Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-07 / 231. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 7. VENDÉGKOMMENTÁR Percről percre Nincs hálátlanabb dolog, mint napilapba kommentárt írni egy olyan eseményről, amely percről percre változik, és lehet, hogy már a tördeléskor elveszítette aktualitását. De mégsem lehet nem Jugoszláviáról írni! Belgrádban csütörtökön délután, este gyakorlatilag gyorsabban zajlottak az események, mint bő tíz évvel ezelőtt a közép-kelet- európai rendszerváltáskor Romániában, de említhetnénk a berlini fal ledöntését is. Amikor több százezer ember gyűlik össze a fővárosban, nyilvánvaló, hogy nem mennek haza dolguk végezeüenül. Márpedig a „dolguk” a hatalom megdöntése volt. Nem véletlen, hogy a Milosevics-rezsim megpróbálta megakadályozni, hogy az emberek vidékről eljussanak a fővárosba, Szabadkán például általános karbantartásra rendelték be az autóbuszokat. A „trükk” nem jött be, már semmi Forró Evelyn sem akadályozhatta meg, hogy a tömeg elsöpörje Milosevics rendszerét. Az ottani tanulságok összegzése talán még korai lenne, nem lehet viszont említés nélkül hagyni az ittenieket. Orbán Viktor miniszterelnököt Párizsban érte a hír, és első megnyilvánulása az volt, kérte a francia kormányfőt, fordítsanak figyelmet a vajdasági magyarokra is. Ez önmagában rendjén lenne, ha nem csak ebből állt volna a nyilatkozat. A magyar kormányfő azt elfelejtette megemlíteni, hogy Magyarországnak érdekében áll a Balkán stabilizálása, az, hogy a szomszédságában egy demokratikus rendszer működjék, hogy mi a demokratikus változásokat támogatjuk, és egyáltalán üdvözölje a történteket. Eközben Demeter Ervin titkosszolgálati miniszter azt találta mondani az egyik televízióban, hogy Magyarországot nem érintik a történtek. Remélem, Demeter térképet kap karácsonyra. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa KOMMENTÁR Alagsori etűdök BUCHLOVICS PÉTER Az ember méla undorral ismételgeti magában az ócska közhelyet: Szlovákiában ez már csak így van, és legszívesebben becsukná a fülét, szemét, csak ne hallja a szánalmasan rögtönzőket, a 12 után 5 perccel fontoskodókat. Azt gondolom, Meciar újgazdagjait sosem fogják megbüntetni istenigazából. Persze, nem azért, mert müliárdosok, hanem az adócsalások, pénzmosások, monopolhelyzettel való visszaélés, zsarolás, jogtalan előnyszerzés miatt. Mindezekre ugyanis talán maga Scherlock Holmes sem találna bizonyítékokat. Az exvasműfő- nök simán és vigyorogva hazatér és cinikusan röhöghet mindenki képébe, mert lehet, hogy gazember, de nem hülye. Csupán egy műem- lékházacskáért cseszegetik, az adócsalások ügyében vizsgálódnak ugyan, de nem hiszen, hogy találnának ellene terhelő bizonyítékot. S ha mégis, akkor majd előveszi a kardiogramját. Vagy itt van a pénzmosást megakadályozó törvénytervezet. Ján Langos és a minisztérium azon veszekedtek eddig, hogy kit illet a szerzőség dicsősége. A parlament a kormányváltozatot hagyta jóvá csütörtökön úgy, hogy Langos számos javaslata belekerült. Pittner belügyminiszter már hónapokkal ezelőtt, azt nyilatkozta: nemzetközi rendőrségi és hírszerzési forrásokból úgy értesült, az orosz maffia és Kelet-Európa adócsalói szlovákiai bankokban mossák tisztára pénzüket. Ehhez képest érdekes, hogy a kormány törvényjavaslata Langoséhoz viszonyítva elnézőbb: a jogi személyek, kereskedelmi intézmények, cégek bejelentési kötelezettségét a kormánytervezet csak 100 ezer korona felett kémé. Végül a bemutatóra szóló bankkönyveket sem szüntették meg, csak a névtelenségüket, jövő januárjától. A pénzügyminisztérium máris attól fél, hogy az új törvény miatt rengeteg pénzt visznek ki külföldre. Csak nem az áll a háttérben, hogy mindegy kitől származik a pénz, csak legyen? Vagy mit szóljunk az igazságügy-miniszter szánalmas rögtönzéseihez a Cernák-ügyben, amelyeket Dzurinda miniszter- elnök populista ígéretekkel még meg is fejelt. Mit szóljunk az eltűnt Lexához? Langos említett törvénytervezetében végső megoldásként a jogtalanul szerzett vagyon konfiskálását jelölte meg. Ez lenne a végső megoldás? Lorenc volt StB-főnök pedig vigyorog. Abszurditánban minden lehetséges. Az egyszerű halandónak pedig megkeseredik a szájában ez az egész hazug demokráciapótlék. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik-kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges ..Kézirat oka: nem érzünk meg és nem küldünk vissza. ' E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA A lapnak nyilatkozott Frantisek Tondra. A Szlovák Püspöki Konferencia (KbS) elnöke elmondta, nemrég elhangzott kijelentésével, hogy sem ő, sem a kassai püspök nem mennek el a népszavazásra, nem akarja közvetlenül befolyásolni a hívőket, mert az egyháznak nem szabad politizálnia. Ettől függetlenül véleménye az, hogy ennek a kormánynak négy évig kell maradnia. Szomorúnak tartja, hogy az aláírandó vatikáni szerződés ilyen komoly vitát váltott ki a kormánykoalíción belül. Úgy érzi, a szerződéssel a katolikus egyház nem lett előnyben részesítve a többi egyházzal kapcsolatban, nekik is joguk Van szerződést komi az állammal. Ján Camogursky igazságügyminiszter szavaira reagálva, aki nemrég komolyan támadta a homoszexuálisokat, Tondra elmondta, az egyház természetesen nem támogatja a ho- moszexualitást, mivel ez egyértelműen természetellenes. 12 sorsfordító nap Belgrádban Szeptember 24-től október 5- ig tartott, amíg a választástól Jugoszlávia eljutott addig, hogy Szlobodan Milosevics hatalma összeomlott Belgrádban. Tizenkét nap, amely megrengette Jugoszláviát: MTI-PANORÁMA Szeptember 24. A Jugoszláv Köztársaságban - Szerbia és Montenegró - először választanak közvetlenül szövetségi elnököt (Montenegró bojkottálja a választást). Szeptember 25. Vojiszlav Kostunica hívei saját választási megfigyelőik jelentése alapján bejelentik, Kostunica győzött az elnökválasztáson. Szeptember 26. A választási bizottság olyan adatokat tesz közzé, amelyek szerint Kostunica ugyan 48 százalékos eredménnyel végzett, de nem érte el az abszolút többséget, és ezért második fordulóra van szükség. Az ellenzék nem ismeri el a választási bizottság adatainak hitelességét, és Milosevics távozását követeli. Szeptember 27. Kétszázezer ember tüntet Belgrádban az ellenzék választási győzelmének érvényesítését követelve, minden idők legnagyobb Milosevics elleni tömegmegmozdulásán. Szeptember 28. Milosevics bejelenti, hogy részt vesz az október 8-i második fordulón, az ellenzék általános sztrájkot helyez kilátásba. Szeptember 29. Tízezrek vesznek részt országszerte az ellenzék felhívására rendezett tiltakozó megmozdulásokban. Sztrájkokra, útelzárásokra kerül sor, bezáiják az üzleteket, mozikat, bányák állnak le. Szeptember 30. Milosevics elutasítja az orosz közvetítési ajánlatot, és kijelenti: „Mi jugoszlávok magunk fogunk dönteni sorsunkról.” Október 1. Az éljenző tömeg bátorításával 70 teherautó lezárja Csa- csaknál az egyik főutat, miközben az ellenzék fokozza kampányát a sztrájk általánossá tételére. Október 2. Szlobodan Milosevics beszédében a Nyugat bábjainak nevezi ellenfeléit, az országban erősödik a tiltakozás. Október 3. A kormány elrendeli a sztrájk vezetőinek letartóztatását. Október 4. A rendőrség feladja azt a kísérletét, hogy megtörje a sztrájkot a legfontosabb szénbányában. Jugoszlávia alkotmánybírósága érvényteleníti az elnökválasztás egyes eredményeit, és mint később közli, ezért az egész elnökválasztást meg kellene ismételni. Ez tovább fokozza az ellenzék elszántságát. Október 5. Belgrádban félmilliós tömeg tüntet, elfoglalja a parlamentet, a tévéállomásokat és a rendőrségi épületeket, a biztonsági erők eltűnnek az utcákról. Kostunica bejelenti a tömegnek, hogy ő az elnök, és összehívja a parlament ülését! Müosevics holléte ismeretlen. Október 6. A tömeg Belgrad utcáin hajnalig ünnepli a győzelmet. A hadsereg vezetői zárt ajtók mögött tanácskoznak. A koradélutáni órákban beiktatják az új elnököt, Vojiszlav Kostunicát. AZ EU ALAPFOKON Róma háború utáni Európa-politikája ONDREJCSÁK RÓBERT A második világháborúban elszenvedett vereség döntő fordulatot eredményezett az olasz külpolitikában. Róma feladta addigi nagyhatalmi külpolitikáját, a Földközi-tenger medencéjének meghódítására irányuló törekvéseit, és Nyugat-Eu- rópa, valamint az USA felé fordult. Olaszország kezdettől részt vett az európai integrációban: 1945. május 5-én ott volt az Európa Tanács tíz alapító tagja között, csakúgy, mint hat évvel később a Montánunió megalapításakor. Az utóbbi főhatóságának létrejöttét az akkori olasz külügyminiszter, Carlo Sforza úgy kommentálta, hogy létrejött „a modem Európa történelmében első komoly nemzetek feletti szervezet”. Az ország miniszterelnöke, De Gas- peri komoly szerepet vállalt a Schu- man-terv megvalósításában, kormánya pedig kijelentette, Róma minden olyan javaslatot támogat, amely az európai egység elmélyítését szorgalmazza. Olaszország erőteljesen támogatta az Európai Védelmi Közösség létrehozását, és De Gasperi 1952-ben személyesen is részt vett Párizsban az EVK- szerződés aláírásában. Az európai egység megteremtéséért folytatott munkája elismeréseként az olasz miniszterelnököt ugyanabban az évben Nagy Károly-díjjal tüntették ki. A második vüágháború végétől 1954-ig, De Gasperi haláláig teijedő időszak rendkívül sikeres szakasza volt az olasz külpolitikának. Olaszország legyőzött, fasiszta múltja miatt kiközösített országból az európai integráció egyik élharcosává és a nyugat-európai országok egyenrangú partnerévé vált. E korszak két meghatározó alakját, De Gasperit és Sforzát az integráció kezdeteinek meghatározó politikusaiként tartják számon, akiknek azóta sem volt megfelelő formátumú utódjuk Olaszországban. A rendkívül gyors gazdasági fejlődés („az olasz gazdasági csoda”) tovább növelte az ország súlyát, ami - politikusainak sikereivel együtt - azt eredményezte, hogy Olaszország Európa félperifériájáról az „Európai mag” felé közeledett. 1957-ben a Capitoliumon írták alá a római szerződéseket, amelyek alapján megszületett az Eura- ton és az Európai Gazdasági Közösség. A színhely kiválasztása kifejezte Olaszországnak az európai integráció építésében játszott szerepét. A gazdasági erő és az integrációban betöltött olasz szerep ellenére Olaszország, bár a „nagyok” közé számították, nem vált meghatározó erővé Európában, mint Franciaország vagy az NSZK. Ennek több oka ' van: az olaszok sokkal inkább a gazdasági növekedésre összpontosítottak, mint az ország politikai befolyásának növelésére. A háború után lemondtak a nagyhatalmi ambíciókról, de a rengeteg kormányváltás is akadályozta a következetes külpolitikát. Olaszország Európa-politikájára ezért a többi ország által az integráció elmélyítésére tett javaslat támogatása volt jellemző, nem az önálló kezdeményezések. Az 1989- es közép- és kelet-európai változások után az olasz külpolitika megpróbált aktív szerepet vállalni a térségben, de az ország belső gondjai miatt - a politikai rendszer összeomlása, gazdasági nehézségek és a líra kilépése az EMS-ből - viszonylag kevés eredménnyel. A Dini- és a Prodi-kormány gazdasági intézkedései megteremtették a feltételeit, hogy az olasz líra 1996-ban visszatérhessen az EMS-be, sőt az 1999. január 1-jén beindult EMU-ban való részvételét is megalapozták. Az utóbbi időben számos jel arra utal, hogy Róma nem nézné jó szemmel a francia-német tengely befolyásának esetleges növekedését, bár kérdéses, mennyire lenne képes ezt megakadályozni. A gazdasági e- redmények ellenére egyelőre nem valószínű, hogy Olaszország képes lesz hatékonyabb, méreteihez és lehetőségeihez mért Európa-politikát folytami. OLVASÓI LEVÉL Tankok helyett bankok A médiát korlátlanul uraló pénzhatalom minden erőlködése ellenére egyre több ember ismeri fel vüág- szerte, hogy nincs minden rendben a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ténykedése körül. Fejünk ugyan (túl) telített ismeretekkel, de életünk szomorú velejárója az egyre hatalmasabb tudományos-technikai fejlődés ellenére - vagy annak következményeként - az emberi értékek rohamos, megállíthatatlannak tűnő devalválása. Az ezredvéghez közeledve földünkön úgyszólván minden anyagi forrás felhasználásának a joga multinacionális vállalatok kezébe került. Az általuk folyósított kölcsönök, kamatokkal megduzzasztva, megtéríthetetlenek sok ország számára, növelve ezzel a munkanélküliséget, nyomort nem csupán a fejlődő országokban, hanem Európa nyugati részében is. Sok esetben erőszakos módon érvényesítik akaratukat, pedig már régen bizonyított tény, hogy a terror a fasizmus lélekre ható eszköze, a félelem, a tört gerincű engedelmesség immár minden szinten vüágmé- retű jelenséggé vált. Történtek ugyan erőtlen egyeztetések az ellentétek áthidalására (legutóbb Prágában Václav Havel kezdeményezte) az IMF és a Vüágbank képviselői meg az egységes vüágpiac ellenzői között, az ellentétek azonban kibékíthetetlennek tűnnek, kizárva ezzel a közös nevezőre jutás esélyét, tehát marad az egyre erősödő konfrontáció - beláthatatlan következményekkel. Avüágon felhalmozott katonai potenciál mennyisége és minősége miatt a totális hadviselés a Föld pusztulásával járna, ezért a vüág uzsorásai a jövőben tankok helyett bankokkal akaiják uralni sárgolyónkat, gyakorta fity- tyet hányva arra, hogy döntéseil&el emberek millióit juttatják a perifériára. Nem akarom statisztikai adatokkal fűszerezni mondandómat, de legyen figyelmeztető, hogy Seattle, Washington és Prága utcáin is tüntető emberek ezrei tiltakoztak a globalizáció ellen. Egyre többen csúsznak le a felemelkedés minden esélye nélkül, a szoftverek és az internet korában teljes nyomorban tengődik mintegy 1,2 milliárd ember, naponta hal éhen 32 ezer gyermek, tehát a jövő víziójának képe több mint sötét. Letűnt korok emlékei bizonyítják - számos civilizáció törmelékei és romjai hevernek szanaszét a föld felszínén és mélyén -, hogy az ember mindeddig nem volt képes (és a jövőben sem lesz) ma- randadó vüágot építeni. Szabó Sándor Királyrév- Nálunk drága a repülőgép. Csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy légiszerencsétlenségben haljanak meg. (Peter Gossányi karikatúrája) KRONOLÓGIA
