Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-11 / 234. szám, szerda

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 11. KOMMENTAR Még a pedáns német is PÁKOZDI GERTRÚD Pavol Hamzík kormányalelnök múlt heti németországi útján az ot­tani kis- és középvállalkozóktól hallhatta: főleg a sok bürokratikus akadály, a vontatott ügyintézés, az adózás tisztázadan kérdései és a vállalkozókra kirótt túl nagy adóteher miatt vonakodnak a Szlová­kia iránt érdeklődő beruházók az ígéretesnek tűnő üzlet megköté­sétől. A pedáns német vállalkozók is megerősítették, amit régóta sejtünk, és ami a hazai vállalatvezetők számára régóta világos. Kérdés, hogy miniszterelnök-helyettesünknek sikerült-e érdemben megnyugtatnia a szlovákiai befektetési lehetőségek iránt őszintén érdeklődő német kis- és középvállalkozókat, hogy törvényhozóink jó úton haladnak a működőtőke itteni letelepedését megkönnyítő kérdések megoldásában. A bürokrácia nemcsak a teijeszkedni kívá­nó külföldi vállalkozót érinti, hanem a hazai gazdaság fejlődését is hátráltatja. A külföldi befektető akár önálló vállalkozóként érkezik, akár hazai vállalkozó partnereként, megjelenése hazai munkahe­lyek teremtésével jár. Az pedig vitathatatlan, hogy a gazdaság erősí­téséhez és a stabil gazdasághoz nélkülözheteüen társadalmi béke megőrzéséhez elsősorban a munkanélküliség csökkentésére van szükségünk. Ezt segítenék elő a külföldi befektetők szlovákiai zöld­mezős beruházásai is, ha néhány fecske is tudna nyarat csinálni. De - úgy tűnik - minisztereink e tekintetben is csak a kinyilatkoztatáso­kig, meg az óhajok kifejezéséig jutottak el. A külföldi beruházások tekén ugyanis a környező országokhoz képest még mindig sereghaj­tók vagyurjk. Pedig a pénzügyminisztérium szerint az idén a külföl­di befektetések tavalyi terjedelme az idén csaknem megkétsze­reződik. A tavalyi szint nem volt magas, érthető, hogy a nemzetközi mezőnyben annak kétszeresével is a sereghajtók között maradunk, és kérdéses, hogy a rangos nemzetközi hitelminősítő intézetek a jövő év első felében megadják-e a várva várt jobb osztályzatot, a biz­tonságos befektetési sávot jelentő besorolást az országnak. Ha ez bekövetkezne, egyértelműen azt jelentené, hogy folytatódik a Szlo­vákia iránti bizalomerősödés is, ami az eddigi stabüizációs intézke­déseknek és OECD-taggá válásunknak köszönhető. A külföld bizal­mát tükröző mutató tekintetében ma már megközelítjük a visegrádi négyek országainak többi tagját, kötvényeink iránt ugyanis megnőtt a külföldi befektetők bizalma. A két évvel előbbi állapotokhoz ké­pest bekövetkezett javulás azonban könnyen semmivé válhat, ha a kormány és törvényhozásunk a külföldi tőke letelepedési lehetősé­geinek javítása tekintetében továbbra is csak az ígéreteknél marad. Füstbe ment tervezet SÓKI TIBOR Európa-szerte időnként fel-felmerül az úgynevezett lágy drogok - elsősorban a marihuána - kérdése. Most épp Angliában került a figye­lem középpontjába, szokatlan módon nem szabadlelkű aktivisták, ha­nem vezető politikusok jóvoltából. A konzervatív árnyékkormány ár­nyék-belügyminisztere, Anne Widdecombe a választási kampány ke­retében előterjesztette ámyéktervezetét, amelyben hadat üzent a ká­bítószerek minden fajtájának, mondván, hogy a marihuána füstölését sem lehet tolerálni. A nulltoleranciával nem is lett volna baj, csakhogy Widdecombe tervezetét szinte azonnal megtorpedózta néhány ár­nyékkollégája. Hét tory vezetőnek hirtelen eszébe jutott, hogy egye­temista korukban maguk is elmerengtek a jellegzetes illatú fiistben. S ha már eszükbejutott, gyorsan nyilvánosságra is hozták. Olyan pár­beszédet kezdve ezzel, amely aligha tetszik az ámyékminiszter asszonynak. Charles Kennedy, a liberális demokraták elnöke egy tévé­vitában nyíltan a vadkender védelmére kelt. Igaz, kihangsúlyozta, hogy magánvéleményét közli. No de, ugye, egy pártvezér magánvéle­ménye. .. Érvei szerint Britanniának a holland példát kellene követ­nie, ahol a marihuána használatát megtűrik. Kennedy azt állította, a legális piac megfojthatná a sokkal veszedelmesebb illegális kereske­delmet, s visszaszorítaná a keményebb kábítószerek fogyasztását is. Ráadásul a fiatalok (akik úgyis kipróbálnák) legalább ellenőrzött ke­retek közt kóstolgathatnák a legalizált tiltott gyümölcsöt. Különösen hangzó szavak egy pártvezér szájából, de hát ez is igazolja, hogy Ang­lia valóban toleráns ország. Elvégre a jó britek azon sem botránkoztak meg túlságosan, hogy a konzervatív vezetők beismerték a marihuána korábbi élvezetét. Hogy a cannabisvita hogy dől el, azt egyelőre nem lehet megjósolni, bár nem valószínű, hogy az angol fiatalok már a kö­zeljövőben törvényesen mariskázhatnak. Annyi azonban bizonyos, Widdecombe asszony drákói tervezete gyorsan füstbe ment. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Kisasszony, ha ön lesz a minipártunk elnöke, azonnal megnő a választási preferenciánk! (Lubomír Kotrha karikatúrája) SME A lap szerzője azon elmélkedik, mi lenne, ha az MKP küépne a kor­mánykoalícióból. Az SDK 42, az SDL 22 és az SOP 12 képviselője összesen 76 fő, tehát a parlamenti üléseken majdnem folyamatosan 100 %-os részvétel kellene ahhoz, hogy a törvényeket időben elfogad­ják. Három koalíciós partnerrel ne­hezebb konszenzusra jutni, mint néggyel. Bár az MKP nem lenne ko­alíciós partner, több törvénnyel kap­csolatban nem lehetne megkerülni (alkotmánymódosítás, közigazgatá­si reform), így saját követeléseit már nem kormánypártként, hanem el­lenzékiként jelentené be. Ekkor va­lószínűleg nagyon gyorsan kiderül­ne, hogy az SDK anyapártjainak po­litikája sokkal közelebb áll az MKP- hoz, mint az SDE-hez. így olyan helyzetbe kerülhetnének a koalíciós pártok, hogy amit a kormánypárti MKP-nak nem akartak megtenni, azt az ellenzékinek meg kellene. Az országos rendőrfőkapitány szerint komoly veszélyekkel járna a szlovák-ukrán toloncegyezmény felmondása ' Hová tennénk a sok határsértőt? Nem tudom, mit teszünk, ha Ukrajna beváltja fenyegeté­sét és felbontja a tolonce- gyezményt. Szlovákia na­gyon kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha nem tudjuk visszatéríteni az ukrán ol­dalról illegálisan érkező me­nekülteket - panaszolta az országos rendőrfőkapitány. GAÁL LÁSZLÓ Jogos a főrendőr aggodalma, hiszen Szlovákia határai közül éppen az ukrán-szlovák szakaszon érkezik az országba a legtöbb illegális beván­dorló. Igaz, a végcéljuk általában nem Szlovákia, hanem Nyugat-Eu- rópa, de ha itt fogják el őket - még­sem sétálhatnak csak úgy keresztül az országon -, kitoloncolásukig az államnak kell gondoskodnia róluk. Bár a bevándorlók között nem az ukránok vannak túlsúlyban, leg­több az afgán, a ceyloni, a kínai és más ázsiai származású, általában Eső ellen jobb az esernyő Újra és újra elolvasom a szombati kiadásban megjelent olvasói leve­let. íróját nem ismerem, így csak ta­lálgathatok, közgazdász-e a szerző, aki évek, netán évtizedek óta figye­lemmel kíséri a Nemzetközi Valuta­alap és a Világbank tevékenységét, és ismeretei, értesülései, szakértői nézetei indították a levél megírásá­ra. Esetleg olyan laikus, aki az utób­bi néhány hét egynéhány újságcik­ke, prágai tévés közvetítése alapján kövezi meg a több mint fél évszáza­da működő két intézményt. Ez utóbbi valószínűbb - a levél han­gulata ezt sugallja. .Nyomorba döntő hitelek, erőszak, tört gerincű engedelmesség, uzsorások, törme­lékek és romok” - valóban csak ez jut olvasótársam eszébe a két test­vérintézetről? Vajon kik formálhat­ták (az ő és a hasonló gondolkodá­sú emberek) hozzáállását, vélemé­nyét - a média képviselői, akik haj­lamosak kiemelni a negatívumokat és zárójelbe tenni a pozitívumokat, vagy azok a seattle-i, washingtoni és prágai tüntetők, akik utcakövek­kel, anarchista megnyilvánulásaik­kal kívánják megteremteni a szebb, igazságosabb és gazdagabb jövőt? Akik a harc kedvéért és nem célo­kért harcolnak. Nem hiszem, hogy „a médiát a pénzvüág tartaná sakkban’’. Hiszen a sajtó ad teret a kritikának, ismer­teti meg az emberekkel az alap és a Világbank politikájának árnyoldala­it. Nehezen tudom elképzelni, ho­gyan is ismerhetnénk fel mi, kisem­berek a problémákat tények, objek­tív információk, vagyis a média nél­kül. „Az emberi értékek devalválód­Ukrajnán keresztül próbálnak eljut­ni Nyugat felé. Eddig az Ukrajnából érkező' leleplezett menekülők 95 százalékát sikerült visszatoloncolni, ám ha Ukrajna felbontja a tolonce- gyezményt, az itt rekedt menekül­tekről hosszú ideig a szlovák állam­nak kell gondoskodnia. Ez azt jelen­ti, hogy az illegális menekülteket, akiknek többsége az elfogásuk után rögtön politikai menekültstátusért folyamodik, gyűjtőtáborokban kell elhelyezni, ahol szállást, kosztot, egészségügyi és szociális ellátást kell biztosítani számukra - termé­szetesen a hazai adófizetők pén­zéből. Ez pedig nem kevés, egy ide­gen egynapi ellátása közel 500 ko­ronába kerül, s általában több száz menelkült élvezi az ország „vendég­szeretetét”. Hasonló kérvényekből több ezer összegyűlt a migrációs hivatalban - szeptember végéig 4700-at jegyez­tek -, ám a menekültek többsége ahogy jött, úgy el is hagyja az orszá­got - illegálisan, a nyugati határon át. Ha az Ukrajnából érkezőket nem lehetne visszatoloncolni, a gyűjtőtá­borokban kellene elhelyezni őket, melyek kapacitása nem felelne meg az igényeknek. Például, míg a med­véi táborba, ahol legfeljebb 30 napig tarthatják az idegeneket, 1997. júli­us 14-i létrehozása óta összesen 2949 menekültet fogadtak be, Szlo­vákiából Ukrajnába csupán tavaly 2189 határsértőt toloncoltak vissza. Az idei év elejétől szeptember végé­Szeptember végéig 809 határsértőt toloncoltak vissza Ukrajnába. lg 809-et. Ugyanakkor Ukrajnából Szlovákiába tavaly összesen 10 (tíz!) határsértőt adtak vissza, az idei kilenc hónap alatt pedig mind­össze egyetlen egyet. A statisztikát figyelembe véve ért­hető, hogy az ukrán félnek nem okozna fejfájást az egyezmény fel­rúgása, s az is érthető, miért nem tariják annyira fontosnak a határ VISSZHANG Ad: Tankok helyett bankok nak” - állítja a levél írója. Vajon ki devalválja őket hivatalosan - mert­hogy a devalváció ezt jelenti. Talán az alap vagy a Világbank? Véletle­nül nem mi, emberek vagyunk hi­básak deformálódott értékrendsze­rünkért? „Az anyagi források fel- használásának privüégiuma a mul­tinacionális cégeké”. Ez igaz. Csak­hogy ezek a cégek nemcsak felhasz­nálói, hanem megteremtői is a pénzforrásoknak. (Az ember sem a szomszédjára keres.) Ne feledjük, hogy e cégek adói teszik gazdaggá azokat az országokat, melyek a két világszervezet pénzének jelentős részét képezik. Ha nincsenek a múl­ták, nincsenek azok a hitelek sem, melyek a fejlődő országok talpraál- lását segítik. „A kölcsönök megté- ríthetetlenek, nyomorba döntik a fejlődő országokat.” Ezt már vég­képp nem értem. Ha így lenne, egyetlen tagállam sem pályázna hi­telre. A hitel átmeneti időre köl­csönzött pénz, melyet vissza kell fi­zetni. Ráadásul kamatostul. Ezzel a hitelt igénylő potenciális adósnak is tisztában kell lennie. (Közülünk va­jon hányán lennének hajlandóak kamat nélkül funek-fának kölcsö­nözni, végül nagylelkűen elengedni mások tartozását?!) A valutaalap és a bank által kiutalt kölcsönök egyébként jóval kedvezőbbek a ke­reskedelmi hiteleknél. „A folyósított kölcsönök nem csupán a fejlődő or­szágokat döntik nyomorba, hanem Európa nyugati részét is.” Ezt a megállapítást nem tudom megcá­folni, mivel értelmezni sem. Igaz, hogy a hitelfelvevő országoknak kö­telezniük kell magukat bizonyos in­tézkedések bevezetésére, ám ezt önként, nem „terror, az alap vagy a bank nyomása alatt” teszik. Aki is­meri a leggyakoribb hitelfeltételek jellegét, annak eszébe sem jut felté­telezni, hogy a tagországok kény­szer hatására cselekszenek. A fejlődő országokkal szembeni köve­telmények közé tartozik a korrup­ció elleni harc, a fegyveres konflik­tusok minimalizálása, a megtakarí­tásokat eredményező szerkezetáta­lakító reformok bevezetése. A meg­takarított pénzt a szociális infrast­ruktúrába, főként az iskolarend­szerbe és az egészségügybe kell be­fektetni. Úgy gondolom, e feltételek teljesítése nem áll ellentétben a fejlődő vüág gazdasági és társadal­mi érdekeivel, sőt. „Az akarat erőszakos érvényesítése, a félelem, a tört gerincű engedelmesség” igencsak távol állnak a két intéz­mény működési elveitől. „Világ uzsorásainak” nevezni azokat a pénzügyi szakembereket, akik nap mint nap a szegénység ellen száll­nak harcba (nem gránátokkal és ut­cakövekkel), több mint sértés. Való­ban nem több a világ, az ottho­nunk, mint egy „sárgolyó”?! A glo- bofóbok kétségkívül szélmalomhar­cot vívnak. (Tüntetni az eső ellen is lehet, de talán okosabb, ha esernyőt tartunk a fejünk fölé.) A globalizá­ció természetes, megállíthatatlan folyamat, melynek negatív velejárói is vannak. A valutaalap és a Világ­bank fő célja épp e negatív hatások enyhítése. Koordinációs, megelőző és elhárító tevékenységük nélkül sokkal nagyobb valószínűséggel kö­vetkeznének be globális pénzügyi és gazdasági válságok, melyek leg­nagyobb mértékben a fejlődő orszá­gokat sújtanák. Végül néhány tény. A világ hét leg­fejlettebb országa (G7) a jövő év végéig elengedi a legelmaradot­tabb államok összes tartozását. A valutaalap vezérigazgatója, Horst ukrán felének őrzését. Az ukránok állítólag a velük szemben bevezetett vízumkényszerre válaszul akatják felrúgni a toloncegyezményt. A ví­zumkényszert Szlovákia a fekete- munkások megfékezésére indítvá­nyozta, mert miután a csehek ví­zumkényszert vezettek be Ukrajná­val szemben, a Csehországban feke­tén dolgozó ukránok elárasztották volna Szlovákiát. Megjelent olyan találgatás is, hogy a toloncegyez­mény felbontása nem is a vízum- kényszerre lenne válasz, hanem ar­ra, hogy Szlovákia hajlandó együtt­működni annak az orosz tervnek a megvalósításában, hogy építsenek egy gázvezetéket, amely Fehéroro­szországon, Lengyelországon és Szlovákián áthaladva megkerülné Ukrajnát, ahol állítólag nagyban lopják az orosz gázt. Egy ekkora építkezés nagy segítség lenne a munkanélküliséggel küszködő Szlovákia számára, jó bevételt is je­lentene az államnak, csak nehogy az egészet az ukrán határőrzés me­gerősítésére kelljen fordítani. Köhler az alap megreformálásáért szállt síkra. Ezen belül a fejlett nyugati államoknak le kellene mondaniuk szavazati joguk bizo­nyos részéről a fejletlenebb gazda­ságok javára. Az alap elengedi a harmadik világ adósságainak leg­alább harmadát, a Világbank pe­dig 60%-át, de lehet, hogy még többet. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy ez meggyengíti a bank financiális pozícióját, amire a hitelminősítő társaságok biztosan reagálnak. A bank ratingjének (hi­telminősítésének) romlása a bank által felvett kölcsönök kamatlábai­nak emelkedésével járna, miáltal drágulnának a kiutalt hitelek is. A szegénység világméretű, súlyos probléma. Harcolni ellene min­denkinek lehetőségei szerint kell(ene). Sokat tehet a fejlett vi­lág, de tehetnének, mondjuk, a gazdag arab államok is, akárcsak az afrikai kontinens kincsekben bővelkedő országai (vagy például az indiai felsőbb kasztokba tarto­zók a szegényebb rétegekért, ahe­lyett, hogy elutasítják még a velük való érintkezést is). Néhány or­szágban évtizedek óta polgárhábo­rúk dúlnak, ezekre megy el min­den pénz és energia. Jogtalanul követelődzik egy-egy ilyen állam, míg munkaeszköz helyett fegyvert tart kezében. Más szóval, mit sem ér a fejlett világ anyagi segítsége, ha hiányzik a másik oldal őszinte, emberi akarata. A szegénység el­len kizárólag pénzzel harcolni nem lehet. Anarchista jelszavakkal és rombolással sem jutunk előbbre. Talán, ha ezt megértjük, még van esélyünk, hogy maradan­dó világot építsünk. Sulci Szilvia közgazdász Pozsony TALLÓZÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents