híd újjáépítéséhez. A Duna két partján 400 ezernél több olyan lakos él, akinek az újjáépített híd közvetlenül megrövidíti és megkönnyíti majd a folyón való átkelést, ha pedig az átutazókat is figyelembe vesszük, ez a szám többszörösen nagyobb. Mivel nemcsak a két szomszédos régió, hanem a két ország kapcsolatát is jelentősen befolyásolja majd a felújított híd, sokan a Megbékélés hídja, a Barátság hídja és hasonló megnevezéseket javasolták. Végül - úgy tűnik - a szimbolizmus fölött diadalmaskodik a történelem, így 2002-ben az eredeti megnevezés szerinti, eredeti formájában felújított Mária Valéria hídon kelhetünk át. Nemcsak Magyarországra, hanem Európába is. (m, j, p) Október 17-e a szegénység elleni küzdelem világnapja. A föld minden negyedik lakosa nyomorban él Túl lassan csökken az éhezők száma Új SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A társadalmi fejlődésért meghirdetett 1995-ös koppenhágai szociális csúcstalálkozó az 1997 és 2006 közötti időszakot a szegénység megszüntetése évtizedének hirdette meg. Ezekben az években október 17-én tartja a világ a szegénység elleni küzdelem világnapját. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ez év júniusi jelentése szerint minden negyedik földlakó nyomorban él. Pedig a hivatal említette küszöb nem túlságosan magas: nyomorban él az, akinek a napi megélhetésre egy dollárnál kevesebb jut. Ilyen jelentéktelen összegből pedig csak éhezni lehet. A világon mintegy 826 millió ember (792 millió a fejlődő, 34 millió pedig az iparosodott országokban) nem rendelkezik elegendő élelmiszerrel, noha az emberiség egésze soha nem látott bőséget halmozott fel magának - olvasható az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) a hét elején Rómában közzétett évi jelentésében. Az Élelmezési Világnap alkalmából nyilvánosságra hozott dokumentum nem túl biztató tendenciákról számol be. Megállapítja például, hogy az utolsó felmérés óta a rosszul tápláltak számának csökkenése a vártnál kisebb arányú. Az 1996-ban rendezett világélelmezési csúcstalálkozón azt a célt tűzték ki, hogy 2015-ig legalább 400 millióval kell csökkenteni a Föld rosszul táplált lakosságának a számát. Ezt azonban legfeljebb akkor lehet teljesíteni, ha az eddiginél is határozottabb lépéseket tesznek az ügy érdekében. A jelenlegi ütemben a kitűzött célt csupán 2030-ra lehet elérni, csakhogy az éhenhalók nem várhatnak további tizenöt évet - olvasható a jelentésben. A dokumentum összeállítói emlékeztetnek, hogy a kilencvenes években az éhezők számának évi csökkenési üteme 8 millió volt, ez azonban „sajnálatosan kevés”. Mostantól 2015-ig ennek az évi csökkenésnek el kellene érnie a 20 milliót - vallja a FAO, amely szerint az éhínAz éhínségnek és a rosszul tápláltságnak rendkívül magas az ára. ség leginkább Ázsiát és Afrika szub- szaharai vidékét sújtja a legerőteljesebben. Az ENSZ e szervezete úgy véli: az éhség enyhítését nem pusztán humanitárius, hanem gazdasági megfontolások is szükségessé teszik. , amennyiben az a betegségek és halálozások következtében a termelékenység hanyatlásához is vezet. A szubszaharai Afrika egy főre eső nemzeti összterméke például 1990-ben elérte volna a 3500 dollárt, ha azt a térséget nem uralta volna az éhínség. így azonban ez a szám csak 800 dollár volt - teszi hozzá az éves jelentés. A FAO szerint a probléma megoldását négy pillérre kell alapozni: a stabil politikai körülmények kialakítására, a befektetések növelésére egy magasabb szintű fenntartható fejlődés érdekében, a szociális biztonságra, valamint olyan mezőgazdasági kutatásokra, amelyek a mezőgazdasági termelés hatékonyságát segítenék elő. A külső adósság csökkentése ugyancsak az éhség felszámolásának az irányába hathat, de csak akkor, ha a felszabaduló források nem csupán az éhes szájak betömését szolgálják, hanem olyan intézkedéseket tesznek lehetővé, amelyek az adott országokat elindíthatják a hosszú távú, fenntartható gazdasági fejlődés útján olvasható a FAO-jelentésben. (MTI, n)
