Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-17 / 239. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 17. KOMMENTÁR Mire j utunk j övőre? PÁKOZDI GERTRÚD Marián Jusko, a jegybank elnöke is elfogadhatónak tartja a kormány által múlt héten jóváhagyott jövő évi költségvetés-tervezetet. Úgy véli, hogy a szlovákiai gazdasági viszonyokat figyelembe véve nehezen lehetne a tervezettnél kisebb költségvetési hiánnyal gazdálkodni. Szerinte a tervezett költségvetési mutatók megőrzése mellett sikerül majd megtartani pénzünk stabilitását is. Magyarán: a központi bank ellenőrzése alatt tarthatja az infláció alakulását, ami a szegényebb lakossági rétegek mindennapi kiadásainak alakulását, tehát a szociális béke megőrzését tekintve ugyanúgy fontos, mint a vállalkozások pénzügyi helyzetének alakulása szempontjából. A tervezet a korábbiaknál sokkal ádáthatóbb és ellenőrizhetőbb költségvetést kínál. Figyelembe véve, hogy a tervezett költségvetési hiány jövőre az idei kétszerese lesz, az átláthatóságra és ellenőrizhetőségre egyaránt nagy szükség lesz. Főképp, mert az adóterhek csökkentése és a vámpóüék eltörlése következtében jövőre csökkennek a költségvetési bevételek, miközben a költségvetés kiadási oldala összeállítóinak a folytatódó és pénzbe kerülő reformok növekvő költségeivel is számolniuk kellett. Pénz kell a privatizáció előtt álló bankszektor konszolidációjára, a NATO-csatlakozás előkészületeinek finanszírozására, a közigazgatási reform első szakaszára, de pénz kell az egészségügyre, az oktatásra stb. is. Várható, hogy a parlamenti vitában éppen ez utóbbi területekkel kapcsolatban éri majd a legtöbb kritika a költségvetés előterjesztőit, s lehet majd ontani a megalapozatlan, demagóg érveket. Hiszen ha a korábbi kormányok - főképpen a Meciar-gamitúra - például rossz hitelek formájában nem tömték volna a pénzeket hozzá nem értő pri- vatizátorok zsebébe, az ország gazdasága ma már túl lehetne a bankok reformján éppúgy, mint az egészségügyén és az oktatásén. Mert ahhoz, hogy ne felemás viszonyok uralkodjanak pl. ez utóbbi minisztérium hatáskörében, itt is be kell fejezni a megkezdett transzformációs folyamatot. Az állami költségvetés parlamenti jóváhagyása minden kormány számára próbatétel. De még nagyobb próbatétel, hogy sikerül-e megtartania a benne foglaltakat, ágazatukon belül sikerül-e rá- kényszerítenie a tárcavezetőket az ésszerűbb gazdálkodásra és főleg az elfogadhatóbb vállalkozói környezet kialakítására. Enélkül ugyanis aligha valósulhat meg a kormány elképzelése a munkanélküliség 16,5 százalékra való csökkentésére vonatkozóan. Az átlagember pedig elsősorban ezen méri majd le a kormány jövő évi teljesítményét. JEGYZET Tibeti veszedelem GRENDEL GÁBOR Két év telt már el azóta, hogy Szlovákia túlélte második rendszerváltását, amely ugyanolyan bársonyosan zajlott, mintáz első. A leköszönő miniszterelnök még énekelt is hozzá, és a nagy eufória közepette a naiv választóközönség hirtelen már kezdte azt hinni, hogy beköszöntött a demokrácia. Erre föl tessék! Elég volt egy óvatlan meghívás, és az álom szertefoszlott. Itt járt a dalai láma. Igaz, hogy csak a tizennegyedik, de eljött, mert felkérték. Szlovákia vezető politikusai viszont nem kívántak találkozni vele. Sem a parlament, sem a kormány, sem az ország elnöke. Na jó, Jozef Migast meg lehet érteni, szoros érzelmi szálak kötik Kínához. Járt már hivatalos úton Pekingben, ismeri az ottaniak modorát. Tisztában van vele, hogy az ázsiai nagyhatalom ferde szemmel nézné, ha Európa szívében kellő tisztelet fogadna egy lámát, ha beteszi ide a lábát. Rudolf Schuster magatartása is elfogadható. Most hozták vissza az innsbrucki kések alól, megerőltető lenne szívének, ha szembe kellene néznie egy Nobel-díjas valakivel, akit a bolsevikok űztek ki otthonról mindenestül. Meg aztán, aki 89 előtt, magas rangú párttagként hívő katolikus volt, az a demokrácia idején, még magasabb beosztásban miért ne lehetne mélyen (együttjérző kommunista. De hogy Mikulás Dzu- rinda is elrejtőzik a láma elől, az tényleg elgondolkodtató. Ráadásul meg sem indokolta, miért nem akar találkozni a buddhizmus pápájával - hiába kérték, hogy árulja el. Márpedig ha egy kormányfő nem képes megmagyarázni döntéseit, az nemcsak határozatlanságra utal. „Megfigyelők” szerint a Kínához fűződő gazdasági kapcsolatokat félti. Ha ez igaz, akkor az SDK(Ú) és a HZDS első embere alig különbözik egymástól: mindketten előbbrevalónak tartják az üzleti érdekeket az emberi jogok tiszteletben tartásánál. Ha én lennék a miniszterelnök, és a fenti okokból ugyanúgy döntenék, mint Mikuláá Dzurinda, én is elbújnék a láma szeme elől. Szégyenemben. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002245, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NOVY CAS A választási időszak lerövidítéséről tartandó népszavazásig már csak pár hét van hátra. A kezdeményező Meciar- és Malíková-pártiak pedig ahelyett, hogy lelepleznék a jelenlegi kormány hibáit, inkább arról szónokolnak, Dzurindáék milyen csalást követtek el a választókkal szemben. A referendum előtti viták sem arról szólnak, ki hogyan képzeli el Szlovákia jövőjét, hanem arról, ki követett el nagyobb hibákat. A népszavazást támogató vagy elutasító politikusok igyekezetükben, hogy rábeszéljék vagy lebeszéljék a polgárokat, elfelejtik a lényeget. Mit tettek annak érdekében, hogy az embereknek ne legyenek problémáik az üres pénztárcájukkal. Az ellenzéki táborban eluralkodott a nézet, mely szerint, ha ismét Meciar ragadja magához az uralmat, jól elbánnak majd egyik-másik politikussal és mindenkivel, aki rászolgált, börtönbe vonulhat. Elfeledkeznek arról, hogy demokratikus országban ilyen fenyegetéseknek nincs helyük. Sokan már ma dörzsölik a tenyerüket, hogy Poór és Rezes hazatérése után hamarosan Lexa is felbukkan, aki Meciar kormányzása esetén ártatlanként térhet haza. A világon jelenleg egy németországnyi területet tesz életveszélyessé a körülbelül 110 millió gyalogsági akna Szlovákia a legjobb húsz között Az OECD után Szlovákia egy másik elit csoportba is bejutott. Szeptembertől a világ azon húsz országának egyike, melyek felszámolták taposóakna-készleteiket. Ezt a kötelezettséget a taposóakna használatát, előállítását, kereskedelmét és készletezését tiltó ottawai egyezmény aláírásával vállalta magára az ország. SZABÓ MÓNIKA A taposóaknát az amerikai polgár- háború óta a világot sújtó valamennyi háború során bevetették. Ennek eredményeként a világon jelenleg egy németországnyi területet tesz életveszélyessé a kb. 110 millió gyalogsági akna, és naponta 70 embert öl meg. A túlélők 75 százalékánál legalább egy amputáció szükséges. Több mint 60 országban találhatók elaknásított területek. Kambodzsában például 4-6 millióra becsülik a telepített aknák számát, Afganisztánban mintegy 9 millióra. Az Egyesült Államok hadügyének adatai szerint az orosz megszállás és az azt követő háború ideje alatt kb. 6 millió aknát telepítettek Afganisztán területére. Angolában 9 millió, Mozambikban és Szomáliában 1-1 miihó akna nehezíti a polgárok mindennapjait. Bosznia-Hercegovina és Horvátország bizonyos területein lehetetlen az újjáépítés, a föld alkalmatlan a mezőgazdasági termelésre, az utak életveszélyesek, így a menekültek képtelenek visszatérni otthonaikba. A taposóaknáról, melyet nem halál, hanem sérülés okozására terveztek, bebizonyosodott, hogy ellenőrizhetetlen, kezelhetetlen fegyvertípus, senki sem tudja, hol rakták le őket, ugyan csak rövid ideig van szükség rájuk, a harcok után még évtizedekig veszélyeztetik a polgári lakosságot. Az utolsó évtizedben a taposóakna a kis, helyi háborúk fegyverévé vált, ezért leginkább a harmadik világ országaiban alkalmazzák. A taposóaknát a krími háború óta próbálják kivonni a világ fegyvertárából. Áttörő sikert azonban csak 1997-ben, az akna betiltásáról szóló egyezmény aláírásával sikerült elérni. A Vöröskereszt már a 70-es évek végén néhány nem kormányzati szervezettel együttműködve felhívta a világ figyelmét a különösen veszélyes és diszkriminációt nem ismerő fegyverekre, köztük a taposóaknára. Ebben az időben alakult a Nemzetközi Aknabe- tiltási Kampány, amely a világ kormányaihoz fordult e fegyvertípusok korlátozásának vagy forgalomból való kivonásának kérésével. Az évekig húzódó tárgyalások eredményeként 1980-ban elfogadták a hagyományos fegyverek használatáról szóló egyezményt, amely megpróbálta szabályozni a taposóakna használatát, betiltásáról azonban Szlovákia már felszámolta taposóaknakészleteit. ekkor még szó sem volt. A civil szervezetek először 1991-92-ben kezdtek el foglalkozni az emberiséget pusztító taposóakna beszüntetésének kérdésével. 1992 októberében a fogyatékosok nemzetközi csoportja, az aknatanácsadó csoport, az Orvosok az Emberi Jogokért Alapítvány és a Vietnami Veteránok Amerikai Alapítványa közzétette kiáltványát az emberiségellenes taposóaknák betiltásáért, és a nemzetközi kampány központi irányítói lettek. Hat évbe telt, míg 89 Ország képviselői Oslóban megfogalmazták a taposóakna betiltásának egyezményét. 1997 december 3-án Ottawában pedig 121 ország képviselői találkoztak, hogy aláírják a megállapodást. Az egyezmény betiltja a taposóakna használatát, gyártását, kereskedelmét és raktározását. Felszólítja az országokat, hogy az egyezmény érvénybe lépésétől számított négy éven belül semmisítsék meg a raktárokon levő készleteket. Az aknák végleges felszámolására tíz évet ad, egyben kötelezi az egyezményhez csatlakozó államokat, hogy járuljanak hozzá a világ aknátianításához és az áldozatok megsegítéséhez. Az egyezmény létrehozásában óriási szerepet vállaló, 75 ország több mint 1300 civil szervezetét tömörítő Nemzetközi Aknabetiltási Kampányt 1997-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Az 1999. március 1-jén hatályba lépett egyezményhez a mai napig 138 állam csatlakozott, 101 ratifikálta és 20, köztük Szlovákia már eleget is tett a vállalásoknak. Míg 1997-ben még több mint 50 országban gyártottak aknát, ma már csak 15-ben. Körülbelül 15 milliót már megsemmisítettek a raktár- készletekből, a negyven exportőr közül már csak három működik, a naponta felszedett aknák száma pedig végre meghaladja a naponta te- lepítettekét. Elégedettségre azonban még koránt sincs ok, hiszen Sri Lanka, Burma, Kolumbia, Grúzia, Algéria, Szomália és Kongó területén tovább folyik az aknák telepítése. Aggasztó, hogy az egyezményt nem írta alá az USÁ, Oroszország és Kína. Clinton elnök eddig a két Korea közötti határ védelmével indokolta az aknák használatát, 2006-ra ígérte az USA csatlakozását az egyezményhez. Kína határai védelmében továbbra is használni akar aknákat, Oroszország biztonsági és pénzügyi okokkal, és az atomlétesítményei elleni esetleges támadások kivédésével indokolja távolmaradását az egyezménytől, melynek aláírása e három ország részéről feltehetően addig várat magára, amíg ki nem fejlesztenek taposóaknákat helyettesítő fegyvereket. Szlovákia az Az egyezményt nem írta alá az USA, Oroszország és Kína. egyezmény ratifikálását követő egy éven belül több mint 180 ezer taposóaknát semmisített meg. Az eredeti 187 ezer darabos készletből mindössze 1500-at hagytak meg, melyek az aknaszedő technológia fejlesztésére és az utászok kiképzésére szolgálnak majd. Szlovákia ugyanis aktívan bekapcsolódik a világ akna- mentesítésébe. A szlovák utászok Horvátországban, Boszniában és Koszóvaban öt év alatt hárommillió négyzetméternyi területet aknamentesítettek, hatezer aknát és 20 ezer egyéb lőszert hatástalanítottak. Eduard Kukán külügyminiszter bízik abban, hogy Szloválda ezzel a lépéssel példát mutat a többi államnak is, ugyanakkor tisztában van vele, hogy a nemzetközi közösségnek még sok energiát kell kifejtenie egy aknamentes vüág érdekében. Á szlovák készletek megsemmisítése mindenesetre megerősíti ezt a nemzetközi elkötelezettséget. Amikor Barak két középületet bombáztatott Gázában, felhívta Arafatot, és felszólította, lehetőleg ne tartózkodjon ott Utópia vagy mégis igazi remény? MTI-PANORÁMA Diplomaták, írók, történészek úgy vélik: van remény a közel-keleti békére. Ez volt a viták bizakodó - a pillanatnyi helyzetben éppenséggel rendkívül derülátónak tűnő - kicsengése a hét végén a franciaországi Bloisban harmadízben megtartott Randevú a történelemmel elnevezésű tanácskozáson. „A béke harminc éve utópia volt, de ma már valóság Izrael, Egyiptom és Jordánia között, akkor miért ne lehetne Izrael és a palesztinok között?” - tette fel a kérdést Butrosz Butrosz Gáli egykori egyiptomi külügyminiszter és ENSZ-főtitkár. Nem véletlenül használta ezt a kifejezést, mivel a mostani konferencia témája ez volt: Az utópiák, mint a történelem motorjai. „Igaz, hogy voltak összecsapások, és lesznek is, ennek ellenére nincsen más megoldás” - mutatott rá az egyiptomi politikus. Marek Halter zsidó író, aki egyik művében Ábrahám gyermekeinek megbékélését jósolja, úgy vélekedett, hogy az elmúlt napok gyilkos akciói ellenére nem lépett vissza a térség időben húsz évet, mert amit már elértek a felek, nem lehet meg nem történtté tenni. „Amikor húsz évvel ezelőtt nálam járt Simon Pe- resz és Jasszer Arafat, még kezet sem fogtak egymással. Később, amikor Ehud Barak két középületet bombáztatott Gázában, felhívta Arafatot - erről a sajtó nem írt - és közölte vele, hogy kénytelen megtorlásként bombázni, és felszólította a palesztin elnököt, hogy lehetőleg ne tartózkodjon ott” - mondta Halter. Az író szerint a zsidó vallási illetékesek elmulasztották elítélni Ariel Sáron Likud-vezető provokatív látogatását a Mecsetek Terén, amely elindította az ellenségeskedéseket szeptember végén. A rabbiknak meg kellettvolna érteniük ezt, mivel például a hívő zsidók pontosan tudják, hogy nem mehetnek fel a Templom Hegyén arra a térségre, amelyet a szentek szentjének neveznek, ahová Isten letekintett, és mivel a pontos helyet nem tudják, vigyázniuk kell, hogy rá ne lépjenek. Halter ugyanakkor elítélte a muzulmán muftikat is, mert a pénteki imákon tüntetésre szólítják fel a palesztinokat. Az író szerint van esély az előrelépésre a közel-keleti csúcson, de a teljes megbékélésre a vallási ellentétek miatt hosszú időre lesz szükség. Robert Franck történész, a Sorbonne professzora szerint is előbb- utóbb a béke diadalmaskodni fog. „Minden gyűlölködésnek van határa, amit már nem lehet túllépni - mondta -, mégha össze is omlana az oslói békefolyamat, egy napon fel fog támadni.” Provokatőr (Internet)
